Hát kérem, az úgy volt, hogy a pástétom rendje és módja szerint elkészült (egyébként a Joanne Harris féle A francia piacból)...
Vagy kezdjem messzebbről, a kályhától? Hogy legalább recept és fotó helyett valami háztartási tanács féle kikerekedjen?
Szóval, én karácsonykor, már mint az ünnepen magán, nagyon nem szeretnék főzni. Maradnak tehát az előre elkészíthető ételek, idén a hagyományos töltött káposzta (fiam kérése, az ő étvágya még bírja a gyűrődést) mellé falusi húspástétom és saláták (a miénk már nem, a szentesti halászlé, süti, meg a karácsony előtti illatokkal úgy eltelünk, hogy aztán az ünnepek alatt semmizabalásra nincs igényünk)
Így megy ez már évek óta (a fogások persze változnak, csak a koncepció marad), ami azért is jó, mert még a végső roham előtt be lehet vásárolni, húst is, utána elég csak a kisközértbe lemenni kenyérért. Tehát az idén is megvolt az utolsó nagybevásárlás (tegnap... ráadásul, erős a gyanúm, hogy a hiperszuper nem fog már frissebb húst, zöldséget rendelni és kitenni, mint amit én vettem tegnap).
A mai nappal tehát hivatalos kezdetét vette az ünnepek alatti ebéd elkészítése, szépen, terv szerint haladva elkészültek a húsételek, a töltött káposzta kész, a pástétom alatt is elzártam a sütőt, épp kitakarítottam a konyhát, amikor...
...amikor a receptnek ahhoz a részéhez értem, hogy a pástétom "nyomtatása", azaz nehezékkel való tömörítése. Jénai pástétom formában sült, nem gondolkodtam ELŐTTE, hogy is fogom ezt megoldani, lényeg, hogy csak a sütőből kivéve esett le, hogy a forma keskeny, így csak azt az egy centit tudom lenyomni rajta pl. egy vágódeszkára rakott súllyal, ami a jénai teteje fölé lóg, mert aztán a vágódeszka már ráül a jénai szélére, és kész... de nem olyan fából faragtak engem, aki nem talál ki valamit, ha kell... le tehát a szekrény tetejéről a felfújt formákkal, abból három éppen belefér a jénaiba, erre rá a deszka, erre a súly.
Amit kihagytam a számításból, hogy a pástétom alighanem nem egyformán süllyedt mindenütt, mert egyszer csak repült minden, jénai pástétomostul a földön landolt, jénai ezer darabra tört...
Éljen az üveg pástétomforma...
Tíz másodperc gondolkodás után úgy döntöttem, megmentem, amit lehet (hja kérem, a spórolós sváb vér előtör akaratlan), szépen összeszedtem a nagyobb darabban maradt részt, játszva a gondolattal, hogy esetleg egy kisebb edényben még megpróbálom tömöríteni, mivel még igen lágy volt, reméltem, majd hűléssel köt meg szilárdra. Ugyanakkor a kétely szikrája is fellobbant bennem, amikor a hetedik üvegszilánkot horgásztam ki az ujjamból és a papucsom talpából... de egyelőre a takarítás volt az első (emlékszünk ugye: épp végeztem vele, de most kezdhettem elölről: mindenütt zsíros lé, üvegszilánkok, forró ételdarabok) Hát, nem volt (és most sincs) jókedvem.
Mikor feltakarítottam, kerestem egy kellőképpen kis edényt, amibe a megmentett részt belekanalaztam (a többi egy az egyben ment a szemétbe, hiszen a kutyáknak sem adhattam üvegszilánkos kaját), és nekiálltam lelapogatni kézzel, amikor ugrott a terv: üvegszilánk állt az ujjamba a biztonságosnak gondolt részből is, én meg megértettem, hogy sváb vér ide, sváb vér oda, itt nincs mit tenni. Mehetek holnap bevásárolni. Utolsó nap oda, amit olyan ügyesen el akartam kerülni.
Közben annyira elegem lett, elteltem a most már szaggá változott illattal, hogy azt is eldöntöttem, nem csinálom meg újra a pástétomot új alapanyagból. Még nem tudom mi lesz. Játszom azzal a gondolattal is, hogy semmi, ugyanakkor egy rakat salátának valót is ki kell akkor dobnom, hiszen nem lesz mihez enni őket....
A kép meg? Hát ételfotó híján hoztam: ez az ajtókoszorúnk, érdekessége, hogy még a koszorúalapot is én fontam vagy tizenévvel ezelőtt, apósom szőlőjének vesszőiből, és tényleg minimális munkával elkészült. Nem volt több öt percnél, míg rádrótoztam az öt díszt (a padláson lévő karácsonyi dobozból előtúrva, azaz, évekkel ezelőtti beszerzés minden), beleszúrtam a négy ágat és kötöttem rá egy masnit), de szerintem egy elég aranyos kis darab lett. Legalább valami sikerélmény...
Boldog, békés, szeretettel teli karácsonyt kívánok mindenkinek.
Update: Az éjjel megálmodtam ;-), hogy a pótlás valamilyen egyben sült hús lesz, de hogy milyen, meg hogyan lesz konkréan elkészítve, nem forszíroztam. Kicsit kacérkodtam a töltéssel, felcsavarással, ezzel-azzal, végül abban maradtam magammal, hogy majd a hentespult tartalma dönt: mi van még, mi szép még, és ahhoz képest dől majd el az elkészítés módja is. Egy jókora darab sertés lapockával és egy jelentős mennyiségű libazsírral tértem haza: konfitált sertéssült lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése