2010. június 29., kedd

Tudor mánia

Töredelmes vallomást teszek: rákaptam a Tudorokról szóló könyvekre. Mit rákaptam? Gyakorlatilag mindent elolvastam, amihez csak hozzájutottam.
A rászokás, ahogy az történni szokott, igen könnyű volt, egy ártatlannak látszó incidens, amiről senki sem gondolta volna, hogy ilyen végzetes lesz, és hopsz... máris rákaptam "az anyagra"
Egy langyos kora nyári estén a futáshoz kerestem valamilyen nézhető és figyelem elvonó műsort a tévén, akkor botlottam az HBO-n a Tudorok sorozat 1. évadának nem is első, hanem valahanyadik epizódjába. Sőt, annak ismétlésébe. Öt-tíz perc telt el, és onnantól el voltam veszve...

Magával a sorozattal kapcsolatban később azért rendes fenntartásaim lettek, attól kezdve, hogy minden cselekményt csakis a dugás vagy legalábbis a szexuális vágy mozgatott benne és körülbelül öt percenként előkerült a szigorúan korhű jelmez alól egy meztelen fenék, mell (ez tényleg nem azért, mert prűd lennék, egyszerűen csak nem hiszem, hogy ebben a korban ez ilyen jellemzően mozgatta volna a szálakat), addig, hogy VIII. Henrik a harmadik, negyedik évadra sem öregedett egy percet az első általam látott részhez képest, amikor is már eleve egy bő tizessel fiatalabb volt, mint a történelmi valóságban.
De ennek ellenére azért le is bilincselt az egész közeg, a hangulat, a konspiráció....
(jegyzem meg, már gyerekkoromban rajongtam a Korda féle VIII. Henrik magánélete-ért, lehet, hogy már AKKOR kódolva volt az egész???)
Szóval, elindultam lefelé a lejtőn, vagy befelé az erdőbe, hiszen közeledett VIII. Henrik trónra lépésének 500. évfordulója, divat lett a téma, egyre-másra jelentek meg a könyvek, forgattak filmeket, sorozatokat a korról.

Én most a könyvekről beszélnék, de meg a poszt végén röviden a filmekről is.

A korról szóló könyvek közül elsőnek Philippa Gregory: A másik Boleyn lány könyvét olvastam. Ebben ugye Boleyn Anna húgára (más történelmi források szerint Mary a nővére volt Annának) koncentrál, Anna itt is a gonosz boszorkány szerepkört kapta, még akkor is, ha kicsit azért emberibb is a karaktere, mint más filmekben, szerzőknél, vagy akár a könyvből készült film is bemutatja.
Mindkét nővér a saját kezébe veszi sorsa irányítását, némi hányódás után még a szelíd Mary is. A végén ő kerül ki győztesen kettejük örök harcából: ő megtalálja a boldogságot, mert nem a hatalmat, hanem a szerény családi életet választja. Anna pedig már akkor is boldogtalan, mikor még csak  vágyja, kergeti a hatalmat.... Szép kis tanulság, nem? ;-)
Philippa Gregory könyvei (A Boleyn örökség, A királynő bolondja, A szűz királynő szeretője) közül aztán a Boleyn örökség lett a kedvencem, még hozzá Kleve-i Anna miatt. Ezután a könyv után igyekeztem utánajárni az ő sorsának, kíváncsi voltam, mennyire lehetnek hitelesek a könyvben leírtak, de nem sokat tudtam meg róla... bár azt már tudom, hol van Kleve.
A Philippa Gregory féle Tudor könyvek kellemesek voltak, jól olvashatóak, a mai kör nyelvén szóltak. Romantikusak voltak, de azért nem annyira, mint egy dél-amerikai szappanopera, nem egyszerűsítették le a történetet, nem csak a szerelem meg az egyéb érzelmek mozgatták a szálakat. Volt bennük egy jó rész mese, ami nyilván nem állja meg a helyét történelmileg, de ha ezektől a meseszerű dolgoktól eltekintünk, és egy történelmi regényben miért ne tehetnénk, akkor kellemes olvasmányok a könyvei, sőt, talán további figyelem felkeltésre, elmélyülésre is alkalmasak.

Következtek sorban  a Robin Maxwell könyvek (Az elveszett hercegek, Boleyn kisasszony, A szűz, Boleyn Anna titkos naplója, A fattyú, Vad írek)
Ebből a "bokorból" Az elveszett hercegek volt a kedvenc, Yorki Elizabeth (VIII. Henrik édesanyja) miatt, meg az izgalmasnak tűnő ötlet miatt, hogy az általunk ismert III. Richárd képet teljesen elveti (nem ő ölte meg a hercegeket, nem is tört a koronára, sőt, púpos sem volt).
Ahogy Kleve-i Annával, Yorki Erzsébettel sem volt nagyobb szerencsém: pár szócikk a neten, de semmi könyv (pláne nem magyarul) nem foglalkozik a karakterrel bővebben.
Ugyancsak nagyon szerettem a "Boleyn kisasszonyt" és a "Boleyn Anna titkos naplójá"-t is, mert itt Boleyn Anna figurája teljesen új formában jelenik meg, nem csak egyszerűen tragikus alak,  akit a gonoszsága, netán hatalomvágya vagy egyszerűen a körülmények vetettek a Towerbe, majd a vérpadra, hanem tehetséges nő, tulajdonképpen az egyik első feminista és olyan személyiség, akinek példájából tanulva I. Erzsébet az lehetett és az lett, aki. Tehetséges lány, aki próbál életben maradni a középkorban, egy kötött szabályú férfi világban.
Legkevésbé talán "A vad írek" tetszett, mert nehezen követtem a sok klánt és családot a történelemben, cserében viszont rájöttem, mennyire keveset tudok Európa történelméről... még akkor is, ha anno a töri a kedvencem volt.
Az ő könyveiről is elmondható, ami Philippa Gregoryéról: szépen keveredik a fikció (bár, az azért meredek, hogy hogyan tudott Erzsébet királynőként, azaz, olyan emberként, aki szinte minden percét emberek előtt töltötte teljes titokban gyereket szülni) és a történelem (talán látszatra, de csak látszatra kicsit tudományosabbra hangszerelve).

Aztán jött Alison Weir könyve, könyvei, a Lady Elizabeth és a Lady Jane.
Mindkét könyv egy-egy lány trónra jutását meséli el. Talán ezek a könyvek tűntek nekem, mint lelkes outsidernek, a legtörténelemhűbbeknek. Ennek ellenére (szégyen vagy sem) a Lady Jane volt az, ahol elpityeredtem magam, míg a sokkal romantikusabban megírtakon meg nem....
A korábban olvasott Gregory és Maxwell könyv után a Lady Elizabeth talán egy kicsit még száraznak is tűnt, de a Lady Jane mindent vitt...Alison Weirtől egyértelműen ő volt a kedvenc karakterem, megint csak azzal a következménnyel, hogy áttúrtam a netet utána, mit lehet még tudni róla, tényleg úgy történt-e, amit olvastam, ahogy itt volt.... de úgy tűnik ezúttal tényleg minden úgy szerepel a könyvben, ahogy volt (vagy legalábbis, amit tudunk róla, az a könyvben is megvan és úgy van)

Következő kötet a témából Barbara Kyle: Az udvarhölgy című könyve volt, ami leginkább a Gregory féle A királynő bolondja történetre emlékeztetett. A főszereplő egy kitalált, tehát nem létezett, történelmi személyiség meséje, ennek megfelelően meglehetősen regényes. A történet néhol elnagyolt, máshol eléggé valószerűtlen, de ha mesének olvassuk, akkor egy szórakoztató darab. Itt nagyon történelmi tényeket számon kérni nem lehet, bár természetesen a "keret" ül:
Morus Tamás valóban megtagadta VIII. Henrik egyház reformációját és Tudor Mária uralma alatt égettek meg embereket, és volt inkvizíció (ha nem is olyan tomboló formában, mint Spanyolországban)



Ekkor már nagyon kiéheztem a korabeli történetekre, és kifogyva az igényesebbnek gondolt anyagból, ráfanyalodtam a film alapanyagául szolgáló könyvben kiadott két kötetre is, az Anne Gracie által írott első részre, és a Elizabeth Massie által írott másodikra.
Tulajdonképpen kellemesen csalódtam bennük, mert kicsit igényesebb anyagot kaptam, mint amit a sorozat alapján feltételeztem, de valahogy mégsem lettek igazán jó könyvek (vagy mondjam úgy, hogy mégsem tetszettek teljesen)
Úgy érzem, ez a két kötet is felszínes maradt, nem nézett a dolgok mélyére (még olyan formában sem, hogy maga próbálja meg kitalálni, maga kerekítsen egy mesét arra, hogy mi volt a korabeli politika mozgatórugója), egyszerűen csak megtörténtek a dolgok a szereplőkkel, és kész.

Ezután is volt még "lejjebb": nagy függőségemben immár a Victoria Holt féle abszolút romantikus hangszerelésű, kissé ijesztő küllemű Tudor történetekre is rávetettem magam. Itt nem bontanám nagyon szét a könyveket, jellemzően mindegyikre elmondható, hogy a cselekedetek mozgatórugói csakis a nagy romantikus érzelmek, mindent a szerelem mozgat. Henrik bele- és kiszeret feleségeiből, a feleségei sem irányítják saját sorsukat. A feleségek családjai sem politikai taktikából támogatják a királlyal történő házasságot, hanem ezek a remek atyák, nagybácsik mind meghatódnak, hogy az uralkodó a lányukba, rokonukba szeretett. Egyszerű, átlátható világ, ugye?
Szinte történelmi Romana magazinok, csak azt nehéz megérteni utánuk, hogy ezek után miért emlékezünk mégis nagyformátumú királyként Henrikre, és hogy lehetett közel 50 évig elismert, sikeres uralkodó Erzsébet....
De ennek ellenére jól szórakoztam rajtuk, talán, mert az embernek, még, ha olyan sznobnak is akar látszani, mint most én ezzel a poszttal ;-), is van romantikus énje, aki kislány korában királykisasszony akart lenni, és akinek tetszenek az ilyenfajta történetek.

A mostanáig a témában olvasott utolsó könyvem pedig az előzőeknek (Philippa Gregorytól Victoria Holtig egyetemben) a szöges ellentéte: David Starkey I. (Angliai) Erzsébete.
David Starkey a kor szakértője, történész, de sikerült egy olyan könyvet írnia, amiben teljesen olvasmányosan mutatja be Erzsébet trónja jutásáig az életét.
Nagyon jó volt, hogy a könyv sok témában rendet csinált a fejemben: korabeli szokások, etikett dolgában.... ahogy elvárható egy szakértőtől....Itt nem kellett kiegészítő információkat keresni, sőt, igazából sok választ kaptam a nem Erzsébettel kapcsolatban támadt további kérdéseimre, megérzéseimre (pl., hogy Erzsébet igenis tanult Tudor Mária példájából, és valószínűleg, ha nincs Mária hét véres éve, akkor ő sem lett volna ilyen nyitott, korabeli szinten liberális)
Starkey megvetően nyilatkozik a fent részletesen elemzett "női szempontból" megírt féltörténelmi regényekről, és ez az egyetlen dolog, ami nem tetszett benne.
Mert szerintem igenis lehet így is írni a korról, hiszen a fenti könyvek fikciók, és mint ilyenek, nyilván a kicsit a saját korunkat vetítjük rá az ötszáz évvel ezelőtt történtekre. Egyszerűen más a céljuk, mint ennek a könyvnek, de miattuk olvastam el ezt a kötetet, és igenis nem hagyom kitörölni magamból a feminista Boleyn Anna képét! ;-) Ha ezek a "női", hamis szempontú könyvek nem lettek volna, nem szerethettem volna bele Lady Jane Grey és Yorki Erzsébet, nyilván kicsit színesebbre festett karakterébe sem, nem akartam volna jobban elmélyülni a témában, nem tudtam volna meg azt sem, hogy I. Erzsébet igenis a világ egyik legtehetségesebb nője volt, aki egy olyan korban boldogult, amikor a nőknek alapértelmezésben csak a másodhegedűs, maximum a szürke eminenciás szerepe jutott (ebben egyébként Starkey alighanem egyetértene velem).
Ennek ellenére szinte fájt kiolvasni a könyvet, végére érni a sztorinak, sajnálom, hogy a szerző más műve a korról nem hozzáférhetőek magyarul (csak egy BBC-re készített történelmi sorozata, amit meg is rendeltem már, mert sajnos, a tévében lemaradtam róla.

Olvasásra vár még S. J. Sansom: Az uralkodó c. kötete, tudomásom szerint az utolsó, ami a tárgyban még fellelhető jelenleg a könyvesboltokban.

Röviden még a filmekről:
A Tudorok sorozatról már beszéltem.
A másik Boleyn lány filmváltozatán én nem győztem eleget bosszankodni. Már a könyvben sem volt Anna egy nagyon bonyolult jellem, de itt csak egy gonosz boszorkánnyá degradálták. Mary-t meg egy szemét meregető idiótáva, akit a sorsa vet mindenfelé, és egy cseppet sem kormányozza azt, mint a könyvben (holott, a könyv épp arról szól, hogy hogyan ébred öntudatra, és kezdi el irányítani a saját életét)
Az ötszázadik  évfordulónak megfelelően a tévékben szépen egymás után adták a téma filmjeit, mini sorozatait:
Ismételték a VIII. Henrik magánéletét, amiből megállapítottam, hogy valamikor, bő 30 évvel ezelőtt nagyon megfoghatott a film, mert rengeteg dologra emlékeztem belőle.
Leadták az Elizabeth c. filmet Cate Blanchettel, ami a Lady Elizabeth filmváltozata, ez kellemes néznivalónak bizonyult, még, ha Joseph Fiennesért nem is rajongok és a könyv azért itt is jobb, mint a belőle készült film.
Számomra nem adott sokat, nem mondott sok újat a VIII. Henrik c. film (Helena Bonham Carterrel) , gyakorlatilag nem is emlékszem a filmre, pedig talán három hónapja, hogy láttam.

Nagyon tetszett viszont a Helen Mirren féle I. Erzsébet minisorozat, mind a történet, mind a szereplők (Helen Mirren, Jeremy Irons) miatt. Ez a film nem szépít, mint a Tudorok: Mirren az a fehérre festett, magát örökifjúnak hívő hiú nő, akinek a képe először megjelenik bennünk I. Erzsébetről, de átjön rajta az egyéniség is.

UPDATE:
Sikerült rátalálnom (na, nem volt nagyon nehéz) egy listára a témához kapcsolódó könyvekről:
Moly polc: VIII. Henrikről és családjáról szóló könyvek. Lehet értékelni, véleményt írni és olvasni a többiek véleményét, sőt csereberélni is.
UPDATE 2.
Sőt, azóta van saját Tudor polcom, a könyvek részletes értékeléseivel

11 megjegyzés:

  1. majdnem mindet olvastam ezek közül! imádom a korabeli történeteket és a történelmet! meg tudom érteni, hogy rákaptál... volt olyan karácsony, hogy 6 Tudor könyvet is kaptam :))

    VálaszTörlés
  2. Ha esetleg van olyan a témában, amit itt nem soroltam fel, megköszönöm, ha írsz szerzőt és címet!

    VálaszTörlés
  3. ÉN nagyon szerettem a Tudorokat.Igen,Henrik öregedése hagy kivetnivalót maga után,de sztem nem ez a leglényegesebb.nagyon történelemhűen meséli a sztorit,nem szépítettek,nem voltak csöpis jelenetek,nem találtak ki plusz szálakat azért,h feldobják a sorozatot.Amúgy halkan jegyzem meg,a szexualitás igenis olyan durván bennevolt az akkori életben,ahogy ott bemutatták.a mai korról ne beszéljünk,de régen biztos,hogy mindent a szex és a hatalomvágy fűtött,nyugodtan elhiheted,hogy anno is pontosan annyi popsi villant ki a szoknyákból,amennyit láttál.
    Van még egy könyv:VIII. Henrik 6 felesége.Nem regény,inkább szakirodalom.ismered?

    VálaszTörlés
  4. Láttam már.
    Hogy mennyi popsi villanhatott ki: a vágyak nyilván ugyanazok, mint ma, de a ruhák azért kellemetlenül akadályozták azt a fajta villám izéléseket, amik a sorozatban voltak ;-) Fűző, sokszoknya, kötözgetős alsónemű, mind-mind olyan, amit nem, hogy felvenni, de még levenni sem tudtak a korok előkelő asszonyai egyedül... Meg azt sem igazán hiszem, hogy Henrik pl. meztelenül elmélkedett a trónon, csak azért, mert még szeb teste volt, mint Rhys-Jonesnak;-)))
    Persze, lehet mondani, hogy a mai kor nyelvén adta elő a sztorit, és ez talán igaz is.

    VálaszTörlés
  5. Én is rákattantam a témára, bár közel nem olvastam el ennyi könyvet, mint Te :)
    Ellenben elolvastam egy történelem könyvet, a VIII. Henrik hat felesége címűt Antonia Fraser-től. Először tartottam tőle, hogy nagyon száraz lesz, de annak ellenére, hogy egy 600 oldalas történelem könyvről van szó, kifejezetten olvasmányos volt, érdekes leírásokkal, bár a családi szálakban elvesztem, könyvtári volt a könyv és valaki kitépte a családfa rajzot....
    Érdemes elolvasni a sok regény után szerintem.

    VálaszTörlés
  6. Amit Brigitta említett mint szakirodalom, az az, amit én is írtam.

    VálaszTörlés
  7. Ajánlanám még a következőket:
    - Philippa Gregory: The Constant Princess (Aragóniai Katalin élete VIII. Henrik testvére, Arthur menyasszonyaként, feleségeként, özvegyeként, majd útja az új házasságba Henrikkel....végül eltaszítva az udvartól, férjétől, megfosztva lányától (Tudor Mária), és a csendes halál)
    - Alison Plowden: Tudor Women
    - Philippa Gregory: The White Queen
    - Philippa Gregory: The Red Queen (mindkettő a Tudorok "előszobája" )

    Antonia Fraser könyve kihagyhatatlan!!!!! Nem tudom, hányszor olvastam :)

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm, most rendeltem (és vettem át) én is egy nagyobb mennyiségű szakirodalmat, kezdve a VIII. Henrik hat feleségétől némi Victoria Holtig ;-)))

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok, én most kezdem úgy isten igazából a ráhangolódást. Mit mondjak, valósággal lubickolok benne, bár most a skót legendáknak és mondáknak fogok "esni". A lapot elmentem, hogy a még el nem olvasottakat felkutassam. FSZEK- fiókjaiban elég macerás, nincsenek összekötve az egymáshoz tartozó kötetetek - ez is felbosszantott és az előjegyzés meglehetősen borsos. De, nagyon örülök, hogy Rátok találtam. Üdvözlettel: H. Andi

    VálaszTörlés
  10. Most kezdődik a Tudorok új évada (4., Klevei Annától) az HBO-n... Nekünk sajnos nincs HBO-nk, de majd a fiam talán letölti nekem idővel.
    És olvasom az Antonia Fraser könyvet (VIII. Henrik 6 felesége) és tényleg nagyon jó!!!
    Egyszerűen nem unom el ezt a kort, akármennyit olvasok róla...

    VálaszTörlés
  11. Szia. Nem válnál meg pár Tudor könyvtől??? Én is nagyon szeretem és a rabjává váltam..:)

    VálaszTörlés