Le vagyok maradva????
(innen spoilerek is előfordulhatnak, akit zavar, az innen ne lapozzon tovább)
Lehet.
De meg kell mondjam, amennyire bizonyos dolgokban utálom Amerikát, időnként ugyanannyira futok bele olyan dolgokba, amiket most rögtön megvalósítandónak tartanék, és ha tényleg ilyen lenne -nem csak fiction szinte- már költöznék is. Vagy még jobb lenne adoptálni itthon a jó dolgokat, és maradni....
Mert ki látott már olyat, hogy hat, szinte egymásnak ismeretlen ember havonta összejárjon egy pár, kétszáz évnél is régebbi könyvről beszélgetni? (esetleg valaki, itt Magyarországon? Én már csatlakoztam is!)
És hogy ezeknek a régi könyveknek a hatására átgondolja az addigi életét?
Pszichoterápia a lá USA?
Legyen!
No persze nem értek mindenben egyet a szereplők döntéseivel... no, dehát ezek az ő döntéseik voltak, nem az enyémek.
Én meg csak erőltetem a memóriámat, úgy is, mint amúgy egy Jane Austen fan, hogy miről is szóltak a két legismertebben (Büszkeség és balítélet / Értelem és érzelem) kívül a többiek? Jó, az Emma még rémlik, de a Meggyőző érvek? Vagy a Klastrom titka?(ez utóbbiból annyi rémlik, hogy angolul kezdtem, de átnyergeltem magyarra, és ott sem szerettem bele)
Na, de a nézői vélemények pont azt mondják, hogy a film élvezhető a könyvek ismerete nélkül is....
Hát, nem tudom, összességében nem volt kellemetlen, unalmas estém, de nekem nagyon hiányzott, hogy egy csomó mindenre nem emlékeztem rendesen a Jane Austen életműből.
(esküszöm, pótolom, újraolvasok mindent... ez tkp. mindenképp a film pozitív mellékhatása)
De akkor a filmről, első, cenzúra nélküli benyomások:
Prudie (Emily Blunt) eleinte teljesen és idegesítően b..atlan p...a (nem először hozza ezt a karaktert teljesen valóságosan), bár amcsi erkölcsökkel érthető, hogy vissza kellett utasítani a tanítványát és megszelídíteni az addig tapló parasztnak tűnő férjét (akit naná, hogy mikor arra jut a sor, elvarázsol Jane Austen, ezzel -tudtán kívül megmentve a házasságát).
Sylvianak (Amy Brenneman) nem tudom miért pálya visszafogadnia a hűtlen, sőt, elvált férjét. (Már azon kívül, hogy Jimmy Smits aranyos és szimpi, és a szerepe szerint is aranyosan sündörög körülötte) De tényleg EZ a happy end egy 40+-os nőnek? Valahogy jobban örültem volna, ha Sylvia új életet kezd, akár emancipáltan önállót, akár új párt talál... vagy akár csak készen áll az új pár megtalálására.
Ugyanakkor -lehet, magánügy- de szinte egykorú a karakterrel, elgondolkoztam, mennyire nem látni rajta sem a korát. Pont annyira, amennyire én is el szoktam csodálkozni a saját koromon.... de ez most tényleg csak mellékvágány ;-)
Grigg és Jocelyn sok kerülő és buktató után a nagykönyv szerint jönnek össze, itt nem is tiltakoztam, kell a boldogság.
A trendi leszbi szálhoz viszont nem igazán volt viszonyom... és tényleg nem azért, mert vaskalapos lennék. Hanem talán azért, mert Allegra olyan biztosan talál magának partnert, mint aki váltás fehérneműért nyúl a fiókba. Ez még hetero kapcsolatban sem ilyen könnyű, pedig ott talán nagyobb a statisztikai esély egy partner kifogására. Jó, értem én, hogy Allegra egy "hirtelen" karakter, aki gyorsan cselekszik, de akkor is. Nekem tényleg nem adott többet a történethez.
Ha ezek után úgy tűnne, nem élveztem a filmet, akkor viszont hamis benyomást keltettem... mert nézhető és élvezhető volt. Igazi csajos film, nem a Bridget Jones féle kacagós, hanem a csendes, kicsit mélabús fajtából.
És ne feledjük a megígért újraolvasást, meg a vágyat sem, hogy alapítsunk itthon is könyvklubot!
Talán azok az igazán jó filmek, ahol nem hagy nyugodni a "vége" főcím után sem az, amit láttál, és jár az agyad, és további cselekedetekre kényszerít?
Én mindenesetre tényleg nekiállok a Jane Austen könyveknek újra, és ha végeztem, akkor a filmnek is, még egyszer.
Hátha úgy én is ráérzek arra, mi az, amit a XXI. században nekem mondana Jane Austen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése