2010. október 27., szerda

Szerelem nem első látásra

Ahogy ígértem, következzen a lellei-kishegyi kirándulásunk második felvonása a Kistücsökben elköltött ebédünkről szóló beszámoló.


Kb. három vagy négy éve kezdtem el sok lelkesült étteremkritikába futni a szemesi étteremről..
(Mivel gyerek és ifikorom sok nyarát Szemesen töltöttem, azóta azon gondolkodom, mi volt a házban a 80-as években. Erre azóta sem, de arra mindenesetre emlékszem, hogy életem első országgyűlési szavazását itt, a Kistücsökkel szemben ejtettem meg. Nem volt nehéz dolgom, az akkor bevezetett "többes jelölés" ellenére sem...)

De vissza a témához:

2010. október 26., kedd

Cím nélkül...

Míg csak blog olvasó voltam már akkor is sok általam olvasott blogon felbukkant egy "kreatív blogger" nevű díj.
Mióta blogger vagyok, szintúgy, de eszembe sem jutott, hogy valaki majd egyszer engem is ilyennel tüntet ki. Ráadásul olyan valaki, akinek olvasóként jó pár receptjét elmentegettem, és meg is főztem.
Így lett a család, és a fiam bulijainak kedvence a házilag készült töki pompos.

Azaz, köszönöm, kedves Kaviár és Lencse!


Dömötör napján....

18 évvel ezelőtt született meg a fiam.
Ahogy egyszer régen, a bemutatkozásban írtam, nem vagyok egy anyatigris típusú anya, nem is szoktam meghatódni a születésnapjain, meg nagyon nagy felhajtást csinálni. Ilyet meg végképp nem ;-)*


2010. október 25., hétfő

Ősz a szőlőhegyen

Az ősz nálunk a kirándulások ideje. Azt hiszem, ez eléggé jól kiderült néhány itteni posztból is.
Sajnos az idén kevés jutott a vénasszonyok nyarából, pedig kevés dolgot szeretek jobban, mint napsütéses őszi időben nagyokat sétálni. A napi séta persze a közeli erdőkben -a kutyák miatt- biztosítva van, legyen akár jó, akár rossz idő, de a nagy balatoni nyári szezonzáró óta alig vártam, hogy végre lejussunk kedvenc, de legalábbis egyik kedvenc kirándulóhelyünkre, a balatonlellei Kishegyre.

2010. október 24., vasárnap

Egyszer fent, egyszer lent, avagy egy őszi kirándulás krónikája

Mert a hosszú hallgatás után semmi sem esik jobban, mint egy jó kis közhely, miszerint az élet egy hullámvasút.
De persze a közhely attól közhely, hogy nagy igazságot mond ki, jelen esetben olyat, ami nem csak úgy általában az életre, hanem a mi kis őszi kirándulásunkra is teljes mértékben alkalmazható. Bár -geometriailag kissé furcsán ugyan-, de szerencsére több volt benne a fent, mint a lent,a végén mégis ugyanoda jutottunk, ahonnan indultunk: haza ;-)

FENT:  Gere Crocus Hotel, Villány


2010. október 8., péntek

Fityisz a hidegnek....

De jó is lenne bemutatni neki, és visszahozni a vénasszonyok nyarát... De persze nem lehet, sőt, alighanem magam is rájátszom az őszre, ma például sztrapacska volt, "classic" (vagy klasický) változatban: pirított savanyúkáposztával, pár napja a jó kis tartalmas marhahúsos egytál, és sütőtök ételek meg cékla...
Persze, szeretem mindet, de azért mind olyan nagyon melegítős, őszi étel... és olyan jó lenne egy kicsit emlékezni a mediterrán napsütésre, a tengerre...

Ahogy a Sparban pár hete megláttam az első füge szállítmányt, már ment is az emlékezés.... Szerencsére, azóta permanensen kapható, négydarabos kiszerelésben (400 Ft körüli áron), így azóta már háromszor volt ez a saláta.  (csak azt nem sikerül megfejtenem, hogy a négy darabos dobozt miért címzik a gyerekeknek?)


2010. október 6., szerda

Slow food

De még milyen lassú... még sincs vele túl sok gond, és ez benne a lényeg.
Azaz, persze "fejben" ott kell lenni, mert ez nem az a kategória, amikor a család hazaesik a kirándulásról, mindenki éhes, és 15 percen belül ebédet lehet tenni az asztalra, hanem előre megfontoltan kell elkövetni. Szóval, tény, hogy be kell vásárolni, célirányosan, mert ezt nem lehet csak a kamrai maradékokból összerántani, tény, hogy kell kb. 20 perc, míg az ember összerakja a fazékba valót: húst kockáz és süt, zöldséget pucol és aprít.... de aztán mehet az egész a sütőbe, és akár egy egész éjszakát vagy egy családi kirándulás idejére is, és sülhet a viszonylag alacsony hőmérsékleten órákig. (3-4 óra a kötelező minimum)

Ilyen típusú ételt gyakran szoktam csinálni, és sok variációban (egyben már itt a blogban is volt). Mert az is jó a dologban, hogy variálható, a végeredmény sokféle lehet a kis változtatásokkal. Lehet sörrel, barna sörrel, borral csinálni, sőt, nyár végén, mivel más nem volt itthon egyszer radlerrel (fiam definíciója szerint citromos "játék"sörrel) is csináltam.

2010. október 5., kedd

Egy jó étterem, egy pudla...meg egy jó hosszú poszt!

Nem, nem pudli, pudla... de kezdjük előbb a jó étteremmel. Sőt, nem is az étteremmel kezdem, hanem a kályhától....
Jó sok éve felfedeztük magunknak a Balatont ősszel. Ahogy talán már kiderült, nem vagyunk nagyon fürdős népek, a vizet látni szeretjük (vagy esetleg hajózni rajta), meg szeretjük, ha csend vagy körülöttünk és nyugalom... a Balatonnál pedig ez ősszel, esetleg kora tavasszal mind-mind megvan.
Nekünk tehát most kezdődött a "szezon".. ;-)