Dömötör napján....

18 évvel ezelőtt született meg a fiam.

Ahogy egyszer régen, a bemutatkozásban írtam, nem vagyok egy anyatigris típusú anya, nem is szoktam meghatódni a születésnapjain, meg nagyon nagy felhajtást csinálni. Ilyet meg végképp nem ;-)*

De ez most más.... a TIZENNYOLCADIK.
Felnőtt...

Milyen volt, milyen lett?

Kicsinek (engedtessék meg az anyai elfogultság!), nagyon szép volt. Mára már nem az. (na, most jól megsértődne... ;-)

1 év

2 év

3 év

Sokáig egy kis fura manó volt. Nagyanyja szerint persze ZSENI, de mi leginkább csak furának tartottuk. Például a számok iránt tanúsított vonzalmát: öt-hatévesként ismerte az órát (hordta is!), és számon kérte mindenkin a pontosságot (figyelem, a fenti képen is ÓRÁKKAL van, nem véletlenül!!!).
Kisiskolásként fejből megmondta, egy adott dátum milyen napra esett, és a szokások rabja volt. Tudjátok, kicsit mint az Esőember....
Szerencsére kamasz korára ezeket kinőtte, és szerencsére az is kiderült róla, hogy csak egy átlagos kis- és nagyfiú, kamasz, fiatalember...

10 év

Mielőtt megszületett a legnyugodtabb baba volt, szinte nem is mozgott a hasamban, anyósom legnagyobb riadalmára. A legeslegproblémamentesebb terhességem volt vele, amit csak el lehet képzelni.
Aztán megszületett, és onnantól egy perc nyugtunk nem volt: járni még nem tudott, de a szeme cikázott és figyelt, mint aki mindent látni akar maga körül.
Később, mikor a játszótéren az anyukák délelőttöket beszélgettek végig a padon ülve a homokozónál vagy a hintánál, mi csak róttuk a köröket, váltogattuk az elfoglaltságokat.
Azt szoktam mondani, hogy míg a hasamban volt, nem akart elriasztani az anyaságtól, de aztán már úgyis mindegy volt, nem tehettem semmit, már "kint" volt, na akkor mutatkozott meg az igazi természete. (jegyzem meg, tetszik neki az ötlet, hogy ilyen ravaszul ki tudott játszani  ;-)

12 év

Kicsiként sokkal kevesebbet aludt, mint az életkorának megfelelő átlag, szinte láttam rajta, úgy érzi, a délutáni alvás elvesztegetett idő az életből, mikor annyi érdekes dolog várna rá... Amit a bölcsiben, oviban nem könnyen, de azért többnyire toleráltak.
Persze mára ezt is kinőtte. Mára nagyon sok tekintetben olyan, mint egy nagy macska.
Ha kedve van, a legeslegelbűvölőbb, legfigyelmesebb sármőr, ha nincs.... akkor nincs. És észre sem veszi, mert az a mi problémánk, nem az övé ;-)
Nem igazán hiszek a csillagjegyekben, de ha valaki egy igazi skorpiót akarna látni, pont olyat, amilyennek a nagykönyvek leírják a skorpiót, hát az ismerje meg őt.... Ez nem vicc ;-)

13 év

Érdekes az is, melyikünktől vagy melyikünk családjából mit örökölt.
Ha anyósom nézi, neki csakis a sógoromra, az ő kisfiára hasonlít.
Sokan azt mondják, (persze, a saját rokonaimmal az élen), hogy dehogy, teljesen rám hasonlít.
Én meg tudok mutatni fotókat mindkét állítás megerősítésére, de még más rokonokkal való hasonlóságra is.
Szerencsére, az alkatát -egy rövid, kiskamasz korban elkövetett kitérővel, mikor komolyan aggódtam érte, hogy labdává hízik- nem tőlem örökölte, hanem az apjától. Ma leginkább a "cérnahuszár" jelzővel szoktam illetni, hiszen 171 cm és 54 kiló... (mikor dagadt volt, ugyanennyi kiló volt, csak 25 centivel alacsonyabb)

15 év

17 év

Belsőleg is van mindenkiből benne egy pici: látom benne a sógorom lazaságát, látom benne szegény bátyám örök lázongását, de látom benne magunkat is. Persze, soha nem azt a tulajdonságot, amit szerettünk volna, hogy örököljön ;-) De hát kérem, az élet nem kívánságműsor.
De az eredmény így sem olyan rossz, bár vannak napok, (lsd. mint fent azokat az eseteket, amikor NINCS kedve....), amikor nem egészen így látom :-)és egy kanál vízben meg tudnám, fojtani. (szép kis anya, mi?)

18 év

Aztán, hogy mi lesz belőle?
Ki tudja.
Van jogosítványa (három fajta is: vitorlásra, mopedre és autóra), nyelvvizsgája, gitározik és szerelmes és időnként olyan, mint aki egy másik bolygón él.
De szerencsére az idén még nem dől el semmi, bár nyilván át kell ugrani az érettségi és a felvételi akadályát, és ez egy kicsit ki is tűzi majd az irányt.
De még semmi nem dőlt el...
Még jó, hiszen tizennyolc év ide vagy oda, még nem felnőtt...

ISTEN ÉLTESSEN, MIS!

* Aki nem Gilmore Girls rajongó, annak csak annyit, hogy az anyuka, Lorelai minden évben ugyanígy a lánya, Rory mellé fekszik a születésnapján hajnalban, és elmeséli neki hogy született. Hogy ugyanebben a helyzetben feküdt a kórházi ágyban, csak nagy volt a hasa és sikoltozott... 
Ez a jelenet Rory álma a 21. születésnapjának éjjelén, amire nagy csinnadrattát terveztek az anyjával már évek óta, de mit ad Isten, bár soha korábban nem volt ilyen,mindig a legjobb barátnők voltak, most már egy jó ideje nem beszél az anyjával. A jövőről álmodik, ahol a megöregedett Lorelait nem a Lorerait alakító Lauren Graham, hanem Madeleine Albright korábbi amerikai külügyminiszter játsza (aki nem mellesleg prágai születésű)