Ezen a képen Fáncsi megirigyelte a denevéreket.
Itt meg alvás közben szégyellte el magát (nyilván, akkor találtam meg valami szétrágott papucsot, vagy négyes metró méretű gödröt a kertben)
A két kép után Fáncsi -legalábbis általunk ismert- életrajza:
2009. augusztusában született, valahol Etyek környékén. Innen került be egyedül, hat hetesen az etyeki menhelyre. Az etyeki menhelytől vette át a biatorbágyi Kóborka Állatvédő Egyesület (tessék őket segíteni! Bővebben róluk itt: http://www.koborka.hu). Egy nagyon kedves lány gondoskodott róla, gyakorlatilag "családi" környezetben. A családit nem úgy kell érteni, hogy Fáncsi (akit akkor még Angienek hívtak) volt az egyedüli kutya, hanem, hogy nem egy hagyományos menhelyen élt, hanem egy családi ház összes termeiben, épp csak vagy ötven másik kutyával és a gondozóival. Itt cseperedett addig a március elejei napig, amíg -teljes véletlenségből bele nem futottam a fotójába, és bele nem szerettem. (ennek a szerelemnek is megvan a történelmi oka, de erről majd valamikor később)
Két napon belül elmentünk megnézni, de akkor már nem volt kérdés, hogy hozzánk költözik. A gondozója rá egy hétre, a március 15.-i hosszú hétvége előtti csütörtökön hozta el hozzánk (mert, hogy -nagyon helyesen, le lettünk ám mi is ellenőrizve!)
Fáncsi kezdetben nagyon visszafogottan viselkedett, csak kissé(???) félős volt. A visszafogottság mára elmúlt (röhögünk magunkon, hogy akkor elhittük, hogy ilyen angyali kiskutyát fogtunk ki, akivel a félénkségen kívül semmi baj nincs :-)))), a félénkség maradt, de talán kevésbé jellemző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése