Ebadó?...

Minimális körítéssel:
ma kivittük (volna) a kutyáinkat sétálni.
A laktanya kapujánál, ami egyben az utca vége és egyes polgártársaim szerint szemétlerakó két éktelenül ugató sima szőrű foxi (mix) kutya keveredett elő a bokorból. Nagyon szerencsétlennek tűntek, nem elkóboroltnak, hanem inkább olyanoknak, akiket kitettek egy ismeretlen helyen, és be vannak tojva. A Zuram odébb vitte a mi hármunkat, én meg szépen, ahogy Cesar Millantól is látni, pár méterre, nem rájuk nézve, nem hozzájuk szóva leguggoltam hozzájuk. (a fiú annyira ugatott, hogy nem tudtam, tényleg agresszív, vagy csak be van sz..va)
Szóval leguggoltam, és már a nyakamban is voltak...
Mindkettőn nyakörv, még nem nagyon rossz bőrben, de azért elég vékonykák voltak.

Ő volt a szuka: szemében a tíz perces ismerettség utáni teljes bizalom és odaadás

A lánynak, aki a barátságosabb volt, leszedtem a nyakörvét, hátha van benne valami cím (és akkor mégis csak elkóboroltak), de persze nem volt.

Mindkettő fiatalnak nézett ki, tiszta, élénk, érdeklődő tekintettel, a lány kicsivel idősebbnek tűnt a fogai alapján, mi 3-4 év körül tippeltük, ő akár fajtatiszta foxi is lehet, a fiú talán a kölyke, már ő is felnőtt, de még fiatal (1 év körül), benne már egyéb vér is került, és a fiú kutyákhoz méltóan egyszerűbb gondolkodásúnak tűnt, mint az anyukája.

Kupaktanácsot tartottunk, és döntöttünk, nem hagyjuk ott őket. (míg ez tartott, újabb autó érkezett, ők meg odafutottak reménykedve... ezzel is megerősítve a gyanúnkat, hogy kocsiból tették ki és hagyták ott őket)

Fülelés a szomszéd kutyákra

Szóval, döntöttünk, hogy MI nem hagyjuk ott őket, még akkor sem, ha egy jó ideje (az első, 2004-ben befogadott kutya óta, aki aztán hosszú küzdés után talált új gazdikat Németországban)  tudjuk, hogy nem egyszerű az ilyen lépés, mert onnan felelősek vagyunk értük.
Magyarán, ha nem találok neki én a befogadóhelyet, akkor bizony marad nálam a kutya... Hiszen más micsodájával nem illik és nem is lehet verni a csalánt, nem másnak mentem meg, a menhelyek teli vannak, ők maguk saját kezűleg is rengeteg kutyát mentenek, nem beszélve az "emberbarátságból" direkt náluk leadott állatokról. (A gyepmesteri telepekről meg nem beszélek, mert ugye az az automatikus altatás 14 nap után, ez állatbarátnak NEM alternatíva)
Tehát úgy döntöttünk, jönnek haza, aztán lesz, ami lesz, ha senki, hát maradnak, aztán majd szteppelünk, hogy megoldjuk valahogy a dolgokat öt kutyával...

A lány levakarhatatlanul és mindenféle kérés nélkül jött mellettünk (az első jó szóra úgy döntött, hogy hisz nekem), a fiúra, mert ő félénkebb volt, feltettem egy pórázt, de azzal már mindenféle noszogatás, rángatás, feszítés nélkül jött mellettünk. A kocsihoz érve szinte láthatóan felderültek, és vezényszóra a mieinkkel együtt szépen be is szálltak, majd itthon ki is.

Kaptak enni, persze habzsoltak. De ami megint csak azt bizonyítja, hogy kitett kutyák lehettek: két tál vizet kiittak (mert ugye a környéken nincs folyóvíz, a szárazság miatt pocsolya sem). A kertben megint csak úgy közlekedtek, mint civilizált ebek, és le nem tudtam őket vakarni, míg jöttünk- mentünk, hogy összedobjunk nekik valami ideiglenes helyet.
Közben ment a telefonálgatás, tudunk-e nekik helyet találni, találunk-e segítséget? (a fiú itthon is igen ugatósnak bizonyult, a szomszéd, szintén kan, kutyával egyfolytában ment a hetvenkedés, ez hosszan így nem nagyon maradhatott a szomszédok miatt, hiszen zengett az egész környék, de a lány megint tündéri volt: beült a kosárba, és szemrehányóan nézett a másikra....)
Végigpróbáltunk jópár számot, végül nagy nehezen, némi protekcióval (ahogy fent írtam, sajnos-szerencsére van már némi referenciánk egy-két helyen) került hely.
Ugyanott, mint tavaly karácsony előtt (ahol éppen megint 100 helyen 150 állat van, és az egyik önkéntes épp akkor indult egy kutyát menteni, akit mi is láttunk a hatos út kellős közepén, forgalommal szemben ügetni)
Levittük őket egy nagy zsák táp, meg a berendezett kutyakosár kíséretében.
A lefelé úton is maximálisan kulturáltan viselkedtek (egy helyben ülve, érdeklődve nézelődtek).
Bekerültek egy kennelbe, mikor vittem be még nekik a kosarat, úgy megörültek nekem, mint a saját kutyáim, ha hazaérek. Teljesen meghatódtunk, bőgve hagytam ott őket, holott kb. két óráig voltak az "én kutyáim", akikért felelősséggel tartoztam.

Ha valaki esetleg szeretné őket, vagy egyiküket örökbe fogadni, ez a látszólagos happy end ne tartsa vissza.  "Jó helyen vannak",  de a legjobb menhely sem jó hely, csak egy fokkal jobb a fagyokban bokor alatt lakásnál! A legjobb hely (szerető, felelősség teljes, és következetes) gazdinál van! OTTHON!


Közben persze gyártottuk az elméleteket, hogy kerültek utcára, és arra jutottunk, hogy ugyan kerti kutyák voltak, de nem tartották őket rosszul, mert nagyon jól voltak szocializálva, bíztak az emberben és ismerték a civilizációs dolgokat (autó, parancsok, póráz, simogatás, ölben lenni). Talán valami idős emberé lehettek, aki szerette őket, ő meghalt, a házát eladták, a kutyáknak nem került gazda és az örökösök kirakták őket... Sose tudjuk meg.
Én persze azt se bánnám, ha a menhely egyik önkéntesének/alkalmazottjának lenne igaza (maximális respekt nekik a munkájukért, csak, hogy ezt is megörökítsem), hogy lehet, csak elkóboroltak, és megtalálja őket a gazdi, mert ő olyannal is találkozott, hogy valaki bevitt egy kutyát, hogy látta, ahogy kirakják, a gazdi meg bőgve kereste a kutyát... bár csak így lenne! Mert a menhely nem JÓ megoldás, csak éppen jobb, mint az utcán lenni. Bárcsak igaza lenne.... de nem tudom. Látunk itt a környéken sok kutyát ember nélkül, de ők ott ültek azon a sarkon, az alatt a bokor alatt, védelmezték a közelben járóktól, minden autóhoz odaszaladtak, nem ettek, nem ittak legalább egy-két napja.... Nem tudom. Mi megesküdnénk rá, hogy kitették őket, ami az elkóborlás mellett szólhat csakis a nyakörv... de az arra is szolgálhat,  hogy mutassa, nem vadak, hanem civilizáltak, és legyen esélyük segítségre...

Erről az egészről persze eszembe jutott az ebadó, hogy ki tudja, hány kutyát vernek el miatt a háztól. Mert hatezer forint nagy pénz manapság egyes háztartásokban, bárkik is gondolják azt, hogy havi ötszáz mindenütt akad. Pláne, ha egyszerre fizetendő, pláne, ha a kutyára nem költenek, ha nem muszáj, mert tartozék inkább, mint barát, mint társ.
Persze mi, szerencsék, akiknek a kutyái még szerencsésebbek, kicsit szívjuk a fogunkat és fizetünk, de ahol választani kell a villanyszámla befizetése vagy a gyereknek új cipő vétele és az ebadó közt, ott nincs választás, mint valahogy megszabadulni a kutyától. Ha minden kötél szakad, utcára téve a néhai házőrzőt.
Nem rend lesz az ebadóval (kevesebb kutyaszar vagy több menhely), hanem több a falkában kóborló, esetleg kárt is okozó vagy veszélyes állat.
Nem ők tehetnek róla.
Nekik még annyi választásuk sincs, mint egy szerencsétlen hajléktalannak, aki ugyan sokszor ugyanúgy nincs döntési helyzetben hogy az utcán éljen-e, de legalább(???) feladhatja a harcot. (persze, szomorú dolog, ha ez az egyetlen kiút)
Igaz, hozzá kell tenni, bármennyire is nem politizálok ezen a blogon, hogy manapság már ők is törvényt sértenek, ha nem férnek be a kevés menhely egyikére, és emiatt az utcán alszanak, szóval a törvény szerint mégis csak több választásuk van, mint az az egy, amiről én írtam....

No comment, ez Magyarország erkölcsi fejlettsége, érzékenysége a XXI. században.
(azért sem idézem Gandhit, az állatokkal való bánásmódról és az erkölcsi fejlettségről, pedig....)
És nem akartam ilyen posztot, meg egyáltalán semmi napi híreket idekeverni, de a valóság betette a lábát...

UPDATE!

Ugyan nagyon belekeseredtem az egészbe, ez jól látszik a poszt végén is, de egészen kivételesen (szinte) happy enddel zárult  a dolog, én meg nagyon örülök, hogy nem volt igazam, és a világ talán tényleg kicsit jobb hely, mint néha kinéz....
A kutyák már otthon vannak a gazdijukkal!
Aki volt olyan jó fej, hogy még engem is felhívott, hogy megköszönje, hogy felkaroltuk a kutyákat. Valóban vasárnap késő délután óta kóboroltak (azaz, szinte 2 teljes nap), minden nap kereste őket. Egy ruhadarabját dobta el, hátha megtalálják a kutyák, és annál maradnak. Úgy látszik, maradtak is, azt őrizte a kis kan olyan nagyon a bokor alatt. Csak mi találtuk meg őket előbb.
Sajnos ugyanekkor egy szálkás szőrű tacsi (nyakában piros nyakörv) is meglépett tőlük, őt még keresi. Nem tudom, hogy a laktanya környékén lehet-e egyáltalán, mert ugye sem a másik két kutyával nem leltek egymásra, sem a gazdi, sem mi, akik szintén ott sétáltunk, nem futottunk vele össze. Talán valaki őt is befogadta? Jó lenne. Ha valaki látna egy ilyen típusú elveszett kutyát Érd Parkvárosban és tágabb környékén (akár Sóskút, Biatorbágy, Törökbálint) vagy akár befogadott innen egy ilyet vasárnap délutántól kezdve , akkor kérem, értesítsen, én meg riasztom a gazdit.