2010. november 24., szerda

Melegebb égtájak

Már hetek óta kotlok ezen az ötleten. Kicsit a Víggel szembeni török volt a kezdő lökés, aztán az, hogy a Zuram bolondja a kuszkusznak és a kicsit exotikusabb ízeknek. Én ugyan emlékeztem valamiféle receptre, amit talán még vagy tíz éve láttam az RTLKlubon: Spanyolországban voltak, valami főtéren főztek, és kimondottan "mór" jellegűen töltötték meg a paprikát.... Na, ezt nem találtam meg. Ezért aztán hétről hétre tolódott a dolog.
el-felhorgadó lelkesedéssel túrtam a netet, és bár találtam esélyes jelölteket, de egyik sem volt a NAGY Ő, mindegyik csak "majdnem" volt az, amit én szerettem volna.
Így aztán pár receptből gyúrtam össze egy melegebb tájakat idéző ételt (amit, mivel semmiféle marokkói vagy spanyol szakácskönyvben nem találtam ilyet), nem mernék MAROKKÓI-nak nevezni, hanem ahogy a kiindulópontként szolgáltató receptek, csak marokkói vagy mór ihletésűnek...


A recept tehát meglett, de hiányzott még valami... talán a végső lökés vagy nevezzük a múzsa csókjának?

2010. november 23., kedd

Ülj mellém a kandallóhoz, ....

(Kisfaludy Sándor)


De nem is kell kandalló, most, hogy valóban beköszöntött az ősz, sőt, az időjárás előrejelzés szerint hamarosan itt a tél is, semmi nem esik jobban, mint mesélni egy kicsit a múlt hét végi újabb balatoni kirándulásról... az utolsó indiánnyaras hétvégén.

2010. november 21., vasárnap

Pite ez is!

Azon ritka esetek egyike fordult elő, amikor kimondottan azért vettem meg, és olvastam el egy könyvet, mert sok pozitív véleményt olvastam róla.
Azaz, nem is tudom, mennyire olvastam, mert ahhoz képest, kezdetben kissé meglepett a könyv szerkezete és cselekményének ideje. Sőt, tulajdonképpen majdnem oda vezetett a dolog, hogy már szinte le is tettem a könyvet... csak épp nem vagyok az a típus, aki, ha elkezdi, nem olvas végig egy könyvet. (másban sajnos korántsem vagyok ilyen kitartó ;-)

2010. november 19., péntek

Kecske a háznál

Mert a kecske jó, a kecske kell a háznál: kecsketej, kecskesajt, kecskeszalámi (na tessék, megint egy gyerekkori emlék: dédnagynénéim hosszú spájzában a lelógó kecskeszalámik...)
Miért ne lehetne nekünk is kecskénk? Nem egy lakótelepen lakunk, hanem családiházban, nagy kerttel... kell egy kecske.
De a kecsketartás macerás, amúgy is sok az állat már a háznál (3 kutya és egy macska), ha nyaralni megyünk külön kutyaszitterről kell gondoskodni.
Akkor a megoldás: KETTŐ AZ EGYBEN!


2010. november 10., szerda

A legjobb ebéd az északi parton...

Már sokat írtam a Balatonról, így elég jól kitalálható, hogy a drobek család az ŐSZI Balatont preferálja.
Így van ez már egy jó ideje, talán pár éves volt a fiam, amikor sok-sok nyári Balaton után egyszer a születésnapját, azaz Dömötör napjának környékét töltöttük Keszthelyen és a Balaton Felvidéken.... Az a teljesen más hangulat megfogott minket, és nem ereszt azóta sem...
Mióta érdiek lettünk (épp az idén volt tíz éve) kirándulásaink legkézenfekvőbb úticélja, hiszen -ha nem a NYÁRI M7-ről beszélünk- innen tényleg csak egy ugrás az egész..
.
Így hát ezen a szép, vénasszonyok nyarát pótló novemberi szombaton magától értetődően indultunk megint a Balaton felé: ezúttal Tihany volt a konkrétabb úticél, azzal a hátsó szándékkal, hogy onnan majd továbbmegyünk még Badacsonyba, és a Szeremley féle Szent Orbánban ebédelünk.


2010. november 9., kedd

Kis semmiség... mégis ebéd

Sokszor járok úgy, hogy túl sokat veszek valamilyen zöldségből, aztán visszamarad egy része. Én meg -jó sváb lány módjára- sajnálom kidobni. Aztán hervadozik, darvadozik a spájzban, és vagy eszembe jut valami a felhasználására (ilyenkor egészen konkrétan olyan nagy-nagy elégedettség tölt el, mintha milliókat spóroltam volna ;-) vagy kidobom (és szinte hallom nagyapámat -aki egyébként a család nem sváb részét képviselte- a pazarlásra panaszkodni).



2010. november 8., hétfő

Aki nem hiszi, járjon utána!...

Tudor mániám most Anglián kívülre vezetett. Robin  Maxwellel a Boleyn Anna életét bemutató könyvein keresztül ismerkedtem meg. Aztán először korban  (Henrik előtti és Erzsébet uralkodása alatti) távolodtam az első Maxwell könyvemtől, most pedig földrajzilag is: kb. 50-60 évet ugrottam vissza Boleyn Anna korához képest, és kb. 1200 km-t utaztam dél felé, Angliából Toszkánába.
A könyv Leonardo da Vinci édesanyjának "története", kicsit mesés, kicsit regényes, de nagyon szórakoztató darab... némi slussz poénnal, amit nem is sütnék most el ;-)


Tehát 1450 körül kezdődik a történet, ott, hogy a zabolátlan, a kor szokásain és erkölcsein kívül élő, szabad szellemben nevelkedő Caterina szerelmes lesz, szerelme beteljesedik, teherbe esik, és megszületik Leonardo da Vinci.