tag:blogger.com,1999:blog-41511640213273940422024-03-13T19:40:11.118+01:00drobek világaUnknownnoreply@blogger.comBlogger121125tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-49850230096023675092013-02-08T15:43:00.002+01:002013-02-08T15:43:25.775+01:00Ő is elmentA legkutyább kutya.<br />
A legkonokabb howavartból a legkezesebb, legkedvesebb, leghűségesebb öleb.<br />
Aki még a többi kutyánkat is istápolta.<br />
14 és fél évet élt, ebből majdnem tizennégyet velünk.<br />
Az életünk egy része.<br />
Az életünk egy JÓ része ment most el.<br />
Elment, de itt marad: minden sétán, úgy, ahogy eddig, ott fog baktatni mögöttem. Ha füttyentek a kutyáknak, várok még majd, míg ő is jön. És jönni fog... ha látni már nem is fogom.<br />
Beteg volt, úgy volt beteg, hogy még akkor se okozzon túl nagy gondot a gazdiknak.<br />
Ő ilyen kutya volt.<br />
Csak remélem, hogy megérdemeltük, hogy velünk lehetett.<br />
Drága Alfa, drága Ligeti Borostyán Alfa, Isten Veled! <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-GhC32KB2bMM/URUOnhmungI/AAAAAAAACBc/_b3YvxH1l28/s1600/Alfi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="http://3.bp.blogspot.com/-GhC32KB2bMM/URUOnhmungI/AAAAAAAACBc/_b3YvxH1l28/s320/Alfi.jpg" width="320" /></a></div>
<br />Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-63020195018198549412012-03-11T21:52:00.005+01:002012-03-13T10:27:39.839+01:00Rejtély a színházban, pokol a mennyek helyettAzzal kell kezdenem, hogy töredelmes vallomást teszek. Gyarló az ember lánya, mikor annyi minden írnivalója lenne: jó kis színházak, jó kis éttermi kalandozások, jól sikerült itthoni főzőcskék, de a lustaság felülkerekedik rajta, és hallgat. Aztán jön egy rossz élmény, és rögtön billentyűt ragad, mert úgy látszik, a "rossz" nagyobb motiváció, mint valamit dicsérni, a rosszat ki kell írni magunkból, már csak terápiásan is.<br />
<br />
Igazából még most is a színházban kellene ülnünk, valahol a második felvonás és a darab vége felé járva, de szünetben hazajöttünk. Ami egyértelműen nem szokásunk, szokásom: több mint 30 éve járok színházba, ez ideig és ezzel együtt összesen három ilyen alkalom volt (igaz, ezekre mind emlékszem! ;-)<br />
Tehát: "Mennyei!" a Budapesti Kamaraszínházban.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-le5Z4sQkV10/T10PZE-7fiI/AAAAAAAAB8o/yqK3Zty9md8/s1600/mennyei.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="143" src="http://2.bp.blogspot.com/-le5Z4sQkV10/T10PZE-7fiI/AAAAAAAAB8o/yqK3Zty9md8/s320/mennyei.jpg" width="320" /></a></div><br />
Kilencszázhuszas-harmincas évek, New York, egy gazdag bankár lánya énekel, lemezeket ad ki, koncertezik... apró hiányosságnak tűnhet csak, hogy mindezt úgy, hogy nincs hangja. Az ismertetőben elmondott poén az egészben, hogy egész a Carnagie Hall-ig jut, ahol az emberek az utcán őrjöngenek, hogy bejuthassanak az előadására. Adja magát tehát a kérdés: miért?<br />
<br />
<a name='more'></a>Nem tudom, ez esetleg kiderül-e az előadásból vagy megfejtetlen marad. Az első feléből egészen biztosan talányosnak tűnik az ügy, az első felvonásban elővezetett karakterekből, történésből még tippelni sem merek semmi hihető indoklásra (sőt, az első felvonásban pontosan az derül ki, hogy Florence személyesen hallgatja meg a nézőit, mert mielőtt ez így történt, voltak botrányt okozók -értsd a teljesítményét kiröhögő- nézők, és ő ennek véget akart vetni a válogatással).<br />
<br />
Kétségtelen, hogy Florence hisz magában, hisz abban, hogy hangjával boldogságot hoz a világnak, de elég ez ahhoz, hogy százak, ezrek el is higyjék? Nekem leginkább annyi jött le, hogy a körülötte élők: a Szilágyi Tibor alakította élettárs, a szomszédban lakó barátnő, a frissen szerződtetett zongorakísérő mind-mind a pénzére utaznak vagy más önző indok húzódik a háttérben. Az egymásra vetett arckifejezésekből, a reakciókból egyértelműen az derül ki, hogy mindannyian nehezen viselik, ha Florence énekel, és nem is tartják emberileg őt annyira, hogy erről felvilágosítva megóvják őt a kellemetlen élményektől (amik vannak, lsd. fentebb!). Az élettársról nekem sokáig ki sem derül, hogy az: egyszerűen nem kedves Florencehez, csak iszik. Jó karakter. A zongorakísérő frászt kap Florence minden kiadott hangjától, szarkasztikus megjegyzéseket tesz a "művészetére", de maga legalább annyira mű, mint Florence operaénekesnek. (jó, jobban zongorázik, mint ahogy Florence énekel) Persze, legalább az ő hozzáállása érthető: van az a pénz, amiért az ember elvisel neki nem tetsző dolgokat, ő meg épp háromszoros fizetést kap Florencetől. Aztán a szomszédban lakó barátnő is csak azért van Florence-szel, mert mikor az a férje temetésén énekelt, nagy show lett belőle, neki meg nem kellett a saját bajával foglalkoznia ( és azóta is jól szórakozik azon, hogy a "barátnője" hülyét csinál magából) Végül de nem utolsó sorban a mexikói szobalány, akiről szintén nehéz elképzelni, hogy a pénzen kívül mi köti össze Florence-szel: közös nyelv nincs (ő csak spanyolul, Florence és a nála megforduló vendégek csak angolul beszélnek). Ha akarnak egymástól valamit, olyan banális dolgokat is akár, hogy a szobalány kísérje ki a vendégeket vagy marha legyen vacsorára, marad a mutogatás. De nem ám simán: infantilisen, pont úgy, ahogy egy burleszkben is úgy akarnak srófolni a jelenet viccességén, hogy mondjuk a sárba esett szereplő felkászálódva még egyszer visszaesik a szmötyibe, és összekoszolja magán még azt a kevés helyet, ami tiszta maradt. A szolgáló szintén nyilván a jó fizetés miatt teszi ki magát ennek a szitunak, de hogy egy gazdag nőt mi motivál arra, hogy ne vegyen fel egy olyan szobalányt, akivel megérteti magát vagy ha annyira jó ember (ha ez a kulcs), akkor ne tanuljon meg legalább pár alapvető spanyol kifejezést, hogy legalább nagyjából azt kapja, amit kér....<br />
Ugyanennyire kiszámíthatóak a "humoros" párbeszédek: és az egyéb poénok, pl. mikor a barátnő asztal alatt alvó kutyája Florence énekhangjára hirtelen felvonyít, vagy a szolgálót hívó csengő hangjára hatalmas üvegcsörömpölés hangja hallatszik a kintről vagy Florence spanyolosított szavai: "hamaro"(= hamar)... a többi meg olyan lapos volt, hogy már nem is jutnak eszembe.<br />
<br />
Ahogy szokásom, hazaérve nekifutottam a kritikák, vélemények elolvasásának (nem sok ilyen van), de csak még jobban elhűltem, mint magától az előadástól: abszolút pozitív reakció mind. Én meg próbálom megérteni, mi az, amit nem fedeztem fel az előadásban. A történethez annyi még hozzá tartozik, hogy Vári Éva betegsége miatt kedden elmaradt az előadás, ennek "esőnapja" volt ma. Szívesen mondanám, hogy még nem épült fel teljesen, ezért volt indiszponált, és ez vitte el a darabot. Tulajdonképpen lehetséges is, hogy emiatt mondjuk nem ütött annyira Florence varázsa... de sajnos nem csak ennyi volt a baj a darabbal, hanem szinte minden...<br />
Számomra ugyanis két pozitív tétel szerepel a plusz oldalon: a jól hangolt zongora Kolovratnik Krisztián játékával és az, hogy az első felvonás nem volt túl hosszú, így hamar leléphettünk.<br />
Sajnos minden más már csak a negatív oldalon szerepel.<br />
Számomra eleve talány a darab kiválasztása. Semmi baj az olyan darabbal, aminek nincs "mondanivalója", de akkor legalább szórakoztasson. Itt az egyetlen poén az volt, hogy Florencenek nincs hangja, mégis énekel. Na, de ezt a poént már előadás előtt lelőtték! A közönség mégis minden alkalommal, amikor Vári Éva dalra fakadt, szakadt a röhögéstől. Mint valami cirkuszi bohóctréfában, amikor folyton azon kell(ene) nevetni, hogy tortát dobálnak egymás arcába a bohócok vagy a burleszk jelenetben, ahol az egyetlen humorforrás, hogy a főhős hasra esik a saját lábában.<br />
<br />
Tanácstalanul próbálom megfejteni azt is, hogy mi volt a rendezői koncepció: egyszerű kis darabból is lehet jó előadást kreálni, ha a rendezőnek van valami célja vele, nem csak annyi, hogy megmondja a színésznek, jobbról vagy balról érdemesebb-e belépnie a színre.<br />
Hasonlóan talányosak az alakítások. Mintha egy olyan előadást néztem volna, ahol a színészek azt játszák, hogy ők rossz, maníros, modoros színészek. Pedig szeretjük Vári Évát, szeretjük Kolovratni Krisztiánt, de itt már egyetlen kézmozdulatuk olyan volt, mint mikor a Butaságom történetében Kiss Manyi bemutatja Ruttkai Éva kislányának, hogy mondja el a tanító néninek, hogy azért késett el, mert vérzett az orra (1:22-től):<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/P7ajvBalVkY?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><br />
Az is felvetődött bennem, nem lett volna-e jobb egy énekelni nem tudó, nem jó énekhangú színésznőnek adni a szerepet... mert Vári Éva tud énekelni (ugye egy Piaf estje is van), de ezt sajnos világosan ki lehetett érezni az énekéből. Persze nem kell a színésznek ilyen módon hasonlítani a szerepéhez, hiszen egy gyilkost sem csak az tud hitelesen eljátszani, aki ölt maga is, meg öreget sem csak idős színész játszhat (a múlt heti <a href="http://www.orkenyszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=547:pierre-notte-ket-neni-ha-megindul&catid=3:hirek&Itemid=10">"Két néni ha megindul</a>" c. darabban pl. egy főiskolás színészhallgató lány játszott egy hatvanas nénit: hitelesen) De ugyanakkor szerintem nagyon nehéz hitelesen eljátszani, hogy nem tudunk valamit, miközben tudunk: pl. fuldokolni jó úszóként? Az ember zsigerileg tesz olyan dolgokat, amit egy úszni nem tudó ember nem tenne, viszont, hogy mégis csak "fuldokoljon", olyan helyeken tenné ezt, ahol már kilógna a lóláb.<br />
<br />
Abszolút szégyelltem magam, hogy az ellenkezés érzése már a darab első jelenetében, sőt pár mondat után belém nyilallt. Nyugtattam magam, hogy ilyen nincs: nyitottan kell a dologhoz állni, mert még bármi kiderülhet (ez pár hete meg is történt velem az <a href="http://www.orkenyszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=49%3Atasnadi-istvan-finito&catid=5&Itemid=18">Örkény Színház: Finito</a> c. előadásán), és a prekoncepció csak elrontja az estét, de akárhogyan győzködtem magam, az értetlenség mondatról mondatra, jelenetről jelentre nőtt.<br />
Tényleg tanácstalan vagyok, mi tetszett, mi tetszhet másoknak ebben az előadásban. Talán a konfliktuskerülő természetem teszi, de szeretek a tömeggel úszni. Vagy ha ez nem megy, legalább megérteni őket, ők miért úsznak úgy, arra, ahogy... ezért nagy volt a csábítás, hogy a második felvonást is végigszenvedjük, hátha kiderül valamiféle ok, kapunk feloldozást, és megnyugodhatok, nem én megyek mindenkivel szemben az autópályán....de sajnos annyira kínszenvedés volt az első felvonás, hogy kisebb veszélynek tetszett elveszteni ezt a fajta megnyugvást, mint elviselni még egy ilyen kínos háromnegyed órát.<br />
Jókat tudok röhögni a kékharisnya műelemzéseken, mikor csakis azt feszegetik a kritikusok: "mit akart a költő mondani" (sokszor belelátva olyasmiket a műbe, ami az alkotónak eszébe sem jutott), de itt tényleg csak az jutott eszembe: minek ezt és így színpadra állítani? Kár a fáradtságért, pénzért. Félreértés ne essék, nem a "magas" mondanivaló hiányzott, hanem csak a szellem. De elhasznált gegeken, elhasznált gesztusokon, poros díszleteken kívül nem született más.Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-29628174456474621522012-01-28T20:01:00.000+01:002012-01-28T20:01:26.641+01:00Olaszország a szomszédban!Hurrá! Lerövidültek a távolságok, Olaszország a szomszédba költözött, minden héten autentikus olasz ételt ehetünk!<br />
Nem sajnos, nem találták fel a hétmérföldes csizmát, Magyarország sem nyerte vissza Nagy Lajos király alatti határait, hogy újra a valóságban is határosak legyünk egymással (igaz, akkoriban a nápolyi királysággal... na de senki nem mondana nemet erre sem, legfeljebb több pizzát ennénk)<br />
Olaszország, illetve annak egy kis része Friuli tartomány, sőt, annak egy még kisebb része, a La Subida egy Michelin csillagos étterem költözött pár napra a napokban újranyitott és teljesen felújított <a href="http://drobekvilaga.blogspot.com/2010/10/szerelem-nem-elso-latasra.html">Kistücsökbe</a>.<br />
Én régóta nézegettem a dolgot, de aztán a Zuram (mert egy ilyen rendes ember) meglepett egy foglalással, így mind a kíváncsiságomat, hogy milyen lett az egyik kedvenc éttermünk, mind a finom új ízekre és inspirációra vágyó gasztro-maca énemet kielégíthettem.<br />
Aminek nagyon örültem, hogy telt ház volt, azaz a zárva tartás hónapjai alatt sem felejtették el a vendégek a helyet, sőt, szemmel láthatólag alig várták a nyitást.<br />
A felújítás utáni Kistücsök már akkor is megfelel a mai modern ízlésnek (ugye, ez a korábbi kicsit retro-szoc.étterem hangulatról nem volt elmondható), ha a végső finomhangolás még nem történt meg, így a terasz egy részére épített veranda/télikert pl. még elég kopár, kicsit kórházi hangulatú volt (se képek a falon, se függöny/redőny a teraszajtók előtt, egyetlen szín a bézs-fehér tengerben a székek sötétbarna kárpitja.<br />
Az új étlapról nem tudok beszámolni, mert kimondottan a La Subida menüre mentünk (legalább van ok hamarosan visszamenni.... ;-)<br />
Egy ilyen kóstolós-bemutatós menüben az a jó, ami a rossz: az ember sok mindenbe belecsipegethet, és ha finomak az ételek (azok voltak), akkor akár hat isteni fogást is végigehet. Ami rossz, hogy akármilyen jók is az ételek, az ember csak olyan, hogy egy-kettő akkor is jobban ízlik neki a többinél, és akkor sajnálhatja, hogy azokból csak olyan keveset, praktikusan csak a fél fogára valót ehet :-D<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>Üdvözlőfalatként egy helyi sajtból készült ropogóst kaptunk egy szelet szintén helyi sonkával. Mondhatni semmi különös, hiszen a sajtropogós csak lereszelt és megolvasztott sajtot jelent, de ugye, ha az alapanyag jó, a fogás is jó....<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-KKj0JWN5LBo/TyREgqm4YHI/AAAAAAAAB3s/65hAHVO_rbU/s1600/facan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-KKj0JWN5LBo/TyREgqm4YHI/AAAAAAAAB3s/65hAHVO_rbU/s320/facan.jpg" width="320" /></a></div><br />
<a name='more'></a>Folytatásnak fácánmellet kaptunk datolyaszilva pürével(?) és forralt bor "illatával", amitől én eléggé féltem, mert hogy nem eszem vadhúst. Ennek különösebb oka nincs, történelmileg így alakult, nem eszem és kész. A fácán után magam is elgondolkodtam, hogy van-e ennek értelme... (aztán később rájöttem, hogy van, ne szaladjunk előre), mert ez a fácán lédús, vajpuha volt, ízesebb egy sima háziszárnyas mellénél, a két mártás/püré édes fűszeressége ezt istenien fűszerezte tovább. Olyannyira, hogy itt már komolyan beindult a nyáltermelésünk, igazzá vált a mondás, miszerint evés közben jön meg az étvágy. Alig tudtuk kivárni a következő fogást, holott nem farkaséhesen érkeztünk a Tücsökbe.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-VHUBgxWnsW0/TyREpzLoLxI/AAAAAAAAB30/94aZzlIdsF0/s1600/ebihal1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-VHUBgxWnsW0/TyREpzLoLxI/AAAAAAAAB30/94aZzlIdsF0/s320/ebihal1.jpg" width="320" /></a></div><br />
Ezután jött az a fogás, amire mindketten úgy szavaztunk, hogy a sor legjobbja. A név nekem kicsit fura, majd hogy nem gusztustalan "ebihalak", a tartalom azonban egy meglepő, sok ízű tésztaétel...<br />
<br />
Meglepő csomagolásban (celofán csomagban) érkezett. A galuska volt (gondolom, ez játszotta az ebihal szerepét ;-) salsiccia kolbász, gránátalmamag és cikória. A kolbász és a gránátalma együtt "ütött", a cikóriáról a menükártya nélkül nem tudtuk volna megmondani, hogy ő a harmadik szereplő (tippeltünk újhagymára, póréra, káposztára, mire eszünkbe jutott, hogy a menükártyán alighanem megtaláljuk a választ. Már rendelést is kaptam a fogás itthoni reprodukálására (vagy legalábbis annak kísérletére.... már csak salsiccia kolbászt kell szereznem....)<br />
Ha a fácános előétel után éhesek lettünk, azt kell mondjam, hogy itt az éhségünk ugyan csillapult valamelyest, csak épp még ettünk és ettünk és ettünk volna ezekből a randa ebihalakból. Csak egy dolog tett minket optimistává: hátha még finomabb ételek várnak ránk...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/--rBLhBS3vyo/TyREwoCDfTI/AAAAAAAAB38/9PS6STaFzb0/s1600/tortellini.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/--rBLhBS3vyo/TyREwoCDfTI/AAAAAAAAB38/9PS6STaFzb0/s320/tortellini.jpg" width="320" /></a></div><br />
Még finomabbak nem vártak (a csúcsnál tovább nem lehet feljebb mászni), azonban finomak igen... Például a következő fogás, a tortellini "téli zöldekkel" töltve. Maga a töltelék meglepő volt, kelbimbót ismertem fel benne, talán brokkolit is, amiket magukban nagyon szeretek, de tortelliniben első felindulásból alighanem mást választanék ;-)<br />
Persze a szándék érthető: téli fogás, helyi zöldségekből, ami más, mint a tradicionális opciók (gesztenye, sütőtök, spenót, gombák). Hogy mégis a menüsor második helyére méltattuk a fogást a többi biztosította: az üdvözlőfalatoknál már kóstolt helyi sajtból készült sajtmártás (itt valahogy sokkal ízesebbnek tűnt a sajt), a sárgarépa chips (el is határoztuk, hogy ezt is reprodukáljuk majd, mert miért csak krumpliból lehetne chipset sütni?) Nem beszélve arról a szürke kis apróságról, ami egy tortellinivel sok esetben megesik (akkor is, ha én csinálom itthon): ahhoz hogy a tészta megtartsa a tölteléket, ne lyukadjon ki a főzővízben, ugye nem lehet fátyolvékonyságúra tölteni. Viszont ha az ember töltés után félbehajtja a tésztát, akkor a szélén, ahol nincs töltelék, egy dupla tésztából álló sáv jön létre, amit az ember még jól össze is nyom, hogy ne nyíljon ki a tészta. Persze, ez a vastag tészta aztán nehezebben fő át, ha addig főzné az ember a tortellinit, raviolit, míg ez megfő, akkor a tölteléket borító tészta meg már nyúlósra fő... Na, ez ezt a bosszantó jelenséget ez a tortellini nem is ismerte, kivívva ezzel mélységes irigységemet ;-)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-LHOVn16Mgew/TyRE07uSjgI/AAAAAAAAB4E/ZzwnC-jglWw/s1600/sorbet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-LHOVn16Mgew/TyRE07uSjgI/AAAAAAAAB4E/ZzwnC-jglWw/s320/sorbet.jpg" width="320" /></a></div><br />
Itt kis intermezzo következett, gyomornyugtató sorbet érkezett ecettel. Persze sejtettük, hogy az ecet balzsamecet lesz, és az is volt, így lett üdítő, nyugtató, hűsítő a kis gombócka a menüsor legnehezebb tagja, a szarvas bélszín előtt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-0rRzmM7DIM8/TyREbdM-TTI/AAAAAAAAB3k/Dsz41M70160/s1600/f%25C3%25A1c%25C3%25A1n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-0rRzmM7DIM8/TyREbdM-TTI/AAAAAAAAB3k/Dsz41M70160/s320/f%25C3%25A1c%25C3%25A1n.jpg" width="320" /></a></div><br />
Ami, hogy ne legyen kevés a jóból még lazac kaviárral volt megkoronázva. Nos, ha az előző kettő volt számunkra a top, akkor talán ez volt, ami a legkevésbé ízlett. Pedig ez nagyon finoman volt elkészítve, kellemesen átsütve, de még lédúsan, a kaviár sósan pukkant ki a falat mellett, de... de ennek megvolt az a vadhús íze, ami miatt eddig nem ettem vadat, azaz egyszerűen csak egy olyan fogást kaptam, amit magamtól soha (ezután sem) választanék... Az azért feltűnt, hogy a rizotto tökéletes volt mellé: nem nyomta el, csak kísérte a két karakteres ízt (vad és kaviár), a kis pisztáciakrém-halmok pedig kellemes diós-kesernyés ízt adtak mindezek alá.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-fjQ6yWGjT-Q/TyRE7wAfHPI/AAAAAAAAB4M/jF1b2QNxo08/s1600/t%C3%BAr%C3%B3f%C3%A1nk.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-fjQ6yWGjT-Q/TyRE7wAfHPI/AAAAAAAAB4M/jF1b2QNxo08/s320/t%C3%BAr%C3%B3f%C3%A1nk.jpg" width="320" /></a></div><br />
Már csak a desszert volt hátra: ismét meglepő (hanyadjára írom le ezt a szót a posztban?) párosítással. Túrófánk tárkonnyal... Gyakorlatilag nem fánkot kaptunk, hanem rétestésztába csomagolt, olajban sütött túrókrémet, és meghajoltunk annak nagysága előtt, aki a tárkonyt édességbe tette. (bár, miért kéne meglepődni egy ilyen kombonáción, hiszen eszünk édességet mentával, bazsalikommal vagy citromfűvel is???? ;-)<br />
Kellemesen pikáns, friss "zöld" lett tőle a krém, mellé a szirupok (piros, fehér, zöld!)... tényleg valami egyszerű, de különleges harmóniát okoztak az ember szájában... ha inspirációt kerestem, most is megkaptam!<br />
Az egész sorra visszagondolva abszolút nem a külföldiekben beidegzett olasz ízeket hozta (paradicsom egy szál se), számomra sokkal inkább idézte a toszkán ízeket (vadhús, kolbász, fűszerek).<br />
Az ebéd alatt el is döntöttük, hogy a nyáron csinálunk egy olyan túrát, amin ezt a környéket keressük fel, és megpróbáljuk megismerni a nyári helyi ízeket is.<br />
A Kistücsökbe meg majd visszamegyünk, vár az új étlap (a Zuram már ki is nézte a káposztás cvekedlit, rám is vár Hugi almatortája, mert továbbra is lehet hagyományos és innovatív, új fogásokból válogatni)Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-41375466830962395222012-01-26T19:51:00.002+01:002012-01-29T10:04:16.242+01:00A kis durranásJ. R. dos Santos: Isteni formula<br />
Spoiler veszély!!!!<br />
<br />
A könyvnek azért kezdtem neki, mert két barátunk (apa és fia) olvasták, és mindkettőjüknek tetszett. És ugye, ez többet jelent, mint akármilyen reklám és fülszöveg dicsérete, mert ez manapság a parttalan dicséret szinte már alapelvárás a fülszövegben.<br />
Nos, nem mondom, hogy régen szenvedtem ennyire könyvvel, mert pont a blog a tanúm rá, hogy valahogy mostanság sikerül olyan könyveket kifognom, amik hmmmm...... "érdekesek"<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-6cc3yUg2Dd8/TyBvV6a1tBI/AAAAAAAAB3E/y_7gaw_Xc5Q/s1600/422230_1792798636470_1734798336_918718_1863487783_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-6cc3yUg2Dd8/TyBvV6a1tBI/AAAAAAAAB3E/y_7gaw_Xc5Q/s1600/422230_1792798636470_1734798336_918718_1863487783_n.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tudományos bizonyíték, hogy az idő relatív</td></tr>
</tbody></table>Ez itt olyannyira az volt, hogy olyan történt, ami általános iskolás korom óta nem: "olvasónaplót" vezettem. (igaz, most nem annyira drága jó Füsi Mária néni vett rá a dologra, hanem az a randa gonoszkodó természetem, ami nulla másodpercen belül automatikusan beélesedik, amikor egy arra tényleg érdemes célt sikerült beélesíteni.<br />
<br />
<a name='more'></a>Olvasónapló:<br />
<br />
Még csak az elején tartok, de biztató indítás után (első fejezet: Einstein elmélkedik Istenről) már többször sikerült felbosszantania.<br />
Kezdem ott, hogy az "idegennyelvű" részek nincsenek -még lábjegyzetben v. a könyv végén- sem lefordítva. Az angollal nekem ugyan nincs gondom, de feltételezem olvashatják azért olyanok, akik nem beszélnek angolul.<br />
Az első fejezet német mondataiból is megértettem a társalgási témájúakat ("és mit akar ezzel mondani"), de speciel a naponta németül, német kollégákkal tárgyaló párom sem tudta lefordítani a másikat, még szótárral sem. Szerinte talán valami félre van benne írva. Félre vagy nem, ha ennyire nem alapvetés a mondandója, akkor miért nem lehet lábjegyzetet csinálni? Mert ugye elvileg ebben a mondatban van a lényeg. <br />
Feltételezem, az nem a fordító hibája, mert valamiért így lehet az eredetiben is, hogy magyar (portugál) mondatokban angol szavak maradnak. Akkor is, amikor két angolul beszélő CIA ügynök beszélget egymás közt. Vajon miért? Mit jelent stilisztikailag? Mi lehetett az író célja?<br />
Sőt, erős a gyanúm, hogy a 2. fejezetben is angolul beszél egymással az amcsi követség "kulturális attaséja", a CIA embere és Tomás (mivel a harmadik ember nem tud portugálul, de mindent értenek, ami elhangzik), a CIA embere mégis bűnözési rendőrséget mond bűnüldözési helyett.... Magyarul, a saját anyanyelvén nem különbséget tenni a bűnözés és a bűnüldözés közt???? Na, így lehet beleesni a saját magunk által ásott csapdába...<br />
<br />
A másik, ami így az elején felbosszantott egyetlen mondat, de aki ilyet le tud írni, attól más tisztességtelen dolog is kitelik ;-)<br />
"a nadrágzsebében megszólaló polifónikus csengőhang figyelmeztette Tomást, hogy valaki hívja a mobiltelefonján"<br />
Szerintem erre mondjuk, hogy CSÖRGÖTT A MOBILJA. Hacsak nem karakterenként fizetnek érte, vagy három szó helyett szeretünk valamit egy fél oldalon elmondani.<br />
És ilyen komolykodó szószaporításból van később is: (77. oldal)<br />
"Szia apa. Hogy vagy?<br />
Az idős matematikaprofesszor bizonytalan arcot vágott.<br />
- Megvagyok"<br />
Csak hogy már előtte bemutatta az író Tomás apját, akiről tudjuk, hogy idős, és hogy matematikaprofesszor... <br />
<br />
Azon egyelőre még csak gondolkodom, hogy mi lehet az a baromi nagy rejtély, amiért egy full kívülállót, egy amatőrt, ráadásul külföldit beavat a nagy CIA a titokba, felfordulást és gondokat csinálva magának, és miért nincs nekik egy olyan kriptográfusuk, aki megbirkózik egy portugál nyelvű szöveggel, de hátha ez még kiderül, és elfogadható lesz az indok ;-)))<br />
Folyt. köv... ;-)<br />
<br />
Folyt. 1. <br />
Említettem, hogy van, ami nem a fordítás hibája, ugyanakkor tovább olvasva a könyvet határozottan kezd olyan érzésem lenni, mintha nem magyar anyanyelvű fordítója lett volna a könyvnek, hanem olyan, aki ugyan jól, de nem tökéletesen beszél magyarul.<br />
Példák:<br />
-személynév+"mérnök" megszólítás, említéstől ("itt van Vital mérnök?" 40. oldal), ami magyarul inkább "itt van Vital mérnök <b>úr</b>"-ként hangozhatna el, de hasonlót "doktor"-ral is olvasni) <br />
- egyeztetési, ragozási hibák. Pl. 75. oldal: "NEKIütközött egy békésen haladó autóBA" (tehát nem NEKIütközött és autóNAK és nem BELEütközött az autóBA hanem keverve, meg 89. oldal: a kutyák sokkal kevésbé intelligensek az emberNÉL (ahelyett, hogy MINT az ember... de a "sokkal kevésbé intelligens" fordulat is eléggé necces... szerintem)<br />
- megint csak megszólítások: Tomás az apját egyszer apának hívja, másszor apáMnak. Ami nekem kissé archaikus (vagy ha nem valami klasszikust olvasunk, hanem egy ilyen thrillert, max. irónikus) forma ... de oda nem igazán passzolt sem az archaizálás, sem az irónia)<br />
- töltelékszavak, ráadásul kérdőjellel: "legyetek jók, <b>hm</b>?" (78. oldal) ahelyett mondjuk, hogy "legyetek jók, rendben"? És ez a <b>hm</b>, mint a felszólítást, felhívást megerősítő szócska vissza-visszatér.<br />
Mondom, ez egy érzés eddig, és ne legyen ennél bosszantóbb semmi, de még mindig csak a 93. oldalon (6. fejezet) tartok.<br />
<br />
Viszont már most olyan érzésem van, mintha egy dramatizált tudományos kislexikont olvasnék.<br />
93 oldalon eddig volt elmélkedés istenről (van-e, nincs-e, ha van, milyen), kiselőadás az energiák fajtáiról, az atomok felépítéséről és az atombomba működési elvéről, az emberi lélekről és intelligenciáról, valamint annak gépekben való reprodukálhatóságáról... Nem kis töménység ;-)))<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-9UGWZh0uhUY/TyGIW1aAi-I/AAAAAAAAB3Q/raw1boePIsY/s1600/albert-einstein-quotes.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://2.bp.blogspot.com/-9UGWZh0uhUY/TyGIW1aAi-I/AAAAAAAAB3Q/raw1boePIsY/s320/albert-einstein-quotes.jpg" width="320" /></a></div>Folyt. 2.<br />
A fura fordítások mellé felírhatom a hangfestő szavakat: 172. oldal "krak" a lövésre (magyarul bumm vagy puff, krak-ot én max. egy gépfegyverre tudnék elképzelni, de ez pisztoly) illetve a "ziiiim" a csengetésre.<br />
Egyébként is stilisztikai kérdés, és mint ilyen nyilván szubjektív is a válasz rá, hogy egyáltalán miért kell egy komolynak szánt regénybe hangfestőszó, mintha legalábbis képregényt olvasnánk? Többet mond-e, ha csak leírta volna, hogy tüzeltek a fegyverből, mintha ehhez hozzáteszi, hogy krak-krak? ;-)<br />
<br />
További felfedezések: nem tudom, lesz-e rá később valami magyarázat, de egyszerűen ovisoknak szóló esti mese, ahogy Tomás és kísérője behatol a minisztériumba az isteni formuláért. Persze már eleve vicces a kiindulás, hogy azért kell Tomás, mert ő tudja, hogy hol őrzik a dokumentumot. Mert hogy semmi nem garantálja, hogy azért, mert egyszer látta azt egy szobában, azt permanensen ott is őrzik, de jó, el tudja mondani, hogy harmadik emelet balra, negyedik ajtó, de nem kell -képzetlen, akciót hátráltató amatőrként- magukkal cipelni, hogy veszélyeztesse az akciót... Persze, ha azt veszem, hogy kb. egy családi házba bonyolultabb betörni, mint ide, de itt mellékkapukon, -ajtókon úgy lehet közlekedni, mintha valami lánynevelő iskolába (-ból) szöknének a tanítványok, ahol az idős kapushölgy elaludt. <br />
Hasonlóan keményen őrzik a top secret dokumentumot: kétszer tíz mp matatás a záron, a páncélajtó és a pácélszekrény máris nyitva..... Ezzel az erővel akár meg is mutathatták volna az iratot vagy nem értem, Ariana miért nem beszélt (eddig azt hittem, azért, mert szuper rejtve figyelik és ellenőrzik őket, de ez nem lehet, hiszen Tomás olyan simán mozog Teheránban (lerázva a felvigyázóit, mintha Lisszabonban lenne otthon .. és még csak következménye sincs....)<br />
Hacsak az nem magyarázat Tomás fent említett amatőrségére, hogy itt nem csak az iráni titkosszolgálat, hanem a CIA is az: nem jut eszükbe, hogy ne adj Isten a titkos dokumentumhoz eljutni ugyan könnyű, de mégis van valamiféle riasztórendszer, amit hatástalanítani kéne...<br />
<br />
Eztán mikor azért Tomást mégis elkapják (mert hát volt riasztó, ami talán még egy szimpla családi házban is van) a börtön ugyan kemény, de aztán az utcán, mikor át akarják szállítani egy másik börtönbe (miért nem oda vitték, ha csak ott lehet megkínozni???) mégis olyan sima szabadító akciót lehet végrehajtani, mintha elvált apuci és elvált anyuci vitáznának egy kicsit szegény gyerek felügyeleti jogán az óvoda előtt, aztán az egyik ezt elunván kézen fogja a gyereket és elviszi.<br />
Tomás eztán (a rettentő terrorral működő Iránból) semmi perc alatt ki is jut (elég, hogy csadort húznak rá.... úgy látszik, dos Santosnak kimaradt a "Lányom nélkül soha"-t), senki nem keresi, utakat nem zárnak le, kikötőket nem ellenőriznek, pedig egy kém, és nem egy feleség a lányával menekül...<br />
Az emberben akaratlan formálódik a kérdés: ahol ennyire töketlenül szerencsétlen a titkosszolgálat, az tényleg antidemokratikus állam? Inkább emlékeztet az egész erre itt:<br />
<div style="text-align: center;"><br />
</div><iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/xbpPIYy_YQk" width="420"></iframe><br />
<br />
Szóval thillerileg is vicc eddig az egész.<br />
Ja, de legalább a dramatizált tudományos kislexikonban már kipipálhatom a két reletivitáselméletet és a kvantumelméletet is.<br />
Egyelőre nehezen döntöm el, mi az unalmasabb, ezek a dolgok (illetve nem MAGUK a dolgok, hanem inkább ahogy ezek is -kérdezz-felelek formában- elő vannak adva. Vagy a cselekmény mégis unalmasabb, mert ez lassan, unalmasan folydogál.<br />
A tudományos kiselőadásokról még az is belejátszhat, hogy egyelőre nem látom, hogy fognak illeszkedni a történetbe, így ami nem fog meg, az nem fog meg, és kész. (nem szívesen jövök Dan Browne-nal, de ő legalább mindig annyit kever bele, amit már tudnunk kell a cselekmény megértéséhez is, de itt teljes TIT kurzust végzünk, mire vége lesz a könyvnek.<br />
;-))<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-nxJaPy3oCPs/TyGIbdFmjxI/AAAAAAAAB3Y/G1gDf2TSvG4/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-nxJaPy3oCPs/TyGIbdFmjxI/AAAAAAAAB3Y/G1gDf2TSvG4/s1600/images.jpg" /></a></div><br />
folyt.3<br />
úgy tűnik, több fent említett dologra is később jön a magyarázat: most már tudom, mit jelentenek az elején elhangzott német mondatok (Ettől még nem értem, miért nem lehetett lefordítani az elején).<br />
Illetve a teheráni kaland is elmagyaráztatott, irtó gyengécskén, de el. (a magyarázatról csak annyi jutott eszembe, hogy "na, ahogy ezt Móricka elképzeli"... hát soha egyetlen filmet, könyvet nem olvasott a témában?)<br />
Újabb és újabb tudományos kiselőadások jöttek egy könyv közepi csendesebb rész után, tényleg az az ember érzése, hogy az egész könyv csak egy alibi ezekhez. Túlzás azt mondani, hogy némelyik nem érdekelne EGYÉBKÉNT, de nem biztos, hogy úgy, hogy ilyen harmat gyenge krimivel kombinálják.<br />
<br />
Hangfestő szavakhoz jött még: ki használná a kulcs elfordítására magyarul azt, hogy "klikk-klakk"?<br />
Továbbra is isteni jelenség, hogy mikor Tomás angolul beszél valakivel, vagy két angol beszél egymással és magyarul (portugálul) íródik a mondanivaló nagy része, de teljesen megmagyarázhatatlanul van két-három szó angolul. <br />
<br />
folyt. 4.<br />
A tibeti látogatásnál tartok, azt hiszem, ezzel megvolt a könyv legérdekesebb része (a bevezetésen kívül) Most úgy hiszem, ami itt elhangzott, az inspirálta dos Santost a könyv megírására, és megértem miért. Mivel maga a szerző biztosít róla, készséggel elhiszem, hogy ez tudományosan valóban mind alátámasztott tény, és tényleg (most mindenféle rosszmájúság nélkül) le vagyok nyűgözve, némelyiken tényleg megéri elgondolkodni.<br />
Sajnos attól, hogy most már értem az indíttatást, a megvalósítást továbbra is kettes alára értékelem.<br />
Tibetben Tomást újra csak elrabolják az irániak, akik nagyon gonoszak, akik mindenre képesek (még egy filmélmény ugrik be ezekről a nagyon gonosz, velejéig romlott irániakról: Nagy durranás, Rowan Atkinsont a gonosz irakiak úgy megkínozták.... hogy összekötötték a cipőfűzőjét), de itt is elég csak kisétálni a csapdából, és annyi. Mint a számháborúban, ha leolvasták a számodat, Te meg bekiáltod, hogy "téves", és máris megint játékban vagy...<br />
<br />
Azért, hogy ez a rész se legyen teljesen élvezhető, a szerzetes állandóan idézetekben és példabeszédekben szólal meg, amikor nem szigorúan véve az isteni formuláról beszél. Semmi bajom a képekben beszéléssel, azzal sem, ha egy kis tőlem messze eső kultúrát akarnak belém csepegtetni, de ez túl tömör, túl sok, egy idő után már fárasztó... magam nem buddhai beletörődéssel hallgattam volna, hanem megmondtam volna szegény -amúgy tényleg szimpatikus idős szerzetesnek-, hogy duguljon el az idézeteivel és példabeszédeivel... ;-)<br />
<br />
Meg kell említenem, hogy -talán méltóan a könyv témájához, ami az idő torzulásáról is értekezik-, egyszerűen nem érzékelem a történés alatt eltelt időt. Még a könyv elején derül ki, hogy Tomás édesapja rákos, néhány hónapja van hátra. Akárhogy számolom, nekem a történések alapján talán ha egy hónap telhetett el, de Tomás apja már átesett a sugárkezelésen (amennyire -sajnos- a családban történtekből emlékszem, ez eleve több hét), az nem hatott, és épp haldoklik...<br />
<br />
Írtam, hogy szerintem a lényeg elhangzott Tibetben, így a könyv vége felé sokat el is ismétel a szerző (jó, jó, tudjuk, hogy a megértéshez mennyi ismétlés szükségeltetik, de azért uncsi, mikor szinte egy az egyben, szinte ugyanazokkal a szavakkal mondja el más a tudományos tényeket.<br />
Amúgy is vicces forma ez a kérdezz-felelek a tudományos ismeretterjesztésre: van ugyebár Tomás, aki történelem professzorként nincs benne a dolgokban, tehát bármit felvázolnak előtte, az első reakciója a "nem értem" . Olyankor is, amikor egyébként én, az egyszeri olvasó is simán értem, vagy azért, mert még laikusnak sem különösebben ismeretlen témát vázolnak fel, vagy mert olyat, amit már egyszer el is magyarázott valaki a könyvben. De jön a "nem értem". Ekkor az épp magyarázó fél tovább magyaráz (itt minden prof valami istenien tud magyarázni, megfelelvén Einstein bonmotjának, hogy ha nem tudod egyszerűen elmagyarázni, nem értetted meg")<br />
És mit ad Isten: az addig értetlen Tomásnak ILYENKOR MÁR pikk-pakk leesik a húsz filléres. Olyankor is, amikor én megint csak azt mondanám, hogy semmivel nem lett jobban kibontva a téma, mint előtte volt hanem csak egyszerűen betelt a dramaturgiailag rászánt terjedelem....<br />
<br />
folyt. 5.<br />
Hát befejeztem. Az utolsó részben volt talán a legnagyobb baki, sok helyen olvastam róla, de tényleg hihetetlen. Azt hiszem, ez is eléggé leírja a történetvezetés anomáliáit: Tomásék telefont kapnak, hogy az apjának néhány órája van hátra, bemegy, és az apja meg is hal az éjszaka kórházban. Ezt követő reggel hatig kéne megfejtenie a formulát, különben Ariánát a CIA visszaküldi Iránba. Az apja tehát meghal, de mi már a temetésén vagyunk, ahol TÖMEG van, majd a szertartás befejeztével kiderül, ott a CIA is, visszahozták Arianát, akit nem raktak fel a reggeli gépre. Magyarul, ez bizony a halált követő reggel / délelőtt zajlik.<br />
Azaz, legjobb indulattal is néhány óra alatt sikerült a teljes szertartást megszervezni és összeszedni a gyászolókat? Vagy még a szegény élő profnak előlegezték meg a halálát, hogy másnap le lehessen zárni minden szálat? Nem tudom...<br />
Ezelőtt persze Tomás belohol elbúcsúzni az apjától, aki miről másról beszélgetne vele, mint pont a nyomozás témáját érintő filozófiai - tudományos kérdésekről.... ami (végstádiumú, fájdalomcsillapítókkal telinyomott beteg értelmesen, logikusan beszélget- egyébként is szép teljesítmény, de hogy a fiammal nem biztos, hogy ilyen témában értekeznék azokban a percekben, az akkor is biztos, ha egyébként képes lennék erre.<br />
De ez a jelenet jelképezi tán a legjobban azt, ami most esett le: hogy itt gyakorlatilag nem volt olyan párbeszéd, aminek ne lett volna tanítási funkciója, ami nem illeszkedett szorosan a történetbe, ami csak arra szolgált volna, hogy megismerjünk egy karaktert és érzelmi viszont alakíthassunk ki vele. Magyarul, mintha pl. egy könyvelő a kollégájával, sőt a barátjával csak a hóvégi zárásról beszélne, mert számukra az a téma, de soha nem beszél meg egy filmet, nem tudja, van-e gyereke, és hová megy nyaralni... Nesze neked jellemrajz...<br />
<br />
Ja és a formula??? Hát, Robert Langdon az első öt percben megfejtette volna, de egy CIA / FBI / iráni kriptográfus sem szenvedett volna vele 1 óránál tovább. Ráadásul ugye azért keveredett bele az egészbe Tomás, mert nekik PORTUGÁL kriptográfus kellett... hááát anélkül, hogy lelőném a poént SEMMI szükség nem volt PORTUGÁL nyelvtudásra. Németre, héberre, olaszra, latinra igen, portugálra nem.<br />
A végére aztán az sem derült ki, hogy miért nem félt már az apja kollégájának a segédje aztán, hogy először beszélt Tomással (holott előtte teljesen be volt parázva, hogy őt is megölik amiatt, amit a főnöke tudott), hogy miért hinné el az iráni titkosszolgálat, hogy az isteni formula valóban nem egy atombomba leírása, hanem az, aminek ők mondják (ugye a legnagyobb kiszúrás, amikor nem elég, hogy vallassz, hanem megkérdőjelezik az őszinteséged, be kell bizonyítanod, hogy igazat mondassz, de nem tudod, mert azt mondtad és kész)<br />
<br />
Összességében: volt egy jó ötlet, amire valószínűleg lehetett volna könyvet írni. Csak nem így, gyermeteg másik szállal, bizonytalan történetvezetéssel, semmi karakterfestő képességgel.<br />
<br />
Utóirat:<br />
még két nap múltán is gondolkodom, ha nem is a könyvön, hanem csak ezen az alapötleten, ami ihlette, azaz, hogy az emberiséget céllal hozta létre egy teremtő intelligencia, mi vagyunk az eszköz arra, hogy olyan intelligenciát alkotunk, ami túl fogja élni a Nagy Összeomlást. Végül is szép egy könyvtől, ezért érdemes írni ;-)<br />
Szóval:<br />
Ha már a Nagy Bumm előtt volt ez a teremtő intelligencia, akit hívhatunk istennek, akkor amikor még nem volt anyag és idő, akkor ő hová lett? Mégsem hallhatatlan? Persze lehet, hiszen ugye az is elhangzik a könyvben, hogy mindennek van kezdete és vége, ami születik, meg is hal. De lehet, hogy aki minket teremtett sem Isten volt, hanem csak egy ugyanolyan elem, mint mi most, akinek a feladata az volt, hogy azok között a körülmények között, amik a Nagy Bumm előtt voltak, továbbéltesse az intelligenciát? Ekkor viszont nem mondhatjuk, hogy a mi világunk előtt nem volt semmi, mert valami volt, csak nem tudjuk, mi.<br />
De ha ő olyan Isten lenne, aki mindent túlél, akkor túlélné a mi univerzumunkat, világunkat is, és ha mi eltűnünk, egyszerűen megteremtené maga az új életet/intelligenciát az akkori körülmények közt, nem kellene neki az ember, mint eszköz ahhoz, hogy az intelligencia túléljen....<br />
Na, ez csak okoskodás, lehet, fából vaskarika, ami egy kutyasétáltatás alkalmával állt bennem össze.Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-2808995780575487402012-01-17T19:27:00.000+01:002012-01-17T19:27:13.627+01:00Fűszerek, mert fűszerezve minden más...A mai levest készítve azon gondolkodtam, hogy mennyire nem szerettem régen bizonyos zöldségeket. Az ember ízlése persze változik, de csak ennyi lenne amögött, hogy régen az egész család nem ette a sütőtököt, a sárgarépát, most meg egyes formáikban családi kedvenccé avanzsáltak?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-tloUozJ9O80/TxW7aWUYv_I/AAAAAAAAB1c/ml0zuzoyieA/s1600/P1010306.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="209" src="http://4.bp.blogspot.com/-tloUozJ9O80/TxW7aWUYv_I/AAAAAAAAB1c/ml0zuzoyieA/s320/P1010306.JPG" width="320" /></a></div><br />
Aztán rájöttem, hogy régen más is más volt (nagyijainktól persze tudjuk, hogy régen MINDEN más volt ;-) ): más, nagyon más volt a fűszerezés és viszonyunk a fűszerekhez!<br />
<a name='more'></a><br />
Azaz, nem tudom, tehetek-e ilyen egyetemes kijelentést, mert persze lehet, voltak családok, akik 30-40 évvel ezelőtt sem csak a borsot és a fokhagymát használták fűszer gyanánt, de ha visszaemlékszem gyerekkorom fűszerkínálatára a közértekben, akkor azt kell mondjam, hogy ilyen család elég kevés lehetett... Az egy dolog, hogy a Compack (ha jól rémlik a Sarah Lee - Douwe Egberts vette meg) kínálatában talán ha 10-15 féle fűszertermék szerepelt, de igazából arra sem emlékszem, hogy anyukám családja, akik vidéken laktak (és laknak ma is) a petrezselymen kívül bármiféle zöldfűszert termesztettek és használtak volna.<br />
Arra is emlékszem, hogy a családban én voltam az első, mikor tizenévesen elkezdtem kicsit főzőcskézni, aki olyan "sosem használt" fűszereket kezdett használni, mint az oregánó és a rozmaring. (bár, eddigre legalább kapni lehetett) Viszont emlékszem, hogy mennyire megdöbbentünk, mikor a görög barátunk először tálalt elénk FAHÉJJAL fűszerezett fasírtot... Amit ráadásul, ó borzalom, olivaolajban sütött ki (otthonról küldték neki postán nagy fémkannákban!), mi meg, a disznózsíron, napraforgóolajon nevelkedett magyarok már ennek a szagától is rosszul voltunk.<br />
Ma már az ételek 60-70%-át olivával csinálom, a maradékot mogyoró- vagy szőlőolajjal és csak a nagyon magyaros kajákhoz használok napraforgóolajat. A fahéjjal fűszerezett húsok pedig, legyen az marokkói, görög vagy mexikói szintén nagy kedvenc lett, ahogy millió más addig nem használt íz is. (bár, a nagy mennyiségben használt zöld koriandernek még ma sem vagyok bolondja, de amibe kell, kell)<br />
Egy szó, mint száz, ízekben is kinyílt a világ, és a fűszerek berobbanása azt hozta magával, hogy ma sárgarépa-krémlevest csináltam, és nem csak csináltam, de a család lelkesen el is fogyasztotta.<br />
Kész haszon, nem?<br />
<br />
<i><b><u><span style="font-size: large;">Sárgarépa-krémleves </span></u></b></i><br />
<i></i><br />
<ul><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><a href="http://3.bp.blogspot.com/-frHXP0artYM/TxW7gnplQLI/AAAAAAAAB1k/H4SRSaIFj04/s1600/P1010314.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="225" src="http://3.bp.blogspot.com/-frHXP0artYM/TxW7gnplQLI/AAAAAAAAB1k/H4SRSaIFj04/s400/P1010314.JPG" width="400" /></a>
<li><i>80 dkg sárgarépa</i></li>
<li><i>1 póréhagyma</i></li>
<li><i>5 dkg vaj </i></li>
<li><i>2-3 babérlevél</i></li>
<li><i>2 l hús- vagy zöldségalaplé</i></li>
<li><i>2-3 dl tejszín vagy joghurt</i></li>
<li><i>1 csili kimagozva (elhagyható) </i></li>
<li><i>1 tk gyömbér</i></li>
<li><i>1 tk őrölt koriander</i></li>
<li><i>1 tk római kömény</i></li>
<li><i>1 csokor korianderzöld vagy 1 tk szárított koriander levél</i></li>
<li><i>2 ek méz</i></li>
<li><i>1 tk mustár </i></li>
<li><i>fejenként 1-2 kisebb, mag nélküli mandarin</i></li>
<li><i>só, bors</i></li>
</ul><i>A pórét karikára vágjuk, a vajat felolvasztjuk és a pórét pár percig pároljuk benne. A sárgarépát felkarikázzuk, hozzáöntjük a póréhoz, és kicsit pároljuk. Felöntjük a hús- vagy zöldségalaplével, hozzáadjuk a babérleveleket, sózzuk, borsozzuk. Mikor a répa megpuhult, a babérleveleket kiszedjük, a levest botmixerrel pürésítjük. Visszatesszük a tűzre, belekeverjük a tejszín vagy a joghurt felét, hozzáadjuk kimagozott, apróra vágott csilit, a mézet, a mustárt és a fűszerek felét. Felforraljuk, közvetlen a tűz elzárása előtt utánafűszerezzük (érzés szerint)</i><br />
<i>A mandarint megpucoljuk, amennyire lehet, a kis fehér hártyákat is megpróbáljuk leszedni, ahol magot látunk, kipiszkáljuk.</i><br />
<i>Tálaláskor tányéronként még egy-egy kanál tejszínt vagy joghurtot keverünk bele, megszúrjuk koriander zölddel, levesbetétként pedig mandarin gerezdeket kínálunk.</i><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-XPuNxCW0xhw/TxW7qa89DLI/AAAAAAAAB1s/tC86PlfjBXc/s1600/P1010315.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="http://3.bp.blogspot.com/-XPuNxCW0xhw/TxW7qa89DLI/AAAAAAAAB1s/tC86PlfjBXc/s400/P1010315.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez az én fűszerpolcom (nem egy lakberendezési remekmű, de épp két éve, hogy "ideiglenesen", a felújításig (ami aztán azóta csak tolódik) használatba vettük)</td></tr>
</tbody></table><u>Még néhány fűszerezési jótanács kezdőknek (egy laikustól, tehát vitatkozni lehet velem ;-)</u><br />
<ul><li>a jó fűszerezés tényleg csodát tehet a legsimább étellel is</li>
<li>a kevesebb általában itt is több: ne essünk át a ló másik oldalára, és borítsunk az ételbe minden otthon található fűszert, hiszen a fűszerek erősíthetik és gyengíthetik is egymást, a túl sok íz meg inkább elvesz, mint ad. Én azt ajánlanám, hogy maximum 4-5 fajta fűszert (són, borson, hagymán kívül) használjunk. Többet csak akkor, ha a recept kimondottan írja.</li>
<li>vannak bizonyos erős ízű fűszerek (fokhagyma, lestyán, tárkony), amelyek különösen rosszul viselnek másokat vagy egyszerűen csak elnyomnak minden mást, ezekkel óvatosan. Ha nem vagyunk biztosak magunkban, vagy ez az első próbálkozásunk a párosításra, akkor jobb kis lépésekben fűszerezve próbálgatni (és soha nem élesben, mikor mondjuk vendégek jönnek!) vagy szigorúan a receptre hagyatkozni. De sokszor segít a fűszertasak hátulja is, ahol nem egy gyártónak vannak tanácsai, mihez, mivel harmonizál az adott fűszer. Ha van már gyakorlat, vagy bizonyos kombinációkat már kipróbáltunk és bejött, akkor el lehet engedni a fantáziát, mert -ahogy írtam a poszt elején- vannak olyan van kombinációk, amikről az ember nem is gondolná, hogy mennyire jók. </li>
<li>ne vegyünk kész fűszerkeveréket. Elsőre persze biztos baromi praktikusnak tűnik, de szinte semmit nem spórolunk magunknak. Ha gyári fűszerkeveréket használunk, mindennek egyeníze lesz, (tehát minden fogást provance-ivá ízesítünk, még akkor is, ha az épp olasz vagy kínai), de még ha francia is a fogás, nem a mi ízlésünknek megfelelő, hiszen nem szeretünk egyformán bizonyos ízeket. Nem beszélve arról, hogy anyagilag is jobban jövünk ki, ha -uram bocsá!- lepuskázva az összetevőket a hátlapról, megvesszük külön-külön. Tehát pl. a provance-i keverék helyett vegyünk inkább egy-egy tasak kakukkfüvet, rozmaringot, bazsalikomot, oregánót, ezeket külön-külön aztán más "keverékekbe" is tehetjük, nincs megkötve a kezünk. (hogy mi van a keverékben le lehet puskázni a helyszínen a tasak hátuljáról vagy ha alaposabban utána akarunk járni, akkor a netről) Ugyanez vonatkozik a húspácokra is (grillezéshez meg minden máshoz): keverjük magunk a pácot, semmivel sem lesz rosszabb, mint a gyári, amibe rosszabb esetbe még a szokásos, nem annyira egészséges adalékokat is beleteszik (ízfokozók, ez+az) Amit mi csinálunk, abban biztosan az van, ami. (Az én legkedvesebb pácom: fokhagyma- őrölt koriander -őrölt római kömény -citromlé - pirospaprika- bors. )</li>
<li>kétszer fűszerezzünk: a főzés elején valamikor, ez belefő az ételbe, de sajnos sokat veszt is az aromájából. Fűszerezzünk tehát a főzés legvégén is, közvetlen az étel elkészülte előtt. (ha zöldfűszert használunk ez akár történhet már tálaláskor is)</li>
<li>melyik az igazi, mi van, ha nincs friss zöldfűszer? Tragédia semmiképpen nem történik, hacsak nem olyasmit akarunk, amiben a zöldfűszer maga a főszereplő (pesto, salsa verde, chermoula), azaz egy normál étel receptjét ne tegyük le csak azért, mert nincs mondjuk friss koriander zöldünk, bátran vegyünk és használjunk helyette szárítottat. Igaz, ebből több kell, hiszen száraz, azaz az illóolajok egy részét már elvesztette, illetve hogy kicsit erőre kapjon az kell, hogy hővel és nedvességgel érintkezzen (ezért nem érdemes szárított fűszert az ételre szórni közvetlen tálalás előtt)</li>
<li>egészben vagy őrölve (bors, szerecsendió, kömény, rómaikömény, édeskömény, stb.) ? Természetesen az igazi gasztro-mókusok hangosan kiabálják, hogy egészben, amit aztán közvetlen felhasználás előtt mozsárban (hogy ne érje hő, mint pl. egy kávédarálóban!) magunk őrölünk. Sőt, ha intenzívebb ízt akarunk, akkor indiai módra egy száraz serpenyőben meg is pirítjuk előtte a magokat. Én ezzel úgy vagyok, mint az ezerszer elátkozott, lenézett leveskockával: ha van rá időm, kedvem, türelmem, akkor frissen őrölöm a fűszert, mert tényleg van különbség, de azért van itthon millió előre megőrölt is. Ilyenkor jó, ha nem magában a zacskóban tároljuk, hiszen úgy érintkezik e levegővel, azaz folyamatosan tovább veszít az illataiból, hanem kis üvegekben.(az IKEA-ban tényleg fillérekért kapni ilyeneket. <a href="http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/20152870/">Az én kedvencem ez a fajta </a>, mert jó méretűek, könnyen kezelhető a teteje főzés közben is, és olcsók: 4 db van egy csomagban és egy ezres alatt van az ára.</li>
<li>megromlik-e a fűszer? Hát, szerintem klasszikus értelemben nem romlik meg, csak épp elveszíti az illatát, ezzel a funkcióját.</li>
<li>hol kaphatóak ritka fűszerek? Szerencsére a legtöbb hiperben már igen, ha nem is olyan teljes választékban, mint az Ázsia Boltban vagy a Kulinárisban. De ha van a környéken arab közért, ott is érdemes próbálkozni. Sima közértben, egyszerű Sparban sajnos csak az alapok vannak meg (bár persze már jóval több fajta, mint az antiidőkben, amikről a poszt elején írtam), Budapesten, nagyvárosokban elég nyitott szemmel járni, máshonnan persze kicsit nehezebb, vagy előre kell tervezni és jól bevásárolni, ha olyan helyer jut az ember. Lehet persze interneten is rendelni, de sajnos a postaköltség elég jelentős tétel a fűszerek árához viszonyítva. Persze, ha más dolgokkal is össze tudjuk vonni, pl. teát is rendelünk vagy többen állnak össze, akkor kevésbé drágítja meg a fűszereket.</li>
</ul>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-38029701682594110302012-01-03T22:56:00.001+01:002012-01-03T22:59:00.431+01:00Hepi...<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">Sajnos, a fotó elmaradt, így az újévi lencserecept mellé csak ezzel szolgálhatok ;-)</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/3Uo0JAUWijM?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><br />
A recept pedig egy könnyed lencsesaláta, a netről összevadászott receptek alapján keresztezett fogás, amelynek szemet gyönyörködtető színei vannak:<br />
<br />
<i><u><span style="font-size: large;">Lencsesaláta</span></u></i><br />
<i>(4 személyre)</i><br />
<ul><li><i><a name='more'></a>20 dkg lencse</i></li>
<li><i>10 dkg tarhonya vagy nagyszemű kuszkusz</i></li>
<li><i>5-6 magtalan, édes mandarin (naranccsal is helyettesíthető)</i></li>
<li><i>1 gránátalma </i></li>
<li><i>2 narancs leve</i></li>
<li><i>1 kisebb fej lilahagyma</i></li>
<li><i>2 teáskanál magos mustár</i></li>
<li><i>4-5 ek szűretlen, extraszűz olivaolaj</i></li>
<li><i>1 tk méz</i></li>
<li><i>2-3 tk balzsamecet</i></li>
<li><i>1 csokor petrezselyem</i></li>
<li><i>1/2 csokor bazsalikom (elhagyható)</i></li>
<li><i>só, bors</i></li>
<li><i>(tálaláshoz: rukkola és főtt-füstölt tarja) </i></li>
</ul><i>A lencsét puhára főzzük (beáztatva vagy áztatás nélkül, ahogy szoktuk és ahogy kijön a lépés, csak ne főjenek szét a szemek)</i><br />
<i>A tarhonyát vagy kuszkuszt szintén megfőzzük.</i><br />
<i>Közben elkészítjük a dresszinget: a két narancs levét kicsavarjuk, leszűrjük, elkeverjük az olajjal, a balzsamecettel, mézzel, mustárral, az apró kockára vágott hagymával és a finomra vágott zöldfűszerekkel. Sózzuk, borsozzuk. Megpucoljuk a mandarinokat, kisebb darabokra vágjuk (én gerezdekre bontottam és azokat még elfeleztem). A lencsét, kuszkuszt /tarhonyát még melegen elkeverjük a dresszinggel, hozzáadjuk a mandarint, a gránátalma magjait*. Alaposan elkeverjük és néhány órára a hűtőbe tesszzük, hogy összeérjenek az ízek.</i><br />
<i>Mellé főtt-füstölt tarjából vágunk szeleteket, megkenjük mustárral, borsozzuk, kis olajban 2-2 percig sütjük oldalanként, majd megkenjük az egyik oldalát egy kis mézzel, a mézes oldalára fordítjuk, és pirítjuk még egy percig. Ezalatt a felül lévő másik oldalt is megkenjük, és azt is pirítjuk még egy percig.</i><br />
<i>Egy-két marék rukkolára szedünk a lencséből, mellé tálaljuk a megpriult mézes füstölt tarját. </i><br />
<br />
*én úgy szoktam kinyerni a gránátalma magjait, hogy negyedelem vagy hatodolom, ahogy éppen esik, nem érdekes, hogy a tetején, alján keresztül, vagy a felező vonalán, majd a negyedeket kifordítom (azaz, a héját domborúból homorúvá formálom) és kézzel kipergetem a szemeket. De <a href="http://www.jamieoliver.com/videos/how_to%27s/home_cooking_skills/VzazAxMzpbn-lpob2P_DZRrZmmmxC5O9/v">Jamie Olivertől másképp is láttam</a><br />
.... nekem azonban ez a módszer jön be... <a href="http://www.google.hu/search?q=pomegranate+seed&ie=utf-8&oe=utf-8&aq=t&rls=org.mozilla:hu:official&client=firefox-a#q=pomegranate+seed&hl=hu&client=firefox-a&hs=pOD&rls=org.mozilla:hu:official&prmd=imvns&source=lnms&tbm=vid&ei=SHkDT576Fojssgbf8YkX&sa=X&oi=mode_link&ct=mode&cd=4&ved=0CCYQ_AUoAw&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.,cf.osb&fp=48d3bd148e8fdd22&biw=1366&bih=596">a Youtube-on azonban ezer más magozási módot találni, válassza ki mindenki azt, ami neki megfelel</a>... ;-)<br />
<br />
BUÉK!!!Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-57071965799275196122011-12-22T17:13:00.001+01:002011-12-23T11:55:27.084+01:00Még jó, hogy van idő...... kitalálni, hogy mi legyen a lakásban most is bőszen illatozó falusi húspástétom helyett. Hogy miért kell helyettesíteni, ha egyszer illatozik?<br />
Hát kérem, az úgy volt, hogy a pástétom rendje és módja szerint elkészült (egyébként a Joanne Harris féle A francia piacból)...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-wL5Rkw92Yvs/TvNUuEJbTEI/AAAAAAAABz0/5pSTxFCt1nE/s1600/P1010238.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-wL5Rkw92Yvs/TvNUuEJbTEI/AAAAAAAABz0/5pSTxFCt1nE/s320/P1010238.JPG" width="287" /></a></div><br />
Vagy kezdjem messzebbről, a kályhától? Hogy legalább recept és fotó helyett valami háztartási tanács féle kikerekedjen?<br />
<a name='more'></a><br />
Szóval, én karácsonykor, már mint az ünnepen magán, nagyon nem szeretnék főzni. Maradnak tehát az előre elkészíthető ételek, idén a hagyományos töltött káposzta (fiam kérése, az ő étvágya még bírja a gyűrődést) mellé falusi húspástétom és saláták (a miénk már nem, a szentesti halászlé, süti, meg a karácsony előtti illatokkal úgy eltelünk, hogy aztán az ünnepek alatt semmizabalásra nincs igényünk)<br />
Így megy ez már évek óta (a fogások persze változnak, csak a koncepció marad), ami azért is jó, mert még a végső roham előtt be lehet vásárolni, húst is, utána elég csak a kisközértbe lemenni kenyérért. Tehát az idén is megvolt az utolsó nagybevásárlás (tegnap... ráadásul, erős a gyanúm, hogy a hiperszuper nem fog már frissebb húst, zöldséget rendelni és kitenni, mint amit én vettem tegnap).<br />
A mai nappal tehát hivatalos kezdetét vette az ünnepek alatti ebéd elkészítése, szépen, terv szerint haladva elkészültek a húsételek, a töltött káposzta kész, a pástétom alatt is elzártam a sütőt, épp kitakarítottam a konyhát, amikor...<br />
<br />
...amikor a receptnek ahhoz a részéhez értem, hogy a pástétom "nyomtatása", azaz nehezékkel való tömörítése. Jénai pástétom formában sült, nem gondolkodtam ELŐTTE, hogy is fogom ezt megoldani, lényeg, hogy csak a sütőből kivéve esett le, hogy a forma keskeny, így csak azt az egy centit tudom lenyomni rajta pl. egy vágódeszkára rakott súllyal, ami a jénai teteje fölé lóg, mert aztán a vágódeszka már ráül a jénai szélére, és kész... de nem olyan fából faragtak engem, aki nem talál ki valamit, ha kell... le tehát a szekrény tetejéről a felfújt formákkal, abból három éppen belefér a jénaiba, erre rá a deszka, erre a súly.<br />
Amit kihagytam a számításból, hogy a pástétom alighanem nem egyformán süllyedt mindenütt, mert egyszer csak repült minden, jénai pástétomostul a földön landolt, jénai ezer darabra tört...<br />
Éljen az üveg pástétomforma...<br />
Tíz másodperc gondolkodás után úgy döntöttem, megmentem, amit lehet (hja kérem, a spórolós sváb vér előtör akaratlan), szépen összeszedtem a nagyobb darabban maradt részt, játszva a gondolattal, hogy esetleg egy kisebb edényben még megpróbálom tömöríteni, mivel még igen lágy volt, reméltem, majd hűléssel köt meg szilárdra. Ugyanakkor a kétely szikrája is fellobbant bennem, amikor a hetedik üvegszilánkot horgásztam ki az ujjamból és a papucsom talpából... de egyelőre a takarítás volt az első (emlékszünk ugye: épp végeztem vele, de most kezdhettem elölről: mindenütt zsíros lé, üvegszilánkok, forró ételdarabok) Hát, nem volt (és most sincs) jókedvem.<br />
Mikor feltakarítottam, kerestem egy kellőképpen kis edényt, amibe a megmentett részt belekanalaztam (a többi egy az egyben ment a szemétbe, hiszen a kutyáknak sem adhattam üvegszilánkos kaját), és nekiálltam lelapogatni kézzel, amikor ugrott a terv: üvegszilánk állt az ujjamba a biztonságosnak gondolt részből is, én meg megértettem, hogy sváb vér ide, sváb vér oda, itt nincs mit tenni. Mehetek holnap bevásárolni. Utolsó nap oda, amit olyan ügyesen el akartam kerülni.<br />
Közben annyira elegem lett, elteltem a most már szaggá változott illattal, hogy azt is eldöntöttem, nem csinálom meg újra a pástétomot új alapanyagból. Még nem tudom mi lesz. Játszom azzal a gondolattal is, hogy semmi, ugyanakkor egy rakat salátának valót is ki kell akkor dobnom, hiszen nem lesz mihez enni őket....<br />
<br />
A kép meg? Hát ételfotó híján hoztam: ez az ajtókoszorúnk, érdekessége, hogy még a koszorúalapot is én fontam vagy tizenévvel ezelőtt, apósom szőlőjének vesszőiből, és tényleg minimális munkával elkészült. Nem volt több öt percnél, míg rádrótoztam az öt díszt (a padláson lévő karácsonyi dobozból előtúrva, azaz, évekkel ezelőtti beszerzés minden), beleszúrtam a négy ágat és kötöttem rá egy masnit), de szerintem egy elég aranyos kis darab lett. Legalább valami sikerélmény...<br />
<br />
Boldog, békés, szeretettel teli karácsonyt kívánok mindenkinek.<br />
<br />
Update: Az éjjel megálmodtam ;-), hogy a pótlás valamilyen egyben sült hús lesz, de hogy milyen, meg hogyan lesz konkréan elkészítve, nem forszíroztam. Kicsit kacérkodtam a töltéssel, felcsavarással, ezzel-azzal, végül abban maradtam magammal, hogy majd a hentespult tartalma dönt: mi van még, mi szép még, és ahhoz képest dől majd el az elkészítés módja is. Egy jókora darab sertés lapockával és egy jelentős mennyiségű libazsírral tértem haza: konfitált sertéssült lesz. Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-19976608618293776752011-12-04T18:41:00.001+01:002011-12-04T18:58:35.648+01:00Tükör által, tű élesen....Kicsit nehéz dolgom lesz, mikor ebben a posztban is szeretném betartani a legeslegelső posztban deklaráltakat, miszerint ebbe a békés sarkába a világnak a politika / közélet nem teszi be a lábát. De nem is olyan régen már sikerült beleesnem a csapdába, most meg egy kimondottan politikus darabról írnék... szóval, nehéz lesz betartani az elhatározást.<br />
Az <a href="http://www.orkenyszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=475%3Aduerrenmatt-janos-kiraly&catid=5&Itemid=46">Örkény Színház János királya</a> pedig bizsergeti a blogger billentyűzetét, de ennél persze többet is tesz, hiszen Dürrenmatt nem a mi jelen életünkre írta a darabot...<br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Pt7uddrCzLE/Ttut3dq9EDI/AAAAAAAABw8/amErbbWxQX8/s1600/janoskiraly3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="138" src="http://4.bp.blogspot.com/-Pt7uddrCzLE/Ttut3dq9EDI/AAAAAAAABw8/amErbbWxQX8/s320/janoskiraly3.jpg" width="320" /></a><br />
Ez -rövid távon tekintve- vigasz is lehet... hosszú távon viszont... hát igen, az általunk most és régen is irigyelt jóléti demokráciák/társadalmak is nem hogy átmentek ezen, de nagy valószínűséggel így (csak némileg a miénknél kifinomultabban "így") működnek, azaz nincs kiút(???)<br />
<br />
<a name='more'></a>A történet abszolút dióhéjban (aki többet akar egy kicsivel, annak ajánlom a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1nos_angol_kir%C3%A1ly">wiki összefoglalóját a történelmi háttérről</a>): meghal Oroszlánszívű Richárd, és idősebb öccsének fia helyett saját öccsét, (Földnélküli) Jánost nevezi meg örököseként. Az idősebb öcs fiát viszont a francia uralkodó patrolnálja (értsd: nevében szeretné megszerezni az angol trónt). Háború kezdődik, amit házasságokkal is sikerül békévé simítani, mikor beavatkozik a pápaság: kiátkoz, beátkoz (Fülig Jimmyvel szólva, keveri ez, de rendesen).<br />
<br />
A darab annak ellenére nem nyomulósan sugározza a történelmi áthallást, hogy részben a szereplők ruházata és a nyelvezet is a mai (a jelmezek egyesítik a mai politikusi egyenruhát a történelmi illúziót keltő elemekkel, mint csúcsos süveg, palást, kard, páncél)<br />
Minden karakter szinte szerethető, vagy ha később már nem is szerethető, de emberi, hétköznapi, senkiben semmi hatalmas gonoszság nincs.... Fülöp király (Gálffi László) talán egy kicsit sznob, de ezzel együtt egy végtelenül udvarias, figyelmes, halk szavú úriember. János király (Debreczeny Csaba) talán nem nagyon okos, talán egy kicsit hirtelen is, de benne sincs rossz szándék. A fattyú Richárd (Polgár Csaba) meg pláne szimpatikus: készül megreformálni a kizökkent időt, igazán okos tanácsokat ad, igazán nem akar semmi rosszat egy kis dicsőségen és hírnéven kívül, igazán nem ő tehet róla, hogy a dolgokat nem lehet megjavítani, az élet szekere, ha más útra térítve is, de nyíl egyenest tart a szakadék felé. Szóval, egyszerűen csak megesnek a dolgok, cselek, ellencselek, ármányok, ellenármányok, akárki is látszik nyerni, egy pillanat alatt fordul minden, jön egy új szereplő (vagy egy régi megint játékba kerül), és fordul a kocka...<br />
<br />
A kezdő képtől, azaz innentől<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-9ve20psunyE/TtuvV7JNpzI/AAAAAAAABxg/3_AQR4HR2g0/s1600/phoca_thumb_l_01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://4.bp.blogspot.com/-9ve20psunyE/TtuvV7JNpzI/AAAAAAAABxg/3_AQR4HR2g0/s320/phoca_thumb_l_01.jpg" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">jutunk el a végéig, azaz idáig:</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-gkl4nzhRibA/TtuvjQQF9kI/AAAAAAAABxo/pLv31OW6ZgA/s1600/images_9022.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://3.bp.blogspot.com/-gkl4nzhRibA/TtuvjQQF9kI/AAAAAAAABxo/pLv31OW6ZgA/s320/images_9022.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">Nagy különbség, ugyebár.... (megjegyzés: a kezdő képben is vannak hátul akasztott emberek, csak még nem ment fel a függöny előlük)</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br />
</div>A darab elején még őszinte lelkesedéssel, és (szinte) rossz érzés nélküli röhögéssel honoráltam az elgondolkodtató poénokat, gegeket, félidőben egy kis némajáték alatt (Pembroke, a diplomata áll a függöny előtt, szendvicset vesz elő, miközben a függöny mögött valamilyen csata dúl éppen, hangyákat lát meg a földön, jóságosan morzsákat csipked nekik, nézi őket.... és egy lépéssel eltapossa őket. Majd az eltaposott hangyákat az ujjára csippenti, és igazán érdeklődően, szinte részvéttel teli közelről megnézi őket) gondolkodtam el, hogy lehet ennek jó vége? És valóban, a végére, a törpés monológ után jött a slusszpoén (amit én nem lőnék le). Ekkor a mögöttem lévő sorból egy érces férfiröhögés harsant fel, de az én szemem már könnyes volt... mert a poénok közül nekem épp az rajzolódott ki: nincs megoldás arra, hogy csak sakkfigurák vagyunk a játszmában.... hacsak az nem, hogy nem csak az olyan gyalogokat, mint mi ütik ki a játékból, hanem bizony az értékesebb figurák, királyok, királynők, lovagok, pápai legátusok is repülhetnek.. <br />
<br />
A röhögő úr a tragikomédia komédia részére volt fogékonyabb, úgy látszik a tragédia térfélen landoltam, olyannyira, hogy a kisvártatva felhangzó vastaps elejére még be sem tudtam igazán kapcsolódni, úgy járt az agyam....<br />
(nota bene, ilyenkor mindig eszembe jut gimnáziumi magyar tanárom, aki valamikor, sok-sok évvel ezelőtt mesélt egy történetecskét, miszerint, onnan tudja, hogy jó filmet látott a moziban, hogy utána, az utcán még percekig nem tud róla beszélni. Ha igen, akkor az a film nem érintette meg mélyen, nem gondolkoztatta el)<br />
<br />
Gyilkos darab ez, annyira gyilkos, hogy a vígjátéki keret és a nevetés nélkül talán az ember sikítva futna tőle a folyónak, hogy előbb érjen oda.... de így, ostyába csomagolva kap egy jó adag átgondolni valót. Például (és akkor itt jön az, mikor nem tudok igazán tartózkodni a napi aktualitásoktól), lehet-e politikailag semlegesnek, érdektelennek, kiábrándultnak lenni. Nyilván lehet (lsd. aktuális közvéleménykutatási eredmények), és igaz, hogy kétséges, hogy ha állást foglalunk (nem akarunk törpék lenni, ahogy a fattyú Richárd mondta), mennyit tudunk a világon fordítani, de ez legalább egy esély. Mozgás nélkül úgy süllyedünk el, mint a balta, ha teszünk valamit, akkor legalább megpróbáltunk csinálni valamit, kicsit befolyásolni, hogy merre vezeti az épp bakon lévő kocsis mindannyiunk szekerét...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-QUjaURnNSyk/TtuvyXU4hEI/AAAAAAAABxw/tKlOKw-HLzM/s1600/289136_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="234" src="http://3.bp.blogspot.com/-QUjaURnNSyk/TtuvyXU4hEI/AAAAAAAABxw/tKlOKw-HLzM/s320/289136_1.jpg" width="320" /></a></div><br />
U.i. Sajnos ez a politizálás ára: kimaradt a nagyívű ;-) gondolatmenetből számos olyan dolog, amiről pedig illene megemlékezni, nem csak, mert szokás, hanem, mert megérdemli.<br />
Elsősorban az, hogy nagyszerű az előadás, szórakoztató, de elgondolkodtató, értő kézzel modernizált, sok-sok jó ötlettel. Annak is, aki egyébként nem szereti a történelmi színdarabokat. Meg annak is, aki nem szereti a modern darabokat. Mert ez most tényleg kettő az egyben, anélkül, hogy bármelyik feléből keveset vagy kevesebbet kapnánk. Klasszikus mai mondanivalóval, mai stílusban.<br />
Aztán csak részben beszéltem az alakításokról, pl. nem említettem, milyen remek Mácsai Pál pápai nunciusként. Minden benne volt a figurájában, még a mai idők "katolikus pap" kritika kliséje is, ezzel együtt tökéletes egyensúlyban tartva, nem átesve a karikatúra oldalra, de megjelenítve félelmetes hatalmát és halálos intrikusi képességeit.<br />
Ugyanígy Pogány Judit is óriási Elenonóra pici szerepében: bugyuta is meg dörzsölt is, anya is, meg számító politikus is, elég hozzá egy szemvillanás, elég egy gesztus... <br />
Aztán nem beszéltem a szuper ötletek soráról:<br />
- a francia és az angol diplomata (Pembroke és Chatillion) egyesítése (újabb gyilkos poén a világ felé) a nyakkendőforgatással, paróka és szemüveg fel-/letétellel megkülönböztetve csak, mikor melyik oldalnak nyal<br />
- az ötlet, hogy a kis királyfit, Artúrt, akinek nevében az egész őrület elkezdődik, egy bábfigura jeleníti meg, amit (akit) épp az a szereplő mozgat és beszéltet, akinek a kezében van.<br />
Kimaradt a díszlet méltatása is, amely egyrészt egyszerű: vörös függönyök osztják részekre a színpadot, ezek emelkednek, ereszkednek és képezik azt a teret, amiben épp a játék zajlik... mikor azt hisszük, mindent látunk, amit látnunk kell, hirtelen felemelkedik egy következő, meg még egy....<br />
<br />
A bútorok is figyelemre méltóak:a legtöbb a vérpadhoz hasonló egyszerű fenyődeszkából durván összeeszkábált darab, ami nem, az is billeg (ugye, az a fránya trón!), vagy egy-egy ilyen durva darabban javított klasszikus darab. Zárásként még megemlítem a sminket, ami még egy kis segítség a darab értelmezésében: mindenki arca lárvaszerűen fehérre mázolt, jelezve, hogy mennyire hihetünk a szereplők szavainak...<br />
<br />
<span style="font-size: x-small;">(a fotók értelemszerűen nem sajátok, a fekete-fehér a színház honlapjáról származik, a többi a gugli segítségével más weboldalakról letöltött kép, de sajnos, mire megtaláltam, amit nagyjából kerestem, már nem tudtam pontosan visszaazonsítani, így itt megjelölni a forrást, ezért elnézést kérek)</span>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-67799113356383203912011-11-28T22:22:00.002+01:002011-11-29T18:39:57.706+01:00Kiskisasszon`káknak az ő rózsaszín budoárjukba<div class="set_rating"><span class="rater-off"> </span><span class="description">Nem tudom, ki hogy van vele, de mostanság rengeteg új könyv jelenik meg, de (vagy épp ezért) nagyon nehezen válogatok a friss megjelenések közül, mit is kéne megvenni, elolvasni.</span></div><span class="description">Ezért aztán -néhány merész beleválasztás kivételével- marad a "bevált téma" vagy a "bevált író" szerinti kiválasztás.</span><br />
<span class="description">Nem hinném, hogy a fenti problémával egyedül állnék, mert úgy vettem észre, kész iparág épül mostanság arra, hogy valaminek, valakinek a farvizén eladjanak olyan "műveket" is, ami nem, hogy az olvasást, de a papírt sem éri meg, amire nyomták.</span><br />
<span class="description">Jane Austen pedig -ahogy a Tudor kor is- divatban van, mi több évek óta divatban van, nem csak a könyveit adják ki újra (két kiadó is egymás mellett ugyanazokat), de ugye számtalan film is készült a könyvekből, nem beszélve a pár napja általam is bemutatott Jane Austen "ízesítésű" ;-) filmekről, mint a Jane Austen könyvklub, vagy akár -ha kicsit tágabban értelmezzük - a Brigdet Jones-t is ...</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-WoNh8AzWjEA/TtP2zCUUVQI/AAAAAAAABwY/KmSH4OGRwLk/s1600/pemberley.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="http://3.bp.blogspot.com/-WoNh8AzWjEA/TtP2zCUUVQI/AAAAAAAABwY/KmSH4OGRwLk/s400/pemberley.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.flickr.com/search/groups/?w=470297%40N23&m=pool&q=lyme+park">A kép forrása</a></td></tr>
</tbody></table><br />
<span class="description">Szóval, se szeri, se száma a Jane Austen-nal kelendőbbé tett termékeknek, veszélyben van minden rajongó ;-)</span><br />
<a name='more'></a><br />
<span class="description">A Jane Austen által befejezetlenül hagyott, de utóbb, mások által befejezett könyvek csábítása elől még rutinosan kitértem, de mikor megláttam, hogy a legeslegkedvencebb J.A. regényemnek folytatása született, kielégítve az ezerszer feltett kérdést: "na, de mi lett velük AZTÁN????", bedőltem. </span><br />
<span class="description">A bedőlésben nagy szerepe volt a kedvcsináló ajánlónak is, nem is tudom miért hittem neki, mert lassan alapelvem hogy elragadtatott ajánlónak nem hiszünk!</span><br />
<br />
<span class="description">A hosszas bevezető után tehát akkor konkrétan <b>Rebecca Anne Collins: Pemberley krónikáiról</b>.</span><br />
<span class="description">(nomen est omen ugye, nem véletlen, hogy Mr. Collins tudott ennyire unalmasan, de jó hosszan beszélni...)</span><br />
<span class="description"> </span><br />
<span class="description">Verdikt pedig röviden és velősen? </span><br />
<span class="description">Ha valaki kegyetlenül, minden kedvet elvéve az eredeti elolvasásához, ki akarta volna parodizálni a Büszkeség és balítéletet, akkor pont ilyennek kellett volna megírnia...</span><br />
<br />
<span class="description">Valóban megjelenik benne szinte minden, ami a Jane Austin könyvekben (vö. az írónő kicsi gyermekkora óta imádja J. A. világát), csak éppen a Jane Austen könyvek bája hiányzik belőle, így ez az ugyan megmosolyogtató báj unalommá, művivé és nevetségessé válik. </span><br />
<span class="description"><br />
De ez sajnos nem karikatúra, mert akkor legalább a vonalak felskiccelése után mehettünk volna dolgunkra. Nem, ez a könyv irtózatosan hosszú.... körbe-körbe ismétli önmagát, mindenki szörnyen udvarias, nagyon hepi és évekig (oldalakon át) semmi, de semmi nem történik, a szereplők önmagukat ismétlik minden helyzetben. </span><br />
<span class="description">Ebben a folytatásban nincs egy szem folytatás sem, mintha egyetlen kép ragadt volna meg az írónőben, amit aztán százszor újrafestett. Ez az egyetlen kép a Büszkeség és balítélet zárójelenete, ezt ragozzuk el itt újra és újra. De minek folytatás, ha semmi, de semmi újat nem tud hozzátenni? Az ember lánya meg elgondolkodik, hogy J.A. talán egyáltalán nem véletlenül hagyta ott abba a könyvet, ahol abbahagyta, hanem, mert kiaknázta, amit ki lehetett, elmondta, amit el akart...</span><br />
<span class="description">Azaz ekkorra mindenki végigment a jellemfejlődés még J.A által számára kijelölt útján, a folytatásban ez az elért eredmény felnagyítódik, és eluralja a karaktert teljesen, de olyannyira, hogy nincs is más mondanivalója, létezésének nincs más célja, mint, hogy abban a záróképben megmutatott lelkiállapotát még ezerszer elmondja, leírja. </span><br />
<span class="description">A pozitív szereplők szeplőtelen kiválóságok, szentek, minden, ami jó volt bennük, mára ezerszeres, a kis hibáikat kinőtték, logikus tehát, ha másról sem tudnak beszélni, mint hogy mennyire boldogok attól, ami a Büszkeség és balítéletben történt velük.</span><br />
<span class="description">A többiek, a nem pozitív szereplők (Kitty kivételével, aki Elizabeth példájából okulva példásan megjavult) viszont még rosszabbak, gonoszabbak, kisszerűbbek lettek, de nincs is más szerepük, bejönnek, elmondják a gonoszok mantráját, aztán mennek dolgukra. Ha valaki látta Lady Catherine arcát a Büszkeség és balítélet film végén, akkor tudja, mit csinál a folytatásban Lady Catherine. Durcásan és felsőbbrendűen néz és puffog. Ugyanígy a többiek, Mr. Collins, Lydia és Wickham.</span><br />
<span class="description">Ezeknek a kliséknek (Elizabeth boldog, Darcy boldog, Jane boldog) a leírásával nem elégszik meg egyetlen egyszer az írónő. A biztonság kedvéért fejezetenként negyvenhétszer el is ismétli, gyakorlatilag a történés helyett. </span><br />
<span class="description">A karakterek egyszerűen nem tartanak sehonnan sehová, ezért a regényben viszonylag szaporán múló időt hihetetlen nehéz érzékelni: Elizabeth még a házasságuk huszadik évében is teljesen ugyanúgy, de ami még furább ugyanarról beszél Darcyval, mint ifjú házasként: oldalakon keresztül ömleng, hogy milyen szerencsések, hogy egymásra találtak. Ez rendben van a házasság első éveiben, de ő akkor is erről beszél, mikor a fiúk már felnőtt!!!!</span><br />
<span class="description">Jane és Elizabeth párbeszédei is mintha a Büszkeség és balítéletből lennének átemelve (azzal a fontos különbséggel, hogy itt semminek a megvilágosítására nem szolgálnak), akkor is, -ahogy írtam- amikor a gyerekeik már szinte felnőttek. <br />
Ugyanakkor ez az avittság és utánérzés furán keveredik a mai nézeteinkkel: gyerekmunka, profithajhászás elítélése, de megjelenik a környezetvédelem, ráadásul úgy hogy kizártnak tartom, hogy a regény korában élő ember erre valaha így gondolhatott. Feltételezem, ez lett volna Jane Austen "modernizálása", közelebb hozása a mai emberhez.... De így, ebben a kombinációban csak nagyon zavaró lett.</span><br />
<span class="description"><br />
Az alapos háttérmunka, amit a fülszöveg említ nyilván megvolt, mert az írónő igyekszik beleszőni számos valós történelmi eseményt a géprombolásoktól kezdve az európai forradalmakig, de kb. úgy, mintha valami felsőtagozatos romantikus lányka iskolai dolgozata lenne. </span><br />
<span class="description"><br />
Ráadásul az írónő a fülszöveg szerint irodalomtanár, amiből én, a koca grafomán, akinek azért sokszor vannak gondjai gondolatainak pontos megfogalmazásával, azt vontam le, hogy azért, mert valaki szereti az irodalmat, szeret olvasni, nem biztos, hogy tud is írni. Mert az „írás”, egy KÖNYV megírása nem annyit jelent, hogy választékos szókinccsel megfogalmazunk és papírra vetünk nyelvtanilag helyes mondatokat szép egymásutánban.... Abból ugyanis cselekmény, mondanivaló nélkül nem lesz élvezhető könyv, novella vagy színdarab (nem szükségszerűen szépirodalom, lehet ponyva is, de ez a stílus: kínszenvedés) </span><br />
<span class="description">Érvényes ez még akkor is, ha az írónő igyekezett egyetlen egyszer valami kis halvány izgalomszerűt csempészni a regénybe..... de az akkorra már annyira el volt rontva, hogy csak másodpercekre adta vissza a reményt, hogy "na, talán MOST majd történik valami" ami miatt ezek szerint érdemesnek gondolta újra elővenni ezeket a karaktereket....</span><br />
<span class="description">De nem, kisvártatva kiderült, hogy a könyvmaffia ugyanolyan gátlástalan a folytatások generálásában, mint Hollywood.</span><br />
<br />
<span class="description">Tanácsom bárkinek, aki kacérkodik a könyvvel: NNNNNNEEEEE!</span><br />
<span class="description">Ha szereti Jane Austent és a Büszkeség és balítéletet, akkor pláne nem. Ha nem ismeri, akkor meg pláne nagyívben kerülje ezt a könyvet, és azután se vegye kézbe, ha valamelyik eredeti J.A könyvön vagy filmen már átrágta magát.<br />
</span>Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-77663682689206634612011-11-27T14:57:00.003+01:002011-11-27T14:58:50.336+01:0015 perc alatt a Távol-Keletre?Nem merném megkockáztatni, hogy az alábbi fogást japánnak nevezzem, mert mivel a saját agyszüleményem, így egészen biztos semmilyen japán fogásra nem hasonlít, még akkor sem, ha egyébként valóban sok japánra is jellemző fűszer, hozzávaló ízesíti.<br />
A múzsa megint csak a rohanás volt, és az, hogy nem kelljen sok hozzávaló az ételbe. Így tulajdonképpen három fő hozzávaló került bele, a többi olyasmi, ami egy nemzetközi ízesítőkkel jól felszerelt kamraszekrényben megtalálható elvileg. Így pár perc alatt tényleg messzire "utazhatunk" ebből a mostani trutymóból.<br />
Leggyakrabban nem is szűzpecsenyéből szoktam csinálni, hanem vörös tonhalból vagy lazac derékból, de most nem volt halam, ezért "fanyalodtam" a szűzpecsenyére.<br />
<i><span style="font-size: large;"><u>Gyors, majdnem japán </u></span></i><i></i><br />
<ul><li><i>1 közepes sertésszűz</i></li>
<li><a href="http://4.bp.blogspot.com/--I4AS36_ddA/TtJBENK7f7I/AAAAAAAABv8/l5TLYBIVPZY/s1600/P1010222.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="180" src="http://4.bp.blogspot.com/--I4AS36_ddA/TtJBENK7f7I/AAAAAAAABv8/l5TLYBIVPZY/s320/P1010222.JPG" width="320" /></a><i>2 nagyobb fej fejessaláta</i></li>
<li><i>2 csomag újhagyma</i></li>
<li><i>3-4 marék szezámmag</i></li>
<li><i>0,5 dl szezámolaj</i></li>
<li><i>1 dl rizsecet</i></li>
<li><i>0,5 dl szójaszósz </i></li>
<li><i>4-5 ek méz vagy barnacukor</i></li>
<li><i>2 gerezd fokhagyma</i></li>
<li><i>1 kisujjnyi gyömbér</i></li>
<li><i><a name='more'></a>1-2 ek ketjap manis (sűrű, édes indonéz szójaszósz, elhagyható) </i></li>
<li><i>só, bors</i></li>
<li><i>olaj (mogyoró vagy oliva) </i></li>
</ul><i>A fejessalátát leveleire bontom, megmosom, salátacentrifugával vagy törlőkendővel leszárítom róla a vizet. Az újhagymát nagyobb karikákra vágom.</i><br />
<i>Egy kis befőttesüvegbe öntöm a szezámolajat, a rizsecetet, szójaszószt, a mézet v. barnacukrot, belereszelem a fokhagymát és a gyömbért, sózom, borsozom. Ráteszem az üveg kupakját és alaposan összerázom.</i><br />
<i>A sertésszüzet lehártyázom, két ujjnyi vastag szeletekre vágom, minden oldalukon megborsozom őket. Kézzel vékonyan átkenem őket olajjal és azt a két oldalát, amit majd sütni fogok, belenyomom a szezámmagba. A maradék szezámmagot kicsit átpirítom és félreteszem megszórni a salátát.</i><br />
<i>Forró serpenyőben oldalanként 1-1 percet sütöm, majd ha használok ketjap manist, akkor az épp felül lévő oldalára 1-2 evőkanállal csorgatok belőle, megfordítom, és újabb 1 percet sütöm. A most felül lévő oldalt is megcsorgatom ketjap manisszal, megint megfordítom, és megint 1 percet sütöm.</i><br />
<i>Megsózom a húsokat, lefedem alufóliával vagy egy fedővel a serpenyőt, és annyit hagyom állni, amennyit összesen sült (esetleg meg lehet közben fordítani, mivel a serpenyő forró, és még megéghet a hús)</i><br />
<i>Egy tányérra szedek a salátalevelekből, megszórom hagymakarikákkal, a pirított szezámmaggal, megöntözöm az öntettel és mellé szedem a húst is.</i><br />
<br />
Ketjap manis és az összes többi hozzávaló kapható pl. a Corában, ahová az Ázsia Bolt szállít be hasonló dolgokat az utóbbi időben, így egész tisztességes nemzetközi polca van mostanság az áruháznak.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-80623666894174605042011-11-25T17:57:00.006+01:002011-11-27T14:59:41.480+01:00... Barátságos, meleg szobábanGondolom, a fenti válasz kérdését (hol a boldogság mostanában?) sokan kérdezik mostanság velem együtt. Nálunk ma akkor köd volt, hogy az orrunkig nem láttunk, minden vagy csurom víz volt (jellemzően épületek közelében), vagy le- és ráfagyott mindenre a pára, amire csak tudott (az épületektől távolabb) <br />
A péntek rövidebb nap egy kicsit, mi meg másfél-két éve bevezettük a délutáni kávézás szertartását. Mint az angol ötórai tea, csak mi kávézunk. És sütizünk. Lehet sejteni, hogy ez a kis szertartás vitte végromlásba a fogyókúrámat.... de ez már egy másik történet.<br />
Szóval, ha mindketten itthon vagyunk, tehát jellemzően hétvégén öt óra tájban szépen szertartásosan meguzsonnázunk. Ez nem a reggeli rohanós kávé, ilyenkor valami kis édes is jár hozzá. Rossz esetben csak valami "gyári" (kakaóscsiga, kalács), még rosszabb esetben keksz, de olyan randa, hideg, nyirkos napon, mint a mai mi lehetne kellemesebb, otthonosabb érzés, mint egy finom, langymeleg házi sütemény a kávé mellé.<br />
<span style="font-size: x-small;">(Mellékszál ugyan, de ebben a puha, meleg hangulatban </span><span style="font-size: x-small;">különösen sokat gondoltam a -legalábbis tudomásom szerint- máig <a href="http://drobekvilaga.blogspot.com/2011/11/ebado.html">meg nem került kis szálkás szőrű tacsira, aki valahol kint kóborol az erdőben</a>.... Szegénykém....</span><br />
<br />
A receptet még a nyáron fedeztem fel a BBC Good Food-on, vártam is a körteszezont. Mikor először megcsináltam óriási siker volt, így ma ismételtem. A süti előnye, hogy az első lépéstől kezdve a tálalásig 1 óra alatt megvan (gondolkoztam valami kelt tésztán is, de arra ez ugye eleve nem áll meg), a másik, hogy annyira egyszerű, hogy bárki belefoghat, aki csak kevert már ki életében egy palacsintatésztát. Leírni tényleg hosszabb volt, mint kikeverni a tésztát. A hozzávalók mennyiségétől sem kell megijedni, sok dolog elhagyható, azzal is élvezetes lesz a végeredmény, de ha mindent belerakunk egy krémes, lágy, de rafinált ízű süti lesz a jutalmunk.<br />
A mennyiségek nem tévedés eredményei, tényleg ennyire kevés száraz anyag kell bele, az eredmény ennek megfelelően inkább egy bő 4 személyes adag.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><u><b>Körtetorta</b></u></span><br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-MuJWdTxiBWU/Ts_GkpzReVI/AAAAAAAABvw/GS8xHSCqx7s/s1600/P1010216.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="168" src="http://4.bp.blogspot.com/-MuJWdTxiBWU/Ts_GkpzReVI/AAAAAAAABvw/GS8xHSCqx7s/s320/P1010216.JPG" width="320" /></a><i><b>a tésztához:</b></i><br />
<i>75 gramm liszt</i><br />
<i>75 gramm barnacukor</i><br />
<i>50 gramm vaj olvasztva</i><br />
<i>1 púpos teáskanál sütőpor</i><br />
<i>2 tojás</i><br />
<br />
<i><b>a gyümölcs:</b></i><br />
<i>50 dkg érett körte</i><br />
<i>1 citrom</i><br />
<i>2-3 evőkanál valamilyen alkohol (elhagyható)</i><br />
<i></i><br />
<a name='more'></a><i><b>egyebek:</b></i><br />
<i>2ek baracklekvár (elhagyható)</i><br />
<i>porcukor</i><br />
<i>tejszín (elhagyható)</i><br />
<br />
<i>A körtét meghámozzuk, felnegyedeljük, kimagozzuk és kockára vágjuk. Ráöntjük a kicsavart citrom levét és az alkoholt. Az alkohol lehet körte vagy almapálinka, de rum vagy akár konyak is, vagy teljesen el is hagyható. Átforgatjuk és állni hagyjuk.<br />
</i><br />
<i>A sütőt előmelegítjük (elektromos, légkeveréses 170°C-ra)</i><br />
<i>Egy edényben megolvasztjuk a vajat (ha nagyon forróra sikerült, kicsit hűlni hagyjuk) majd hozzáadjuk a többi anyagot és habverővel simára keverjük. Összeöntjük a körtével és a körte levével. Ha nagyon érett, leves a körte, akkor a tésztához rakhatunk még +1-2 evőkanál lisztet.</i><br />
<i>Egy 20cm-es kapcsos tortaformát kivajazunk vagy kibélelünk sütőpapírral és beleöntjük a tésztát. (ha nincs ilyen kicsi tortaformánk, akkor egy egyenes falú lábas is megteszi, ilyenkor érdemes sütőpapírt használni, hogy könnyű legyen a megsült torta kivétele)</i><br />
<i>A tortát a sütőbe rakjuk, kb. 50 percig sütjük, félidőnél kicsit lejjebb lehet tekerni a hőmérsékletet, hogy a közepe is biztosan átsüljön. Fogpiszkálóval ellenőrizzük, hogy a közepe is átsült-e.</i><br />
<i>Rácsra tesszük.</i><br />
<i>A baracklekvárt egy evőkanál vízzel átmelegítjük, szűrőn átpasszírozzuk és megkenjük vele a torta tetejét (elhagyható lépés, de finom lesz tőle) A tetejét megszórjuk porcukorral.</i><br />
<i>Lazára vert tejszínnel (akut lustaság esetén kész tejszínhabbal flakonból) tálaljuk. A tejszínt nem szükséges cukrozni, de esetleg egy kis vanília nem tesz neki rosszat.</i><br />
<br />
<span style="font-size: x-small;">Más gyümölccsel még nem próbáltam, de szerintem almával mindenképp működik, és nem látom okát, hogy miért ne lenne ugyanilyen finom sárgabarackkal vagy éppen szilvával. Fontos, hogy ha az utóbbiak fagyasztott változatából készítjük, akkor hagyjuk felolvadni, kicsit csepegtessük le, és adjuk hozzá az 1-2 evőkanál plusz lisztet, amit a nagyon érett körténél is írt a recept.</span><br />
<br />
A recept eredetije <a href="http://www.bbcgoodfood.com/recipes/786678/anjou-pear-cake">itt</a> olvasható.Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-25907552973312164872011-11-22T16:39:00.004+01:002011-11-23T16:57:12.796+01:00Ebadó?...Minimális körítéssel:<br />
ma kivittük (volna) a kutyáinkat sétálni.<br />
A laktanya kapujánál, ami egyben az utca vége és egyes polgártársaim szerint szemétlerakó két éktelenül ugató sima szőrű foxi (mix) kutya keveredett elő a bokorból. Nagyon szerencsétlennek tűntek, nem elkóboroltnak, hanem inkább olyanoknak, akiket kitettek egy ismeretlen helyen, és be vannak tojva. A Zuram odébb vitte a mi hármunkat, én meg szépen, ahogy Cesar Millantól is látni, pár méterre, nem rájuk nézve, nem hozzájuk szóva leguggoltam hozzájuk. (a fiú annyira ugatott, hogy nem tudtam, tényleg agresszív, vagy csak be van sz..va)<br />
Szóval leguggoltam, és már a nyakamban is voltak...<br />
Mindkettőn nyakörv, még nem nagyon rossz bőrben, de azért elég vékonykák voltak.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-EQlskBgcvI0/TsvAlhdFWoI/AAAAAAAABvc/S1C40C-8BU0/s1600/P1010209.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-EQlskBgcvI0/TsvAlhdFWoI/AAAAAAAABvc/S1C40C-8BU0/s320/P1010209.JPG" width="260" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ő volt a szuka: szemében a tíz perces ismerettség utáni teljes bizalom és odaadás</td></tr>
</tbody></table>A lánynak, aki a barátságosabb volt, leszedtem a nyakörvét, hátha van benne valami cím (és akkor mégis csak elkóboroltak), de persze nem volt.<br />
<a name='more'></a><br />
Mindkettő fiatalnak nézett ki, tiszta, élénk, érdeklődő tekintettel, a lány kicsivel idősebbnek tűnt a fogai alapján, mi 3-4 év körül tippeltük, ő akár fajtatiszta foxi is lehet, a fiú talán a kölyke, már ő is felnőtt, de még fiatal (1 év körül), benne már egyéb vér is került, és a fiú kutyákhoz méltóan egyszerűbb gondolkodásúnak tűnt, mint az anyukája.<br />
<br />
Kupaktanácsot tartottunk, és döntöttünk, nem hagyjuk ott őket. (míg ez tartott, újabb autó érkezett, ők meg odafutottak reménykedve... ezzel is megerősítve a gyanúnkat, hogy kocsiból tették ki és hagyták ott őket)<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-iswe_K5JnsM/TsvAjwtDMDI/AAAAAAAABvU/gwmzVr5Y7N4/s1600/P1010210.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="209" src="http://2.bp.blogspot.com/-iswe_K5JnsM/TsvAjwtDMDI/AAAAAAAABvU/gwmzVr5Y7N4/s320/P1010210.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fülelés a szomszéd kutyákra</td></tr>
</tbody></table><br />
Szóval, döntöttünk, hogy MI nem hagyjuk ott őket, még akkor sem, ha egy jó ideje (az első, 2004-ben befogadott kutya óta, aki aztán hosszú küzdés után talált új gazdikat Németországban) tudjuk, hogy nem egyszerű az ilyen lépés, mert onnan felelősek vagyunk értük.<br />
Magyarán, ha nem találok neki én a befogadóhelyet, akkor bizony marad nálam a kutya... Hiszen más micsodájával nem illik és nem is lehet verni a csalánt, nem másnak mentem meg, a menhelyek teli vannak, ők maguk saját kezűleg is rengeteg kutyát mentenek, nem beszélve az "emberbarátságból" direkt náluk leadott állatokról. (A gyepmesteri telepekről meg nem beszélek, mert ugye az az automatikus altatás 14 nap után, ez állatbarátnak NEM alternatíva)<br />
Tehát úgy döntöttünk, jönnek haza, aztán lesz, ami lesz, ha senki, hát maradnak, aztán majd szteppelünk, hogy megoldjuk valahogy a dolgokat öt kutyával...<br />
<br />
A lány levakarhatatlanul és mindenféle kérés nélkül jött mellettünk (az első jó szóra úgy döntött, hogy hisz nekem), a fiúra, mert ő félénkebb volt, feltettem egy pórázt, de azzal már mindenféle noszogatás, rángatás, feszítés nélkül jött mellettünk. A kocsihoz érve szinte láthatóan felderültek, és vezényszóra a mieinkkel együtt szépen be is szálltak, majd itthon ki is.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-Oz8NWUqdLuM/TsvAiiqSyKI/AAAAAAAABvM/RNSsKzb4-5Q/s1600/P1010208.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="192" src="http://2.bp.blogspot.com/-Oz8NWUqdLuM/TsvAiiqSyKI/AAAAAAAABvM/RNSsKzb4-5Q/s320/P1010208.JPG" width="320" /></a></div><br />
Kaptak enni, persze habzsoltak. De ami megint csak azt bizonyítja, hogy kitett kutyák lehettek: két tál vizet kiittak (mert ugye a környéken nincs folyóvíz, a szárazság miatt pocsolya sem). A kertben megint csak úgy közlekedtek, mint civilizált ebek, és le nem tudtam őket vakarni, míg jöttünk- mentünk, hogy összedobjunk nekik valami ideiglenes helyet.<br />
Közben ment a telefonálgatás, tudunk-e nekik helyet találni, találunk-e segítséget? (a fiú itthon is igen ugatósnak bizonyult, a szomszéd, szintén kan, kutyával egyfolytában ment a hetvenkedés, ez hosszan így nem nagyon maradhatott a szomszédok miatt, hiszen zengett az egész környék, de a lány megint tündéri volt: beült a kosárba, és szemrehányóan nézett a másikra....)<br />
Végigpróbáltunk jópár számot, végül nagy nehezen, némi protekcióval (ahogy fent írtam, sajnos-szerencsére van már némi referenciánk egy-két helyen) került hely.<br />
<a href="http://drobekvilaga.blogspot.com/2010/12/szeretet-unnepe-elott.html">Ugyanott, mint tavaly karácsony előtt</a> (ahol éppen megint 100 helyen 150 állat van, és az egyik önkéntes épp akkor indult egy kutyát menteni, akit mi is láttunk a hatos út kellős közepén, forgalommal szemben ügetni)<br />
Levittük őket egy nagy zsák táp, meg a berendezett kutyakosár kíséretében.<br />
A lefelé úton is maximálisan kulturáltan viselkedtek (egy helyben ülve, érdeklődve nézelődtek).<br />
Bekerültek egy kennelbe, mikor vittem be még nekik a kosarat, úgy megörültek nekem, mint a saját kutyáim, ha hazaérek. Teljesen meghatódtunk, bőgve hagytam ott őket, holott kb. két óráig voltak az "én kutyáim", akikért felelősséggel tartoztam.<br />
<br />
<b>Ha valaki esetleg szeretné őket, vagy egyiküket örökbe fogadni, ez a látszólagos happy end ne tartsa vissza. "Jó helyen vannak", de a legjobb menhely sem jó hely, csak egy fokkal jobb a fagyokban bokor alatt lakásnál! A legjobb hely </b><b>(szerető, felelősség teljes, és következetes) </b><b>gazdinál van! OTTHON!</b><br />
<b><br />
</b><br />
Közben persze gyártottuk az elméleteket, hogy kerültek utcára, és arra jutottunk, hogy ugyan kerti kutyák voltak, de nem tartották őket rosszul, mert nagyon jól voltak szocializálva, bíztak az emberben és ismerték a civilizációs dolgokat (autó, parancsok, póráz, simogatás, ölben lenni). Talán valami idős emberé lehettek, aki szerette őket, ő meghalt, a házát eladták, a kutyáknak nem került gazda és az örökösök kirakták őket... Sose tudjuk meg.<br />
Én persze azt se bánnám, ha a menhely egyik önkéntesének/alkalmazottjának lenne igaza (maximális respekt nekik a munkájukért, csak, hogy ezt is megörökítsem), hogy lehet, csak elkóboroltak, és megtalálja őket a gazdi, mert ő olyannal is találkozott, hogy valaki bevitt egy kutyát, hogy látta, ahogy kirakják, a gazdi meg bőgve kereste a kutyát... bár csak így lenne! Mert a menhely nem JÓ megoldás, csak éppen jobb, mint az utcán lenni. Bárcsak igaza lenne.... de nem tudom. Látunk itt a környéken sok kutyát ember nélkül, de ők ott ültek azon a sarkon, az alatt a bokor alatt, védelmezték a közelben járóktól, minden autóhoz odaszaladtak, nem ettek, nem ittak legalább egy-két napja.... Nem tudom. Mi megesküdnénk rá, hogy kitették őket, ami az elkóborlás mellett szólhat csakis a nyakörv... de az arra is szolgálhat, hogy mutassa, nem vadak, hanem civilizáltak, és legyen esélyük segítségre...<br />
<br />
Erről az egészről persze eszembe jutott az ebadó, hogy ki tudja, hány kutyát vernek el miatt a háztól. Mert hatezer forint nagy pénz manapság egyes háztartásokban, bárkik is gondolják azt, hogy havi ötszáz mindenütt akad. Pláne, ha egyszerre fizetendő, pláne, ha a kutyára nem költenek, ha nem muszáj, mert tartozék inkább, mint barát, mint társ.<br />
Persze mi, szerencsék, akiknek a kutyái még szerencsésebbek, kicsit szívjuk a fogunkat és fizetünk, de ahol választani kell a villanyszámla befizetése vagy a gyereknek új cipő vétele és az ebadó közt, ott nincs választás, mint valahogy megszabadulni a kutyától. Ha minden kötél szakad, utcára téve a néhai házőrzőt.<br />
Nem rend lesz az ebadóval (kevesebb kutyaszar vagy több menhely), hanem több a falkában kóborló, esetleg kárt is okozó vagy veszélyes állat.<br />
Nem ők tehetnek róla.<br />
Nekik még annyi választásuk sincs, mint egy szerencsétlen hajléktalannak, aki ugyan sokszor ugyanúgy nincs döntési helyzetben hogy az utcán éljen-e, de legalább(???) feladhatja a harcot. (persze, szomorú dolog, ha ez az egyetlen kiút)<br />
Igaz, hozzá kell tenni, bármennyire is nem politizálok ezen a blogon, hogy manapság már ők is törvényt sértenek, ha nem férnek be a kevés menhely egyikére, és emiatt az utcán alszanak, szóval a törvény szerint mégis csak több választásuk van, mint az az egy, amiről én írtam....<br />
<br />
No comment, ez Magyarország erkölcsi fejlettsége, érzékenysége a XXI. században.<br />
(azért sem idézem Gandhit, az állatokkal való bánásmódról és az erkölcsi fejlettségről, pedig....) <br />
És nem akartam ilyen posztot, meg egyáltalán semmi napi híreket idekeverni, de a valóság betette a lábát...<br />
<br />
UPDATE!<br />
<br />
Ugyan nagyon belekeseredtem az egészbe, ez jól látszik a poszt végén is, de egészen kivételesen (szinte) happy enddel zárult a dolog, én meg nagyon örülök, hogy nem volt igazam, és a világ talán tényleg kicsit jobb hely, mint néha kinéz....<br />
A kutyák már otthon vannak a gazdijukkal!<br />
Aki volt olyan jó fej, hogy még engem is felhívott, hogy megköszönje, hogy felkaroltuk a kutyákat. Valóban vasárnap késő délután óta kóboroltak (azaz, szinte 2 teljes nap), minden nap kereste őket. Egy ruhadarabját dobta el, hátha megtalálják a kutyák, és annál maradnak. Úgy látszik, maradtak is, azt őrizte a kis kan olyan nagyon a bokor alatt. Csak mi találtuk meg őket előbb.<br />
Sajnos ugyanekkor egy szálkás szőrű tacsi (nyakában piros nyakörv) is meglépett tőlük, őt még keresi. Nem tudom, hogy a laktanya környékén lehet-e egyáltalán, mert ugye sem a másik két kutyával nem leltek egymásra, sem a gazdi, sem mi, akik szintén ott sétáltunk, nem futottunk vele össze. Talán valaki őt is befogadta? Jó lenne. Ha valaki látna egy ilyen típusú elveszett kutyát Érd Parkvárosban és tágabb környékén (akár Sóskút, Biatorbágy, Törökbálint) vagy akár befogadott innen egy ilyet vasárnap délutántól kezdve , akkor kérem, értesítsen, én meg riasztom a gazdit.Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-69222299215225557162011-11-21T23:23:00.002+01:002011-11-22T08:07:38.491+01:00Alakítsunk könyvklubot!Épp most néztem meg a "Jane Austen könyvklub" c. filmet. Véletlen akadtam rá, eddig még csak nem is hallottam róla. (holott 2007-es film, a port.hu-n 8,4-es értékelést - tízből- mondhat magáénak.<br />
Le vagyok maradva????<br />
(innen spoilerek is előfordulhatnak, akit zavar, az innen ne lapozzon tovább) <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-IxIUgXt2wYs/TsrO3mOiuEI/AAAAAAAABu4/dwTQ_mmBsp8/s1600/jane%252520els%2525F5%252520%2525F6sszej%2525F6vetel.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="http://3.bp.blogspot.com/-IxIUgXt2wYs/TsrO3mOiuEI/AAAAAAAABu4/dwTQ_mmBsp8/s320/jane%252520els%2525F5%252520%2525F6sszej%2525F6vetel.jpg" width="320" /></a></div><br />
Lehet.<br />
De meg kell mondjam, amennyire bizonyos dolgokban utálom Amerikát, időnként ugyanannyira futok bele olyan dolgokba, amiket most rögtön megvalósítandónak tartanék, és ha tényleg ilyen lenne -nem csak fiction szinte- már költöznék is. Vagy még jobb lenne adoptálni itthon a jó dolgokat, és maradni....<br />
<a name='more'></a><br />
Mert ki látott már olyat, hogy hat, szinte egymásnak ismeretlen ember havonta összejárjon egy pár, kétszáz évnél is régebbi könyvről beszélgetni? (esetleg valaki, itt Magyarországon? Én már csatlakoztam is!)<br />
És hogy ezeknek a régi könyveknek a hatására átgondolja az addigi életét?<br />
Pszichoterápia a lá USA?<br />
Legyen!<br />
No persze nem értek mindenben egyet a szereplők döntéseivel... no, dehát ezek az ő döntéseik voltak, nem az enyémek.<br />
Én meg csak erőltetem a memóriámat, úgy is, mint amúgy egy Jane Austen fan, hogy miről is szóltak a két legismertebben (Büszkeség és balítélet / Értelem és érzelem) kívül a többiek? Jó, az Emma még rémlik, de a Meggyőző érvek? Vagy a Klastrom titka?(ez utóbbiból annyi rémlik, hogy angolul kezdtem, de átnyergeltem magyarra, és ott sem szerettem bele)<br />
Na, de a nézői vélemények pont azt mondják, hogy a film élvezhető a könyvek ismerete nélkül is....<br />
Hát, nem tudom, összességében nem volt kellemetlen, unalmas estém, de nekem nagyon hiányzott, hogy egy csomó mindenre nem emlékeztem rendesen a Jane Austen életműből.<br />
(esküszöm, pótolom, újraolvasok mindent... ez tkp. mindenképp a film pozitív mellékhatása)<br />
De akkor a filmről, első, cenzúra nélküli benyomások:<br />
Prudie (Emily Blunt) eleinte teljesen és idegesítően b..atlan p...a (nem először hozza ezt a karaktert teljesen valóságosan), bár amcsi erkölcsökkel érthető, hogy vissza kellett utasítani a tanítványát és megszelídíteni az addig tapló parasztnak tűnő férjét (akit naná, hogy mikor arra jut a sor, elvarázsol Jane Austen, ezzel -tudtán kívül megmentve a házasságát).<br />
Sylvianak (Amy Brenneman) nem tudom miért pálya visszafogadnia a hűtlen, sőt, elvált férjét. (Már azon kívül, hogy Jimmy Smits aranyos és szimpi, és a szerepe szerint is aranyosan sündörög körülötte) De tényleg EZ a happy end egy 40+-os nőnek? Valahogy jobban örültem volna, ha Sylvia új életet kezd, akár emancipáltan önállót, akár új párt talál... vagy akár csak készen áll az új pár megtalálására.<br />
Ugyanakkor -lehet, magánügy- de szinte egykorú a karakterrel, elgondolkoztam, mennyire nem látni rajta sem a korát. Pont annyira, amennyire én is el szoktam csodálkozni a saját koromon.... de ez most tényleg csak mellékvágány ;-)<br />
Grigg és Jocelyn sok kerülő és buktató után a nagykönyv szerint jönnek össze, itt nem is tiltakoztam, kell a boldogság.<br />
A trendi leszbi szálhoz viszont nem igazán volt viszonyom... és tényleg nem azért, mert vaskalapos lennék. Hanem talán azért, mert Allegra olyan biztosan talál magának partnert, mint aki váltás fehérneműért nyúl a fiókba. Ez még hetero kapcsolatban sem ilyen könnyű, pedig ott talán nagyobb a statisztikai esély egy partner kifogására. Jó, értem én, hogy Allegra egy "hirtelen" karakter, aki gyorsan cselekszik, de akkor is. Nekem tényleg nem adott többet a történethez.<br />
<br />
Ha ezek után úgy tűnne, nem élveztem a filmet, akkor viszont hamis benyomást keltettem... mert nézhető és élvezhető volt. Igazi csajos film, nem a Bridget Jones féle kacagós, hanem a csendes, kicsit mélabús fajtából.<br />
És ne feledjük a megígért újraolvasást, meg a vágyat sem, hogy alapítsunk itthon is könyvklubot!<br />
Talán azok az igazán jó filmek, ahol nem hagy nyugodni a "vége" főcím után sem az, amit láttál, és jár az agyad, és további cselekedetekre kényszerít?<br />
Én mindenesetre tényleg nekiállok a Jane Austen könyveknek újra, és ha végeztem, akkor a filmnek is, még egyszer.<br />
Hátha úgy én is ráérzek arra, mi az, amit a XXI. században nekem mondana Jane Austen.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-68145052535164677682011-11-18T20:31:00.000+01:002011-11-18T20:31:46.512+01:00Ez pont olyan....de tök más!(Kicsit messziről indul a történet, de azért eljut a témához!)<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-WWM1sDps9is/TsavxFhduyI/AAAAAAAABuY/A7NV5_ECNDQ/s1600/galeria.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="http://4.bp.blogspot.com/-WWM1sDps9is/TsavxFhduyI/AAAAAAAABuY/A7NV5_ECNDQ/s320/galeria.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://hg.hu/cikk/design/10784-a-pillanat-jateka">forrás</a></td></tr>
</tbody></table>A korábban soha nem vallottam be, hogy megszállott Beugró fan vagyok, sőt, sikerült az egész családot elfertőzni. Többször láttuk őket élőben is, mindegyik fergeteges volt, de a tévé előtt is ott ülünk, ha csak tudunk. Itt már vegyesebbek az élményeink, itt időnként jobban lehet érezni a fáradtságot, pillanatnyi ötlettelenséget. Holott az ember azt mondaná, egy adásba csakis a legjobb jelenetek kerülhetnek be, tehát jobbnak kell lennie, mint az akár technikai bakik miatt ismétlésekkel, kényszerszünetekkel megszakított élő műsornak. De nem. (azt nem hiszem, hogy mindegyik élő előadást úgy fogtunk ki, hogy pont azok voltak olyanok, mikor már fájt a nevetés)<br />
<a name='more'></a><br />
Már hardcore Beugró rajongóként hallottam a Momentán társulatról, megnéztem őket a honlapjukon, olvastam kritikákat, de valahogy mindig elmaradt a tesztelés.<br />
Holott -és ők is ezzel reklámozzák magukat- van olyan nézői vélemény, mely szerint ők a "Beugró szorozva tízzel". De kicsit sznob voltam (nem igazán ismerős nevek, arcok), kicsit elveszett (mi az, hogy több darabot is játszanak, mi alapján válasszak? Hát nem improvizáció mindegyik????)<br />
Aztán már csak nem volt tartható az állapot, így esett, teljesen véletlenül a választás a Rögv/est c. produkciójukra.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://www.blogger.com/goog_1933568224" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="152" src="http://2.bp.blogspot.com/-WptvCbPuqUo/Tsav7wRCOCI/AAAAAAAABug/nZ1gww0cN50/s320/momentan01.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://fschnell.net/WordPress/?p=434">forrás</a></td></tr>
</tbody></table>Már a hely kellemes meglepetés volt: saját helyük van, különbözik minden más színháztól, inkább ifikorom klubjaira, táncházaira emlékeztetett, nem színházra (mint, ahogy nem is az akar lenni, hanem napközben is nyitva tartó, beszélgetős hely). Ez jól látszott olyan banális dolgon, mint a büfé, aminek teljesen más volt a kínálata, nem is beszélve az egész hozzáállásról, mint a színházi büféknek. Ja, és volt forralt bor, a szünetben mandarin, csak úgy.<br />
Tehát a hely egy régi XIX. századi, Ó utcai régi bérház föld- és mindenféle, ennél lejjebbi szintje: zegzugos kis hely, amit feldobnak a régi ajtók, és moderné tesznek a felhasznált színek, meg a vidám bútorok.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/VkfshBiK2RM?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><br />
Aztán belecsapunk a lecsóba, és egy pillanat alatt oda ez a kedélyes klubos-civil hangulat, jön a színház. Az öt színészből és a játékmesterből arcra senki sem ismerős, névre ketten... de ők is csak szinkronból. Jönnek a játékok, amik teljesen ismerősek a Beugróból (mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Szvsz ők, hiszen ők 2003-ban kezdtek, míg a Beugró, ha jól számolom, valamikor 2007 körül volt először látható) <br />
A színészek sokkal szabadabban szárnyalhatnak, és szárnyalnak is, mint amott (hja, a tévéfelvétel valahol biztos cenzúra is), itt nincs tabu téma, legyen az politika vagy nemi beállítottság vagy bélműködés<br />
<object height="81" width="100%"> <param name="movie" value="https://player.soundcloud.com/player.swf?url=http%3A%2F%2Fapi.soundcloud.com%2Ftracks%2F10829555"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed allowscriptaccess="always" height="81" src="https://player.soundcloud.com/player.swf?url=http%3A%2F%2Fapi.soundcloud.com%2Ftracks%2F10829555" type="application/x-shockwave-flash" width="100%"></embed> </object> <a href="http://soundcloud.com/momentan-tarsulat/nepi-felelgetos-szellentesrol">Népi felelgetős szellentesről</a> by <a href="http://soundcloud.com/momentan-tarsulat">Momentan Tarsulat</a><br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-kYWb-fRvB1U/TsawD0_jwBI/AAAAAAAABuo/nF3bhlP-3lc/s1600/cikkep3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="http://1.bp.blogspot.com/-kYWb-fRvB1U/TsawD0_jwBI/AAAAAAAABuo/nF3bhlP-3lc/s320/cikkep3.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://hg.hu/cikk/design/10784-a-pillanat-jateka">forrás</a></td></tr>
</tbody></table>Az estét Nemes Takách Kata (aki ezer féle tud lenni, holott az első, belépő jelenetnél megijedtem, hogy egy újabb színésznő, aki a nyafogós szőkében véli megtalálni a vicces zsánerét, de nem, abszolút nem!) és Harsányi Bence (aki az egyik régi kollégámra emlékeztetett külsőre.... de aztán játszani kezd, és lehull a lepel, hogy teljesen őrült és elvetemült rögtönző) viszi a hátán, de a többiek (Várady Zsuzsi, Molnár Levente, Kiskovács Attila) is nagyon jók, csak ők ketten megállás nélkül és 360°-ban pörögnek szüntelen.<br />
A legjobbak mégis a dalos számok. Ezekből a Beugróban annak ellenére egyetlen igazán jót, igazán nagyot durranót nem hallottam soha, hogy ott nem a közönség által bedobott témára kell rögtönözni, tehát elvileg még egy előzetes ötletelés, próba is lehetséges lenne.<br />
De ami itt elhangzik, többször, több témában is, azt tényleg tanítani kéne. Nem csak a rögtönzött szöveg üt (arról ne is beszéljek, hogy természetesen alkalmazkodik a stílushoz, tehát a rap szám rapes szlengben van, a Cseh Tamás parafrázis meg csehtamásul), de kimondottan jól is énekelnek.<br />
Tehát minden játék ismerős volt, akár el se kelleni mondania Bódy Gergőnek az adott játék szabályait, mégis értenénk mindent, de mégis teljesen más lesz belőle. És nem tudom megmagyarázni, miben más! Hazafelé a családdal ezt próbáljuk megfejteni, de abban egyetértünk, hogy a Beugró szorozva tízzel nem igaz. Nem a tizes szorzó miatt, hanem amiatt, mert közeli rokonok ugyan, de ki tudná rangsorolni mondjuk a két legkedvencebb ételét? Vagy együttesét / íróját ? Egyszer erre támadhat kedve az embernek, másszor amarra. Rosszul nem jár semmiképp.<br />
Egyébként, gondolom piszkosul unhatja a Momentán társulata az állandó Beugróhoz való hasonlítgatást ;-)..... de ez van. Sajnos, manapság tényleg az az ismert dolog, ami bekerül "a tévébe"... Ők is megérdemelnék.<br />
Én nézném mindkettőt.<br />
És örülnék, hogy eggyel több normális, színvonalas szórakoztatóműsor van, mondjuk a Győzike szintű akármik helyett.<br />
Ha netán ez alapján valakinek megtetszett a dolog, addig is, míg eljut egy előadásra, keressen rájuk a neten, sok videó, dal fent van, a hangulatról elég jó képet kapni! <br />
<br />
Zárásként egy részlet, ami az előadás kapcsán jutott eszembe, aztán most a poszt kapcsán ki is kerestem. Kicsit áttételes, de talán pont a dilissége miatt ugrott be: <br />
<br />
<i>"Hirtelen, hirtelen, hirtelen, hirtelen a férfi és hirtelen a nő, hirtelen, hirtelen, hirtelen. A férfi hirtelen ránézett, hirtelen, hirtelen, hirtelen, és a nő visszanézett, hirtelen. És a nő hirtelen kitárta a karját, hirtelen, hirtelen, és a férfi kitárta a karját, hirtelen. És hirtelen összetapadtak, és hirtelen, hirtelen, hirtelen a férfi megérezte a nő testének hevét, és hirtelen, hirtelen a nő megérezte a férfi ajkának hevét, ahogy hirtelen, hirtelen, hirtelen, hirtelen ledőltek az ágyra" (Gerald Durrel: Madarak, vadak, rokonok / Donald regénye a HIRTELEN KÖNYV)</i>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-82790394044625501122011-11-16T14:29:00.003+01:002011-11-18T20:47:50.261+01:00Folytköv....?Közzétettem a nagy búcsút.<br />
De mostanában mégis egyre gyakrabban vetődik fel (és úgy tűnik, nem csak bennem, aminek örülök!), hogy ha nem is olyan tempóban, meg kicsit változtatva is a tematikán, mégis csak írni kéne?<br />
Mostanában egyre határozottabb vagyok.<br />
Vagy mégsem?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-tgBgkhXwrkQ/TsO5TgsxBLI/AAAAAAAABs4/dYno8B6rCnk/s1600/media-catalog-product-s-h-shell-be-back-t-shirt.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-tgBgkhXwrkQ/TsO5TgsxBLI/AAAAAAAABs4/dYno8B6rCnk/s320/media-catalog-product-s-h-shell-be-back-t-shirt.jpg" width="320" /></a></div><br />
Gyűlnek a "bent ragadt" témák, mint pár családi túra, ráadásul az egyik kimondott gasztro: Ráspi, Kistücsök, bécsi naschmarkt... bár, tkp. a többin is volt rendesen gasztro élmény: a váci Desszert Szalon és az új szerelem, az Anyukám mondta, pár színház (Momentán Társulat), jópár film (újabb gasztro filmen nyomtam fel az agyam: Eat, pray, love!). Mi több, néha talán még néhány új recept is lenne, bááááár, a fent említett tematikai változatás ezt a területet érintené leginkább.<br />
De olyan hülyén venné ki magát a nagy búcsúzás után.<br />
Szóval, tényleg soha ne mondja az ember, hogy soha.<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
Nem állítom, hogy holnap vagy holnapután lesz a nagy nap, mert még gyűjtöm az erőt, de már ez az első lépés is valami, és ugye:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-iGflIW3M6t8/TsO5_8yjVBI/AAAAAAAABtA/zFCtCNRB53I/s1600/ea9c3e5695d079fd6cc1b11d5f545df0_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="192" src="http://3.bp.blogspot.com/-iGflIW3M6t8/TsO5_8yjVBI/AAAAAAAABtA/zFCtCNRB53I/s320/ea9c3e5695d079fd6cc1b11d5f545df0_large.jpg" width="320" /></a></div><br />
Azaz, minden út egy lépéssel kezdődik.... de soha nem végzel, ha nem is kezded el.... ;-)<br />
<br />
Rossz dolog grafománnak lenni? ;-)Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-85473866137899557492011-06-19T22:54:00.004+02:002011-06-22T21:17:41.649+02:00The End.... és boldogan éltek, amíg....Így közel hat hónapnyi hallgatás után azt hiszem, definitív le- és bezárható a blog.<br />
Egy darabig persze csak újabb alkotói válságra gyanakodtam, de lássuk be, ami közel hat hónapig nem hiányzik az embernek..... azt tényleg felesleges csinálni.<br />
Hat hónap alatt nem csak arra volt idő, hogy ezt a tényt felismerjem, hanem, hogy időnként, pláne, ha némelyik hűséges olvasóm felemlegette, átgondoljam, hogy miért nem.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-FNnLUMq5uCI/Tf5fusljE4I/AAAAAAAABl0/xk2LLsm-X8w/s1600/the%2Bend.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://2.bp.blogspot.com/-FNnLUMq5uCI/Tf5fusljE4I/AAAAAAAABl0/xk2LLsm-X8w/s320/the%2Bend.jpg" width="320" /></a></div><a name='more'></a>Nos, mindenféle fontossági sorrend nélkül, ömlesztve, mint a kempingsajt:<br />
<br />
Korántsem feleltem meg a saját magam állította kritériumoknak. Magyarul, nem voltam elég jó. Igazából fura elegy vagyok: egyfelől maximalista (csakis önmagammal szemben, másokkal tényleg nagyon megértő tudok lenni), másfelől nem kitartó. Ennek a kombinációnak a végeredménye, hogy ha nem tudom ELÉG jól csinálni (szigorúan SAJÁT mércémmel mérve) a dolgokat, feladom.( -----> így nem tanultam meg rendesen síelni, mert nekem nem volt elég a v-zés, nekem rögtön a profik szintjén kellett VOLNA síelnem: szépen, könnyedén siklani, elegánsan manőverezni.... maradt tehát a pálya széle)<br />
<br />
Mi nem volt elég jó? A fotók semmiképp. Ahhoz képest, hogy tiniként hobbim volt a fotózás, és értettem is hozzá egy időben, döbbenetesen béna, de főként unalmas fotók születtek illusztráció gyanánt. Aztán a tálalás sem volt erősségem. (pedig istók zicsi, a kaják jók, csak nem néznek ki mindig GUSZTÁN a fotókon)<br />
És mindig gond a fotózás maga, mint cselekmény: milyen terítékkel? Hol? (fényviszonyok, kilóg, belóg, árnyékos, párás), aztán az éhes szájak: ennénk, mit vacakolsz.... stb.<br />
Arra is elég hamar rájöttem: nem elég nekem a gasztro téma. Divatos ugyan gasztroblogot írni, és tényleg sok olyan blog olvasott, ami szerintem nem közöl semmi különösebb értéket (magyarán koppint innen onnan, vagy még azt sem, egyszerűen csak dokumentálja a hetvenhatodik féle rántott hús + pir. burg. "receptet"... bocsánat a vitriolos hangnemért)<br />
Szóval, szeretek ugyan főzni, szeretek ugyan újdonságokat felfedezni, ezeknél meg még jobban szeretek finomakat enni, de még sem elégített ki igazán a gasztrotéma...<br />
<br />
Aztán az sem volt igazán jó, hogy bár úgy gondoltam induláskor, hogy "hát ilyet én simán írok bármikor", a valóság az lett, hogy szövegileg én magam is unalmasnak éreztem magamat.... azaz, csak nagyon kevésszer ütöttem meg azt a szintet, amit én magam szívesen olvasnék ...<br />
Mindeközben rájöttem, hogy főzni ugyan szeretek, de minden v. közel mindennap újat hozni a blogon nem is szeretnék (kellenek a családnak a régi kedvencek) és nem is tudok (a fene se tud hetednap griffet, nyolcadnap már hétfejű sárkányt főzni "sohanemvolt" módra)<br />
<br />
Anno persze könnyű volt rámondani egy másik gasztroblogot olvasva, hogy "én simán tudok ilyet!", de heti rendszerességgel ez már nem szórakozás, hanem terhes kötelezettség volt számomra, pláne úgy, hogy tényleg nem éreztem úgy, hogy bármiféle értéket hoznék létre (egyetlen pozitívum, de csakis a magam számára, hogy legalább a közzétett receptek megmaradtak MAGAMNAK, így ma, ha ritkán idetévedek, az azért van, mert valamit újrafőznék, és itt legalább dokumentálva van, nem kell újra kikeresnem, kikísérleteznem)<br />
Bár, ugye minden rosszban van valami jó: most kisebb a mellényem, mint volt a blog előtt :-)<br />
<br />
Persze, írtam másról is, saját ítélem szerint többnyire ezek lettek a sikerültebb posztok. Ugyanakkor azért be kell ismerjem: elég kispolgári életet élek.<br />
Nem olvasok el heti öt olyan könyvet, ami arra indít, hogy posztot írjak róla.<br />
Viszonylag sokat járok színházba, de nem annyit, hogy ezekből az élményekből is megéljen a blog, ahhoz meg pláne kevés vagyok (szakmailag), hogy színházi vagy bármiféle kultúrblogként működhettem volna tovább.<br />
Bár, a következő előadásokról írnom kellett volna még a törülköző bedobása előtt:<br />
<ul><li>Örkény Színház: Bohémélet (LÁTNI KELL!), </li>
<li>Centrál: Kabaré (EZT IS, bár leginkább Keresztes Tamás miatt), </li>
<li>Nemzeti: Vesztegzár a Grandhotelben -ez esetben negatív és vitriolos kritikákról lett volna szó- </li>
<li>Jó estét nyár, jó estét szerelem, </li>
<li>Úri muri (megint csak a szuper Stohllal)</li>
</ul>Ha meg nem kultúrblog, akkor már szerencsére, de semmi rendkívüli nem történik velem a való életben ahhoz, hogy igazán élvezetes "én" blogot írjak.<br />
Röviden: egyszerűen nem volt meg az a sikerélményem, ami a dolgot mindig tovább és továbbvihette volna. Már nem volt öröm, nem volt késztetés folytatni....<br />
<br />
Azért köszönöm azoknak, akik a hallgatás idején hiányoltak.... balzsam volt ez a lelkemnek (hülyén hangzik, mi? Pedig így van)<br />
Ettől még maradok tisztelettel hobbyszakács (talán nem is nagyon rossz, csak nem elég ahhoz, hogy ebből toplistás gasztroblog is szülessen), olvasó, író, színház és filmnéző családanya, kutyagazda és hobby kiránduló, utazó, olvasó, színházjáró. Csak kicsit tanultam magamról közben.<br />
<br />
Szóval, szépen csendben élem az életem. De köszönöm Nektek, akik velem voltatok.<br />
<br />
Isten Veletek! Olvasóként még biztos találkozunk valamelyik másik blogon.Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-27860824853265309862011-01-01T16:08:00.000+01:002011-01-01T16:08:37.035+01:002011 és a kötelező lencseNem könnyű dolog összehangolni a karácsony alatt megfáradt és teletömött gyomrok elvárásait azon hagyománnyal, hogy újév napján lencsét KELL enni, mert különben nem leszünk szépek, sem gazdagok (én már az egyikkel is kiegyeznék :-)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TR9BqGc5ZyI/AAAAAAAABjs/RoIHQHqAXQI/s1600/P1040572.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TR9BqGc5ZyI/AAAAAAAABjs/RoIHQHqAXQI/s320/P1040572.JPG" width="320" /></a></div>Ezért most már sok éve bújom a netet a lencse új feldolgozási formáit keresve, ami aztán -ahogy ez lenni szokott- vagy bejön a családnak, vagy nem. <br />
<a name='more'></a><br />
Az idei változat ihlető receptjét a <a href="http://www.bbcgoodfood.com/recipes/4327/puy-lentil-and-roast-tomato-salad">BBC Good Food magazinjában</a> találtam. Ebből született a mai ebéd, ami pont annyi főzéssel járt, amennyit ma még hajlandó voltam belefektetni.<br />
<br />
Közben -némi bűntudattal, de azért vitára készen- Uj Péter nem rég olvasott írása járt a fejemben:<br />
<br />
<i>"Azt is meg kell jegyeznem, hogy általában gyanakvással tekintek mindenkire, aki konyhai improvizációs készségével dicsekszik, mivel szerintem a konyhaművészet olyan bonyolult és kifinomult mesterség, amelyhez rendkívüli képességek és persze tapasztalat szükséges, a laikus töketlenkedésből sok jó nem sülhet ki, nem nehéz belátni, hogy ha valaki például megpróbálja valahogy átkölteni a legendás francia séf, Bernard Loiseau híres és egyébként nem túl bonyolult süllőreceptjét (burgundi vajmártásban hagymalekvárral), azon csak rontani tud, Loiseau egészen kivételes képességű művésze volt az ízeknek ugyanis, hogyan tudna javítani a művén egy taplónyelvű szerencsétlen?</i><br />
<i>Ha elfogadjuk Váncsa István tételét, miszerint (a konyhaművészet) „...különféle anyagok és technológiák roppant gazdag kínálatából válogat, a kész mű pedig egyszerre hat a látásra, a szaglásra és az ízlelésre, miáltal a wagneri Gesamtkunstwerk egyszerű ceruzarajznak tűnik hozzá képest”, akkor nyilvánvaló, hogy a konyhában a szakácskönyvet átíró, improvizálgató laikus nem sokban különbözik attól a kreténtől, aki vastag alkoholos filccel próbál Hitler-bajuszt rajzolni a Mona Lisának, miközben meggyőződése, hogy tette emeli a műalkotás értékét." </i><a href="http://nol.hu/belfold/20101222-a_hal_meg_utoljara">(Uj Péter: A hal meg utoljára)</a> <br />
<br />
De bűntudat ide vagy oda, ezt most igenis a saját ízlésemre szabtam (amiről ezzel együtt nem állítom, hogy jobb, mint akár a receptet jegyző Olive Magazine szerkesztőinek bármelyikéé.... csak én most épp így kívántam.<br />
Mert szerintem meg pont az a jó a főzésben, hogy ötleteket begyűjtve magunkat valósíthatjuk meg....Na, de ennyi lőzung után jöjjön a recept.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TR9BvPBLOlI/AAAAAAAABj0/5Xmw90fnCKk/s1600/P1040577.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TR9BvPBLOlI/AAAAAAAABj0/5Xmw90fnCKk/s200/P1040577.JPG" width="200" /></a></div><i><span style="font-size: large;"><b>Lencsesaláta</b></span></i><br />
<i>(hozzávalók 4 személyre)</i><br />
<i><u>a salátához</u></i><br />
<ul><li><i>15 dkg lencse (vagy 2 doboz lencse konzerv)</i></li>
<li><i>1-2 marék rukkola</i></li>
<li><i>30 dkg paradicsom</i></li>
<li><i>1 fej édes (lila, fehér saláta)hagyma</i></li>
<li><i>1 ek oliva</i></li>
<li><i>só, bors</i></li>
</ul><i><u>az öntethez:</u></i><br />
<ul><li><i>1 citrom kifacsart leve</i></li>
<li><i>1 narancs kifacsart leve</i></li>
<li><i>4-5 ek olivaolaj</i></li>
<li><i>2 ek méz</i></li>
<li><i>1 tk kakukkfű </i></li>
<li><i>só, bors</i></li>
</ul><i><u>a húshoz:</u></i><br />
<i></i><br />
<ul><li><i>60 dkg füstölt karaj</i></li>
<li><i>2 tk dijoni vagy sima mustár</i></li>
<li><i>1 tk balzsamecetkrém (esetleg méz)</i></li>
<li><i>bors,</i></li>
<li><i>1 ek olivaolaj</i></li>
</ul><i>A lencsét néhány órára beáztatom, és babérlevéllel, szegfűborssal ízesített húslevesben (kockából is jó) puhára főzöm (max. 25 perc). Leöblítem hideg vízzel, hogy ne főjön tovább és langyosra hűtöm.</i><br />
<i>A paradicsomot megmosom, egy negyedekbe vágom. Egy sütőlapra sütőpapírt terítek, héjukkal lefelé beleteszem a paradicsom gerezdeket, sózom, borsozom őket, megkenem (lesprayzem) őket olivával, majd 30 percig 170°C-on sütöm a sütőben.</i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>Az öntethez egy kis csavaros befőttes üvegbe öntöm a hozzávalókat és alaposan összerázom.</i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>Egy nagy tálba beleszórom a rukkolát, ráöntöm a lencsét, a tetejére karikázom az édes hagymát (ha csípős lenne lesózva vagy citromlében hagyom állni egy kicsit), a tetejére rakom az édesre sült paradicsomot.</i><br />
<i><br />
</i><br />
<i>Egy vastag aljú serpenyőt vékonyan megolajozok és felforrósítom. A karajt vékonyabb szeletekre vágom, borsozom és megkenem őket a mustárral. Oldalanként 2-2 percet sütöm így, majd megkenem vagy balzsamecetkrémmel vagy mézzel, és oldalanként újabb 1-1 percet sütöm. Ettől szép színt kap, de ügyelni kell, nehogy megégjen a kérge. (ha úgy látom, akkor inkább többször forgatom)</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TR9Bsvl6FKI/AAAAAAAABjw/VBGMLgr-Iic/s1600/P1040576.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="247" src="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TR9Bsvl6FKI/AAAAAAAABjw/VBGMLgr-Iic/s320/P1040576.JPG" width="320" /></a></div><br />
Pirítóssal, esetleg főtt tojással tálalom.<br />
<br />
Egyben ezzel a poszttal kívánok mindenkinek boldog, sikeres és egészséges új évet!Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-88579557473710287352010-12-22T10:15:00.035+01:002010-12-22T15:38:07.526+01:00Karácsony előtt.... (és éljenek a diétás újságok)Lehet, hogy nem túl stílusos dolog ilyenkor nem tuti bejgli meg aprósütemény vagy pulyka, netán halászlé recepteket közzétenni egy blogon (ha van valakinek NEM kihasadó bejgli receptje, ossza meg velem!!!!), de nálunk igazából nem a szigorúan vett karácsonyi vacsora szokott problematikus lenni (idén már csak azért sem, mert anyósoméknál ünnepelünk), hanem a szenteste napi EBÉDÉ...<br />
<br />
Mert mit kell tudni az ünnepi vacsora előtti ebédnek?<br />
Ne legyen túl laktató, mert mindenki eltelik, és akkor a halászlének és az egyéb finomságoknak annyi.<br />
Ne legyen sok munka az elkészítése, hiszen még akkor is, ha az ember olyan szerencsés, mint az idén én, és nem kell készülődni a vacsorára, van akkor is elég dolga 24.-én délelőtt.<br />
<br />
Erre az összetett problémára ajánlanám a Diéta és Fitnessz magazinban megjelent -és rendesen átdolgozott- receptet.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TREiLjNhHXI/AAAAAAAABjg/mllkwn-9X4Q/s1600/P1040540.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TREiLjNhHXI/AAAAAAAABjg/mllkwn-9X4Q/s320/P1040540.JPG" width="320" /></a></div><a name='more'></a><br />
Mert annak ellenére, hogy DIÉTA és fitnessz, azért a recept számos fura dolgot tartalmazott.<br />
Pl. tejszínt és ZSÍROS tejfölt (amitől pár oldallal előbb óva intenek!), sertéshúst, meg zsírt, olajat és vajat egyazon receptben...<br />
Szóval, kénytelen voltam kicsit racionalizálni a dolgokat, és ismét megfogadtam, hogy Diéta és Fitnesszt nem veszek többet.<br />
Ebbe csak belesegített, hogy azokat a fogyási módszereket, amit az egyik lapszámban ajánlanak, a másikban már tévhitként tárgyalják... sőt, sokszor ugyanazon lapszám különböző cikkjeiben is futhatunk ilyen antagonizmusokba. (ahogy az ebben a cikkben megadott hozzávalók nyilván első helyeken szerepeltek volna egy olyan cikkben, ahol azt ismertetik, hogy ehetünk meg rejtve, és teljesen feleslegesen rengeteg kalóriát...)<br />
Persze, ha valaki olyan szerencsés, hogy nem kell vigyáznia semmivel, hát uccu neki...!<br />
<br />
De vissza a 24.-i nap ebédjéhez:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TREiQ9DRtwI/AAAAAAAABjk/hVsBZ3lgo_U/s1600/P1040537.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TREiQ9DRtwI/AAAAAAAABjk/hVsBZ3lgo_U/s200/P1040537.JPG" width="200" /></a></div><i><span style="font-size: large;">Spenótos sült tészta</span></i><br />
<i><u>(hozzávalók 4-5 személyre)</u></i><br />
<ul><li><i>40 dkg mirelit, leveles spenót*</i></li>
<li><i>30 dkg (2/3 csomag) tagliatelle vagy bármilyen más tészta (fetuccini, linguini, pappardelle, de jó a farfalle is)</i></li>
<li><i>1 doboz (lehetőség szerint) zsírszegény krémsajt (pl. Philadephia), de nálam most Cserpes -egyáltalán nem zsírszegény- krémsajtja volt otthon</i></li>
<li><i>1 dl zsírszegény tejföl (recept szerint ZSÍROS tejföl)</i></li>
<li><i>2 dl joghurt (recept szerint tejszín)</i></li>
<li><i>10-15 dkg reszelt sajt (megint csak lehet Pannónia light, de akár Cheddar vagy Gouda vagy -erős kalória korlátozás esetén- akár el is hagyható, hisz a krémsajt már megadja a sajt os ízt...) igaz, a reszelt sajttól lesz igazán szép barna a teteje)</i></li>
<li><i>30 dkg darált csirkemell (eredeti recept szerint marha és sertés keveréke)</i></li>
<li><i>1 kis fej hagyma</i></li>
<li><i>2 gerezd fokhagyma,</i></li>
<li><i>só, bors, szerecsendió </i></li>
<li><i>némi zöldfűszer (bazsalikom, petrezselyem, snidling)... de elhagyható</i></li>
<li><i>olivaolaj vagy vaj </i></li>
</ul><span style="font-size: x-small;"><i>*fontos, hogy leveles spenótot , és ne pürét használjunk, mert igazán azzal jó. Az Ardonak van ilyen, a Cora-ban pl. kapni.</i></span><br />
<br />
<i>A tésztát a csomagoláson szereplő utasításnál kicsit rövidebb ideig (1-2 perc) főzzük, majd leszűrjük.</i><br />
<i>Közben a hagymát egy teáskanál oliván vagy vajon megpirítjuk, rádobjuk a darált csirkehúst és morzsásra pirítjuk (villával szétnyomkodjuk az esetleg összeálló csomókat). Sózzuk, borsozzuk.</i><br />
<i>Még egy teáskanál oliván vagy vajon megkapatjuk a vékony szeletekre vágott vagy lereszelt fokhagymát, és rádobjuk a felengedett spenótot. Sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval ízesítjük és ha kész (3-4 perc) belekeverjük a tejfölt.</i><br />
<i>A sajtot lereszeljük és kikeverjük a krémsajttal, némi sóval, a zöldfűszerekkel és a joghurttal.</i><br />
<i>Egy tűzállótálat vékonyan kiolajozunk vagy kivajazunk, és leterítjük a tészta felét. Rásimítjuk a húst, majd arra a spenótos tejfölt. Erre megy a tészta másik része, majd a joghurtos krémsajttal beborítjuk.</i><br />
<i>Sütőben addig sütjük (kb. 20-30 perc 170°C), ameddig a teteje szép barna nem lesz.</i><br />
<i>Kockára vágva tálaljuk. Ha marad, és újramelegítenénk (vagy akár hidegen is) akkor nem árt mellé némi tejfölt is kínálni.</i><br />
<br />
Ami a Szentestét könnyebbé teheti, hogy részben vagy egészben dolgozhatunk előre: lepárolni a spenótot, megcsinálni a húsos ragut előző nap is lehet, aztán csak a tésztával kell összerakni. Vagy akár az egészet össze lehet állítani, és ebédre már csak sütni kell (és persze fagyasztható is, ehhez ajánlom az egy adagos, eldobható alumínium tepsiket, amikben fagyasztani és sütni is lehet őket.<br />
<br />
És persze, nem csak Szenteste ebédre ajánlott könnyű fogás (egy pohár könnyű, száraz fehérborral), de egy nyári napra is megteszi (akkor mondjuk fröccsel)... és akkor persze friss spenótból vagy mángoldból (kb. 2x mennyiség a friss a kész lepárolténak) készítve.<br />
De most tél van, meg karácsony....Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-45392106092250251772010-12-21T09:00:00.003+01:002010-12-21T10:27:37.706+01:00Ha hó!...Szombaton a nagy hóesés ellenére bementünk a városba a "kötelező" karácsonyi vásárlásra, és én, öreg karácsonyi szkeptikus kaptam egy nem várt ajándékot: karácsonyi hangulatot.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TRBzAWFA-qI/AAAAAAAABjY/H238ajGaTys/s1600/P1040549.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TRBzAWFA-qI/AAAAAAAABjY/H238ajGaTys/s320/P1040549.JPG" width="320" /></a></div><br />
Na, nem a tömeg bűvölt el, hanem az, amit a hó a nagyvárossal művelt. Már el is felejtettem, milyen szép tud lenni, hogy a városban a hó nem csak latyak és mocsok... Hogy ilyenkor kisebb a forgalom, és az is sokkal csendesebb, hogy a fehér hó jótékonyan ápol és eltakar.<br />
<a name='more'></a><br />
Tisztára úgy éreztem magam innentől, mint a kedvenc karácsonyi filmem (MINDEN karácsonykor kötelező műsor, bár, a legtöbbször úgyis leadja valamelyik tévé, most épp a Viasat fogja péntek este, és szombat délután) jelenetében: mikor Emma Thompson és Alan Rickmann mennek vásárolni (csak az én Zuram sokkal jobb férj Rickmannél ;-)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQ-q7OEpljI/AAAAAAAABjU/IOuiDFD3HZg/s1600/P1040560.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQ-q7OEpljI/AAAAAAAABjU/IOuiDFD3HZg/s320/P1040560.JPG" width="320" /></a></div><br />
Aztán hazajöttünk, és kimentem a kutyákkal sétálni a hóesésbe, és rájöttem, nem csak a nagyvárosnak használ a hó: itt nálunk is elfedi a szemetet, és csak a gyönyörű erdő marad.<br />
<br />
Amit a hóesés után szeretek, az pedig az, mikor a szűz hóban gázolhatok... ezt Fáncsi is így érezheit, mert mostanság leginkább csak ő gázol friss hóban, mert mire mi odaérünk, már csak a nyomait látjuk ;-)<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQ-nA4LzadI/AAAAAAAABjI/DVTFa67lMSY/s1600/blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQ-nA4LzadI/AAAAAAAABjI/DVTFa67lMSY/s320/blog.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szemléltetés: miért nehéz Fáncsit fotózni?... hát, mert sosem ott van, ahol számítok rá, és mire exponálok, már onnan is eltűnt...</td></tr>
</tbody></table><br />
És ha hóesés, meg szűzhó, akkor még egy kis történet, ami ilyenkor mindig eszembe jut:<br />
<h3><span style="font-size: small; font-weight: normal;"><b>Karel Čapek: A lábnyom</b></span> <span style="font-size: small; font-weight: normal;"><br />
<br />
Nyugalmasan, végtelen folytonossággal hullott a hó a fagyos tájra. A hóval mindig csend is hull, gondolta Boura kinézve a bódé ablakából, s ünnepélyes, de egyben bánatos hangulat fogta el, mert nagyon egyedül érezte magát így, beleveszve a végeláthatatlan fehér térbe. A föld mind egyszerűbbé vált szeme előtt, a formák egybeolvadtak, kiterjedtek, fehér hullámokká lanyhultak, s a hullámok vonalát többé nem törték meg az élet zűrzavaros nyomai. A hópelyhek tánca végre meggyérült, aztán abbamaradt, s ezzel az egyetlen mozgás is megszűnt az ünnepélyes csendben. Boura tétovázva süppeszti lábát az érintetlen hóba, és furcsa érzés fogja el, hogy lépései hosszú sorával ő jelöli meg elsőnek a fehér tájat. De szemben az országúton egy fázósan összehúzódzkodó fekete alak közeledik feléje; hosszú láncként lábnyomok futnak majd egymás mellett, keresztezik egymást, és ráfröccsentik az első emberi zűrzavart az érintetlen fehér táblára. <br />
Ám a szembejövő alak megáll, még mindig havas a bajusza, és mereven néz valamit az országút szélétől nem messze a hóban. Boura meglassítja lépteit, és ő is az idegen tekintetének irányába néz. A két lábnyomlánc találkozott egymással, és véget ért. <br />
- Látja ott azt a lábnyomot? - szólalt meg a havas idegen, és egy pontra mutatott, mintegy hatméternyire az országút szélétől. <br />
- Látom - felelte Boura. - Egy ember lábnyoma. <br />
- Igen, de hogy került oda? <br />
Valaki járt arra, akarta mondani Boura, de nem mondta ki, mert csak egyetlen lábnyom volt a behavazott mezőn; sem előtte, sem utána nem volt semmi; a lábnyom világosan, éles kontúrokkal rajzolódott ki a hóban, de magányosan; semmi se vezetett hozzá, semmi se vezetett el tőle. <br />
- Hogy kerülhetett oda - csodálkozott Boura, és a lábnyom felé akart indulni. <br />
- Várjon - szólt az idegen -, fölösleges nyomokat hagyna a hóban, és mindent összekuszálna. Rá kell jönnünk a nyitjára - tette hozzá ingerülten -, micsoda dolog az, hogy valahol csak egyetlen lábnyom legyen. Tegyük föl, hogy valaki innen leugrott a mezőre; akkor nem kellene másik nyomnak lennie. De ki a csuda ugrana ilyen nagyot, és hogy tudna egy lábra ugrani? Hiszen elveszítené az egyensúlyát, és le kellene tennie a másik lábát is; sőt néhány lépést még futnia is kellene, mint amikor az ember mozgó villamosról ugrik le. De itt nincs másik lábnyom. <br />
- Ostobaság - felelte Boura -, ha innen ugrott volna le, akkor itt fent is nyomot hagyott volna, de itt csak a mi nyomaink vannak. Senki se járt itt előttünk. <br />
- Az országút felé a nyom sarka néz; az illetőnek tehát az úttól elfelé kellett haladnia. Viszont ha a faluba igyekezett volna, akkor jobbra kellett volna mennie. Előrefelé csak mezők vannak, és mi a fenét keresett volna ilyenkor a mezőn? <br />
- De engedje meg, annak, aki otthagyta azt a nyomot, el is kellett mennie valamerre, de nyilván nem ment el, mert ha elment volna, újabb nyomokat hagyott volna maga után. Ez világos, nem? Senki se ment erre. Másképp kell a nyomot megmagyarázni. - Boura minden figyelmét összpontosítva gondolkodott. - Talán valami természetes lábnyom alakú mélyedés volt a földben, vagy valóban lábnyom, amely megfagyott, aztán ráesett a hó. Vagy egy eldobott cipő volt ott, amit aztán valami madár, varjú vagy mi elvitt a csőrében, és a cipő helye behavazatlan maradt. Természetes feltevést kell keresnünk. <br />
- Ha a havazás előtt cipő lett volna ott, akkor a nyomnak feketének kellene lennie; de én havat látok benne. <br />
- A madár talán akkor vitte el a cipőt, amikor már havazott; vagy röptében elejtette, aztán megint felvette. Szóval ez nem lehet igazi lábnyom. <br />
- De hát cipőt eszik az a maga madara, vagy mi? Vagy fészket rak magának benne? Egy kis madár nem bírja elvinni a cipőt, a nagy meg nem fér bele. Ezt a kérdést másképpen kell megoldani. Általánosabban. Én azt hiszem, hogy az ott igenis lábnyom, és ha nem a földön át került oda, akkor felülről jött. Maga azt hiszi, hogy madár csinálta, de az is lehet, hogy valami... léggömbről került oda. Valaki ráakaszkodott egy léggömbre, és egyik lábával belelépett a hóba, hogy bolondot csináljon az emberekből. Ne nevessen, nekem is kellemetlen, hogy ilyen nyakatekert magyarázatokat találok, de... No, jobb szeretném, ha az a lábnyom nem volna ott. - És mind a ketten letértek az országútról, hogy közelebbről is megnézzék a nyomot. <br />
A körülmények teljesen világosak voltak. Az ároktól az országút széléig emelkedő enyhe lejtő szántatlan felületének közepén rajzolódott ki a nyom, mögötte vastag hóréteggel takart fa állott. Az országút és a lábnyom közötti területet szűz hó takarta, s a fehér sík egységét sehol sem bontotta meg a külső beavatkozás legkisebb jele sem. A hó lágy volt, formálható, nem porhanyós, mint a nagy fagyok idején. <br />
A lábnyom valóban lábnyom volt. Nagy, széles talpú, amerikai típusú cipő lenyomata, öt szögnyommal a sarkában. A hó tisztán és simán nyomódott le a cipő alatt, s a felületén nem voltak pelyhek, tehát a nyom a hóesés elállta után keletkezett. A körvonalak mélyek és határozottak voltak, az amerikai cipő talpára nehezedő súly felülmúlta a vizsgálódó férfiak bármelyikének súlyát. A madár és a léggömb feltételezése hallgatólagosan lekerült a napirendről. <br />
Pontosan a lábnyom fölött terültek szét a fa szélső ágai, néhány vékonyka hótakarta vessző. A hótakaró mindenütt teljesen sértetlen volt rajtuk. Amikor a férfiak könnyedén az ágakhoz értek, egész hódarabok hullottak a földre. A "felülről" keletkezett lábnyom hipotézise végleg megdőlt. Felülről semmit se lehetett volna tenni anélkül, hogy az ágakról le ne rázódjék a hó. A lábnyom valódiságának ténye kemény, meztelen igazsággá vált. <br />
A lábnyom mögött csak tiszta fehér hófelület terült el. A két ember felment az enyhe lejtésű domb tetejére. A másik oldalon ugyanolyan érintetlenül ereszkedett lefelé a fehér lejtő, s mögötte újabb, még szélesebb, még fehérebb emelkedő terült szét. A másik láb nyomát sok kilométernyi fehér területen hiába kereste a két férfi. <br />
Amikor visszafordultak, szemükbe ötlött lépéseik nyomának kettős sora, amely olyan szép szabályosan húzódott egymás mellett, mintha szándékosan s vigyázva alakították volna ki. S a két sor között, egy nyomgyűrű közepén, más, hatalmasabb láb lenyomata nézett feléjük cinikus egyedülállóságában. A két ember nem is tudta, mi tartotta vissza őket attól, hogy csendes egyetértésben széttapossák, és megszabaduljanak tőle. <br />
Felzaklatva és kimerülten ült le Boura az országút szélén egy kilométerkőre. <br />
- Valaki a bolondját járatja velünk. <br />
- Szégyen, gyalázat - mondta a másik -, szörnyen buta dolog, de... a fene egye meg, hiszen az ilyesminek fizikai határai is vannak... Ide figyeljen - horkantotta csaknem ijedten -, nem eredhet az a nyom valami féllábú embertől? Ne nevessen ki, tudom, hogy butaságot mondtam, de mégiscsak kell valamilyen magyarázatot találnunk... Egészen felzaklatott ez a dolog. Vagy mind a ketten bolondok vagyunk, vagy lázálmaim vannak, vagy van természetes magyarázata a nyomnak. <br />
- Azt hiszem - felelte csendesen Boura -, mind a ketten bolondok vagyunk. Egyre csak "természetes" magyarázatot keresünk; belefogózunk a legkomplikáltabb, legértelmetlenebb, legerőszakoltabb okokba, csak azért, mert "természetesek". De talán sokkal egyszerűbb és sokkal... természetesebb volna, ha azt mondanánk, hogy egyszerűen csoda történt. Megcsodálnánk a csodát, és nyugodtan továbbmennénk utunkon... minden zavar nélkül. Talán még elégedetten is. <br />
- Nem, én nem lennék elégedett. Ha ezzel a lábnyommal összefüggésben valami nagy dolog történne... ha valakinek valami jó jutna osztályrészül általa, akkor térdre esnék, és elkezdenék kiáltozni: Csoda! Csoda! De ez csak egy lábnyom... borzasztó; borzasztó és kínos dolog egyetlen lábnyomot hagyni a hóban a megszokott hosszú nyomsor helyett! <br />
- Ha valaki itt most feltámasztana egy halott leányt, maga letérdelne és hódolna előtte; de még mielőtt a hó elolvadna a térdén, már azt a magyarázatot találná a látottakra, hogy a leány csak tetszhalott volt. De itt... ebben a lábnyomesetben nincs semmi olyan látszólagos jelenség, mint a tetszhalál; itt a csodát hallatlanul leegyszerűsített feltételek között vitték végbe; körülbelül úgy, mint egy fizikai kísérletet. <br />
- Lehet, hogy nem hinnék a lány feltámasztásában. De nagyon szeretném, ha engem is megváltanának... csodára várok... olyan csodára, amely megváltoztatná az életemet. Ez a lábnyom nem változtatja meg az életemet, nem vált meg és nem szabadít fel, csak kínoz; belefészkelődött az agyamba, és nem tudok tőle szabadulni. És nem hiszek neki; a csoda kielégítene, de ez a nyom a bizonytalanságba vezető első lépés nyoma. Jobb lenne, ha sohasem láttam volna. <br />
Sokáig hallgattak mindketten. Újból elkezdett hullani a hó, és egyre sűrűbben hullott. <br />
- Emlékszem - kezdte el Boura -, hogy Hume valamelyik írásában olvastam valamit egy magányos lábnyomról a homokban. Tehát ez itt nem az első magányos lábnyom. Lehet, hogy ezer meg ezer ilyen nyom van, végtelenül sok nyom, amelyet nem tudunk megmagyarázni, mert túlságosan megszoktunk bizonyos szabályokat. Lehet, hogy mások fel se figyeltek volna erre itt; nem vették volna észre, hogy egyedül van, lehet, hogy mi se veszünk észre a világon egyéb dolgokat, amelyeknek semmi, de semmi közük sincs más dolgokhoz. Nézze, a mi nyomunk egyforma; de az az egy mélyebb és nagyobb a mienknél. És ha a magam életére gondolok, akkor el kell ismernem, hogy vannak benne lábnyomok, amelyek sehonnan sem jönnek, és sehova sem vezetnek. Szörnyen komplikált dolog úgy gondolni az átélt dolgokra, mint valami láncolatra, amely egy bizonyos rend szerint keletkezik, amelyben minden szem a következő láncszemhez kapcsolódik. Megtörténik, hogy az ember hirtelen olyasmit tud vagy érez, ami előtt nincs semmi hozzá hasonló, és amit nem is követhet soha semmi hasonló. Vannak emberi dolgok, amelyek nem kapcsolódnak más dolgokkal, amelyek csak önmaguk egyedülvalóságát bizonyítják. Tudok dolgokat, amelyekből nem következett semmi, amelyek senkit se váltottak meg, és mégis... Történtek események, amelyek már nem vezettek tovább, és nem segítettek senkit tovább élni, és talán éppen ezek voltak az élet legfontosabb dolgai. Nem gondolja, hogy ez a lábnyom a legszebb valamennyi lábnyom közül, amit eddig életében látott? <br />
- Nekem - szólalt meg a másik - a hétmérföldes csizma jutott az eszembe. Talán valamikor régen mások is találtak ilyen lábnyomot, és nem tudták másképpen megmagyarázni. Ki tudja... ennek az embernek az első lépése talán Pardubicénél vagy Kolínnál hagyott nyomot, a következő lépése meg Rakovníknál. De azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a következő lépés már nem a hóban hagyott nyomot, hanem valahol az emberi társadalomban, valamilyen esemény forgatagában, valahol, ahol valami történt vagy történni fog; lehet, hogy ez a lépés egy összefüggő lépéssorozat egyik eleme. Kigondolhatunk egy olyan csodasort, amelyben ennek a lábnyomnak természetes helye van. Ha a napilapjaink tájékoztató szolgálata tökéletes volna, akkor a "Napi hírek" rovatban talán megtalálhatnánk a következő lépést, és azok alapján végigkövethetnénk valakinek az útját. Talán valamely istenség járja a vidéket; ötletszerűen lépeget, folyamatosan; lehet, hogy az útja az irány, amelyet követnünk kell. Lépésről lépésre járhatnánk az istenség nyomdokában. Talán az üdvösség útját járja. Mindez lehetséges... és a legborzasztóbb ebben a dologban az, hogy amit itt látunk, az egész biztosan annak az útnak egyik lépése, s mi nem tudjuk tovább követni. <br />
Boura megrázkódott és felállt. Egyre sűrűbben hullottak a pelyhek, és a letaposott mező a nagy lábnyommal a nyomgyűrű közepén lassan új hótakarót öltött. <br />
- Nem vesztem el szem elől... - mondta a behavazott férfi. <br />
...a nyomot, amely már nincs, és nem is lesz többé, gondolta magában Boura, és a két férfi útja egymással ellentétes irányban ismét szétfutott.</span></h3><h3><span style="font-size: small; font-weight: normal;"> </span></h3><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQ-qz8vGpgI/AAAAAAAABjM/DME5vr6_ht4/s1600/P1040546.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQ-qz8vGpgI/AAAAAAAABjM/DME5vr6_ht4/s320/P1040546.JPG" width="320" /></a></div><h3><span style="font-size: small; font-weight: normal;"> </span><span style="color: #333333;"></span></h3>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-86102971782470259482010-12-20T10:00:00.026+01:002010-12-20T10:06:27.048+01:00ProfizmusÚgy látszik, a könnyű, szívvidító témák akkor sem találnak meg, ha éppen kikapcsolódnánk.<br />
Láttátok a <a href="http://www.sulinet.hu/eletmod/kultura/mozi/kultuszs/hetedik/hetedik.html">Hetedik</a>-et?<br />
Láttátok a <a href="http://www.port.hu/sleepers_-_pokoli_lecke_sleepers/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2214">Pokoli lecké</a>-t?<br />
<br />
Hát, akkor itt a kettő méltó szellemi örököse a <a href="http://www.vidamszinpad.hu/eloadasok/program/52144/jo-zsaru-rossz-zsaru-">Jó zsaru, rossz zsaru</a>.<br />
Színpadon.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQ6DW8-0WVI/AAAAAAAABis/_dMlRTJ4NN8/s1600/jozsarurosszzsaru8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQ6DW8-0WVI/AAAAAAAABis/_dMlRTJ4NN8/s320/jozsarurosszzsaru8.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">fotók <a href="http://www.vidamszinpad.hu/eloadasok/program/52144/jo-zsaru-rossz-zsaru-">innen</a></td></tr>
</tbody></table><br />
És nem lett fából vaskarika, két színésszel és egyetlen statikus díszlettel is hozza azt a hangulatot, amit a filmes elődök. Egy pillanatig nem probléma a két szereplő, látjuk magunk előtt a többieket is. Ahogy ugyanaz az asztal és a két szék is remekül lehet rendőrautó vagy bármi más. Igazi színészi helyzetgyakorlat... és működik!<br />
<br />
<a name='more'></a>Az ilyen témájú filmek nem az én stílusom. Egyszerűen nekem túl nyomasztóak.<br />
Ha a darabot dvd-n néztem volna, alighanem felálltam volna, hogy nem nézem tovább... Ha moziban, akkor csak hosszas kérlelés után ültem volna be rá.<br />
Nem azért, mert rossz (ahogy mindig készséggel nyilatkozom a Hetedikről és a Pokoli leckéről is)<br />
Néha szembesülni kell az ilyen dolgokkal is.<br />
És elismerni a teljesítményt.<br />
<br />
Kis ráadásként még azon is elgondolkodtam az előadás után, hogy lehet, hogy ez a színház jövője akkor, amikor számos ismerősöm azt mondja, hogy a "nagy" klasszikusokra (Shakespeare, Katona, Madách, Ibsen, Moliére) be sem ül??? Itt van az igazi mozi stílusú színház?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQ6DYh5R5QI/AAAAAAAABiw/0dr858Z54RM/s1600/phoca_thumb_l_jozsarurosszzsaru10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQ6DYh5R5QI/AAAAAAAABiw/0dr858Z54RM/s320/phoca_thumb_l_jozsarurosszzsaru10.jpg" width="320" /></a></div><br />
Naná, hogy kommersz, hogy kiszámított minden lépés.<br />
Igen, úgy moralizál, hogy az érzelmeinkre hat.<br />
De hát tegye a szívére a kezét, aki nem unta magát már halálra a magas kultúrán... akkor inkább a magas színvonalú profizmus, mint a lélektelen, a mának semmit nem mondó klasszikus...<br />
<br />
A darab filmesen indít: felvillanó jelenetek egy kihallgató szobából.<br />
Aztán indul a darab.<br />
Minimalistán, külső eszközök nélkül, csakis a színészekre alapozva.<br />
Stohllal és Szabó Győzővel.<br />
Mindkettőjüket nagyon szeretem ("ők" vittek el a darabra), mindketten kikapták a maguk skatulyáját, ami Stohl esetében -nem is kicsit- jelen áthallásokkal is terhes: ő az örök rossz fiú, aki nem akar rosszat, de mindig tragédia lesz belőle. Szabó Győző meg a szeretni való maci.<br />
A két karakter gyerekkori jó barát, rendőr járőrök.<br />
A Stohl által játszott Dannynek családja van, példás életet él, Szabó Győző Joey-ja pedig elindult lefelé a lejtőn, senkije nincs Dannyn és a családján kívül, alkoholista.<br />
Ki gondolná, hogy ezek után Danny a rossz és Joey a jó? (jó, jó, hát az, aki már látott amerikai filmet)<br />
De Danny kemény dolgokba keveredett, annak ürügyén, hogy a családjáért mindent meg kell tennie, és ez végül majdnem a fia életébe kerül.<br />
Ahogy Danny egyre mélyebbre süllyed, úgy kapaszkodik fel a gödörből Joey... hogy végül elfoglalja Danny helyét, elérje, amit régen közösen akartak.<br />
Stohl sokadjára hozza szenzációsan a vesztébe rohanó rosszfiút. Az emberben felmerül a kérdés: mi hat mire? A pörgős, rosszfiú szerepeket nem bírja letenni, és ezek viszik rossz utakra, vagy egyszerűen csak azokat a szerepeket kapja, amik ő maga?<br />
Ezzel együtt Stohl magánéleti zűrjeire nincs mentség, nem is hinném, hogy emberként valaha is becsülném, de színésznek akkor is szeretem (NEM a retekklubos ripacsról beszélek, hanem <a href="http://www.nemzetiszinhaz.hu/eloadasok/index.php?performance=34">Orgonról</a>, meg <a href="http://www.nemzetiszinhaz.hu/eloadasok/index.php?performance=87">János vitézről</a>, meg a <a href="http://www.nemzetiszinhaz.hu/eloadasok/index.php?list=actual&performance=40">7. esküdtről</a>, meg Dannyről, meg <a href="http://www.tuzvonalban.com/nyolcas-korzet-kmcs">Bordásró</a>l, meg <a href="http://cspv.hu/00/16/old07/">Lehota igazgatóról, a Rosszfiúkban</a>...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQ6DagGZc-I/AAAAAAAABi0/C3GaexKEi_U/s1600/phoca_thumb_l_jozsarurosszzsaru11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQ6DagGZc-I/AAAAAAAABi0/C3GaexKEi_U/s320/phoca_thumb_l_jozsarurosszzsaru11.jpg" width="212" /></a></div><br />
Szabó Győző, gondolom nem osztja meg ennyire a közönséget, így nála nem is kell magyaráznom, miért szeretem, és hogy jó volt.<br />
<br />
Az előadást -érdekes módon épp annak fordulópontján (ha tartottam volna szünetet, talán pont itt tettem volna)- tragikus közjáték szakította félbe: egy hölgy a nézőtéren epilepsziás rohamot kapott, amit először egy nézőtárs orvos, majd pedig a mentők láttak el (és vitték kórházba a hölgyet)<br />
Ha a kényszerű szünetben sajnáltuk is a színészeket, hogy most kizökkennek a szerepből, a folytatás ránk cáfolt: innen lett a darab igazán érdekes.<br />
Bár, ahogy mondtam, én úgy érzem, hogy megmagyarázhatatlan módon a roham épp a darab fordulópontján szakította azt félbe: innen kezdi Danny a tragédiához közvetlenül vezető igazi ámokfutását, innen nyilvánvaló, hogy nem egy kedves bohémról van szó, ahogy az elején gondoltuk, hanem egy igazi pszichopatáról.<br />
<br />
Nos, anélkül, hogy lelőném a végét, csak annyit mondok, hogy nekem, aki meglehetős ellenkezéssel nézte (ismétlem, csakis a téma miatt) az egész előadást, az utolsó mondatoknál könnybe lábadt a szemem... Igaz, én naiv és romantikus lélek vagyok. És igaz, szégyelltem is egy kicsit magam, mert azért ki volt ez számítva és ezt pontosan tudtam.... csak épp a hatása alól nem nagyon tudtam akkor kimászni. Mert könnyű magunkat megnyugtatni, hogy Budapest utcáin nem mászkálnak darabolós gyilkosok, és a mi kis világunkban sokkal tisztább minden.... de akkor is marad még min agyalni: például, hogy nem ugyanígy keresünk-e felmentéseket cselekedeteinkre, mint Danny ("nem volt más választásom", "csak a családomért tettem"), meg hogy mennyire felborít mindent, még a kipróbált ezer éves barátságot, még a családot is, ha "legenda"-ként akarunk viselkedni.<br />
<br />
Olyannyira, hogy a vége pillanatában nem esett jól tapsolni. Nem azért, mert nem volt jó, amit kaptunk, hanem, mert még egy kicsit ültem volna a sötétben, és emésztettem volna. (ilyenkor mindig eszembe jut egy gimis magyartanárom, aki azt mondta, ha igazán jó darabot vagy filmet lát, azt onnan is tudja, hogy nem tud RÖGTÖN beszélni róla)<br />
De volt taps, és tapsrend, és talán pont azért, hogy a nyomasztó légkört oldják, a két színész nagy bolondozásba fogott, ami legalább kicsit visszavitt a való világba (nem a Való Világba), és így nem letaglózva, néma csendben álltunk sorban a kabátokért a ruhatárnál, hanem már beszélgetni is tudtunk.Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-53144691518018101542010-12-17T16:06:00.003+01:002010-12-17T19:13:19.365+01:00A szeretet ünnepe előtt.......alkalmam adódott elgondolkodni szeretetről, emberségről.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQt3B9pkmVI/AAAAAAAABic/GBpzO2zmmj4/s1600/tel+010.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQt3B9pkmVI/AAAAAAAABic/GBpzO2zmmj4/s320/tel+010.jpg" width="320" /></a></div><br />
Ma a szokásos (ha esik, ha fúj, na, jó, ha nem esik nagyon, és ha fúj) napi sétánkra indultunk a kutyákkal (3,5 km 50 perc), amikor a lakott rész után 50-100 méterre kutyaugatás ütötte meg a fülem.<br />
Már épp megfogtam volna Alfit (ő más kutyákkal elég tapló tud lenni), mikor egy csomag kiskutya zúdult ki az útra, és ugattak minket veszettül. Kicsit odébb a bokrok közt meg is láttam a "házukat": egy alul teljesen el és átázott kartondobozt.<br />
Az autóm hőmérője szerint -9°C volt....<br />
<br />
<a name='more'></a>Mikor megindultam feléjük, fejvesztve futottak vissza a dobozhoz, és bújtak össze.<br />
Öten voltak, kis gombócok, olyan németjuhász nagyságú kölykök, de kinézetre inkább kaukázusi pásztorra hajaztak. Lehettek olyan 8-10 hetesek, bár ebben nem vagyok jó (csak Morzsa kutyámat ismertem születésétől fogva, a többiek mind kamaszként kerültek hozzánk)<br />
<br />
Tegnap, mikor délután sétáltunk, még nem voltak ott.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQt3DoPbmtI/AAAAAAAABig/tsB3Ef4_Pjo/s1600/tel+016.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQt3DoPbmtI/AAAAAAAABig/tsB3Ef4_Pjo/s320/tel+016.jpg" width="320" /></a></div><br />
Ahogy megláttam őket, sok minden futott át az agyamon. Az első persze az volt, hogy nem hagyhatom őket ott megfagyni (ebben az időben étlen, szomjan nem hinném, hogy bármi esélyük lenne).<br />
De haza nem hozhatom őket, hisz nem tudom őket nem lakásba, de mégis meleg helyre tenni.<br />
És féltem is volna őket hazahozni, és nem csak azért, hogy esetleg megfertőzik valamivel az én három kutyámat, hanem, mert egyszer pár éve egy szerencsétlen kutya felkarolásakor volt szerencsénk megtapasztalni, hogy mennyire szinte csak magára számíthat az ember ilyenkor.<br />
A menhelyek túlterheltek és remény vesztettek, és Bütyök kis híján itt maradt nekünk negyedik kutyának... (végül, miután kennelköhögéssel végigfertőzte a három akkori kutyánkat, és sikerült rehabilitáltunk, ivartalaníttattuk és a <a href="http://minimenhely.hu/">Minimenhely</a> segítségével sikerült Németországba gazdihoz közvetíteni)<br />
Tehát azóta tudom, hogy nem, hogy ötnek, de még egy kutyának is milyen nehéz ma gazdit találni (nem mondom, ha pedigrés és divatfajta, akkor esetleg....bár a menhelyen épp láttam egy fajtatiszta boxert...)<br />
<br />
Félreértés ne essék: mélységesen tisztelem a menhelyek munkáját és az ott dolgozókat, tudom, hogy naponta küzdenek azzal, hogy egyszerűen nincs több helyük már, egy kikerülő, gazdira találó kutya helyére öt másikat visznek be... és a legtöbb ember úgy gondolja, hogy nekik kötelességük mindig minden állatot befogadni.... <br />
De a farkasordító hidegben mégsem lehet otthagyni öt kis vacakot az út szélén, tényleg nincs más, mint a <a href="http://www.siriusalapitvany.hu/sirius_alapitvany_bemutatkozasa">helyi menhelytől</a> segítséget kérni..<br />
<br />
Tehát gyorsan futás vissza a kocsihoz, kutyák vissza az ülésre, irány a kölykök, akiket nyakon csíptem (szó szerint): volt egy kis bátor, aki elém jött kíváncsianés ugatva, kettőt simán megfogtam és volt két kis mimóza: az egyik el akart bújni, a másik meg sírt, ahogy hozzáértem.<br />
Szóval, felnyaláboltam őket, és jobb híján beraktam őket a csomagtartóba. Sötétnek sötét, de legalább melegebb, mint kint. Voltak ugyan félelmeim, hogy mit fognak művelni a kárpittal odabent, de végül a nem túl rövid úton is nagyon jó kiskutyák voltak.<br />
<br />
A menhelyen olyan reakcióval találkoztam, amire nagyjából számítottam: nagyon finoman, nagyon kedvesen, és indirekten próbáltak rávezetni arra, hogy ne hagyjam ott a kölyköket... de nekem nem volt sok választásom. Így a kutyusok bekerültek egy kennelbe (amihez egy másik kutyát ki kellett onnan penderíteniük, azzal, hogy majd később keresnek neki lakótársat), infralámpa alá.<br />
<br />
A menhely rendezett, tiszta volt, a kutyák jól tápláltak, de a körülmények így is spártaiak.<br />
Bizony bőgve jöttem el a kennelektől....<br />
Közben a telep vezetője mesélt is: pl. hogy most is túl vannak töltve, és épp kaptak emiatt egy 3 milliós(!!!) bírságot, a kutyák meg csak jönnek, jönnek, mindig jóval kevesebb kerül gazdihoz, mint amennyi bekerül, és ha véletlen altatna is (mert a kutya antiszociális, elvadult, nem is lehetne gazdihoz adni), akkor meg azért kap, hogy sintér...<br />
Nos, azt hiszem, ember legyen a talpán, aki tudja a megoldást....<br />
És közben kutyák mindenütt: irodában, kiskertben, kennelben, udvaron, melléképületben, mert ugye nem minden kutya jön ki egymással, (vannak betegek, vannak anya kutyák kölykökkel, stb.), hogy csak beömlesszük őket egyetlen hatalmas helyre, hanem úgy kell sakkozni velük.<br />
Elintéztük a papírmunkát, hagytam egy kis pénzt legalább az első oltásukra, és visszaültem a saját kutyáim mellé az autóba.<br />
<br />
Fotózni sajnos már csak akkor jutott eszembe, miután a menhelyről visszaérve valóban elmentünk sétálni. Innen vittem el a kiskutyákat:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQt3GwcAPqI/AAAAAAAABio/EvjzbJroMh4/s1600/tel+025.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQt3GwcAPqI/AAAAAAAABio/EvjzbJroMh4/s320/tel+025.jpg" width="320" /></a></div><br />
Séta közben, a szeretet ünnepe előtt, volt időm gondolkodni, szeretetről, emberségről...<br />
<br />
Mert mi lakik abban az emberben, aki annyira "emberségesnek" vallja magát, hogy nem tudja az újszülött kutyákat megölni, de simán halálra ítéli őket azzal, hogy kirakja őket a farkasordító hidegben egy szál kartondobozban egy elhagyott helyre? Egyáltalán: miért pont az év egyik leghidegebb napján tette ki őket, amikor tuti volt, hogy minimális idő van arra, hogy valaki megtalálja őket? (és persze olyan helyen, ahol kevesen járnak, tovább csökkentve ezzel az amúgy sem túl rózsás esélyt a túlélésre....)<br />
"Természetesen", hogy esetleg még a születésük előtt tegyen valamit, az fel sem merül, hiszen az állatorvos és az anyakutya kipakolása sokba kerül... De ha már elautózik odáig, ahol a kölyköket találtam, miért nem autózott pár kilométerrel többet, és vitte őket a menhelyre, és tette ki ott őket? Még az is jobb lett volna....<br />
<br />
Kérem, hogy aki mindeddig kitartott az olvasásban, tegye meg, ami rajta múlik.<br />
Ha ez csak annyi, hogy összeszed otthon néhány kiszolgált öreg szőnyeget, falvédőt, takarót, és elviszi egy közeli menhelyre, tegye meg. Ez is sokat segít.<br />
Ha tud venni állateledelt, akkor támogassa ezzel a menhelyeket.<br />
Ha van rá anyagi lehetősége, vagy akár csak az adója egy százalékával, támogasson egy menhelyet. Mindegy, melyiket, olyan menhely talán nincs is (a Rexen kívül), amelyik jó körülmények közt dolgozna.<br />
És szeressétek az állatokat, mert az agyoncsépelt Gandhi mondás igenis igaz:<br />
<b>"Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik"</b><br />
<br />
Nem miattuk, magunk miatt kell jól bánnunk az állatokkal. És az emberekkel....<b> </b>Még, ha az állatokat sokszor könnyebb szeretni, mint az embereket, az emberiséget...<b></b><br />
<b><br />
</b><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQt3Faa8NFI/AAAAAAAABik/Nk_NBjC9edo/s1600/tel+020.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="299" src="http://3.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQt3Faa8NFI/AAAAAAAABik/Nk_NBjC9edo/s320/tel+020.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Alfa a séta végen</td></tr>
</tbody></table><span style="font-size: small;">U.i. nagyon szeretnék visszatalálni majd a könnyedebb hangnemhez, a gasztro- és kellemes vonalhoz, meg egyáltalán a rendszeres blogíráshoz, de most ez van. Nem vagyok túl jó passzban. Mindenkinek köszönöm a türelmet és elnézést a kitérőkért!</span>Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-84607689888617218812010-12-09T20:50:00.001+01:002010-12-17T16:12:48.571+01:00Elment...<div style="text-align: center;">A magát kutyának képzelő macska..</div><div style="text-align: center;">A szürke (csíkos) eminenciás...</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQEvSs01rrI/AAAAAAAABiE/Yr4uwuainKI/s1600/P1040184.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQEvSs01rrI/AAAAAAAABiE/Yr4uwuainKI/s320/P1040184.JPG" width="320" /></a></div><br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<div style="text-align: center;">Isten Veled, Marci! </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/S9rl6JohonI/AAAAAAAAAXA/7zMQbBuGn_E/s1600/P1030386.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br />
</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQEwjQxlAAI/AAAAAAAABiY/B-Z7ft9dzb0/s1600/Marci.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TQEwjQxlAAI/AAAAAAAABiY/B-Z7ft9dzb0/s640/Marci.jpg" width="512" /></a></div>Unknownnoreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-72920993528613738392010-11-24T10:43:00.001+01:002010-11-24T12:16:39.604+01:00Melegebb égtájakMár hetek óta kotlok ezen az ötleten. Kicsit a Víggel szembeni török volt a kezdő lökés, aztán az, hogy a Zuram bolondja a kuszkusznak és a kicsit exotikusabb ízeknek. Én ugyan emlékeztem valamiféle receptre, amit talán még vagy tíz éve láttam az RTLKlubon: Spanyolországban voltak, valami főtéren főztek, és kimondottan "mór" jellegűen töltötték meg a paprikát.... Na, ezt nem találtam meg. Ezért aztán hétről hétre tolódott a dolog.<br />
el-felhorgadó lelkesedéssel túrtam a netet, és bár találtam esélyes jelölteket, de egyik sem volt a NAGY Ő, mindegyik csak "majdnem" volt az, amit én szerettem volna.<br />
Így aztán pár receptből gyúrtam össze egy melegebb tájakat idéző ételt (amit, mivel semmiféle marokkói vagy spanyol szakácskönyvben nem találtam ilyet), nem mernék MAROKKÓI-nak nevezni, hanem ahogy a kiindulópontként szolgáltató receptek, csak marokkói vagy mór ihletésűnek...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOzbb7aiGUI/AAAAAAAABh0/MhbVxEQxDKs/s1600/P1040507.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOzbb7aiGUI/AAAAAAAABh0/MhbVxEQxDKs/s320/P1040507.JPG" width="320" /></a></div><br />
A recept tehát meglett, de hiányzott még valami... talán a végső lökés vagy nevezzük a múzsa csókjának? <br />
<a name='more'></a><br />
Aztán a múlt héten sikerült bekeverednem a Nagycsarnokba, és ez is megtörtént: nem mehetettem el <a href="http://malackaraj.blog.hu/2009/03/19/interju_egy_hentessel">minden gasztrobloggerek hentese</a> mellett vásárlás nélkül Sőt, -képzavarral élve- ha már lúd, legyen keleti ételbe való bárány!<br />
Elmesélve, mit szeretnék, dagadót kaptam. Itton azonban a légtelenített kis csomagocskámat (mivel mondtam, hogy majd csak napok múlva tudom feldolgozni, ebben maradtunk ahelyett, hogy halálos bűnként lefagyasztottam volna a húst), már kissé gyanakodva néztem a húsra: lesz ebből valaha élvezhető minőségű darálthús?<br />
Hát, nem volt könnyű (az inak, zsírok egyfolytában rátekeredtek a tengelyre, a 40 dekás húsdarab ledarálása vagy fél óráig tartott, de lett).<br />
Sőt, már feldolgozás közben olyan illata volt a húsnak, mintha már fűszerezve lenne, sőt, egy kis édeskés felhanggal mintha kimondottan orientálisra is hangolta volna magát...<br />
Nekem már igazából arra kellett ügyelnem, el ne rontsam ezt az indítást.<br />
Azt hiszem, sikerült.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOzbXPDhVsI/AAAAAAAABhw/aFrjz9ES1vw/s1600/P1040503.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOzbXPDhVsI/AAAAAAAABhw/aFrjz9ES1vw/s200/P1040503.JPG" width="200" /></a></div><i><span style="font-size: large;"><b>Töltött paprika mór stílusban</b></span></i><br />
<i>(hozzávalók 4 személyre)</i><br />
<ul><li><i>3 nagyobb vagy 4 kisebb piros kaliforniai paprika</i></li>
<li><i>40 dkg bárányhús darálva</i></li>
<li><i>3/4 csésze kuszkusz</i></li>
<li><i>1 fej hagyma</i></li>
<li><i>2 gerezd fokhagyma</i></li>
<li><i>1 tk kurkuma</i></li>
<li><i>2 tk őrölt rómaikömény</i></li>
<li><i>1 tk őrölt fahéj</i></li>
<li><i>1 tk őrölt koriandermag</i></li>
<li><i>1 doboz aprított paradicsomkonzerv</i></li>
<li><i>2 dl paradicsomlé </i></li>
<li><i>2-3 dl hús vagy zöldségleves vagy víz</i></li>
<li><i>1 csokor petrezselyem vagy korianderzöld </i></li>
<li><i>1 csomag fenyőmag</i></li>
<li><i>1 marék mazsola</i></li>
<li><i>só, bors, olaj</i></li>
</ul><i>a tálaláshoz:</i><br />
<ul><li><i>2 dl sűrű joghurt (mivel a Nagycsarnokban vásároltam, nekem volt a Cserpes féle szuper sűrűből)</i></li>
<li><i>1 csokor petrezselyem vagy koriander vagy egy kis csokor menta</i></li>
<li><i>1/2 dl extra szűz olivaolaj</i></li>
<li><i>kurkuma, rómaikömény, bors és só</i></li>
</ul><i>A kuszkuszt a dobozon található előírás szerint leforrázom, lefedem és 15 percet állni hagyom. A húst ledarálom. A fenyőmagot kicsit megpirítom.</i><br />
<i>A hagymát felkockázom, egy kanál olajon megpirítom, hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, a darált húst. 10-15 percig sütöm, majd fűszerezem. Hozzákeverem a kuszkuszt, a mazsolát és a fenyőmagot.</i><br />
<i>Ha kell, még fűszerezem.</i><br />
<i>A paprikákat hosszában kettévágom, leszedem a csumáját, kiveszem a magházát, a magokat és az ereket, és megtöltöm a húsos-kuszkuszos keverékkel.</i><br />
<i>Egy tűzállótálat vékonyan kiolajozok, beleteszem a paprikákat, a paprikák tetejére öntöm a darabolt paradicsomot, alájuk pedig a paradicsomlevet és a húslevest.</i><br />
<i>Alufóliával szorosan lefedem a tálat, és 170°C-on 40-50 percet sütöm. Ekkor leveszem a fóliát, és 10-15 perc alatt megpirítom a tetejét, illetve kicsit elforralom a levét (ha kevés lenne alatta, mikor leveszem a fóliát, öntök még alá paradicsomlevet és vizet)</i><br />
<i><br />
<i>A joghurtot elkeverem a többi hozzávalóval, ezzel locsolom meg tálaláskor a paprikát, de teszek az asztalra is, hogy még mindenki szedhessen rá, ha akar.</i><br />
<br />
</i>Bárány helyett működhet bármilyen más hússal is, leginkább persze marhával, de esetleg csirkével is. Bár ezt biztos jóval erősebben, határozottabban kell fűszerezni.<br />
Kuszkusz helyett rizst is tehetünk bele,(főve kb. ugyanannyi legyen mint a lesütött darálthús).<br />
A töltelékbe, sőt a joghurtba is mehet aprított chili vagy harissza, de mivel ez az étel az én Zuramnak készült, aki viszont rosszul van a csípőstől, nálunk kimaradt.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-57385008475730202462010-11-23T10:30:00.003+01:002010-11-23T10:53:53.977+01:00Ülj mellém a kandallóhoz, ....<div class="MsoNormal"><a href="http://www.blogger.com/goog_1632094202">fel van szítva melege,</a></div><div class="MsoNormal"><a href="http://www.blogger.com/goog_1632094202">Csobánc várról, édes-kedves,</a></div><div class="MsoNormal"><a href="http://mek.niif.hu/06200/06222/html/makolt180500003.html">ím halljad, egy agg rege...</a></div><div class="MsoNormal">(Kisfaludy Sándor)</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOle8i2dkyI/AAAAAAAABhA/lxeDyeuAGAc/s1600/P1000176.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOle8i2dkyI/AAAAAAAABhA/lxeDyeuAGAc/s320/P1000176.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">De nem is kell kandalló, most, hogy valóban beköszöntött az ősz, sőt, az időjárás előrejelzés szerint hamarosan itt a tél is, semmi nem esik jobban, mint mesélni egy kicsit a múlt hét végi újabb balatoni kirándulásról... az utolsó indiánnyaras hétvégén.</div><div class="MsoNormal"><a name='more'></a></div><div class="MsoNormal">Az úticél kiválasztásában nagy hasznunkra volt a <a href="http://balatoniwiw.hu/">balatoniwiw</a>, ahol gyönyörű fotókra találtunk erről a környékről, és szinte magától adódott az elhatározás, ezt élőben is látni kell.</div><div class="MsoNormal">Ahogy írtam, az időt alaposan kifogtuk, fent a várban a fűben fekve napoztunk a kutyákkal.</div><div class="MsoNormal">A túra első ránézésre nagyobbnak tűnt, mint amekkora a végén valójában lett, legalábbis lentről a parkolóból elég magasnak tűnt az előttünk tornyosuló hegy. Persze, nem mondom, hogy nem izzadtunk bele alaposan a kapaszkodásba, azt sem, hogy nem panaszkodtam a Zuramnak rendesen, de az igazság az, hogy még simán bírtam volna... ;-)</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOlhZirMFqI/AAAAAAAABhE/vrtpoCicCVw/s1600/P1000179.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOlhZirMFqI/AAAAAAAABhE/vrtpoCicCVw/s320/P1000179.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mindenesetre megállapítottam, hogy nem csoda, hogy a várat soha nem tudta az ellenség, sem a török, sem a labanc elfoglalni, mert igen jól kitalálták a helyét... ezért igazán kis ár az a fújtatás, ami a mai túrázót előveszi, amikor belép az egykori várkapu helyén a vár belsejébe.</div><div class="MsoNormal">Sajnos, maga a vár -ahhoz képest, hogy végül is lekerült az osztrákok által felrobbantásra ítélt várak közül, nagyon rossz állapotban van (gondolom, a kövei sok környékbeli ház és egyéb építmény falaiban megtalálhatóak)</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOlhfkW4w9I/AAAAAAAABhI/y8qoXgvgOc0/s1600/P1000188.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOlhfkW4w9I/AAAAAAAABhI/y8qoXgvgOc0/s320/P1000188.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mindenesetre reménykeltő, hogy a vár megmentésére működik egy egyesület, amelyik nem csak programokat szervezve lehel újra életet az egykori végvárba, de <a href="http://www.csobancvar.hu/magyar/oldalak/csobanci_var_gyulaffy_napok/">elég profi honlapot</a> is üzemeltet.</div><div class="MsoNormal">De addig is, míg eljön a nagy-nagy megújulás, érdemes ide felmászni, mert a kilátás egyszerűen pazar (sajnos, a gyönyörű idő ellenére a levegő egy kicsit párás volt, így a távoli dolgok kicsit haloványak a fotókon)</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Innen Badacsonyba a Szent Orbánba vettük az irányt késői ebédre (<a href="http://drobekvilaga.blogspot.com/2010/11/legjobb-ebed-az-eszaki-parton.html">az előző hét után MOST nem maradt otthon a pénztárca ;-)</a>, és odáig -csak úgy az autóból nézve- is gyönyörű helyeken mentünk át (pl. Tördemicen).</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A Szent Orbán, legalábbis szerintem, pár éve élte fénykorát, azóta gyakorlatilag minden évben hmmm... ha nem is rosszabb, de egyszerűbb az étterem. Ami viszont elvehetetlen, és elronthatatlan, az a étterem elhelyezkedése, a full panoráma a Balatonra és a szőlőkre:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq00V4oa0I/AAAAAAAABhQ/3mQcZWtIoqw/s1600/P1000211.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq00V4oa0I/AAAAAAAABhQ/3mQcZWtIoqw/s320/P1000211.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Sajnos, a teraszon már nem voltak asztalok, így bentre kényszerültünk,</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq1uBegu7I/AAAAAAAABhk/TEVr8cf6vek/s1600/P1000213.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq1uBegu7I/AAAAAAAABhk/TEVr8cf6vek/s320/P1000213.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">De azért a panoráma ott is megvan, csak valamivel szűkebb:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq1Ba_TeUI/AAAAAAAABhU/7OXMMC_y0X0/s1600/P1000220.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq1Ba_TeUI/AAAAAAAABhU/7OXMMC_y0X0/s320/P1000220.JPG" width="213" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A Szent Orbánban épp libanapok voltak, ami ilyen tájt (november 13. volt) természetes, de engem, aki nem igazán vagyok libaevő, azért nehéz helyzetbe hozott, ugyanis egyetlen egy étel (a leveseken és a desszerten kívül) volt csak libamentes: egy grillezett kecskesajt grill zöldségekkel.</div><div class="MsoNormal">Persze levest is a libátlanból választottunk: csicsókakrémlevest, és ami erről, úgy a többi, ezt követő fogásról is elmondható: tisztességes iparosmunkát kaptunk, extrák és fineszes újdonságok, kísérletezés nélkül.<br />
Ugyanez vonatkozott a tálalásra: már-már puritán egyszerűség, semmi most divatos ilyen-olyan díszítés, még a szalvéta is a szokásos vékony "kávéházi" névre hallgató fajta volt.</div><div class="MsoNormal">A leves ezzel együtt finom volt, a levesbetét egy vajas-leveles tésztából és szalonnás vagy sonkás feltéttel sodort rúd volt.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq0W9Sz5mI/AAAAAAAABhM/XIVuxIBAATU/s1600/P1000219.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq0W9Sz5mI/AAAAAAAABhM/XIVuxIBAATU/s320/P1000219.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mivel nagyon nehéz, laktató másodikat megint csak nem kívántunk, és a liba miatt bizony azok olyanok voltak (libacomb párolt lilakáposztával és társai), ezért két előételt választottunk a leves utánra, a Zuram libamáj pástétomot zöldsalátával (ismételjem-e magam: korrekt iparosmunka, bár a kép előterében látható barna kupac a hagymalekvár nekem kicsit -nem is kicsit- túl édes volt, semmi pikánsság, hanem valódi, igazi gyümölcslekvárt idéző édességgel. Meglepő volt rajta a tökmagolaj, talán inkább egy jól beforralt balzsamecet jobban ment volna hozzá- Vagy ki tudja: ez volt a kísérletezés, amit fentebb hiányoltam?</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq1LRIc5ZI/AAAAAAAABhY/GGTk6jDydIE/s1600/P1000221.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq1LRIc5ZI/AAAAAAAABhY/GGTk6jDydIE/s320/P1000221.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Én rostonsült libamájat kértem grillezett gyümölcsökkel és a fent már említett hagymalekvárral. Előételhez mért kis adag érkezett, a libamáj kicsit talán túl is pirult, de inkább csak a külseje, belül nem volt szárazra sütve.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq1Q_bQXQI/AAAAAAAABhc/c6ZAt4XB8ZA/s1600/P1000222.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq1Q_bQXQI/AAAAAAAABhc/c6ZAt4XB8ZA/s320/P1000222.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A végén megint a "ketten egy desszert" kompromisszumos taktikáját követtük, ami császármorzsa volt aszúlekvárral, amiről meg nem mondtam volna, hogy ez egy szőlőlekvár. Megint csak túl édes volt, meg semmi igazán határozott karaktere nem volt, leginkább egy vegyes gyümölcsízre hasonlított, ráadásul rengeteg porcukorral. Deazért a tészta finom volt, csinálok is majd valamikor a héten.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq1YQzyEtI/AAAAAAAABhg/KuGBcodGYqs/s1600/P1000223.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq1YQzyEtI/AAAAAAAABhg/KuGBcodGYqs/s320/P1000223.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Megittunk meg egy nagy kancsó mustot (szinte sehol nem kapni még szüret táján sem, nem, hogy ilyenkor), és a fentiek együtt közel annyiba kerültek, mint a pár héttel korábbi <a href="http://drobekvilaga.blogspot.com/2010/10/szerelem-nem-elso-latasra.html">Kistücsök beli </a>ebédünk... ami ár/érték arányban még akkor is borsos, ha azt mondom, hogy hja, kellett nekünk libamájat ennünk. Igaz, a Kistücsökben nincs kilátás...</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Az ebéd végét ráadásul elrontotta egy igazán magyaros közjáték: egy nagy társaság (kb. 20 fő) ült már az étteremben, mikor mi megérkeztünk. Még mondtuk is, hogy biztos nem lesz olajozott a kiszolgálás. És valóban, a levest kicsivel előbb kapták, mint mi, a főétel előtt már szólt nekünk a pincér, hogy elnézést kér, de a nagyasztal miatt kicsit csúsznak. Valóban kis várakozás következett, majd szinte egyszerre kaptuk meg velük az ételt. Ekkor már odahallatszott hozzánk is az asztaltársaság morgolódása, először csak annyi, hogy már másfél órája itt vannak, és még a főételt sem kapták meg, majd miután megkapták, és enni kezdtek, jött a következő morgás, hogy szénné van sütve a libamáj és a comb, meg, hogy a libamáj nagyon kevés....<br />
Ami fura volt, és amit nehezen értek, hogy mindezt NEM a pincérnek és NEM az ételek felszolgálásakor mondták el, vele csak akkor kezdtek el balhézni, amikor már maguk közt jól belelovalták magukat a dologba, és a pincér -mit sem sejtve- kihozta a számlát.<br />
Természetesen az ÖSSZES ételről.<br />
A vendégek főnököt kértek, meg vásárlók könyvét, amiből aztán újabb kínos jelenet kerekedett, mert a felszolgáló kislány nem a hivatalos fogyasztóvédelem féle vásárlók könyvét vitte ki, hanem azt az emlékkönyv fajtát, amiben a vendégek leginkább dicsérni szoktak... és ez olaj volt a tűzre. Nem tudjuk, végül mi lett a dolog vége, lett-e megoldás, sikerült-e őket egy kicsit lenyugtatni, mert mi eljöttünk, de kellőképp kellemetlen érzésekkel.</div><div class="MsoNormal">Nyilván az igazság valahol középen van, ha nem is reklamáltak jól a vendégek, abban igazuk lehet, hogy már hetekkel előbb bejelentkeztek, így lehetett tudni, hogy az egyetlen szakács esetleg nem fogja bírni a forgalmat (nem beszélve arról, hogy egész héten mást sem mondott az időjárásjelentés hogy vénasszonyok nyara, meg 20°C meleg lesz,így igazán lehetett sejteni, hogy rajtuk kívül is lesznek még kirándulók, akik közül nem egy betér majd ide is) A konyha mégsem volt felkészülve a "tömegre". (a nagyasztalon kívül volt még négy másik asztal, ezért az idézőjel, de ugye 20 embernek szinkronra tálalni nem kis kihívás, pláne, ha nem egyfélét rendelnek, és miért rendelnének azt?)</div><div class="MsoNormal">Ugyanakkor szerintem reklamálni az étellel kapcsolatban, különösen, ha úgy vélem, odaégették, vagy túl kis adag, nem akkor szokás, amikor már megettem, sőt, már fizetni kéne, hanem akkor, amikor leteszik elém... Ez azért is szerencsésebb, mert a csalódottság még nem önt el teljesen, hanem azon frissiben kibeszélhető, hogy mi fáj, sőt, talán még orvosolható is, de így utólag már max. árengedményt tudott adni az étterem)</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Minket ezzel együtt nem riasztott el a Szent Orbán, bár valaha egyik kedvenc balatoni éttermünk volt, és most már nem az, időnként, ha a közelben kirándulunk, és ebédelnénk, nem lehetetlen, hogy beugrunk ide, például, mert ez is egy "kutyabiztos" hely, meg ugye a panoráma.....</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq9i45B_YI/AAAAAAAABhs/aHmiNN4GvMI/s1600/P1000216a.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="114" src="http://4.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq9i45B_YI/AAAAAAAABhs/aHmiNN4GvMI/s200/P1000216a.JPG" width="200" /></a><a href="http://3.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq9cgLytNI/AAAAAAAABho/vKx_Q9BqB1Y/s1600/P1000215a.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="118" src="http://3.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOq9cgLytNI/AAAAAAAABho/vKx_Q9BqB1Y/s200/P1000215a.JPG" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
de...<br />
.... mára tényleg egyre több a de...</div>Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4151164021327394042.post-27642703825829743132010-11-21T11:00:00.002+01:002010-11-21T11:00:00.175+01:00Pite ez is!Azon ritka esetek egyike fordult elő, amikor kimondottan azért vettem meg, és olvastam el egy könyvet, mert sok pozitív véleményt olvastam róla.<br />
Azaz, nem is tudom, mennyire olvastam, mert ahhoz képest, kezdetben kissé meglepett a könyv szerkezete és cselekményének ideje. Sőt, tulajdonképpen majdnem oda vezetett a dolog, hogy már szinte le is tettem a könyvet... csak épp nem vagyok az a típus, aki, ha elkezdi, nem olvas végig egy könyvet. (másban sajnos korántsem vagyok ilyen kitartó ;-)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOgy8giT_wI/AAAAAAAABgw/EUn5IV36cdE/s1600/krumplihejpite_borito.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOgy8giT_wI/AAAAAAAABgw/EUn5IV36cdE/s320/krumplihejpite_borito.jpg" width="205" /></a></div><a name='more'></a><br />
Szóval, mi tagadás az első pár oldalon szenvedtem keményen, mert a regény egy levelezésfolyam: a főszereplő írónőnek ír Guernseyről egy férfi, aki megvette a nő könyvtárának egyik kötetét egy antikváriumban (azaz, nem mint írónőhöz, hanem, mint a könyv volt tulajához fordul hozzá). Nos, soha nem volt nagy kedvencem ez a forma, talán mert általában kevéssé mozgalmas módja a történet elmesélésének. Ráadásul az is hamar kiderül, hogy a könyv a II. világháború után közvetlenül játszódik, sőt, a levelekben hamarosan előkerülnek a II. világháború borzalmai, ami nekem mindig az egyik hideglelős történelmi korom volt, ha csak lehet, nem nézek meg sem ismeretterjesztő, sem szórakoztató filmet, ami erről a korról szól, ebben a korban játszódik. (ezt egy kissé transzendens okkal szoktam magyarázni, amivel azért nem röhögtetném itt ki magam ;-)<br />
<br />
Később a levelezők köre bővül. Az írónő marad a központ, de a tőle levelet kapók, levelet küldők listája bővül, egészen odáig, hogy kissé kapaszkodnom kellett, hogy mindig mindenkiről tudjam, hogy kicsoda, másokkal milyen viszonyban van, volt, mit csinál, szerethetem-e vagy legyek-e inkább egy kicsit tartózkodó vele szemben.<br />
És mégis elkapott a gépszíj... igen, egyre kevésbé tudtam letenni a könyvet, "csak még ezt a levelet olvasom el, aztán lefekszem"-ből lett az, hogy eztán gyakorlatilag egy szuszra elolvastam az egészet.<br />
Ráéreztem az ízére, a bájára (ha valakit kiráz a hideg erre a szóra, hát lehet melegség, emberség, optimizmus is...)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOgzBTmJM8I/AAAAAAAABg0/WLxV5MTX_hI/s1600/guernsey.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOgzBTmJM8I/AAAAAAAABg0/WLxV5MTX_hI/s1600/guernsey.jpg" /></a></div><br />
Mindemellett van egy történelmi ismeretterjesztő értéke is a regénynek: amit talán csak kevesen tudnak (én is csak onnan ismertem, hogy tavasszal rácuppantam a <a href="http://drobekvilaga.blogspot.com/2010/08/uj-szerelem.html">BBC ismeretterjesztő sorozatára</a>, és abban, konkrétan a<a href="http://www.bbc.co.uk/coast/programmes3/08_channel_islands_dover.shtml"> 3. évad 8. részében</a> szó volt a tényről), hogy Angliának igenis volt olyan része, amit a nácik elfoglaltak, és évekig tartották megszállva: a Csatorna-szigetek, amit Hitler köztes állomásnak tekintett Anglia megszállásához, Churchill pedig tulajdonképpen harc nélkül át is engedett neki.<br />
<br />
A regény tehát ezeknek az embereknek a megszállás alatti életét meséli el. De nagyon különlegesen, pátosz nélkül (és bár az olvasottak sokszor megrendítőek, az ember mégis valamiféle optimista hangulatot kap az egésztől)<br />
Pedig van benne megrázó történet elég, a munkaszolgálatos éhező lengyel fiútól kezdve a koncentrációs táborba kerülő szigeti hősnőig, de rám legnagyobb hatással egy picike jelentőségű személyes történet volt: ebben az egyik szigetlakó azt meséli el az írónőnek a levelében, hogy mi volt számára a háború legdrámaibb, legrosszabb élménye. Nem, nem az, hogy éhezett, fázott, hogy tudta, bármikor meghalhat, hanem az, hogy amikor elfogyott a szappan a szigeten, nem tudtak rendesen tisztálkodni, a feje betetvesedett...<br />
Az a magyar bonmot jutott eszembe, amelyiket egy magyar íróról//kabarészerzőről jegyeztek fel (sajnos, hogy kiről, most nem jut eszembe), akit deportáltak, munkatáborban dolgoztatták kegyetlen körülmények közt, majd hajtották végig kifelé őket az országból. Ő végigcsinált mindent békésen és türelemmel, míg ezen a hosszú menetelésen elejtette vagy kiejtette az egyetlen megmaradt kincsét, egy könyvet, amit a nyilas keretlegény a sárba taposott és el is vett tőle. Mire az író így szólt: "na, tudják mit? MOST lett elegem az egészből"<br />
Mert a borzalmakra az ember mindig nagyban gondol, holott egészen biztosan az ilyen "apróságok" verik ki a biztosítékot...<br />
<br />
Ami még tetszett, hogy nem csak gonosz nácik, és jó szigetlakók jelennek meg ezekben a történetekben: nem, a németek is áldozatok, sőt, vannak köztük olyanok, akik a maguk módján igenis segítenek a helyieknek vagy az itt dolgoztatott munkatáborosoknak, és vannak persze rossz helyiek, akik feljelentenek, és akik még a háború után sem tudnak megbékélni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOgzGVQjQnI/AAAAAAAABg4/s5lNlFcaQwg/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOgzGVQjQnI/AAAAAAAABg4/s5lNlFcaQwg/s1600/images.jpg" /></a></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOgzcG99jGI/AAAAAAAABg8/c2wnIoM4D9k/s1600/images2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/_xMwA3ZCKKSA/TOgzcG99jGI/AAAAAAAABg8/c2wnIoM4D9k/s1600/images2.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">És a fenti parton egy örökké maradandó német "emlék"</td></tr>
</tbody></table>Vannak aztán egyértelműen "csak vicces", amolyan lazító közjáték levelek: a szigetiek egy irodalmi társaság leple alatt gyülekeztek a kijárási tilalom idején (a németek és a sziget parancsnoka- tiszteletben tartották a művelődéshez való jogot!), így szinte mindenki elkezdett olvasni. Olyanok is, akik korábban még talán újságot sem vettek a kezükbe, nem, hogy könyvet. Ők is lelkiismeretesen elmesélik olvasmányélményeiket az írónőnek, sokakat a kényszer valódi könyvmollyá tesz, mások csak egyetlen könyvre kapnak rá, azt olvassák körbe-körbe, megint mások pedig megkedvelik ugyan az olvasást, de skrupulusok nélkül húzzák le az esetleg amúgy híres irodalmi alkotást. (nekem erről az jutott eszembe, hogy ha ÍGY tudnánk olvasni, úgy, hogy legyen saját véleményünk, ne féljünk, ne kelljen félnünk akkor sem, ha egy "nagy könyv" nem tetszett, vagy nem értettük, akkor talán igenis sokkal többen szeretnék a könyveket, mint most)<br />
<br />
Szóval, a háborús részek és az olvasmányélmények elmesélése tényleg zseniális a könyvben, talán elég lett volna önmagában ezt a szálakat vinni a könyvben, és nem nyakon önteni az egészet a habos szerelmi szállal (amit, bevallom őszintén, a vége felé épp csak átfutottam, és rohantam a számomra élvezetes, IGAZI történések felé.<br />
A szerelmi szálnak meg ahogy kell, happy end a vége, bár kétségtelen, hogy ez a szál szépen keretbe foglalta az egész regényt, de ami enélkül is kellőképp optimista lett volna.<br />
<br />
Mindenképpen ajánlom, akár karácsonyi ajándéknak, akár csak úgy magunknak jókedv-csinálási céllal. Engem ugyan beszívott a történet, de szerintem lehet levelenként olvasni, ami alkalmassá teszi akár metrón, villamoson, akár a lakás legkisebb helyiségében való olvasásra is (vagy ez fura ajánlás?)<br />
;-)<br />
<br />
És senkit ne riasszon el az hogy a könyv az "Ízek, imák, szerelmek" c. divatkönyv írójának ajánlásával (ömlengésével) a címlapon jelenik meg. (bár, közbe kell vetnem, a könyve akár még jó is lehet, csak én nem igazán szeretem az ilyen nagyon kampányolt, nagyon ránk tukmált dolgokat, mint amilyen most az ő könyve meg a belőle készült film, meg az, hogy most még más könyveket is VELE akarnak eladni)Unknownnoreply@blogger.com3