... Barátságos, meleg szobában

Gondolom, a fenti válasz kérdését (hol a boldogság mostanában?) sokan kérdezik mostanság velem együtt. Nálunk ma akkor köd volt, hogy az orrunkig nem láttunk, minden vagy csurom víz volt (jellemzően épületek közelében), vagy le- és ráfagyott mindenre a pára, amire csak tudott (az épületektől távolabb)
A péntek rövidebb nap egy kicsit, mi meg másfél-két éve bevezettük a délutáni kávézás szertartását. Mint az angol ötórai tea, csak mi kávézunk. És sütizünk. Lehet sejteni, hogy ez a kis szertartás vitte végromlásba a fogyókúrámat.... de ez már egy másik történet.
Szóval, ha mindketten itthon vagyunk, tehát jellemzően hétvégén öt óra tájban szépen szertartásosan meguzsonnázunk. Ez nem a reggeli rohanós kávé, ilyenkor valami kis édes is jár hozzá. Rossz esetben csak valami "gyári" (kakaóscsiga, kalács), még rosszabb esetben keksz, de olyan randa, hideg, nyirkos napon, mint a mai mi lehetne kellemesebb, otthonosabb érzés, mint egy finom, langymeleg házi sütemény a kávé mellé.
(Mellékszál ugyan, de ebben a puha, meleg hangulatban különösen sokat gondoltam a -legalábbis tudomásom szerint- máig meg nem került kis szálkás szőrű tacsira, aki valahol kint kóborol az erdőben.... Szegénykém....

A receptet még a nyáron fedeztem fel a BBC Good Food-on, vártam is a körteszezont. Mikor először megcsináltam óriási siker volt, így ma ismételtem. A süti előnye, hogy az első lépéstől kezdve a tálalásig 1 óra alatt megvan (gondolkoztam valami kelt tésztán is, de arra ez ugye eleve nem áll meg), a másik, hogy annyira egyszerű, hogy bárki belefoghat, aki csak kevert már ki életében egy palacsintatésztát. Leírni tényleg hosszabb volt, mint kikeverni a tésztát. A hozzávalók mennyiségétől sem kell megijedni, sok dolog elhagyható, azzal is élvezetes lesz a végeredmény, de ha mindent belerakunk egy krémes, lágy, de rafinált ízű süti lesz a jutalmunk.
A mennyiségek nem tévedés eredményei, tényleg ennyire kevés száraz anyag kell bele, az eredmény ennek megfelelően inkább egy bő 4 személyes adag.

Körtetorta
a tésztához:
75 gramm liszt
75 gramm barnacukor
50 gramm vaj olvasztva
1 púpos teáskanál sütőpor
2 tojás

a gyümölcs:
50 dkg érett körte
1 citrom
2-3 evőkanál valamilyen alkohol (elhagyható)

egyebek:
2ek baracklekvár (elhagyható)
porcukor
tejszín (elhagyható)

A körtét meghámozzuk, felnegyedeljük, kimagozzuk és kockára vágjuk. Ráöntjük a kicsavart citrom levét és az alkoholt. Az alkohol lehet körte vagy almapálinka, de rum vagy akár konyak is, vagy teljesen el is hagyható. Átforgatjuk és állni hagyjuk.

A sütőt előmelegítjük (elektromos, légkeveréses 170°C-ra)
Egy edényben megolvasztjuk a vajat (ha nagyon forróra sikerült, kicsit hűlni hagyjuk) majd hozzáadjuk a többi anyagot és habverővel simára keverjük. Összeöntjük a körtével és a körte levével. Ha nagyon érett, leves a körte, akkor a tésztához rakhatunk még +1-2 evőkanál lisztet.
Egy 20cm-es kapcsos tortaformát kivajazunk vagy kibélelünk sütőpapírral és beleöntjük a tésztát. (ha nincs ilyen kicsi tortaformánk, akkor egy egyenes falú lábas is megteszi, ilyenkor érdemes sütőpapírt használni, hogy könnyű legyen a megsült torta kivétele)
A tortát a sütőbe rakjuk, kb. 50 percig sütjük, félidőnél kicsit lejjebb lehet tekerni a hőmérsékletet, hogy a közepe is biztosan átsüljön. Fogpiszkálóval ellenőrizzük, hogy a közepe is átsült-e.
Rácsra tesszük.
A baracklekvárt egy evőkanál vízzel átmelegítjük, szűrőn átpasszírozzuk és megkenjük vele a torta tetejét (elhagyható lépés, de finom lesz tőle) A tetejét megszórjuk porcukorral.
Lazára vert tejszínnel (akut lustaság esetén kész tejszínhabbal flakonból) tálaljuk. A tejszínt nem szükséges cukrozni, de esetleg egy kis vanília nem tesz neki rosszat.

Más gyümölccsel még nem próbáltam, de szerintem almával mindenképp működik, és nem látom okát, hogy miért ne lenne ugyanilyen finom sárgabarackkal vagy éppen szilvával. Fontos, hogy ha az utóbbiak fagyasztott változatából készítjük, akkor hagyjuk felolvadni, kicsit csepegtessük le, és adjuk hozzá az 1-2 evőkanál plusz lisztet, amit a nagyon érett körténél is írt a recept.

A recept eredetije itt olvasható.