De mostanában mégis egyre gyakrabban vetődik fel (és úgy tűnik, nem csak bennem, aminek örülök!), hogy ha nem is olyan tempóban, meg kicsit változtatva is a tematikán, mégis csak írni kéne?
Mostanában egyre határozottabb vagyok.
Vagy mégsem?
Gyűlnek a "bent ragadt" témák, mint pár családi túra, ráadásul az egyik kimondott gasztro: Ráspi, Kistücsök, bécsi naschmarkt... bár, tkp. a többin is volt rendesen gasztro élmény: a váci Desszert Szalon és az új szerelem, az Anyukám mondta, pár színház (Momentán Társulat), jópár film (újabb gasztro filmen nyomtam fel az agyam: Eat, pray, love!). Mi több, néha talán még néhány új recept is lenne, bááááár, a fent említett tematikai változatás ezt a területet érintené leginkább.
De olyan hülyén venné ki magát a nagy búcsúzás után.
Szóval, tényleg soha ne mondja az ember, hogy soha.
Nem állítom, hogy holnap vagy holnapután lesz a nagy nap, mert még gyűjtöm az erőt, de már ez az első lépés is valami, és ugye:
Azaz, minden út egy lépéssel kezdődik.... de soha nem végzel, ha nem is kezded el.... ;-)
Rossz dolog grafománnak lenni? ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése