Vasárnapi játszóház háziasszonyoknak

Tésztagyúrás...?
Nem egy nagy kaland, de persze sokkal egyszerűbb megvenni a kész tésztákat a boltban és én is ezt teszem. De -megint csak a nosztalgia jegyében- azért emlékszem, hogy volt idő, amikor olyan szerencsés voltam, hogy csakis házi tészta főtt a fazekunkban.

Emlékszem, hatalmas kosarakban vagy zsákban érkezett postán a vidéki rokonoktól a "szegény" pestieknek az ellátmány (vagy, ha épp jött "fel" valaki Pestre, akkor az cipelte magával)

Volt minden jó ezekben a kosarakban, télen akár hurka-kolbász is, jófajta igazi sváb füstölt áru, meg tojás. Igen, tojást is postáztak, sok-sok réteg újságpapírba betekerve. Meg jó sűrű, igazi szabolcsi szilvalekvár, keresztanyám főzte üstben, napokig. (más lekvár nemigen, azt anyukámmal mi raktuk el itthon)
De ahol van friss falusi tojás, még hozzá jó sok, ott alapértelmezés, hogy "felgyúrják" tésztának. Amit én kisgyerekként imádtam, hiszen ott ülhettem a konyhaasztal és a gyúródeszka szélénél, és kis kupac tésztával, és "gyurmázhattam"... De a legjobbak ezekben a munka közbeni beszélgetések voltak. Akárki mellett is ültem, akár anyukám mellett a pesti konyhában, akár nagynéném vagy keresztanyám (nagyapám húga) mellett a mérki nyárikonyhában, mindig "beszélgettünk".

Balról a harmadik anyukám, jobbról a második pedig a nagynéném

Ez a beszélgetés legtöbbször inkább csak mesélés volt, meséltek a régi dolgokról, gyerekkorukról (lám, lám, akkor ők nosztalgiáztak), a családunkról.
Amit tudok a családról a konyhai mesékből tudom: lengyel kovács ősök, meg sváb, tehetős gazdák.... nagyanyámat tiltották is nagyapámtól, mert csak egy szegény molnár volt, de jött a 28-as gazdasági világválság, úszott a vagyon, és jól jött egy biztos kereset a családban, így meglehetett az esküvő...
A családi mesék mellett (ezeket már akkor is imádtam, ellentétben a kötelező nyári vidéki vakációzással), észrevétlen mást is tanultam: főzni, sütni, tésztát gyúrni, befőzni.
Igazi "magyar" konyhai alapok voltak ezek, de azt hiszem, ennek az alapozásnak köszönhetem, hogy ma nem ijedek meg semmiféle konyhai feladattól (olyan persze van, hogy nem jön össze, sokszor pont azért, mert túl bátran állok hozzá ;-)

Tehát (a hosszú felvezetőből a lényegre térve):

Adott egy esős vasárnap délelőtt, mikor itthon a család és mindenki egyszerre kerül asztalhoz....
Adott némi nosztalgiázás a régi családi eseményekkel....
Adott az ősz, a piacon szép számban megjelent sütőtökökkel...

Mi legyen az ebéd?

Sütőtökös ravioli

hozzávalók a töltelékhez:

• 1 kisebb sütőtök
• fűszerek ízlés szerint
• olivaolaj
• 25 dkg ricotta
• só, bors

hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg liszt
• 3 tojás
• só

hozzávalók a kész ravioli mártásához:

• 1 kis fej lilahagyma
• 2 dl tejszín
• 1 dl fehérbor
• 1 marék füstölt sonka kockázva 
• zöldfűszerek (kakukkfű, zsálya, bazsalikom)

A sütőtököt megmossuk, a szárát levágjuk és gerezdekre vágjuk. Elkészítjük a fűszerkeveréket, ami nálam a következő szokott lenni:
fokhagyma apróra vágva,

• 1 mk chili
• 1 tk római kömény
• 1 tk édeskömény
• 1 tk örölt koriander
• 1 mk gyömbér
• 2-3 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy reszelve
• 1 tk só, bors

(Máskor rozmaringot, kakukkfüvet, zsályát és bazsalikomot keverek, a chili és a fokhagyma ekkor is jót tesz neki)
A fűszerkeveréket elkeverem egy 1 ek olivaolajban és átdörzsölöm vele a tök vágott felületét, majd sütőben szép pirosra sütöm. (régebben nem szerettük a sütőtököt, de ezzel a fűszerezéssel  az egész család csak úgy kapkodja a megsült tököt, alig győzőm megmenteni a tölteléknek valót!)
Hagyom kihűlni (akár előző nap is meg lehet sütni), kikaparom a héjából és villával áttöröm. Hozzáadom a ricottát és még fűszerezem: sózom, borsozom, vágok bele zsályát, kakukkfüvet (de maradhatunk a sütésnél használt keveréknél is) és jól kikeverem.

A tésztához a hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrok. Ha kell mehet bele egy pici víz, vagy liszt(tésztagyúráskor nem csak a női felmenők idéződnek meg, de szinte hallom a molnár-nagypapát, ahogy szidja "ezeket a mai liszteket, amik már semmire se jók"....).
Fél órát pihentetem, majd részletekben nagyon vékonyra nyújtom (én csalok, mert géppel csinálom) A gépből kb. 15 cm széles csíkok jönnek ki, ha magunk nyújtottuk, akkor kb. ilyen széles csíkokra vágjuk a tésztát. A csíkot hajtással vagy csak úgy szemmel belőve hosszában megfelezzük, és az egyik felére 5 centinként egy-egy teáskanálnyi tölteléket teszünk.

A töltelékek között és a tészta szélét megkenjük vizes ecsettel (jobban összeragad a tészta), és ráhajtjuk az üres felét. A töltelékek közt és a széleket erősen lenyomkodjuk és derelyevágóval vagy késsel felvágjuk.

A kész raviolikat rácsra tesszük (nehogy átáztassa a töltelék).

Egy nagy fazékban vizet forralunk (míg felforr a víz, megcsináljuk a mártást), sózzuk, és kisebb adagokban 2-3 perc alatt (míg a felszínre nem jönnek) megfőzzük a raviolit és átszedjük a mártásba (ha nem akarunk a mártással bajlódni a sok munka után, nagyon finom csak zsályás olvasztott vajjal is!).
Parmezánnal megszórva azonnal találjuk.

A mártáshoz nagyon apróra vágom a hagymát. A sonkát felkockázom vagy ha szeletelt, felcsíkozom. Egy ek olivaolajon a sonkát átsütöm, hozzádobom a hagymát és kicsit együtt pirítom. Felöntöm a borral, forralom, majd hozzáöntöm a tejszínt is. Ha kell sózom még és borsozom. Ha nagyon besűrűsödne, akkor a tészta főzővizéből hígítom. A tüzet lezárom, és elkeverem benne az apróra vágott zöldfűszereket (zsályát, bazsalikomot, kakukkfüvet).

Ha túl sok tésztát csináltunk (sőt, akár érdemes még többet csinálni), és elfogyott a töltelék, használjuk ki a lehetőséget, és csináljunk belőle házi tésztát: lehet vékonyra vágva cérnametéltet csinálni, vagy vastagabbra vágni, esetleg kockára, vagy akár reszelni is. Nem boszorkányság, és ha már belefogtunk, egy füst alatt csak kicsivel okoz több munkát... Én most papfojtó tészát (strozzapreti-t) csináltam a maradékból, mert ezt imádja a fiam a Pomo d`Oroban.

De a fenti mennyiségből eleve már ravioli is rengeteg lesz, de mivel babrás ez az egész töltött tészta készítés, nem is baj, mert így egy lendülettel több adagot lehet csinálni. Tehát, amit nem akarunk akkor ott frissen megenni, lefagyaszthatjuk: a raviolikat egyenként tálcára tesszük úgy, hogy sehol ne érjenek egymáshoz. A mélyhűtőben kifagyasztjuk, kivesszük, és ekkor lehet őket zacskóba szedni, mert már nem tapadnak össze. Pár hónapot simán átvészel a fagyasztóban, és akkor valóban gyors olasz tészta lesz belőle, hiszen csak ki kell főzni (kicsit tovább tart ugyan, mint frissen), és a mártást megcsinálni hozzá.