És a nyaralás már olyannak tetszik -holott csak egy hete jöttünk haza- mintha hónapokkal ezelőtt lett volna....
Na, persze, ez azért költői túlzás, de tényleg olyan érzésem van, mintha tél közepén lettünk volna valami nagyon délszaki helyen, ahonnan hazatérve aztán sokkol a hazai zimankó.
Kezdem akkor némi technikai leírással, szakemberek, tapasztalt vitorlázók ugorjanak!!! ;-)
Hogy is néz ki egy vitorlás (szigorúan utas szemmel)?
A charter cégek (akik bérbe adják a hajókat) úgy szokták hirdetni, hogy a túravitorlások luxus szállodai szobák a vízen, de ez nem kis túlzás.
Mi általában 4 kabinos, 14 méter hossz (43-45 láb) körüli hajókat szoktunk bérelni, aminek legnagyobb szélessége olyan 4 méter, és lakik rajta /benne 7-8 ember (sőt, elvileg egy ekkora hajón 9-10 embernek van hely!)
Nos, rövid fejszámolás után hamar kiderül, hogy mekkora "luxus"-t lehet csinálni kb. 40-45négyzetméteren (hiszen a hajó keskenyedik, nem téglalap alakú)
Tehát a hajós körülményeket én inkább azzal a mondással tudnám leírni, hogy jó emberek kis helyen is elférnek ;-)
Érdemes tehát átgondolni, milyen társaságban vág neki az ember egy ilyen hétnek: idegenekkel pl., úgy, hogy minden kabinban valaki olyan lakik/utazik, akit életemben nem is láttam, nehezen tudnám elképzelni. Érdemes tehát olyanokat választani, akiket jól ismerünk, megbízunk, sőt, egy hullámhosszon vagyunk sok mindenben.
Nekünk fix társaságunk van, de anno mi is úgy ugrottunk bele, hogy szinte nem ismertük egymást, mostanra viszont egy nagyon összecsiszolódott mannschaft vagyunk, igaz, volt rá időnk, hogy csiszoljuk egymást (meg is történt!)
Persze, a hajós cégek azért mindent megtesznek a helykihasználás maximalizálására, de aki már tusolt egy hajó "fürdőszobájában" vagy verte be a fejét egy éjszakai felülésnél a kajüt plafonjába, az már nem eszi meg a luxus dumát.A vitorlás általában farral van kikötve a mólóhoz, a mólót és a vitorlást pedig egy kb. 25 cm széles palló köti össze, ezen lehet ki és be mászkálni. Az első nap, pláne beköltözésnél a csomagokkal még nagyon óvatos szoktam lenni (nem vagyok én kötéltáncos alkat, ellenben a tenger ugye néha hullámzik, máskor elég nagy a szintkülönbség a móló és a hajó közt) Aztán hazautazáskor, a hatodik, hetedik napon már gond nélkül rohangálok ki-be. Itt a farban a kormánykerék (sőt kerekek!) körül vannak padok, és egy széthajtható asztal. Itt ülünk nap és út közben, itt eszünk.
A szalonból nyílnak a kabinok: kettő hátul a deck alatt, kettő az orrban. Egy icipici belépő van csak mindegyikben, ahol felegyenesedve lehet állni és öltözni, a többi a csőszerű franciaágy (elöl kicsit több a hely függőlegesen). Hajója válogatja, hogy az első kabinokban is franciaágyak vannak-e (ezek már elég szűkek, mert ugye a hajó orra elkeskenyedik), vagy emeletes ágyak. A két-két háló előtt a két hatalmas luxus fürdő ;-):
1nm-nyi, vagy talán még ennél is kisebb helyen rakodóhelyek, mosdó, wc és zuhany (a zuhany tkp. a mosdó csapjából kihúzható, a fülke meg az egész fürdő, mert ilyenkor az ember letakarja a wc-t), és ennyi.
Ha jó az idő, nincs is semmi baj: a nap nagy részét a fedélzeten töltjük, ott eszünk, borozunk, beszélgetünk, napozunk, olvasunk, kártyázunk és gitározunk.
A baj akkor kezdődik, mikor az idő lezavar mindenkit a kajütbe, ahol tényleg kicsi a hely ennyi embernek.
Vannak légkondicionált hajók is, aminek nem sok értelmét látom, mert ahogy írtam a vitorlázásban pont az a jó, ha az ember kint (pontosabban fent a decken) van, ha csak teheti, csak aludni megy le a kajütbe (azt sem mindig) mert éjjel a vízen szinte mindig kellemes a hőmérséklet.
Napirend a hajón, avagy "na, de mit lehet ott csinálni?"
Pár évünkbe tellett, mire rájöttünk, hogy nekünk az a fajta vitorlázás jön be, ami nem a megtett mérföldek maximalizálásáról és a szárazföldi nevezetességek minél nagyobb számban történő meglátogatásáról szól. A vitorlázásban számunkra az az élvezet, hogy nem sietünk sehová, ellenben útközben ott állunk meg fürdeni, búvárkodni, enni, ahol csak akarunk, tehát elég kényelmesen, mondhatni lustán intézzük a napunkat.
Reggel mindenki akkor kel, amikor jól esik. Ha egy marinában (kikötőben) éjszakáztunk úgy sem lehet nagyon sokáig aludni, hiszen a szomszéd hajókban is megindul az élet, és az ember, mint egy szállodában előbb-utóbb felébred a zajokra.
Ilyenkor ráérősen vagy sietve az ember fogja a kis neszeszerét és elgaloppozik a marina vizesblokkja felé, a marinában ugyanis nem, hogy nem illik, de kifejezetten tilos használni a hajó wc-jét. Senki nem nagyon aggódik a reggeli neglizsé miatt: teljesen normális látvány a kócosan, álmosan, pizsamában bóklászó legénység ;-)
Aztán irány a marina boltja: itt megvesszük a reggeli friss péksüteményeket (Horvátországban isteniek és MINDIG frissek), meg minden olyasmit, ami fogyóban van a hajón, és a nap folyamán vélhetőleg kelleni fog.
Reggeli a decken: kávé, tea, péksütemények, aztán mosogatás. Ha nem a bázis kikötőben vagyunk, akkor irány a marina recepciója, ahová kikötéskor leadtuk a hajó papírjait, kifizetjük a tartózkodást, és kihajózunk.
Amikor már kiértünk a marinából, ha csak tudunk leállítjuk a motort, és vitorlát bontunk. Sajnos, az augusztus az a hónap az Adrián, amikor a legkevesebb a szél, de olyan is van, hogy van szél, de szemből fúj, azért kell motorozni, vagy van szél, de annyira erős, hogy -legalábbis mivel kocavitorlázók vagyunk és nem a Vendeé Globe résztvevői- biztonságosabb motorral menni.
A vízen szabadprogram van: aki akar napozik, aki akar olvas, zenét hallgat, de általában mindig van egy kisebb társaság a kormányos körül, és beszélgetünk. Akinek eszébe jut, csinál tízórait és uzsonnát: gyümölcsöket vágunk össze vagy igazi mediterrán uzsonnát rögtönzünk: különböző pestók, olajbogyó, grissini, sonka, kolbászok, sajtok, paradicsom:
Ha valahol olyan partot látunk, ami megtetszik, horgonyt dobunk és megállunk fürödni vagy kiúszunk / evezünk-motorozunk a mentőcsónakkal (bocival) a partra. Időnként vannak a parton kimondottan hajósokra szakosodott "konobák" (kocsmák), némelyikben csak inni, másokban enni is lehet, néha mi is szoktunk.
Kora délután szoktunk valami "rendesebb" (igaz, gasztrobloggerként még mindig szégyelendő) bédet is csinálni: vagy tésztát főzünk vagy -ha voltunk piacon és van alapanyag- összedobunk valami salátát. Délutánra általában befutunk a soron következő marinába. Ha van hely. Ha nincs hely, vagy ha eleve úgy terveztük, akkor vagy horgonyon vagy bóján éjszakázunk (a bólya a jobb, mert az fix és nem kell őrséget (igen, mint a táborban) tartani, hanem lehet aludni az egész legénységnek) Ilyenkor kicsit táboribbak a körülmények, zuhany a hajó farán vagy a hatalmas fürdőben, kártyázunk, borozunk tovább és a hajón vacsorázunk, mint itt lent:
Ha marinában kötünk ki, akkor gyakran megesik, hogy nem rohanunk elhagyni a hajót, hanem akkor is üldögélünk még egy kicsit a decken egy pohár borral.
De azért ilyenkor van a marinában zuhany (ilyenkor van a csúcsforgalom a vizesblokkban, a női részlegen nem ritkán sorok is alakulnak ki a zuhanyra várva), "aztán gálába" vágjuk magunkat (az egész nap viselt fürdőruhához képest), és irány a kikötő városkája/ falucskája. Kis felfedező túra, aztán pedig "úriasan" valamelyik konobában vagy étteremben vacsorázunk (vagy, ha sok volt az ebéd vagy nagyon késői csak fagyizunk vagy iszunk egy koktélt valahol).
Innen séta vissza a hajóhoz, még egy kis üldögélés, a nap kiértékelése, holnapi fontos dolgok megbeszélése, aztán irány az ágy, hiszen FÁRASZTÓ napunk volt, van mit kipihenni (egyébként érdekes, hogy szinte mindenki szokott délután is szunyokálni egy kicsit a hajón, annak ellenére, hogy itthon nem szokásunk)
;-)))
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése