A legjobb ebéd az északi parton...

Már sokat írtam a Balatonról, így elég jól kitalálható, hogy a drobek család az ŐSZI Balatont preferálja.
Így van ez már egy jó ideje, talán pár éves volt a fiam, amikor sok-sok nyári Balaton után egyszer a születésnapját, azaz Dömötör napjának környékét töltöttük Keszthelyen és a Balaton Felvidéken.... Az a teljesen más hangulat megfogott minket, és nem ereszt azóta sem...
Mióta érdiek lettünk (épp az idén volt tíz éve) kirándulásaink legkézenfekvőbb úticélja, hiszen -ha nem a NYÁRI M7-ről beszélünk- innen tényleg csak egy ugrás az egész..
.
Így hát ezen a szép, vénasszonyok nyarát pótló novemberi szombaton magától értetődően indultunk megint a Balaton felé: ezúttal Tihany volt a konkrétabb úticél, azzal a hátsó szándékkal, hogy onnan majd továbbmegyünk még Badacsonyba, és a Szeremley féle Szent Orbánban ebédelünk.

Tihanyban nagy nyüzsgést találtunk, ezen a novemberi hétvégén ugyanis GARDA fesztivál volt, ami (vagy csak én nem tudtam???) nem csak egy olasz tó, hanem egy halfajta, ami a 11-12 méter mély "tihanyi kútban" (nem mellesleg a Balaton legmélyebb pontja) telel át. Ezek szerint legnagyobb pechjére, mert egész fesztivált szerveztek szegényekre, ahol paprikás lisztben megforgatva, faszén felett nyárson megsütik őket (igen, ŐK már nem fognak áttelelni...)

Szóval, szegény gardák ide vagy oda, azért öröm volt látni a rengeteg érdeklődőt, a sok-sok embert a balatoni HOLTszezonban.
A sok-sok látogató felett érzett öröm után aztán mi gyorsan máshová is mentünk, hiszen három kutyával nem nagy öröm tömegben sétálni, mi pedig ezért (is) jöttünk.

Így a Belső tónál tettük le az autót, ennek felét sétáltunk körül (mint korábban már sokszor), mikor hirtelen ötlettől vezérelve a tó felénél "felfelé" vettük az irányt.... és hihetetlen szépségeket találtunk.

Zárójelben jegyzem meg, biztos sokan vannak úgy, mint én: hiába voltam rengetegszer Tihanyban, a Belső tavat csak pár éve fedeztük fel. Azaz, persze tudtam, hogy van, hogy ott van, csak épp soha nem kanyarodtunk le az útról és álltunk meg mellette....  Most pedig megint elhagytuk a már ismert terepet, és megint megérte.

A tó mögött szőlőket találtunk (naná, hiszen Tihany bortermő vidék is, és az apátság körül nem teremhetnek a tőkék)

Aztán egy kedves helyi bácsi (úr) tanácsára, akit a dűlőúton intettünk le az autójával, "kis sétába" csaptunk, hogy lássuk az őszi Balatont... és csodát találtunk...
Egyszóval, azt a hangulatot, ami a  legjobb az őszi Balatonban: a sima víz, bársonyos nyugalom, gyönyörű meleg színek, vitorlások...(jut eszembe, most már nagyon-nagyon szeretnék a Balatonon is vitorlázni, és onnan nézni szerte-szét...)

Volt ott a "kerekerdő közepén" egy vadászház, aztán egy picike kis kikötő, vele csodálatos balatoni panoráma, háborítatlan természet, aztán volt egy csodálatos kilátással rendelkező teázó "az erdő mélyén" (ami szezonban étterem is)

 

Sajnálatos módon azonban nem nekünk, mert hogy egy fillér pénz nem volt nálunk, ugyanis a Zuram, az én gondos és rendszerető Zuram itthon hagyta a pénztárcáját. Így értelemszerűen -mivel nem csak pénz, hanem bankkártya sem volt nálunk, a tervezett badacsonyi ebédről is le kellett mondanunk.

Jól elfáradtunk, mire visszakecmeregtünk az autóhoz, én már nagyon éhes is voltam, mivel három felé járt az idő (én meg csak gyümölcsöt szoktam reggelizni, de már az is nagyon régen volt ekkor), mikor jött a mentőötlet: az autóban található parkolásra félretett apró, ami kereken hatszáz forint volt.
Így esett, hogy szombaton egészen biztosan nekünk jutott az északi part legfinomabb ebédje: egy-egy banán és egy liter tej a balatonfüredi Sparból ;-)))) (hazaérve aztán még rádolgoztunk egy jó kis tonhalas spagettivel)