De vettem már cipőt is, olyan alkalmi darabot egy ezresért, amit megint csak egy évben egyszer veszek fel (centis sarkú, fekete selyem alkalmi darab, boltban megint csak ennek többszöröse, ami nem áll arányban a kihasználtságával)
Vevőként igazán "nagy fogásom" nem volt, azaz, mikor pár fillérért az ember kifogja álmai márkás táskáját, biciklijét, könyvgyűjteménye egyetlen hiányzó darabját....de vannak ismerőseim, akik igen (nyilván így születik az urban legend ;-))) mindenki ismer valakit, aki ismer valakit, akivel már előfordult)
Vannak dolgok, amiket nem merek itt venni. A fentiek ellenére cipőkkel óvatos vagyok (lévén a Borsószem királykiasszony hozzám képest kutyafüle, még akkor sem tudom, hogy kényelmes lesz-e a cipő, ha fel tudom próbálni), ruhát egyáltalán nem (azt is szeretem felpróbálni, mert a méret nem minden), illetve nagyértékű cuccokat.
Nyolc-tízezer forint felett pedig semmit nem veszek meg, csak, ha személyesen tudom átvenni, mert a fotó egy dolog, látni azt, amiért ennyit fizetek, meg egy másik. Nem beszélve a biztonságról, azokról az egyáltalán nem urban legend történetekről, amikor egyáltalán nem kapta meg a vevő az átutalása után a kifizetett termékét. Nos, nekem ez a kb. 10 ezer forint a határ, ami még nem fáj nagyon, ha bukom.
Időnként nagy szemeket meresztek az eladók árképzésére: láttam már mindenféle árut drágábban (+ postaköltség!!!), mint ahogy valamelyik webshopban vagy rendes boltban kapható volt. Azaz, a kellő körültekintés itt sem spórolható meg: tessék elmenni pár boltba, a gugli vagy a különböző árösszehasonlító oldalak segítségével feltérképezni az on-line boltokat is. Valami nem automatikusan olcsóbb csak azért, mert a vaterán vesszük!...
Kedvencem, amikor használt, de akár teljesen leharcolt sílécet, kerti bútort, kanapét, fűnyírót árul valaki 1-2 ezer forinttal olcsóbban, mintha újat vennék magamnak a szakáruházban....
Ezen mindig el szoktam merengeni: jó, a szívéhez nőtt, meg mondjuk három éve annyiért vette, de miért vegyen valaki közel eredeti áron használt, garancia nélküli, kicsit elavult terméket? Nézegetem ezeket a termékeket: sokszor hetekig hirdetik, újra és újra nekifutva, egyetlen licitáló / érdeklődő nélkül, de egy fillérrel sem csökkentik az árat. Különösen érthetetlen ez annak fényében, hogy most már mindenféle díjat is szed a vatera az el nem adott, magyarul nem piacképes áruk után.
De sokan ragaszkodnak egy magasabb árhoz, mintsem, hogy hamar megszabaduljanak a feleslegessé vált, megunt darabtól és hamar pénzhez jussnak.
(Kicsit más eset és sokkal szomorúbb persze, ha pénzhiány miatt kell valamit eladni. De itt sem biztos, hogy nem jobb-e megelégedni azzal a kevesebb, de szinte azonnali pénzzel, mint hetekig, hónapokig hirdetni valamit)
Mivel tavaly költöztünk, egyre gyakrabban adok el magam is ezt-azt a vaterán. Nem üzleti céllal, hanem "lomtalanításival": innen-onnan kapott soha nem használt ajándékok, első felindulásból megvett, soha nem hordott cipő vagy ruha, sportszer, vagy még használható, de általunk már lecserélt háztartási gép. (egy prémium márkának számító sütő vagy mosógép pl. egy forintról, minimál ár nélkül, csak vigye, aki akarja!)
Tehát igyekszem tényleg úgy szabni az áraimat, hogy mindketten jól járjunk: nekem jó érzés, hogy nem kidobtam pl. az előző lakótól örökölt teljesen működőképes sütőt vagy mosogatógépet, hanem valaki még hasznát veszi. (háztartási kütyük esetén pedig nem elhanyagolható szempont, hogy nem kell nekem szenvedni az elszállításával, tehát a vevő szinte szívességet tesz nekem)
Szóval, tényleg igyekszem fairen működni eladóként: nem ködösítek a termék állapotával kapcsolatban, nem festem szebbre, a végén úgyis eljön az igazság pillanata, és minden kiderül, nem?
Ennek ellenére sikerült már Isten állatkertjének néhány prominens képviselőjével, azóta másképp olvasom én is az eladók szűkszavú, katonásnak, sőt, korábban egyenesen nem vevő barátnak tűnő ismertetőit, hogy pl. "ha három napon belül nem történik meg a kapcsolatfelvétel és hét napon belül az átvétel, automatikusan negatív értékelést von maga után"... De kicsit óvatosabban olvasom a negatív értékeléseket is, mert ugye ki tud igazságot tenni, kinek volt igaza, pláne a közzétehető 500 karakteres hosszból?
kép innen
Vevőként eddig tényleg csak korrekt, sőt, időnként kimondottan jó fej eladókkal találkoztam. Szerencsés voltam csak, nem tudom.A másik oldalról nézve, eladóként viszont úgy érzem, hogy eladóként mindent megtettem a korrekt együttműködés érdekében, de ahogy apósom mondja, nem vagyunk egyformák..... szerencsére.....
Épp úgy futottam tündéri vevőkbe, mint nehéz esetekbe, sőt, ritkán komplett elmebetegekbe, akiktől sikerült két negatív értékelést is beszereznem (az egyiket ráadásul úgy, hogy maga a vatera kötelezett rá, hogy ne tartsam be a vaterás szabályzatot, és hagyott benne a kakiban...). Szóval, az eladás sem fenékig tejfel, mert a a sikeres lebonyolítás érdekében néha tényleg keményen meg kellett dolgozni. Idő, benzin, fáradtság.... sokszor talán meg sem érni nem egyszerűen kidobni vagy tovább kerülgetni valamit.....
Amit megértettem az egészből, hogy a felek sokszor nem kommunikálnak rendesen, nem mondják el egymásnak, mi bajuk. A telefonbeszélgetés (pláne ismeretlenül) vagy egy szűkszavú e-mail pláne csak korlátozott információkat oszt meg, a partner nem lát a szavak mögé: nem tudja, hogy azért vagyunk kelletlenek, mert alkalmatlan az időpont, pl. beteg a gyerek, és most rohan orvoshoz vagy a főnök áll a háta mögött, vagy azért jelentkezünk ritkásan és kérünk türelmet és türelmet az átvételhez, mert egy lakásfelújítás kellős közepéről próbálunk nethez jutni, meg onnan megszervezni a dolgokat, ami nem mindig sikeres. Vagy idénymunka van, alig van idő szusszanni is, nem, hogy utalást indítani a bankba, meg rendszeresen tartani a kapcsolatot...
Aztán csodálkozunk, ha a másik fél, akinek szintén megvan a maga dolga, maga élete, nem érti vagy nem úgy érti és elunja...
Tanulság? Talán csak annyi, hogy akinek nincs ehhez idege, maradjon inkább vevő. Aki viszont szeretné Isten állatkertjét tanulmányozni, eladóként -szerény díjazás mellett- ismereteket szerezhet a témában. Vevőként viszont megéri tartani a kapcsolatot, hiszen a legtöbb eladó valóban szeretné eladni, kiszórni, amit meghirdetett, nem akar új aukciót, így szívesen (vagy, ha nem szívesen, akkor is) vár a vevőre, ha érzi, hogy annak szándékai komolyak, csak épp valami akadályozza.
Nektek milyen tapasztalataitok voltak? Egyáltalán: vateráztok?
Vagy melyik a nyerő? Vatera, tesz-vesz, e-bay?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése