2010. július 31., szombat

Vaterázni eladóként, vevőként

Pár éve rendszeresen vásárolok, időnként ezt-azt el is adok a vaterán keresztül. Anno itt vettem a fagyigépem (szezon végén fájdult meg rá a fogam, nem is lehetett sehol kapni, ahol meg mégis, ott olyan áron, amit nem voltam hajlandó adni egy gépért, amit tudtam, nem fogok heti rendszerességgel használni)
De vettem már cipőt is, olyan alkalmi darabot egy ezresért, amit megint csak egy évben egyszer veszek fel (centis sarkú, fekete selyem alkalmi darab, boltban megint csak ennek többszöröse, ami nem áll arányban a kihasználtságával)
Vevőként igazán "nagy fogásom" nem volt, azaz, mikor pár fillérért az ember kifogja álmai márkás táskáját, biciklijét, könyvgyűjteménye egyetlen hiányzó darabját....de vannak ismerőseim, akik igen (nyilván így születik az urban legend ;-))) mindenki ismer valakit, aki ismer valakit, akivel már előfordult)


2010. július 29., csütörtök

Spanyolviasz

Az "alkotói válság" tart, főzni ugyan főzök, de csak alap /hagyományos/régi dolgokat.
Tegnap viszont bent voltam a városban, a Nagycsarnokot is útba ejtettem, és megkívántam a cukkinit. Különösebb ötletem nem volt, mi legyen belőle, így az esti testedzés (futás) közben próbáltam ihleni valamit. Végigtúrtam a magyar gasztroblogokat, a Good Foodot, de ihletet végül egy cseh oldal adott.
Kicsit átdolgoztam, megcsináltam, közben magyar nevet is adtam neki, erre rákeresek, és kiderül: hosszú vajúdás után feltaláltam a spanyolviaszt cukkini tócsnit ;-)))
Ellenben fel tudtam hozzá használni a már tárgyalt görög joghurt téma új felfedezettjét, Bakoma görög joghurtot, ami végre megoldást kínál a kutyulás, csöpögtetés, magyarán házi praktikák nélkül előállított görög joghurtra. Csak miért kell ehhez egy lengyel gyártó???

2010. július 23., péntek

Sült paprika pesto ebédre, vacsorára

Imádom a sült paprikát, de sajnos ezzel a szenvedélyemmel -mint annyi mással- egyedül vagyok a családban.
Egy ideje már dédelgetem Fűszeres Eszter receptjét is a tárgyban, de aztán "csak" a dolog múzsája lett. De elvégre a különféle népek konyháiban sok ezer fogás jött így létre: valahol főztek valamit, ami megtetszett máshol, és azt a saját képükre alakították.
(Vagy sokszor nem is alakították olyan nagyon, csak átnevezték, és később késhegyre menő harcokat folytatnak, hogy kinek a nemzeti fogása az adott étel)
Volt tehát egy libanoni étel Esztertől (egyszer az eredetit is meg kell csináljam), egy magyar botcsinálta konyhatündér fejében összekutyulódik néhány olasz specialitással, és lesz belőle ez itt lent. Azt hiszem, sem egy libanoni, sem egy olasz nem látná meg benne a múzsát, ami az ételt ihlette ;-))

A fiúkat viszont sikerült megnyerni a sült paprikának, mit több, az amúgy nem épp libling polentát is két pofára falták.

2010. július 21., szerda

Alkotói válság

Nagyképű kijelentést teszek: alkotói válságba estem ;-)))
Kezdőként megint csak nem tudom, hogy csinálják a nagyok (lásd itt rögtön balra, az "őket én olvasom" fejezet alatt (is), de nincs kedvem új receptekhez.
Sőt, vannak napok, amikor a régiekhez sem.

Pedig egy időre a meleg is elment, és még csak nem is nyaralunk, (mint megint csak annyian innen balról)...
De volt már ilyen akkor is, amikor konyhai próbálkozásaimról nem vezettem efféle naplót.
Pedig főzni kell, főzni jó.

2010. július 15., csütörtök

Jó kis nap

"Jó" kis napom volt.
De nem mesélem el, így másoknak talán tényleg az lesz ;-)
Az őrült nap eseményei viszont abszolút kenterbe vertek mindent, üdítő, friss nyári ebéd helyett csak egy szelet vajas kenyérre tellett. Mert mire konyha közelbe kerültem, leegyszerűsödött az eredeti szándék, mert a fenének sem volt kedve begyújtani a sütőt, meg egy órát várni a végeredményre, mint ahogy az az eredeti töltött karalábémnál szükséges lett volna.
Eredmény?

2010. július 13., kedd

Parancsol valami hideg frissítőt?

A meteorológia szerint még nem érte el a hőmérséklet a heti legrosszabbat, de nekem már olvad az agyam. Konyhát csak annyi időre akarok látni, mikor kinyitom a hűtőt és napközben limonádét, este pedig egy pohár jó rozét töltök. Külön bónusz a hideg italokhoz a hűtőnyitáskor keletkező jeges fuvallat...
Persze, azért főzni is kell, de annak azért örülök, hogy a 8 kg meggyet még szombaton befőztem...

Szóval, egy jó pohár gyöngyöző limonádét valaki?

2010. július 12., hétfő

-10°C

Úgy értem, az ember hőérzetéből, legalább arra a pár percre, míg ezt szépen benyalja... ;-)

Egyébként ez életem első home made fagyija, holott pár éve annyira rágyógyultam a témára, hogy még fagyigépet is beszereztem. Igaz, már ez is kissé kalandos volt, mert a szezon vége felé kapható egyetlen megfizethető árú (kevesebb, mint 10 ezer Ft) egy Elta márkájú gép volt. Megvettem, de csak utána vettem észre, hogy lyukas az akkutartálya. Már pedig, hacsak nem akkufolyadék fagyit akarok enni, akkor ez nem annyira nyerő. Erre ugye nem volt garancia, mert akár én is kilyukaszthattam, cserélni nem tudták, ment az egész a szemétbe.
De nem adtam fel, vateráztam magamnak egy Philipset.....csak azért, hogy mintegy három évre felkerüljön a kamra legfelső polcára, használatlanul... Sok hűhó semmiért.

Nem is tudom, miért MOST került le a kamrapolcról... az élet nagy titkai...

2010. július 10., szombat

Megúsztuk...avagy dejá vu

Ezúttal egy akár súlyos következményekkel fenyegető motoros balesetet...
Persze nem hihettem, hogy ilyen sose lesz, csak reméltem...
A fotó 2007-ben készült a kisfiamról, amikor csak a fotó kedvéért ült motorra (mopedre). Szerencsére, amikor valóban motorozik -akár a környéken is- megfelelő védőruhát visel...
Mert, hogy ma délután csak leszaladt a közeli központba pénzt felvenni (ment a Balatonsoundra), mikor hazafelé motorozva a főúton nem adták meg neki az elsőbbséget...

2010. július 9., péntek

Magashegyi levegő

Azt hiszem, a következő két hét kánikulájában sokszor fogom még visszasírni a tegnapi napot.
Talán a Budapesthez (Érdhez) legközelebbi magas hegyre kirándultunk tegnap, sajnos a kellemes hőmérsékletet nem tudtam úgy hazahozni, mint azt a kis izomlázat a combomban.
Évek óta visszatérő téma nálunk, hogy nyáron nem fogunk semmi meleg helyre menni, hanem csak fel, a hegyekbe, mert ott jó idő van, mi meg nem igazán vagyunk napimádók, akik egész nap a strandon fekve süttetik magukat. (kivéve az évi elmaradhatatlan vitorlázást, de az ugye egy egészen másfajta dolog)
Nem mondom, a hegyi vakációzásnak nem kis mértékben gátja az osztrák árszínvonal is... erre orvosság az egynapos kirándulás, otthon alvással, ezt bonyolítottuk le tegnap.

Schneeberg

Alsó-Ausztria legmagasabb hegye, innen kezdődnek az "igazi" hegyek. Bécsből csak egy óra autóval, gondolom, kedvelt kirándulócél hétvégente a nagyvárosból elszökni akaróknak.

2010. július 6., kedd

Tükör magunk elé...

Tegnap este színházban voltunk, és kicsit még most is a hatása alatt állok a dolognak. Jól van ez így persze, még akkor is, ha első blikkre, sőt, talán még másodikra is, a darab nem volt túl elgondolkodtató, mély mű....

Thália Színház: Sírpiknik

A mostanság divatos könnyed, nevettető kis semmiség megspékelve némi könnyes-bús fordulattal.
Annyira pont, hogy ne legyen a mai modern nézőnek lelkiismeret furdalása a felhőtlen, gondtalan szórakozás miatt. Nem, a magas kultúra szükséges, de ugyan ki képes megemészteni a mai tempójú életben a nagy görög drámákat és Shakespeare tragédiáit?
Viszont az operettet meg a könnyed bohózatokat kicsit lenézi a mai ember, nehogy már "csak úgy" szórakozzon, röhögjön egy este... azok tanulság nélkül kicsit szégyellni valóak, mint a Barátok Közt és a Győzikesó....

De itt az idő, én bevallom, hogy -bár a fent említett két ópusznak nem is vagyok nézője, bár szórakoztatóipari profizmusukat készséggel elismerem- én vevő vagyok a könnyed nyár esti szórakozásra. Mert kell a röhögés, kell a teljes kikapcsolás.
Erre mit kaptam tegnap este?
Azóta is a darabon jár az eszem, továbbgondolom magamra, a családomra...
Azaz, mit is kaptam? Könnyed szórakozást és fúúj, mégis valami továbbgondolni valót? ;-))))

Aki látta a Hat hét, hat táncot, tudja miről beszélek, bár -szégyen- de a két darab azonos szerzője csak ma tűnt fel, mikor képeket kerestem ehhez a poszthoz. Persze a hasonló dramaturgia rögtön bekattant, csak ezt tegnap este még a véletlennek, illetve talán helyesebben a trendnek tulajdonítottam.

2010. július 5., hétfő

A görögök válasza a lasagne-ra

A Bazi nagy görög lagzi (és koppintása, a Danone reklám) óta tudjuk, hogy MINDEN a görögöktől származik. Lehet, hogy a lasagne-nak is görög őse volt, aki aztán -ha ízben nem is, de- hírnévben lepipálta szülőanyját?
Vagy ez is "csak" egy olyan étel, ami nagyon sok nép konyhájában létezik hasonló formában...

Ízeiben mindenesetre tökéletes kánikulai étel (nem hiába görög), ám sajnos nem csak a sütő megy miatta egy órát, de a tűzhely is serénykedik rendesen, mire minden összeáll hozzá.

2010. július 3., szombat

Kerti rizottó

Nem tudom, én vagyok-e csak ilyen kifordított, de nem szeretem a rizst.
Mint becsületes sváb leszármazott reggeltől estig, januártól decemberig ellennék én krumplin. Az én uram viszont (aki ugyan nem sváb, de echte német -a nagymama még kint született Essenben, majd hat évesen költöztek Magyarországra) viszont akár ferdére is operáltathatná a szemét, mert rizst enne rizzsel....

2010. július 2., péntek

Sós tejbegríz deluxe

Esetleg római puliszka?
Vagy gazdag polenta?
Lehet vitatkozni.
A tény tény marad: semmi kis alapanyagokból jó kis nyári kaja lesz.

Némi előkészület, kis várakozás, még egy kis munka, aztán a többit elintézi a sütő.

A recept már nagyon régóta begyűjtve, de meg nem főzve figyelt a receptes dossziém alján. Aztán egy jó múltkori Ázsia bolti látogatásom során hirtelen felindulásból vettem egy kis zacskó durum grízt.
A gríz (hasonlóan a recepthez és még sok minden máshoz, amit az Ázsia boltban a kosaramba tömök) szintén parkolópályára került, és a napokban jutott eszembe, hogy el kéne használni, vagy legalább egy részéből főzni kéne belőle valamit...
Így talált hát egymásra a gomb (durum gríz) és a kabát (a gnocchi recept)...
Gondolom, rendes magyar grízből is ehető az étel, de ahogy az igazi olasz tészta is durumlisztből készül, úgy ha van rá mód, akkor érdemes ezt használni.