Gomba, Szalonna

Úgy látszik, engem is elért az a kor, amikor az ember elkezd a régi emlékein nosztalgiázni, amikor minden szép volt, minden jó volt, még a fű is másképp nőtt....
Azzal mentegetem magam azért, hogy ez nem csak a kortól van, mert ennyire öreg csak nem vagyok, de a bátyám 9 hónappal ezelőtti hirtelen halála is előhozhatta azt, hogy mostanság sok gyerekkori emléken merengek.
Például a vakációk anyukám két nővérénél Mérken és Szalonnán (igen, van ilyen nevű kis falucska, Borsodban, Szendrőtől és Aggtelektől nem messze, tavasszal, a Bódva kiöntésekor benne is voltak szegények a híradóban).

Az igazat megvallva AKKORIBAN nagyon untam ezeket a vidéki vakációkat, olyannyira, hogy kamaszkorom legfontosabb fegyverténye volt, amikor 13 vagy 14 évesen kiküzdöttem, hogy onnantól nem volt kötelező mennem, szabadon lehettem ferencvárosi kulcsos gyerek....
Persze MOST visszagondolva ezek igenis szuper nyarak voltak, csupa olyasmivel, amikkel egy átlag városi gyerek életében nem találkozik: láttam hazatérni a gulyát, ahogy a tehenek maguktól találnak haza, hoztunk vizet pléhkorsóban az "artézi" kútról, kacsoztam a szőlőben, morzsoltam kukoricát, dagasztottam agyagot... és csináltam még ezer olyan dolgot, amit nem csak visszasírok, de egyben nagyon sajnálom, hogy a fiamnak nem lehetett ezekben része (sőt, ami még rosszabb, mivel teljesen messze esnek tőle, egyszerűen nem is érdeklik, nincs affinitása a dologhoz)

Egy ilyen nosztalgia révedéskor jöttek elő a szalonnai gombász emlékeim.

A fő-fő gombatudor a nagybátyám volt, de azokat a gombákat, amiket szerettünk és szedtünk ma is biztonsággal felismerem. És nem csak felismerem, de ma is ölni tudok egy kis rókagombáért (pláne ölni tudnék nagynéném pici rókagombákból készített savanyúságáért, de olyat vagy harminc éve nem ettem), de a vargányáért, tinóruért, szegfűgombáért is.
Nagynéném nem bonyolította túl a dolgot: a gombából vagy leves, vagy pörkölt lett, esetleg kirántottuk (Istenem, a frissen szedett rókagomba rántva, ropogósan!), a pici darabokat pedig savanyította... Ezeknél jobb gombaételt azóta sem ettem. Még a legjobb étteremben sem.

A képen középen látható gyapjas tintagomba a saját kertünkben nőtt

Talán az emlékezés tette, hogy tíz év után felfedeztem, hogy a környékünk erdeiben is nőnek gombák, nem csak Szalonnán.
Tavasszal tehát, amikor megjelentek a kucsmagombák, teljesen bepörögtem.
A Zuram akkor meglehetős kétkedéssel fogadta a gombaszedési szenvedélyemet, és hiába vittem be a piaci gombavizsgálóba a gyűjtést, bizony még így is kétkedéssel és csak ímmel-ámmal evett a kucsmagombás rizottómból. (azóta is élünk és virulunk, szóval nem csak a főzés, a szedés is siker volt)

De eljött az ősz, még hozzá ugye jó sok esővel jött, és hirtelen rengeteg lett a gomba a környéken, még a saját kertünkben is vagy háromféle nő. Sajnos, szinte mind olyanok, amiket nem ismerek, de immár közösen addig addig tanakodtunk ezen a hirtelen felfedezett rengeteg fajta gombán ("Szerinted ez mi lehet?", "Lövésem sincs, ilyen nem volt Szalonnán") amíg a gombászati szenvedély átragadt a Zuramra is, és elhatároztuk, belecsapunk.... na, nem gombaszedés utáni gombás ételek főzésébe, hanem a tanulásba.

Rendeltünk hát két tuti kiskönyvet (1. és 2. kötet) és ahogy megkaptuk őket, a kutyasétáltatáshoz nem csak a kutyákat vittük, hanem kis kosárkát, és az elhatározást, hogy minden gombát leszedünk, amit csak találunk és itthon nekiállunk őket osztályozni a kiskönyv alapján.

Az eredmény összesen kb. 30 féle gomba, amiből saját tudás alapján biztosan csak a tinórukat ismertem fel. (naná, hogy ebből is van mérgező, de azt azért ki tudtuk sakkozni, hogy olyat nem szedtünk)
Jött a kiskönyv, amiből korábban, még a szedés ellőtt, CSAK olvasva valóban elég egyértelműnek tűnt minden. Na, de a gyakorlatban hamar kiderült, hogy igazából csak hozzávetőlegesen tudjuk behatárolni a dolgokat....Mert a könyvben rátalálunk egy gombára, ami szakasztott olyan, mint amit a kezünkben tartunk, de aztán találunk három másikat is, amire ugyanez érvényes... de akkor melyik is ez igazából???

Természetesen a "termést" nem ettük volna meg még akkor sem, ha egyértelműbb lett volna a felismerés (anno tavasszal még a teljesen biztosra vett kucsmagombát is inkább megutaztattam az Etele téri piacig), másnap tehát a Zuram (míg én piláteszen voltam) beautózott megint a piacra, és kis gyorstalpalót kapott gombaismeretből a kedves szakértő hölgytől. Meg egy csomó tanácsot.
És szépen otthagyta az összes gombát, mivel "vegyesen", azaz nem elkülönítve szedtük és tároltuk, hiába volt a cirka 30 fajta közt is néhány ehető (5-6), a többi spórája fertőzhette. Na, de nem is nagyon bántuk, mert az ehető gombákból talán még összesen sem jött volna ki egy rendes tésztaétel mártásához vagy egy böcsületes rizottóhoz való keverék, nem, hogy egyenként.
De már könnyebb dolgunk van, hiszen a fotók alapján már tudjuk, milyen ehető gombákat találhatunk a környéken. És -ha a szenvedély nem csillapodik- talán valamelyikünk még egy tanfolyamot is elvégez idővel.

A tanulság viszont az, hogy ettől függetlenül nem fogunk soha semmilyen gombát leszedni és megenni úgy, hogy ne mutattuk volna meg a gombavizsgálónak.