Mikor a divat jó...

Sok olyan felkapott dolog van, amire az ember csak forgatja a szemét, és nem érti: MIÉRT??? Gondoljunk csak a patacipőkre ;-)
De van olyan is, amikor a divatot megérti az ember, és reméli, idővel akármekkora közhely is lesz belőle, soha nem múlik el.
De azt hiszem, Toszkána ez az utóbbi: az ember érti, hogy miért szólnak róla filmek tucatjai, mára már közhely ugyan egy toszkán panoráma, de mégis gyönyörködtető, és akármennyire is a konyhai kultúra része a toszkán konyha, az ember sokadjára is bele tud feledkezni egy egyszerű tésztaételbe...

Vörös ősz...

Alig vártam, hogy megint legyen cékla a piacon. Üröm az örömben, hogy ehhez ősz kell, amit meg -legalábbis az ez évi formájában- utálok.
Lehet, hogy szégyellni való, de én már a sima, hagyományos ecetes céklát is imádtam. Persze a cékla fura élettani hatásairól (mint a spárgáéról), csak később, és többnyire saját tapasztalat alapján értesültem, előtte valahogy évekig nem tűnt fel.

További súlyosbító körülménynek számíthat a hagyományos ecetes cékla előtti leborulásommal kapcsolatban a tekintetes bíróság előtt, hogy még nagyobb volt az élvezeti értéke, ha önkiszolgáló éttermi marhapörkölt és -szigorúan csakis- sörét tarhonya kísérője volt a cékla.

Vasárnapi játszóház háziasszonyoknak

Tésztagyúrás...?
Nem egy nagy kaland, de persze sokkal egyszerűbb megvenni a kész tésztákat a boltban és én is ezt teszem. De -megint csak a nosztalgia jegyében- azért emlékszem, hogy volt idő, amikor olyan szerencsés voltam, hogy csakis házi tészta főtt a fazekunkban.

Emlékszem, hatalmas kosarakban vagy zsákban érkezett postán a vidéki rokonoktól a "szegény" pestieknek az ellátmány (vagy, ha épp jött "fel" valaki Pestre, akkor az cipelte magával)

Gomba, Szalonna

Úgy látszik, engem is elért az a kor, amikor az ember elkezd a régi emlékein nosztalgiázni, amikor minden szép volt, minden jó volt, még a fű is másképp nőtt....
Azzal mentegetem magam azért, hogy ez nem csak a kortól van, mert ennyire öreg csak nem vagyok, de a bátyám 9 hónappal ezelőtti hirtelen halála is előhozhatta azt, hogy mostanság sok gyerekkori emléken merengek.
Például a vakációk anyukám két nővérénél Mérken és Szalonnán (igen, van ilyen nevű kis falucska, Borsodban, Szendrőtől és Aggtelektől nem messze, tavasszal, a Bódva kiöntésekor benne is voltak szegények a híradóban).