2010. június 16., szerda

Sztrapacska vakáció

Néhány napos szünetet tartottam, egy rég tervezett szlovák kirándulás miatt.
Vicces dolog, hogy az ember a közeli és a kézenfekvő helyekre jut el később (vagy egyáltalán nem).
Kicsit izgultam, hogy a kirándulásra pont az ottani választások hétvégéjét néztük ki, de nem kellett csalódnom a korábbi, egyetemen és munka közben szerzett hitemben, hogy csak normális szlovák emberek vannak (a  politika meg....hrrrr)
Egyszóval, kellemes túrákkal, kirándulásokkal, őszinte, kedves emberek közt, és nem utolsó sorban nagyon jó kis brynzové haluškykkal illetve strapačkykkal telt a hétvégénk.
Szlovákia gyönyörű, különösen a tátrai tájnak és túráknak lettem nagy rajongója...közvetlen azután, hogy kiállt a görcs a lábikrámból és a farizmomból.
De ettől a fáradtságtól talán csak még finomabbak voltak az ételek, amiket így kicsit kevesebb lelkiismeret furdalással tudtam élvezni.
További előnye volt a kirándulásnak, hogy amikor itthon 35°C-on olvadt mindenkinek az agya, akkor mi pulóverben, enyhén dideregve álltunk a Lomnici csúcs közelében.


De ugorjunk a kajára!
Először is néhány fogalmi pontosítás.
Amit mi, Magyarországon sztrapacskának hívunk, az Szlovákiában brynzové halušky, azaz, juhtúrós nokedli / galuska.
Ami odakint strapačky, az pedig egy pirított savanyú káposztás nokedli / galuska.
A tészta gyakorlatilag ugyanaz, csak a feltét nem.
Különbség még, hogy az itthon elterjedt juhtúrós változathoz képest itt a juhtúró krémesebbnek tűnik, kb. mintha némi tejföllel krémesre keverték volna. Inkább hasonlít egy olasz tészta mártására, mint arra, amit a magyar szakácskönyv "pókhálósra olvasztjuk a juhtúrót és tejföllel tálaljuk" kifejezése sejtet.

Ez tehát a strapačky:

Ez meg a brynzové halušky.

A tészta autentikus receptje nagyon egyszerűnek tűnik:
három rész finomra reszelt nyers krumpli, 1 rész sima liszt (időnként lehet 2:1-hez arányokkal is találkozni) + só.
Itt sem feltétlen kell grammra kimérni a mennyiségeket, hanem "csak úgy, érzésre", azaz nagymama receptje módra ("hát, azt látod, kislyányom") kikeverni egy nokedli tésztát a hozzávalókból, hiszen a krumpli is lehet vizesebb, kevésbé keményítős, a liszt is lehet fogósabb)
Azonban nekem ez a tojás mentes változat soha nem működött, a nokedli szaggatóról vízbe kerülő galuskák úgy estek szét a vízben, mintha egyenest belekevertem volna.
Ezért minimum egy tojás hozzáadásával (és mivel ezzel a tészta nedvesebb, kicsit több liszt hozzáadásával) segítettem az összetartást.
A juhtúrós változathoz 4 rész juhtúrót és 1 rész tejföld kikeverünk, ropogósra sütünk egy jó adag felkockázott szalonnát, aminek a zsírjára szedjük a kifőtt galuskát, és átforgatjuk a mártással.
A káposztás változathoz ugyanúgy kisütjük a szalonnát, kivesszük, a zsírján megpirítunk egy felkockázott vöröshagymát, majd rádobjuk az előzőleg átmosott savanyúkáposztát és lepirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, és erre megy rá a kifőtt nokedli.
Mindkét változathoz használhatunk szalonna helyett parasztsonkát és/vagy lángolt kolbászt is.
A krumplis tészták sok-sok, nem csak sós, de édes változataival is találkoztunk, amik a "šulance" névre hallgattak, és dióval vagy mákkal tálalódtak. A legjobbakat az első esti szállásunkon ) a Koliba u dobrého pastiéra (a jó pásztor tanyája, háza) panzióban Ružomberok / Rózsahegy mellett ettük, (abszolút baráti, 3 EUR körüli áron), gyönyörű környezetben.

Persze, itt is futottunk félkész, készételekbe, mint pl. a Popradi tó melletti turista házban,
ahol egy jó "maďarský gulaš"-t (ami ugye, mert nem csak mi értelmezzük át az ételeket, nem leves, hanem pörkölt, jófajta knédlivel) és műlekvárral töltött ovocné knedlíkyt (gyümölcsös gombóc) kaptunk, de ki várna el egy ilyen környezetben valami Michelin csillagos konyhát? És pláne, ki finnyázik a félkész ételeken másfél óra kemény, hegynek felfelé történő gyaloglás után? :-D

Természetesen nem csak szlovák ételeket ettünk a kirándulás alatt. A legmeglepőbb helyeken is találkoztunk (elvégre itt az Unió!) finom pizzával, isteni görög salátával (ezt ugyan a nemzetköziség szellemében "salata con formaggi"-nak hívták és nem fetával, hanem szerintem eredeti brynzával készült, de nagyon finom volt).
Ha pedig végképp kitör rajtunk a nemzetközi kortárs konyha utáni vágyakozás, és Poprád környékén járunk, akkor mindenképpen menjünk el Szepesszombat (Špišská Sobota) gyönyörű főterére, ahol ismét egy meglepő helyen, a Fortuna Panzió éttermében kóstolhatunk isteni vargányás rizottót, vagy mentás zöldborsókrémlevest vagy csak úgy ízelítőként meleg spárgakrémet.

Ui. kicsit izgultam, hogy a kánikulában már a zsíros, tartalmas sztrapacska leírásakor is rosszul leszek, de az időjárás elintézte, hogy a mai napi poszthoz meglegyen a megfelelő hangulat. Én legalábbis bevállalnám a mai ebédre....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése