Jó sok éve felfedeztük magunknak a Balatont ősszel. Ahogy talán már kiderült, nem vagyunk nagyon fürdős népek, a vizet látni szeretjük (vagy esetleg hajózni rajta), meg szeretjük, ha csend vagy körülöttünk és nyugalom... a Balatonnál pedig ez ősszel, esetleg kora tavasszal mind-mind megvan.
Nekünk tehát most kezdődött a "szezon".. ;-)
Két kedvenc helyünk van, ahová le szoktunk menni (csak úgy, egy napra, hiszen innen Érdről mindegyik alig több, mint egy óra alatt elérhető): Balatonlelle-Rádpuszta, a szőlőhegy, vagy az északi parton a Füred feletti és környéki rész.
Ilyenkor persze eszünk is, de hol együnk, ha nem igazán vagyunk a hagyományos magyar konyha őrültjei... A déli túránál persze adja magát a Kistücsök (pláne, hogy a kutyákat is beengedik, akik szintén szeretnek kirándulni, és ilyen helyeken is tudnak viselkedni). Az északi parton pedig két helyet látogattunk, az egyik a Szeremley féle Szent Orbán Borház Badacsonyban (panorámában verhetetlen, sajnos azonban az utóbbi időkben mintha zuhant volna a színvonal). Tavaly ilyenkor ennek kiváltására találtuk egy jó kis helyet a füredi kikötőben, közvetlenül a parton, a Bazsalikom éttermet, amit a saját szezonunk megnyíltával újra meglátogattunk volna, ha nem az fogad a weboldalukon, hogy idén májusban bezártak.... :-(((
Persze, minden rosszban van valami jó: az utóbbi időben sokat olvastunk egy titokzatos kis balatonalmádi helyről, a Snidling Étteremről, szerettük volna kipróbálni, de ugyanakkor lelkiismeret furdalásunk is volt, hogy akkor most ezért nem megyünk a Bazsalikomba.... na, hát, ez megoldódott. (update: összetúrtam a netet, és kiderült, hogy a Bazsalikom nem szűnt meg, hanem új emberek viszik, de áll. ez látszik a színvonalon is. Majd talán egyszer le is teszteljük a neten olvasottakat)
Tehát a Snidling:
Érdekes hely.
A tulajok egy félig magyar, félig német főzés mániás hölgy (ő a főszakács), és a sokáig Németországban élt teljesen magyar férj (ő a pincér) megörökölték az ingatlant, kicsit átalakították, és tavaly májusban éttermet nyitottak benne.
fotók az étterem saját honlapjáról |
Az étlap rövidke, bár a tulaj elmondása szerint volt valamivel bővebb is, de a nyári szezon végeztével megkurtították, ezt is, meg a nyitva tartást is, csak csütörtöktől vasárnapig vannak nyitva. (a dolog érthető: azon a szombati napon, amikor mi voltunk, mi voltunk az első vendégek)
A rövidke étlap meglepő a Balatonnál: némi mediterrán hatás (grill húsok, zöldségek, görög saláta) és meglepő módon thai és indiai ételek....
A hölgy ugyanis nem csak főzésmániás, de elég sokáig élt Thaiföldön is, és a környéken néhány főzőiskolát is elvégzett, innen a receptek.
És az ételek nagyon finomak! Mondanám, hogy autentikusak, de nem vagyok szaktekintély az ázsiai konyhában.
A Zuram egy kókusztejes krumplilevest evett, ami kellemesen selymes és pikáns volt, jól át is melegítette. Aztán következett egy csirke saté (satay), omlós csirkemellel és rengeteg mogyorós szósszal (a férjem rizst rendelt hozzá, de így kissé tömény volt, talán jobban járt volna, ha valamilyen zöldséget kér csak)
A saját főételem egy thai zöldség curry volt, már messziről érezhető kaffír lime levél illattal. A zöldségek mind frissen, a helyszínen aprítottak (csak azért jegyzem meg, mert kedvenc, valaha híres érdi éttermünkben az Admirálisban az volt a vég kezdete, amikor az egyébként finom húshoz mirelit ázsiai zöldségkeveréket szolgáltak fel, és mirelit zöldség volt a húslevesben is).
Utoljára hagytam azonban az előételt: a pudlát, amiről addig azt sem tudtam, eszik vagy isszák, de azóta már magam is megcsináltam, és olyan finom ugyan nem lett, mint a Snidlinges, de még dolgozom rajta majd, mert megéri.
A pudla egy csicseriborsólisztből készült fűszeres indiai palacsinta. Sok receptben láttam vastagabbra sütve (kb., mint a mi almás palacsintánk), a Snidlingben ellenben roppanósan vékony volt (kb. mint a szintén indiai pappardam) A tésztájába gyakran kevernek párolt és kicsit áttört zöldborsót, a Snidlingben újhagymát is, amikkel külön művészet lehetett fátyolvastagságúra sütni a palacsintát.
fotó innen |
Érdemes kipróbálni!
Sajnos, hogy az étteremben meddig lesz kipróbálható, arra már nem kötnék fogadásokat. Az egészen biztos, hogy tavaszig egyáltalán nem, a katasztrofális ősz miatt ugyanis már most, a tervezettnél bő egy hónappal korábban bezártak, és téli szünetet tartanak.
De, ahogy mondta a tulaj, erősen gondolkodnak a hogyan továbbon, mert így két szezon után kétséges, megéri-e az, hogy gyakorlatilag az év felében nem keresnek vagy csak vegetálnak.
Kár.
Ezért, ha tehetitek, tavasszal vagy nyáron teszteljétek Ti is a Snidlinget...! (igen, ez volt a reklám helye)
És akkor a recept:
Pudla
(hozzávalók 4 személyre)
- 1,5 csésze csicseriborsóliszt
- 2-3 csésze melegvíz
- 1 tk őrölt rómaikömény
- 1 kk kurkuma
- 1 kk chili (elhagyható)
- 1 kk koriander
- 1 csipet ördöggyökér (elhagyható)
- 1ek olaj
- só
- 2-3 szál újhagyma felkarikázva
- 2 marék zöldborsó
Minimum fél órát pihentetjük.
Ezalatt 1 ek olajon (vagy ghín, ha már indiai a fogás), megpároljuk a felkarikázott újhagymát, hozzáöntjük a borsót, és azt is puhára pároljuk. Villával vagy krumplinyomóval áttörjük (nem kell krémesre, látszanak benne a zöldborsódarabok) A zöldségeket a palacsintatésztához keverjük, és kisütjük pontosan úgy, ahogy a rendes, magyar palacsintát is szoktuk.
A tányéron egyik felét megszórjuk uborka, paradicsom és paprika kockákkal, a másik felét ráhajtjuk, ha van, megszórjuk aprított koriander zölddel.
Uborkás-mentás mártogatóval, chutneyval, esetleg némi salátával tálaljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése