Sajnos az idén kevés jutott a vénasszonyok nyarából, pedig kevés dolgot szeretek jobban, mint napsütéses őszi időben nagyokat sétálni. A napi séta persze a közeli erdőkben -a kutyák miatt- biztosítva van, legyen akár jó, akár rossz idő, de a nagy balatoni nyári szezonzáró óta alig vártam, hogy végre lejussunk kedvenc, de legalábbis egyik kedvenc kirándulóhelyünkre, a balatonlellei Kishegyre.
Akármikor erre járunk, feltámad bennem a fészekrakó ösztön (amihez -a Zuram a megmondhatója- amúgy sem kell sok), és már nézem is a telek ideális helyét, már emelem is a ház falát, és már rendezem is be a mi kis szőlőhegyi menedékünket.
Sajnos, a kishegyi szüretről lemaradtunk, csak pár ott felejtett fürtöcskét találtunk meglapulva a levelek között, de annak is van ám bája, ha egy egész hegyoldalban szinte egyedül van az ember.
Az egész terület egyébként meglehetősen elhagyatott (talán a nyári szezonban többen vannak, de mi jellemzően a másik három évszakban -igen, télen is!- szoktuk tiszteletünket tenni.
A területet a Konyári pincészetet keresve találtuk meg (nem volt könnyű), de azóta rendszeresen visszajárunk.
A csend és nyugalom mellett a balatoni panoráma sem kutya ám, bár ezt jellemzően csak lefelé sétálva a hegyről élvezi az ember.
A pincészet felett van egyébként a Konyári vendégház. Ezt a cseppet sem hivalkodó mediterrán villát látva igazából már nem is akarok építkezni, IDE akarok költözni, és kész. A teleket meg majd megoldjuk valahogy ;-)
Majdnem szemben van vele egy majorság jellegű, gyönyörűen karbantartott, de iciripicirit átalakított igazi magyaros épület együttes, és nagyon jól megférnek ezek itt ketten:
Még egy kis séta felfelé a hegyre, és elérünk a szőlőhegy tulajdonképpeni szívéhez, a XVIII. századi barokk kápolnához és a vele egykorú Majthényi kúriához (ami ma -szintén Konyári- étteremként üzemel, sajnos, csak május végétől szeptemberig, így nekünk még nem volt szerencsénk tesztelni a helyet. De nem lehet semmi a Balatonra néző árnyékos teraszon borozgatni.
 | |
| A képen Fáncsi fedezi fel rohamtempóban a kúria udvarát |
Még feljebb kapaszkodva egyre pazarabb a kilátás, hiszen a balatoni panorámába belefoglaltatik az aranyos kápolna képe is.
És hamarosan elérjük a kishegyi parkerdőt, ahol akár szalonnát is süthetünk, vagy a gyerekek játszhatnak is a viszonylag rendben tartott pihenőhelyen.
Hazafelé mindig megállunk a Balaton parton is:
Sőt, innen meg, ha csak tehetjük, a szemesi Kistücsöknek vesszük az irányt. Mint most, de legyen ez a látogatás már egy következő poszt témája ;-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése