2010. június 30., szerda

Burleszk a spájzban..

Ugyan mikor készült volna egy ilyen meglehetősen hűvös időre való egytálétel nálam, mint amikor kitört végre az igazi nyár?
"Valami marhát" szólt a rendelés a fiamtól, így kezdett összeállni egy lassan, sütőben sütött ragu képe, vettem szépen hozzá leveszöldséget, sört....erre hazaérek és mit látok? Fűszeres Eszter megfőzte. Szinte ugyanazt. Ezt hívják egyidejűségi effektusnak?
Illetve, a fene se tudja, hogy ugyanazt-e, mert ezt a receptet (marhahús nagy kockára vágva + vmlyen alkohol + zöldségek+ zöldfűszerek, jó hosszan sütőben, sokszor csinálom, csak épp sose lesz a végén ugyanolyan.
Hát, most sem lett.

Azért lett ez a válasz a "valami marhát"-ra, mert az étellel némi előkészület után már csak a sütő foglalkozik, de látva Kaviár és Lencse csirkemájas pappardelléjét, meg emlékezve a múltkori kelkáposzta poszt kapcsán felfedezett pizzocheri hajdinás tésztájára, kitaláltam, hogy ezt most kicsit paradicsomosabbra hangolom a szokásosnál, és tészta, még hozzá hajdina tészta lesz hozzá a köret.. Kicsit, mint a toszkán vaddisznós ragu. Vagy nem ;-)

2010. június 29., kedd

Tudor mánia

Töredelmes vallomást teszek: rákaptam a Tudorokról szóló könyvekre. Mit rákaptam? Gyakorlatilag mindent elolvastam, amihez csak hozzájutottam.
A rászokás, ahogy az történni szokott, igen könnyű volt, egy ártatlannak látszó incidens, amiről senki sem gondolta volna, hogy ilyen végzetes lesz, és hopsz... máris rákaptam "az anyagra"
Egy langyos kora nyári estén a futáshoz kerestem valamilyen nézhető és figyelem elvonó műsort a tévén, akkor botlottam az HBO-n a Tudorok sorozat 1. évadának nem is első, hanem valahanyadik epizódjába. Sőt, annak ismétlésébe. Öt-tíz perc telt el, és onnantól el voltam veszve...

2010. június 28., hétfő

Pomo d`Oro

Egy abszolút amatőr kritika.... Inkább csak szubjektív beszámoló...
Egyben már előre szeretném jelezni, hogy a fotók nem sajátok, mi most nem fotóztunk, a fotók az étterem honlapjáról valók.

A család hosszú idő után volt együtt étteremben... hát, igen, a válság megtette hatását, mi is ott nyestünk le a havi kiadásokból, ahol csak lehetett. A fiam már régóta sóhajtozva hallgatta csak, ahogy édes, jó atyja beszámol a gyermek kedvenc éttermének átépítéséről, új étlapjáról, meg úgy általában arról, hogy épp miket evett ott.
Így, hát meg is egyeztünk vele, hogy amennyiben tisztességesen zárja az évet (harmadik gimnázium, ugye beleszámít majd az egyetemi felvételibe, és meglesz a nyelvvizsgája is -angol felső), akkor megkapja az áhított papfojtó tésztáját. Neki egyébként bevett menüje van a Pomodoroban, mondta is, mikor megbeszéltük az asztalfoglalást, hogy azzal együtt akár meg is rendelhetjük a klasszikus hármast: spenót felfújt, papfojtó, pannacotta.

2010. június 27., vasárnap

Kelkáposztafőzelék helyett

Nem tudom, mennyien szeretik a kelkáposztát. Nekem sokáig nem volt a kedvencem, aztán, ahogy annyi mindenben, megváltozott az ízlésem, és ha nagy fan nem is lett belőlem, vannak alkalmak, amikor kimondottan csorog a nyálam egy jó rakott kelért, frankfurti levesért, kelkáposzta főzelékért. Vagy bármi más formában a kelkáposztáért. Például, tuti, hogy ahogy tél lesz, kipróbálom a Pasticcio di pizzocheri-t, amit valamikor Giorgio Locatellitől láttam, meg a Joanne Harris féle Francia konyhában talált burgonyatorta receptet is (szintén kelkáposztával készül, és camembert sajttal).

Tehát, most is kívánós lettem a kelkáposztára, ugyanakkor nem akartam mégsem a hagyományos, magyar módon elkövetni a főzeléket, mert egyrészt nyár van (ha meleg nincs is épp), minden hozzávaló "új" volt, és nem akartam őket elnehezíteni nagyon, ezért kicsit letértem a hagyomány útjáról.

2010. június 26., szombat

drobek tágabb világa

Már régóta tervezgetem, hogy írok majd arról is, ami a kertkapunkon kicsit túl van, és ami miatt szeretünk itt lakni Érden. Gyűlt ugyan az anyag (fejben a szó, a memóriakártyán meg a fotók), de valahogy mindig elmaradt a kettő összerakása.
Aztán ma, ahogy minden nap, ha jó az idő, sétáltunk a kutyákkal.


2010. június 25., péntek

A nyár színei

Tavasszal minden zöldben főtt: a zöld spárga, a zöldülő mángold, spenót még tavalyról, medvehagyma, a zöldfűszerek: turbolya, petrezselyem, koriander...
Legyen most egy kis narancs, egy kis piros. Nem akartam nagyon ázsiaira venni a  figurát, de a vége azért mégis csak ahhoz közelített

2010. június 24., csütörtök

Fontolva haladó mángold

Nem kiáltanám ki "reformnak", mert a fene sem tudja, hogy átmenne-e igazából egy igazi fitt- és wellnesstudatos rostán.

A kiskertemben rengeteg a mángold, tetszik neki az esős idő, kimentem hát megtizedelni a sorokat. Volt még egy doboz csiperke is a hűtőben, ez is a "felhasználandó" kategóriába esett. Nem akartam egyszerű rizottót, így ötlöttem ki az alábbi fogást.

2010. június 23., szerda

Kertiparty helyett hedonista vendéglátás II.

Ha bármilyen vendégségnek nézek elébe, alapvető szempont, hogy mindent úgy elő tudjak készíteni, hogy a vendégek érkezésekor se a konyha, se a háziasszony (azaz én) ne legyen leharcolt állapotban.
Ugranak tehát a hirtelen, pl. zsírban sült dolgok, maradnak a jól előkészíthetők és sütőben süthetők..
Viszont cserébe ez az az alkalom, amikor hajlandó vagyok igazi babrás, sok törődést vagy sok időt igénylő ételeket is csinálni, szemben a hétköznapok villámfőzésével.
Tehát, ez a mostani vendégség is úgy zajlott, hogy az összes húsnemű dolgot bepácoltam előző este, megcsináltam a tabouleh-t, az uborkasalátát. A vendégség napjára így csak a leves, a krumpli és a desszert maradt. Na, meg az utolsó pillanatban beiktatott Dolce Vita féle lepénykenyér (ami valóban nem kevés törődést igényelt).

2010. június 22., kedd

Kertiparty helyett hedonista vendéglátás I.

Nem tudom, más hogy van vele, de ha valamilyen ünnepi összejövetel van nálunk, hajlamos vagyok kicsit túlfőzni magam. Különösen, ha grillezést tervezünk. Nem szívesen csinálok ugyanis egyfajta ételt, mert mi van, ha valaki nem szereti, nem tud belőle enni. De aztán jön a következő probléma, hogy szinte kivétel nélkül az a fogás fogy el, amiből a legkevesebb van... tehát mindegyik fogásból annyit főzök, mintha szinte csak magában az készülne adnám az asztalra.... tehát könnyen kiszámítható, hogy mondjuk három főétel esetén ez közel háromszor annyi étel, mint amennyit normál esetben adnék az asztalra...


2010. június 21., hétfő

Egy falatnyi recept

Nem egy nagy recept, hiszen mind a tészta, mind a töltelék fele előregyártott. De igenis vannak olyan helyzetek, amikor a vendégek rajtaütésszerűen támadnak, és nincs 4-5 óránk egy rendes vajas levelestészta vagy egy tisztességes töltelék összeütésére.
Ez itt a tészta hűtőből való kivételétől számítva 25-30 percen belül asztalon -tányéron lehet, és nem csinál felfordulást a konyhában. Még evéskor sem, mert akkora falatkák, amik egyszerre bekaphatóak, és így nem esnek le belőle morzsák.
Ezért szinte mindig van a hűtőmben egy csomag vajas levelestészta, meg virsli, amivel akár a vendégek, akár a saját éhünket gyorsan lehet csillapítani. De sokszor vitte ezt már a fiam mindenféle utazásra, kirándulásra is.
Titka semmi más, mint a tészta és virsli mellé kerülő mártás, illetve a tészta-virsli aránya (legalábbis, mi úgy szeretjük, ha nem túl sok tészta köríti a tölteléket).

2010. június 18., péntek

Forró napokon hideg kávé

A mai napig emlékszem a mozdulatra, ahogy magyar évfolyamtársnőnk és szobatársunk görög barátja, és nem mellesleg szintén szobatársunk az egyetemi kollégiumban, laza mozdulatokkal mixelte magának a frappét...
(csak zárójelben jegyzem meg, hogy hosszú, Görögországban töltött évek után hazaköltöztek, és két éve panziót vezetnek Szécsényben és nem mellesleg görög ételeket is tartanak).
Akkoriban még nem kávéztam, a Nescafét meg azóta sem szeretem, így csak néztem, ahogy minden nap, ugyanabban az időben a jégkockát, sűrített tejet, rengeteg cukrot szertartásosan rázta a shakerben.
Azóta rendesen rákaptam a kávéra, habár a "nes"-es változatok irányában nem enyhültem meg, azért volt alkalmam egy-két igazán finom frappét megkóstolnom, de a Nescaféval egyszerűen nem tudok megbékülni. Egyébként is capuccinot iszom, legalább olyan szertartásosan készítve, mint anno a szobatársunk a maga frappéját.
Melegben viszont mi esne jobban, mint egy jeges capuccino?

2010. június 17., csütörtök

Pita sült zöldségekkel

Egyik nagy kedvencem volt a fogyókúra időszakában.
Az ihletet két forrásból merítettem: egyrészt anyósom tálalt fel egy családi grillezésen ilyen sült zöldségköretet a húsok mellé, másrészt, még évekkel ezelőtt egy olasz autós büfében ettem egy olyan szendvicset, amiben csak sült padlizsán, némi rukkola és valamiféle öntet volt.

2010. június 16., szerda

Sztrapacska vakáció

Néhány napos szünetet tartottam, egy rég tervezett szlovák kirándulás miatt.
Vicces dolog, hogy az ember a közeli és a kézenfekvő helyekre jut el később (vagy egyáltalán nem).
Kicsit izgultam, hogy a kirándulásra pont az ottani választások hétvégéjét néztük ki, de nem kellett csalódnom a korábbi, egyetemen és munka közben szerzett hitemben, hogy csak normális szlovák emberek vannak (a  politika meg....hrrrr)
Egyszóval, kellemes túrákkal, kirándulásokkal, őszinte, kedves emberek közt, és nem utolsó sorban nagyon jó kis brynzové haluškykkal illetve strapačkykkal telt a hétvégénk.
Szlovákia gyönyörű, különösen a tátrai tájnak és túráknak lettem nagy rajongója...közvetlen azután, hogy kiállt a görcs a lábikrámból és a farizmomból.
De ettől a fáradtságtól talán csak még finomabbak voltak az ételek, amiket így kicsit kevesebb lelkiismeret furdalással tudtam élvezni.
További előnye volt a kirándulásnak, hogy amikor itthon 35°C-on olvadt mindenkinek az agya, akkor mi pulóverben, enyhén dideregve álltunk a Lomnici csúcs közelében.

2010. június 11., péntek

Morzsasüti

Avagy nomen est süti és azért imádom?

A világ legegyszerűbb édessége, amit persze lehet aztán cifrázni, variálni, de ettől még nem lesz sokkal bonyolultabb csak szebb és egy kicsit rafináltabb.
Annyira egyszerű, hogy az amúgy kétbalkezes fiam is öt perc alatt megtanulta és simán csinál magának egy adagot a délutáni tanulás alatt.

2010. június 10., csütörtök

Csak az a szép zöld.... spenótfelfújt

Fiam kedvenc étterméből származik, ha nem is a recept, de az ötlet a spenót felfújtra. Régóta tervezem, de még soha nem próbáltam, holott a csokifelfújt kedvelt és meglehetősen gyakori desszert minálunk. Mert egyszerű, mert könnyű vagy legalábbis annak érzi az ember, mert egy adagos, azaz, nem tudja magát teletömni vele, mert az az egy csésze az övé, és kész... (ebből is látszik, hogy mindennek ellenállunk, csak a kísértésnek nem)
Sós felfújtat még soha nem csináltam, de nagyon régen tervezem. Spenótból az éttermi példa után, de kipróbálnám cukkinivel is.

2010. június 9., szerda

Bonts vitorlát!

Ugyan egy bejegyzés már született a tengerre vágyódás témában, de talán itt az idő, hogy ennél konkrétabban is leírjam, mi az, amiért kis társaságunk 9. éve arra vágyik, hogy a tengeren töltse a szabadságát.
Először is, nem vagyunk született vén tengeri medvék, és nem vagyunk nomádok sem. De a vitorlázáshoz, azaz, pontosabban annak "nyaralós" változatához, a túravitorlázáshoz egyik sem elengedhetetlen feltétel. Csak a prioritásokat kell egy kicsit átszervezni az agyában az embernek.


2010. június 8., kedd

A legmegosztóbb étel?

Mi az az étel, amit sokan szeretnek, de legalább annyian már a nevének hallatán is szaladnak kifelé a világból?
Lehetne erről egy szavazást tartani.
Gondolom, lennének azért szép számban versenyzők, rögtön a belsőségek kategóriában (tüdő, pacal, velő, véres dolgok), aztán a tengeri herkentyűk-halak közül... de ott lennének a főzelékek is.
De ha csak a főzelékek alkategóriát nézzük, akkor ez a versenyző vélhetőleg legyőzné a kelkáposztát, sárgarépát, salátát, spenótot, sóskát.
Rákérdeztetek már? Ja, hogy a fotó könnyít a dolgon, de....

2010. június 7., hétfő

Omlós gyümölcstorta

Éljen! Megtaláltam AZ OMLÓSTÉSZTA receptemet. Amiben nincs tojás, cukor is alig. Persze, mivel omlós, fogyókúrásnak nem nevezhetem.
Tény azonban, hogy mióta nem fogyókúrázom, "csak" tartom vagy tartani igyekszem a megtanult alapelveket, egy dologra visszaszoktam: a kávéra. És a kávéhoz, a délutáni szent kávéhoz kell egy szelet sütemény. Önkorlátozómódban saját sütésű zabpelyhes keksz, hedonista üzemmódban más.
Hát, ezért keresem én az olyan sütemény recepteket, ami a lehető legjobban felidézi a régi ízeket, de a lehető legésszerűbben leszűkíti a bevitt kalóriákat.
Felelevenítettem tehát a múltkori konyhai kudarcomat a rebarbarával és Chili és vanília omlóstészta receptjével, és levonva a tanulságokat összehoztam "A" tésztát. Valamint, kipucoltam kicsit a fagyasztót, és felhasználtam a maradék, "minden zacskó alján egy kis adag" fagyasztott gyümölcsöket.

2010. június 6., vasárnap

Zöld "paprikás"krumpli

Eluralkodtak rajtam a zöldek. Nem csoda, a kertecskénkben burjánzik a turbolya, a mángold (ha nem is az idei, hanem még a tavalyi), újhagymát apósomék kertjéből kaptunk, újkrumplit és (persze, ennek még nincs szezonja) cukkinit a piacon.

A cukkinit igazából nem is ehhez vettem, de mikor már olyan szép zöld volt minden, akkor belevágtam ezt is.
A krumpli ugyebár nem igazán fogyókúrás fogás, de az újkrumplival kiélheti magát az olyan diétázó is, aki, mint én krumpli mániás (sváb gyökerek...).

2010. június 5., szombat

Sertésszelet hagymamártásban

Akkor a változatosság kedvéért egy "férfiasabb" étel, a sok saláta, csirke, tészta után...
Épp konyhai alkotói válságba jutottam, azaz, a magam lightosabb fogása megvolt, de a fiamnak kellett valami, amit megeszik. Semmi különös ötletem nem volt, hiába bolyongtam a pultok körül, nem jött a gasztromúzsa, hogy homlokon csókoljon...
Vettem hát négy szelet rövid karajt, "valamire csak jó lesz felkiáltással", de még mindig nem tudtam, hogy csinálom majd meg (rántott husi nálunk nem játszik... azaz, én imádom, de ugye az nem az én pályám)
A fiam viszont krumplipüré imádó, tehát világos volt, hogy a köret ez lesz. Ez adott egyfajta irányt a hús elkészítéséhez is.... végül is elég jól haladtam a menü kitalálásában, a kezdeti teljes tanácstalansághoz képest....

2010. június 4., péntek

Tavaszhívó zöld frittata

Ki hitte volna, hogy már sokadik hete írnak úgy blogot a gasztrobloggerek, hogy "az időjárás ellenére" csináltak ilyen vagy olyan tavaszi ételt...
De hiába hívogatjuk a tavaszt, nem jön...
Én is azt hittem, már az első tavaszváró posztom után sem kell még egyszer elsütni a poént, hogy ez egy tavaszi fogás akkor is, ha épp pont tavasz nincs momentán. De aztán folytatódott az ősz, született még egy tavaszváró poszt, és a tavasz még mindig csak fityiszt mutatott nekünk.
És, ahogy az időjárás előrejelzést nézem, már nem is jön, vasárnaptól kitör a nyár.... (hogy aztán megint visszasüllyedjünk az október végi undok időbe?)

2010. június 3., csütörtök

Egyszerű édesség: kalácsfelfújt

Nem tudom, más háztartásokban hogy van, de nálunk kiszámíthatatlan a kenyérfélék fogyása. Ha sokat veszek, biztos nem eszik senki egyetlen darabot sem, ha meg nem vagy alig veszek, pillanatok alatt kiderül, hogy kevés.
Ez utóbbira nincs megoldás.
Az előbbire, azaz a túlvásárlásra sem sok. Ha kifli, zsömle a maradék, akkor megy a sütőbe alacsony hőfokra, és lesz belőle zsemlemorzsa.
Ha meg kalács, akkor kalácsfelfújt. Na, jó, végszükség esetén, kifliből is elkészíthető.
(Kicsit máglyarakás vagy guba parafrázis, de nálunk sokkal kedveltebb.)

A nap képe

Tegnap sikerült elkapni a kisasszonyt heveny pihengetés közben. Először aludt, de a veszett kattogtatásra kissé magához tért, ásított és megmutatta, hogy lesz a denevérkutyából nyolcadik utas a halál klón...
Azért közel 200 elkattintott kép után összejöhet valami igazán aranyos is róla ;-)
Fáncsi teljes galériája

2010. június 2., szerda

Csirkecomb citrommal, fokhagymával

Ez most megint egy olyan recept összekutyulás. Csirkevonalon kedvenc receptem a francia "csirke 40 gerezd fokhagymával". Ugyanebben a receptben van a csirke hasürege kitömve félcitromokkal, nekem az is bejön így együtt a fokhagymával. De a fiúk nem szeretik igazán, mert hiába isteni az íze-illata, nem sül ropogósra a bőre. Aztán a kertben nem csak a turbolyából mutatkozik túltermelés, hanem lestyánból is (ellenben a többi fűszernövényem még bébikorát éli, vétek lenne belőlük szedni), így tehát a lestyán lett a harmadik fűszer a fokhagyma és a citrom mellé.

2010. június 1., kedd

Turbolyás zöldborsókrémleves

A csuda se tudja ebben az időben, mihez igazodjon, mi számít most épp "idény" zöldségnek: a zöldborsó, turbolya, amiből végül a levest főztem, vagy inkább abba a levesbe kellett volna belefognom, amit még a télen ettem a balatonszemesi Kistücsökben, amihez savanyú káposztát és véres hurkát kellett volna beszereznem a piacon...