2012. január 28., szombat

Olaszország a szomszédban!

Hurrá! Lerövidültek a távolságok, Olaszország a szomszédba költözött, minden héten autentikus olasz ételt ehetünk!
Nem sajnos, nem találták fel a hétmérföldes csizmát, Magyarország sem nyerte vissza Nagy Lajos király alatti határait, hogy újra a valóságban is határosak legyünk egymással (igaz, akkoriban a nápolyi királysággal... na de senki nem mondana nemet erre sem, legfeljebb több pizzát ennénk)
Olaszország, illetve annak egy kis része Friuli tartomány, sőt, annak egy még kisebb része, a La Subida egy Michelin csillagos étterem  költözött pár napra a napokban újranyitott és teljesen felújított Kistücsökbe.
Én régóta nézegettem a dolgot, de aztán a Zuram (mert egy ilyen rendes ember) meglepett egy foglalással, így mind a kíváncsiságomat, hogy milyen lett az egyik kedvenc éttermünk, mind a finom új ízekre és inspirációra vágyó gasztro-maca énemet kielégíthettem.
Aminek nagyon örültem, hogy telt ház volt, azaz a zárva tartás hónapjai alatt sem felejtették el a vendégek a helyet, sőt, szemmel láthatólag alig várták a nyitást.
A felújítás utáni Kistücsök már akkor is megfelel a mai modern ízlésnek (ugye, ez a korábbi kicsit retro-szoc.étterem hangulatról nem volt elmondható), ha a végső finomhangolás még nem történt meg, így a terasz egy részére épített veranda/télikert pl. még elég kopár, kicsit kórházi hangulatú volt (se képek a falon, se függöny/redőny a teraszajtók előtt, egyetlen szín a bézs-fehér tengerben a székek sötétbarna kárpitja.
Az új étlapról nem tudok beszámolni, mert kimondottan a La Subida menüre mentünk (legalább van ok hamarosan visszamenni.... ;-)
Egy ilyen kóstolós-bemutatós menüben az a jó, ami a rossz: az ember sok mindenbe belecsipegethet, és ha finomak az ételek (azok voltak), akkor akár hat isteni fogást is végigehet. Ami rossz, hogy akármilyen jók is az ételek, az ember csak olyan, hogy egy-kettő akkor is jobban ízlik neki a többinél, és akkor sajnálhatja, hogy azokból csak olyan keveset, praktikusan csak a fél fogára valót ehet :-D

Üdvözlőfalatként egy helyi sajtból készült ropogóst kaptunk egy szelet szintén helyi sonkával. Mondhatni semmi különös, hiszen a sajtropogós csak lereszelt és megolvasztott sajtot jelent, de ugye, ha az alapanyag jó, a fogás is jó....


2012. január 26., csütörtök

A kis durranás

J. R. dos Santos: Isteni formula
Spoiler veszély!!!!

A könyvnek azért kezdtem neki, mert két barátunk (apa és fia) olvasták, és mindkettőjüknek tetszett. És ugye, ez többet jelent, mint akármilyen reklám és fülszöveg dicsérete, mert ez manapság a parttalan dicséret szinte már alapelvárás a fülszövegben.
Nos, nem mondom, hogy régen szenvedtem ennyire könyvvel, mert pont a blog a tanúm rá, hogy valahogy mostanság sikerül olyan könyveket kifognom, amik hmmmm...... "érdekesek"

Tudományos bizonyíték, hogy az idő relatív
Ez itt olyannyira az volt, hogy olyan történt, ami általános iskolás korom óta nem: "olvasónaplót" vezettem. (igaz, most nem annyira drága jó Füsi Mária néni vett rá a dologra, hanem az a randa gonoszkodó természetem, ami nulla másodpercen belül automatikusan beélesedik, amikor egy arra tényleg érdemes célt sikerült beélesíteni.

2012. január 17., kedd

Fűszerek, mert fűszerezve minden más...

A mai levest készítve azon gondolkodtam, hogy mennyire nem szerettem régen bizonyos zöldségeket. Az ember ízlése persze változik, de csak ennyi lenne amögött, hogy régen az egész család nem ette a sütőtököt, a sárgarépát, most meg egyes formáikban családi kedvenccé avanzsáltak?


Aztán rájöttem, hogy régen más is más volt (nagyijainktól persze tudjuk, hogy régen MINDEN más volt ;-)  ): más, nagyon más volt a fűszerezés és viszonyunk a fűszerekhez!

2012. január 3., kedd

Hepi...

Sajnos, a fotó elmaradt, így az újévi lencserecept mellé csak ezzel szolgálhatok ;-)



A recept pedig egy könnyed lencsesaláta, a netről összevadászott receptek alapján keresztezett fogás, amelynek szemet gyönyörködtető színei vannak:

Lencsesaláta
(4 személyre)