Kecske a háznál

Mert a kecske jó, a kecske kell a háznál: kecsketej, kecskesajt, kecskeszalámi (na tessék, megint egy gyerekkori emlék: dédnagynénéim hosszú spájzában a lelógó kecskeszalámik...)
Miért ne lehetne nekünk is kecskénk? Nem egy lakótelepen lakunk, hanem családiházban, nagy kerttel... kell egy kecske.
De a kecsketartás macerás, amúgy is sok az állat már a háznál (3 kutya és egy macska), ha nyaralni megyünk külön kutyaszitterről kell gondoskodni.
Akkor a megoldás: KETTŐ AZ EGYBEN!

Mi lenne, ha az egyik már meglévő állatot alakítanánk át részkecskévé?
Takarékos, szórakoztató mód.
Igaz, kecsketej nem lesz, maximum kutyatej (amihez neki nincs köze), kecskesajt és kecskeszalámi sem (azaz, attól még, hogy igaz, hogy kutyából nem lesz szalonna, lehet, hogy szalámi még lehet?), viszont  kecskebogyók se lesznek, csak kutyagumik...
Ennyi talányos bevezető után talán ideje lenne felfedni a nagy titkot:

Fáncsi legel. Jó, tulajdonképpen megszoktuk a dolgot. Na, meg egy kutya igenis eszik füvet, ez önmagában nem újdonság. De egy normál kutya akkor eszik füvet, ha rossz a gyomra, vagy tápanyag hiánya van, és az eddigi 20 kutyás év tapasztalatából állíthatom, hogy ekkor is csakis egyfajta speciális füvet: azt a vastag szálú, ragadóst, amivel az ember, ha a két tenyere közé szorítja, fütyülni is tud.
De Fáncsi nem: kiskecskekutya korától lelkesen eszi a száraz füvet (szénát?), a fenyő tűleveleit (tudom, a fenyőrügyben sok a vitamin, de ő nem azt, vagy nem csak azt eszi), a virágokat (szobanövény vagy kerti, egyre megy) és most, mint egy echte hegyikecske nekiállt szúrós bokorról legelni.
A galagonyabokorról.
Pedig nem negyvenes, stresszes menedszer, akinek szívpanaszai lennének, amin javíthat a galagonya, mint népi gyógyszer...

Azt sem tudom, miért most kezdte, a galagonya már hetek óta ott a bokron, dér, éjjeli fagy sem volt mostanában, ami megcsípje, és édesebbé tegye (bár, ahhoz, hogy tudja, hogy édesebb vagy sem, ugye eleve meg kellett kóstolnia)
És amiért a hegyikecskét emlegetem, az az a tény, hogy a galagonyabokor nagyon szúrós, nem is tudom, hogy szambázik a rettentő tüskék között a szájával, nyelvével.
A másik kettő elhűlve nézte (ahogy annyiszor) a kis idiótát..
Igazából nem csak ő lehet rágyógyulva a galagonyára, most, hogy nézem, a bokrokon olyan derék-vállmagasságig már nincs is termés.... talán valami leeszi?
Mit tesz ilyenkor az idióta gazdi? LESZEDI a fent található szép, nagyszemű galagonyát, és azóta még nagyobb elismeréssel néz Fáncsira, mert én bármilyen óvatos voltam, az én kezem azóta tűpárnává van lyuggatva...
És ekkor a másik két kutya is rájött, hogy a galagonya valami szuper dolog, mert a már leszedett termést ők is kétpofára eszik.
És most már áttértek a csipkebogyóra is. (abban van a C vitamin!)

Így alszik egy kecske a macskával...

UPDATE:

Az őrült szokás terjed. Igaz, Twingo még csak kétkedve nézi a hülye új szokást (1. videó), de hát ő a falka rózsaszín tüllszoknyás királykisasszonya, ő csak kézből fogyaszt galagonyát, de azt is csak módjával és csakis azért, mert a többiek eszik, és ő nem maradhat ki semmiből... Alfa ellenben behódolt (2. videó)
A 2. videón külön felhívom a figyelmet a hegyikecskei egó újabb megnyilvánulására: az ugrálva közlekedésre (már csak néhány sziklát kell aláképzelni, és teljes az analógia).
Ja, és most már nem csak az én kezem van tűpárnává szurkálva, hanem kiderült, Fáncsim sem kerüli el mindig ügyesen a tüskéket: a szemfoga alatt akkora ronda vörös- dagadt mugli van, hogy ihaj...