2011. november 18., péntek

Ez pont olyan....de tök más!

(Kicsit messziről indul a történet, de azért eljut a témához!)

forrás
A korábban soha nem vallottam be, hogy megszállott Beugró fan vagyok, sőt, sikerült az egész családot elfertőzni. Többször láttuk őket élőben is, mindegyik fergeteges volt, de a tévé előtt is ott ülünk, ha csak tudunk. Itt már vegyesebbek az élményeink, itt időnként jobban lehet érezni a fáradtságot, pillanatnyi ötlettelenséget. Holott az ember azt mondaná, egy adásba csakis a legjobb jelenetek kerülhetnek be, tehát jobbnak kell lennie, mint az akár technikai bakik miatt ismétlésekkel, kényszerszünetekkel megszakított élő műsornak. De nem. (azt nem hiszem, hogy mindegyik élő előadást úgy fogtunk ki, hogy pont azok voltak olyanok, mikor már fájt a nevetés)

Már hardcore Beugró rajongóként hallottam a Momentán társulatról, megnéztem őket a honlapjukon, olvastam kritikákat, de valahogy mindig elmaradt a tesztelés.
Holott -és ők is ezzel reklámozzák magukat- van olyan nézői vélemény, mely szerint ők a "Beugró szorozva tízzel". De kicsit sznob voltam (nem igazán ismerős nevek, arcok), kicsit elveszett (mi az, hogy több darabot is játszanak, mi alapján válasszak? Hát nem improvizáció mindegyik????)
Aztán már csak nem volt tartható az állapot, így esett, teljesen véletlenül a választás a Rögv/est c. produkciójukra.
forrás
Már a hely kellemes meglepetés volt: saját helyük van, különbözik minden más színháztól, inkább ifikorom klubjaira, táncházaira emlékeztetett, nem színházra (mint, ahogy nem is az akar lenni, hanem napközben is nyitva tartó, beszélgetős hely). Ez jól látszott olyan banális dolgon, mint a büfé, aminek teljesen más volt a kínálata, nem is beszélve az egész hozzáállásról, mint a színházi büféknek. Ja, és volt forralt bor, a szünetben mandarin, csak úgy.
Tehát a hely egy régi XIX. századi, Ó utcai régi bérház föld- és mindenféle, ennél lejjebbi szintje: zegzugos kis hely, amit feldobnak a régi ajtók, és moderné tesznek a felhasznált színek, meg a vidám bútorok.


Aztán belecsapunk a lecsóba, és egy pillanat alatt oda ez a kedélyes klubos-civil hangulat, jön a színház. Az öt színészből és a játékmesterből arcra senki sem ismerős, névre ketten... de ők is csak szinkronból. Jönnek a játékok, amik teljesen ismerősek a Beugróból (mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Szvsz ők, hiszen ők 2003-ban kezdtek, míg a Beugró, ha jól számolom, valamikor 2007 körül volt először látható)
A színészek sokkal szabadabban szárnyalhatnak, és szárnyalnak is, mint amott (hja, a tévéfelvétel valahol biztos cenzúra is), itt nincs tabu téma, legyen az politika vagy nemi beállítottság vagy bélműködés
Népi felelgetős szellentesről by Momentan Tarsulat
 
forrás
Az estét Nemes Takách Kata (aki ezer féle tud lenni, holott az első, belépő jelenetnél megijedtem, hogy egy újabb színésznő, aki a nyafogós szőkében véli megtalálni a vicces zsánerét, de nem, abszolút nem!) és  Harsányi Bence (aki az egyik régi kollégámra emlékeztetett külsőre.... de aztán játszani kezd, és lehull a lepel, hogy teljesen őrült és elvetemült rögtönző) viszi a hátán, de a többiek (Várady Zsuzsi, Molnár Levente, Kiskovács Attila) is nagyon jók, csak ők ketten megállás nélkül és 360°-ban pörögnek szüntelen.
A legjobbak mégis a dalos számok. Ezekből a Beugróban annak ellenére egyetlen igazán jót, igazán nagyot durranót nem hallottam soha, hogy ott nem a közönség által bedobott témára kell rögtönözni, tehát elvileg még egy előzetes ötletelés, próba is lehetséges lenne.
De ami itt elhangzik, többször, több témában is, azt tényleg tanítani kéne. Nem csak a rögtönzött szöveg üt (arról ne is beszéljek, hogy természetesen alkalmazkodik a stílushoz, tehát a rap szám rapes szlengben van, a Cseh Tamás parafrázis meg csehtamásul), de kimondottan jól is énekelnek.
Tehát minden játék ismerős volt, akár el se kelleni mondania Bódy Gergőnek az adott játék szabályait, mégis értenénk mindent, de mégis teljesen más lesz belőle. És nem tudom megmagyarázni, miben más! Hazafelé a családdal ezt próbáljuk megfejteni, de abban egyetértünk, hogy a Beugró szorozva tízzel nem igaz. Nem a tizes szorzó miatt, hanem amiatt, mert közeli rokonok ugyan, de ki tudná rangsorolni mondjuk a két legkedvencebb ételét?  Vagy együttesét / íróját ? Egyszer erre támadhat kedve az embernek, másszor amarra. Rosszul nem jár semmiképp.
Egyébként, gondolom piszkosul unhatja a Momentán társulata az állandó Beugróhoz való hasonlítgatást ;-)..... de ez van. Sajnos, manapság tényleg az az ismert dolog, ami bekerül "a tévébe"... Ők is megérdemelnék.
Én nézném mindkettőt.
És örülnék, hogy eggyel több normális, színvonalas szórakoztatóműsor van, mondjuk a Győzike szintű akármik helyett.
Ha netán ez alapján valakinek megtetszett a dolog, addig is, míg eljut egy előadásra, keressen rájuk a neten, sok videó, dal fent van, a hangulatról elég jó képet kapni! 

Zárásként egy részlet, ami az előadás kapcsán jutott eszembe, aztán most a poszt kapcsán ki is kerestem. Kicsit áttételes, de talán pont a dilissége miatt ugrott be:

"Hirtelen, hirtelen, hirtelen, hirtelen a férfi és hirtelen a nő, hirtelen, hirtelen, hirtelen. A férfi hirtelen ránézett, hirtelen, hirtelen, hirtelen, és a nő visszanézett, hirtelen. És a nő hirtelen kitárta a karját, hirtelen, hirtelen, és a férfi kitárta a karját, hirtelen. És hirtelen összetapadtak, és hirtelen, hirtelen, hirtelen a férfi megérezte a nő testének hevét, és hirtelen, hirtelen a nő megérezte a férfi ajkának hevét, ahogy hirtelen, hirtelen, hirtelen, hirtelen ledőltek az ágyra" (Gerald Durrel: Madarak, vadak, rokonok / Donald regénye a HIRTELEN KÖNYV)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése