Vágyódás a tenger után: kagyló ebédre

Olvasva Dolce Vita adriai, vitorlás beszámolóját, megint felerősödött a vágy bennem, hogy magam is megint vízre szálljak.
A következő túra ugyan már megszervezve, de addig még majd három hónap van hátra!
Szóval, kell ide sürgősen valami, valami, amiben felidéződik a tenger illata, íze, sőt jobban megidézi a túrák emlékét, mint a fotónézegetés...
Persze, az ilyen elhatározások mindig nagyban függenek attól, hogy sikerül-e beszerezni a kívánt, nem igazán ősmagyar alapanyagot, de pénteken szerencsém volt, volt fekete kagyló, sőt, friss fekete kagyló a Cora-ban.

Ahogy megláttam, már eszembe is jutott, ahogy az első túránkon milyen bizalmatlanul nézegettük a sibeniki csatorna Skradim felé menő szakaszának kagylótelepeit, a csónakban üldögélő bácsival, aztán a második túrán már oda is hajóztunk, vettünk egy adagot (5 kg-ot, ez volt a minimum mennyiség), a lehető legfrissebben, hiszen a bácsi akkor húzta ki a vízből és potom áron.

Persze, a potom árba beszámolandó, hogy ezt a kagylót nem olyan tisztogatásnak kellett alávetnünk, mint azt, amit most vettem frissen a hiperben, hanem kicsit keményebbnek.
Mivel a legénységből (a képen ugyan nem akkori, hanem tavalyi, de a legénység összetétele közel azonos) rajtam kívül még senki nem főzött otthon maga kagylót, én kaptam a legkönnyebb feladatot, én voltam a szakács, de a többiek bizony megszenvedtek. Mert kagylót főzni egyáltalán nem bonyolult dolog.

Nyáridéző fekete kagyló
hozzávalók 2 személyre

• 2 kg feketekagyló
• 1 fej lilahagyma
• 6-8 gerezd fokhagyma
• 3-4 szem paradicsom (vagy egy fél konzerv paradicsom)
• (1 zöldpaprika - opcionális)
• 2 dl száraz fehérbor
• 1 dl húsleves
• só, bors
• 3-4 ek olivaolaj
• egy nagy csokor friss zöldfűszer: petrezselyem mindenképpen legyen benne, bazsalikom, kakukkfű, oregano (ez utóbbi három, ha minden kötél szakad, lehet szárított)
• 1 citrom leve

A kagylót tisztítás után át kell válogatni az aranyszabály szerint: főzés előtt a kinyíltat dobom ki, főzés után a zártat.
Egy nagyon nagy fazékban felforrósítom az olivaolajat, kicsit megfuttatom rajta az apróra vágott hagymát. Hozzádobom a szeletelt fokhagymát, majd mikor ez is kapott egy kis színt, rádobom az apró kockára vágott paprikát és a felkockázott paradicsomot, kicsit sózom, borsozom. Ráöntöm az átválogatott kagylót, felöntöm a borral, húslevessel, lefedem, és 10 percet párolom (néha keverek rajta egyet, hogy minden kagyló bekerüljön a lébe, de a gőzben is párolódik) A lezárás előtt pár perccel hozzáöntöm a zöldfűszerek nagy részét (egy keveset félreteszek a tálaláshoz)
Úgy tálalom, hogy mély tányérba vagy nagyobb tálkákba szedek jó pár kagylót (persze, a zártakat kidobom!), szedek rá a léből is úgy, hogy legyen benne paradicsom, paprika, öntök rá egy kis citromlevet és megszórom zöldfűszerrel.
Friss baguettet vagy kenyeret adok mellé, amit bele lehet mártogatni a lébe és kikanalazni vele a "sűrűjét": a paradicsom és paprika darabokat.
Az asztalra kell egy hatalmas tál az üres kagylóhéjaknak meg vagy egy vízzel, citromlével teli tál a kézöblítéshez (a kagylót, ugye többnyire kézzel eszi az ember) vagy nedves törlőkendő.

Egyébként így néz ki a Cora-s feketekagyló. Én csak akkor veszem meg, ha a dátumozás szerint a csomagolás dátuma előző napi és igyekszem is aznap vagy legkésőbb másnap elkészíteni. Lehet, hogy ez felesleges óvatoskodás a részemről, mert egyébként a lejárat dátuma a csomagolástól jó pár nap, de mindenki látott már éjjeliőrt nappal...