2010. június 22., kedd

Kertiparty helyett hedonista vendéglátás I.

Nem tudom, más hogy van vele, de ha valamilyen ünnepi összejövetel van nálunk, hajlamos vagyok kicsit túlfőzni magam. Különösen, ha grillezést tervezünk. Nem szívesen csinálok ugyanis egyfajta ételt, mert mi van, ha valaki nem szereti, nem tud belőle enni. De aztán jön a következő probléma, hogy szinte kivétel nélkül az a fogás fogy el, amiből a legkevesebb van... tehát mindegyik fogásból annyit főzök, mintha szinte csak magában az készülne adnám az asztalra.... tehát könnyen kiszámítható, hogy mondjuk három főétel esetén ez közel háromszor annyi étel, mint amennyit normál esetben adnék az asztalra...


A grillezést végül, tekintettel a jósolt rossz időre, lefújtuk, így minden hús a sütőben készült el a grill helyett. Kellett is variálni a sok tepsivel, tállal, hogy minden meglegyen időre.
(A fotókkal annyi csalás történt, hogy a vendégség után készültek, így értelemszerűen csak arról, ami megmaradt, a süti pl. teljesen elfogyott.)

A tegnapi vendégség menüje tehát a következő volt:
  • Mentás-kecskesajtos zöldborsókrémleves (ihlette a Fortuna Panzió éttermében a  sztrapacska vakáción  kóstolt leves)
  • Pikáns sült oldalas (ez egy saját, régi mindmegettés receptem átvariálásával született)
  • Baconba tekert zsályás csirkemáj
  • Köfte (amit Bombadil Toma posztja ihletett, bár a török szakácskönyvemet elővéve kicsit változtattam rajta)
  • Tejben-vajban sült krumpli  (szintén régi mindmegettés receptem változata)
  • Lepénykenyér (ez egy az egyben Dolce Vitától származik)
  • Tabouleh (receptje már szerepelt korábban itt)
  • Tejfölös uborkasaláta (sógornőm alapján)
  • Vegyes saláta (a Zuram alkotása)
  • Meggyes clafoutis (Joanne Harris: A francia konyha c. könyvéből)
És most következzenek a recepthegyek.


Mentás kecskesajtos zöldborsókrémleves

  • 30 dkg zöldborsó
  • 2 közepes krumpli
  • 1 csokor újhagyma
  • 1 csokor petrezselyem
  • 1 csokor menta
  • 1 l alaplé vagy víz
  • 2 dl főzőtejszín
  • 1-1 ek olivaolaj és vaj
  • 1 tk őrölt rómaikömény
  • 1 tk örölt koriander
  • só, bors


Az újhagymát felkarikázom és kicsit megfonnyasztom a vaj-oliva keveréken. A krumplit meghámozom és kis kockákra vágva a hagymára dobom. Sózom, és picit együtt pirítom. Felöntöm vízzel vagy alaplével, és félpuhára főzöm. Hozzáadom a zöldborsót, és mikor megpuhult (max. 1 perc) merülőmixerrel pépesítem. Hozzáöntöm a tejszínt és még annyi vizet, hogy elérje a kívánt sűrűséget a levest. Felforralom.
A levest fűszerezem a száraz fűszerekkel és az apróra vágott mentával, petrezselyemmel (ezekkel már max. 1 percet forralom)
Ha selymesebben szeretnénk, akkor a pépesítés után, de még a tejszín és fűszerek hozzátétele előtt szűrjük át a levest.
Belemorzsolt lágy kecskesajttal tálalom (nem a reklám helye, de a Corában elfogadható áron találtam Winny azaz saját márkás kecskesajtot, ami levesbetétnek pontosan megteszi)


Pikáns sült oldalas
  • 1,5 kg oldalas
a páchoz
  • 10 ek méz
  • 1 ujjnyi gyömbér lereszelve
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • 1 dl szójaszósz
  • 1 dl gránátalmaszirup (Kulinárisban vettem)
  • 3 dl száraz fehérbor
  • 1/2 dl mogyoróolaj
  • só, bors
(Ha nincs otthon gránátalma szirup, helyettesíthető 4-5 ek borecettel, balzsamecettel vagy 2-3 ek dijoni mustárral. Lényeg, hogy legyen benne valami, ami pikánsra ellensúlyozza a méz édességét)
Az oldalast két-két csontnyi darabokra vágom. A páchoz egy nagy műanyag dobozban vagy tálban mindent összekeverek, beleteszem az oldalas darabokat, és kézzel jól összeforgatom. Lefedem, és minimum egy éjszakára hűtőbe teszem.
Másnap egy tepsit kibélelek sütőpapírral (megelőzve a ráégett méz fárasztó kapargatását), erre rakom az oldalast, és ráöntöm a páclevet is alóla. Ha kevésnek találjuk (vannak száraz foltok a sütőpapíron), nyugodtan öntsünk alá még egy kis bort, vagy vizet. Alufóliával szorosan lefedjük és előmelegített, 200°C-os sütőbe toljuk. 15 percig így sütjük, majd lejjebb vesszük a hőmérsékletet (170°C) és így sütjük másfél órát. Ekkor levesszük az alufóliát a tetejéről, átforgatjuk a húsokat (a folyadékot alá még pótolhatjuk) és pirosra sütjük a tetejét (15-30 perc)
Ha lett volna grillezés, akkor csak ebben az utolsó 15-30 percben tettem volna a grillre, előtte ugyanúgy sütőben, lefedve sütöttem volna, mert az oldalasnak sok idő kell, illetve, egy kicsit párolódnia is kell, hogy elérje a kellő puhaságot, mikor a csont szinte magától kiesik a húsból.
Lepénykenyérrel, salátával tálalom. Esetleg a csontról levéve és apró darabokra vágva "dönner szendvicsként" is tálalhatom a lepénykenyérben.


Hidegen is finom, piknikre is vihető!

Folyt. köv.!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése