2011. november 28., hétfő

Kiskisasszon`káknak az ő rózsaszín budoárjukba

Nem tudom, ki hogy van vele, de mostanság rengeteg új könyv jelenik meg, de (vagy épp ezért) nagyon nehezen válogatok a friss megjelenések közül, mit is kéne megvenni, elolvasni.
Ezért aztán -néhány merész beleválasztás kivételével- marad a "bevált téma" vagy a "bevált író" szerinti kiválasztás.
Nem hinném, hogy a fenti problémával egyedül állnék, mert úgy vettem észre, kész iparág épül mostanság arra, hogy valaminek, valakinek a farvizén eladjanak olyan "műveket" is, ami nem, hogy az olvasást, de a papírt sem éri meg, amire nyomták.
Jane Austen pedig -ahogy a Tudor kor is- divatban van, mi több évek óta divatban van, nem csak a könyveit adják ki újra (két kiadó is egymás mellett ugyanazokat), de ugye számtalan film is készült a könyvekből, nem beszélve a pár napja általam is bemutatott Jane Austen "ízesítésű" ;-) filmekről, mint a Jane Austen könyvklub, vagy akár -ha kicsit tágabban értelmezzük - a Brigdet Jones-t is ...

A kép forrása

Szóval, se szeri, se száma a Jane Austen-nal kelendőbbé tett termékeknek, veszélyben van minden rajongó ;-)

2011. november 27., vasárnap

15 perc alatt a Távol-Keletre?

Nem merném megkockáztatni, hogy az alábbi fogást japánnak nevezzem, mert mivel a saját agyszüleményem, így egészen biztos semmilyen japán fogásra nem hasonlít, még akkor sem, ha egyébként valóban sok japánra is jellemző fűszer, hozzávaló ízesíti.
A múzsa megint csak a rohanás volt, és az, hogy nem kelljen sok hozzávaló az ételbe. Így tulajdonképpen három fő hozzávaló került bele, a többi olyasmi, ami egy nemzetközi ízesítőkkel jól felszerelt kamraszekrényben megtalálható elvileg. Így pár perc alatt tényleg messzire "utazhatunk" ebből a mostani trutymóból.
Leggyakrabban nem is szűzpecsenyéből szoktam csinálni, hanem vörös tonhalból vagy lazac derékból, de most nem volt halam, ezért "fanyalodtam" a szűzpecsenyére.
Gyors, majdnem japán
  • 1 közepes sertésszűz
  • 2 nagyobb fej fejessaláta
  • 2 csomag újhagyma
  • 3-4 marék szezámmag
  • 0,5 dl szezámolaj
  • 1 dl rizsecet
  • 0,5 dl szójaszósz
  • 4-5 ek méz vagy barnacukor
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 kisujjnyi gyömbér

2011. november 25., péntek

... Barátságos, meleg szobában

Gondolom, a fenti válasz kérdését (hol a boldogság mostanában?) sokan kérdezik mostanság velem együtt. Nálunk ma akkor köd volt, hogy az orrunkig nem láttunk, minden vagy csurom víz volt (jellemzően épületek közelében), vagy le- és ráfagyott mindenre a pára, amire csak tudott (az épületektől távolabb)
A péntek rövidebb nap egy kicsit, mi meg másfél-két éve bevezettük a délutáni kávézás szertartását. Mint az angol ötórai tea, csak mi kávézunk. És sütizünk. Lehet sejteni, hogy ez a kis szertartás vitte végromlásba a fogyókúrámat.... de ez már egy másik történet.
Szóval, ha mindketten itthon vagyunk, tehát jellemzően hétvégén öt óra tájban szépen szertartásosan meguzsonnázunk. Ez nem a reggeli rohanós kávé, ilyenkor valami kis édes is jár hozzá. Rossz esetben csak valami "gyári" (kakaóscsiga, kalács), még rosszabb esetben keksz, de olyan randa, hideg, nyirkos napon, mint a mai mi lehetne kellemesebb, otthonosabb érzés, mint egy finom, langymeleg házi sütemény a kávé mellé.
(Mellékszál ugyan, de ebben a puha, meleg hangulatban különösen sokat gondoltam a -legalábbis tudomásom szerint- máig meg nem került kis szálkás szőrű tacsira, aki valahol kint kóborol az erdőben.... Szegénykém....

A receptet még a nyáron fedeztem fel a BBC Good Food-on, vártam is a körteszezont. Mikor először megcsináltam óriási siker volt, így ma ismételtem. A süti előnye, hogy az első lépéstől kezdve a tálalásig 1 óra alatt megvan (gondolkoztam valami kelt tésztán is, de arra ez ugye eleve nem áll meg), a másik, hogy annyira egyszerű, hogy bárki belefoghat, aki csak kevert már ki életében egy palacsintatésztát. Leírni tényleg hosszabb volt, mint kikeverni a tésztát. A hozzávalók mennyiségétől sem kell megijedni, sok dolog elhagyható, azzal is élvezetes lesz a végeredmény, de ha mindent belerakunk egy krémes, lágy, de rafinált ízű süti lesz a jutalmunk.
A mennyiségek nem tévedés eredményei, tényleg ennyire kevés száraz anyag kell bele, az eredmény ennek megfelelően inkább egy bő 4 személyes adag.

Körtetorta
a tésztához:
75 gramm liszt
75 gramm barnacukor
50 gramm vaj olvasztva
1 púpos teáskanál sütőpor
2 tojás

a gyümölcs:
50 dkg érett körte
1 citrom
2-3 evőkanál valamilyen alkohol (elhagyható)

2011. november 22., kedd

Ebadó?...

Minimális körítéssel:
ma kivittük (volna) a kutyáinkat sétálni.
A laktanya kapujánál, ami egyben az utca vége és egyes polgártársaim szerint szemétlerakó két éktelenül ugató sima szőrű foxi (mix) kutya keveredett elő a bokorból. Nagyon szerencsétlennek tűntek, nem elkóboroltnak, hanem inkább olyanoknak, akiket kitettek egy ismeretlen helyen, és be vannak tojva. A Zuram odébb vitte a mi hármunkat, én meg szépen, ahogy Cesar Millantól is látni, pár méterre, nem rájuk nézve, nem hozzájuk szóva leguggoltam hozzájuk. (a fiú annyira ugatott, hogy nem tudtam, tényleg agresszív, vagy csak be van sz..va)
Szóval leguggoltam, és már a nyakamban is voltak...
Mindkettőn nyakörv, még nem nagyon rossz bőrben, de azért elég vékonykák voltak.

Ő volt a szuka: szemében a tíz perces ismerettség utáni teljes bizalom és odaadás
A lánynak, aki a barátságosabb volt, leszedtem a nyakörvét, hátha van benne valami cím (és akkor mégis csak elkóboroltak), de persze nem volt.

2011. november 21., hétfő

Alakítsunk könyvklubot!

Épp most néztem meg a "Jane Austen könyvklub" c. filmet. Véletlen akadtam rá, eddig még csak nem is hallottam róla. (holott 2007-es film, a port.hu-n 8,4-es értékelést - tízből- mondhat magáénak.
Le vagyok maradva????
(innen spoilerek is előfordulhatnak, akit zavar, az innen ne lapozzon tovább)


Lehet.
De meg kell mondjam, amennyire bizonyos dolgokban utálom Amerikát, időnként ugyanannyira futok bele olyan dolgokba, amiket most rögtön megvalósítandónak tartanék, és ha tényleg ilyen lenne -nem csak fiction szinte- már költöznék is. Vagy még jobb lenne adoptálni itthon a jó dolgokat, és maradni....

2011. november 18., péntek

Ez pont olyan....de tök más!

(Kicsit messziről indul a történet, de azért eljut a témához!)

forrás
A korábban soha nem vallottam be, hogy megszállott Beugró fan vagyok, sőt, sikerült az egész családot elfertőzni. Többször láttuk őket élőben is, mindegyik fergeteges volt, de a tévé előtt is ott ülünk, ha csak tudunk. Itt már vegyesebbek az élményeink, itt időnként jobban lehet érezni a fáradtságot, pillanatnyi ötlettelenséget. Holott az ember azt mondaná, egy adásba csakis a legjobb jelenetek kerülhetnek be, tehát jobbnak kell lennie, mint az akár technikai bakik miatt ismétlésekkel, kényszerszünetekkel megszakított élő műsornak. De nem. (azt nem hiszem, hogy mindegyik élő előadást úgy fogtunk ki, hogy pont azok voltak olyanok, mikor már fájt a nevetés)

2011. november 16., szerda

Folytköv....?

Közzétettem a nagy búcsút.
De mostanában mégis egyre gyakrabban vetődik fel (és úgy tűnik, nem csak bennem, aminek örülök!), hogy ha nem is olyan tempóban, meg kicsit változtatva is a tematikán, mégis csak írni kéne?
Mostanában egyre határozottabb vagyok.
Vagy mégsem?


Gyűlnek a "bent ragadt" témák, mint pár családi túra, ráadásul az egyik kimondott gasztro: Ráspi, Kistücsök, bécsi naschmarkt... bár, tkp. a többin is volt rendesen gasztro élmény: a váci Desszert Szalon és az új szerelem, az Anyukám mondta, pár színház (Momentán Társulat), jópár film (újabb gasztro filmen nyomtam fel az agyam: Eat, pray, love!). Mi több, néha talán még néhány új recept is lenne, bááááár, a fent említett tematikai változatás ezt a területet érintené leginkább.
De olyan hülyén venné ki magát a nagy búcsúzás után.
Szóval, tényleg soha ne mondja az ember, hogy soha.