Vörös ősz...

Alig vártam, hogy megint legyen cékla a piacon. Üröm az örömben, hogy ehhez ősz kell, amit meg -legalábbis az ez évi formájában- utálok.
Lehet, hogy szégyellni való, de én már a sima, hagyományos ecetes céklát is imádtam. Persze a cékla fura élettani hatásairól (mint a spárgáéról), csak később, és többnyire saját tapasztalat alapján értesültem, előtte valahogy évekig nem tűnt fel.

További súlyosbító körülménynek számíthat a hagyományos ecetes cékla előtti leborulásommal kapcsolatban a tekintetes bíróság előtt, hogy még nagyobb volt az élvezeti értéke, ha önkiszolgáló éttermi marhapörkölt és -szigorúan csakis- sörét tarhonya kísérője volt a cékla.

Akkoriban persze nem igazán tudtam, hogy mi másra lehetne még a céklát felhasználni, a pillanat, mikor belevetettem magam újabb cékla felhasználási módok keresésébe a gasztroblogokkal jött el. Sütöttem már süteményt belőle, csináltam levest, és találtam két olyan salátát, ami nagy kedvenc lett itthon, sőt, az egyik, jelen blog tárgya tulajdonképpen le is váltotta a hagyományos, ecetes változatot, mert így már köret sem kell a hús mellé.
A recept eredetije Lajos Maritól van, de kivételesen nem érzem divatja múltnak.

Almás céklasaláta

hozzávalók 4 főre

• 4 közepes fej cékla
• 1 közepes fej lilahagyma
• 2 alma
• 1 csomag rukkola
• 1 nagy marék dió

az öntethez:

• 4-5 ek olivaolaj
• 10-12 ek borecet
• 1 ek méz
• só, bors

A céklát jól lesikáljuk, sütőzacskóba tesszük vagy alufóliába csomagoljuk és kb. 1,5 óra alatt 170°C-on puhára sütjük. Hagyjuk kihűlni (előző nap is megsüthető), meghámozzuk, és kis kockákra vágjuk. Az almát is meghámozzuk és a céklához hasonló méretű kockákra vágjuk. A lilahagymát felkarikázzuk.
Az öntethez valókat összekeverjük egy tál alján (az arányokat lehet ízlés szerint változtatni, ha hagyjuk állni a salátát, érdemes kicsit savanyúbbra csinálni, mert érdekes módon felveszi a cékla az ecetet, és másnapra édesebb lesz). Összekeverjük a felkockázott-karikázott hozzávalókkal.
Tálaláskor először rukkolát teszünk a tányérra, erre szedünk a salátából, majd megszórjuk dióval (amit keverhetünk magába a salátába is)

Magában is finom, de én azért megszoktam mellé sütni a kedvenc sült húsomat (legalábbis, ha ebédre csinálom): csirkemellet vagy szűzpecsenyét jó balzsamecetes kéregben.