Persze, a spárga dömpingnek sem bírtam ellenállni, a mai napra eleve spárga volt tervbe véve, a szokásos módon, legfeljebb tekintettel a levesre, majd visszaveszek a mennyiségből.
És kis improvizáció: a tegnapi hétvégi bevásárlás alkalmával a Corában volt rebarbara, nagy kedvencem (remélem, nemsokára a saját kertemben is lesz), úgyis kéne valamit sütni, legyen valami gyümölcsös...
Egyértelmű kudarc igazából csak a süti lett, bár ízre az is nagyon finom, csak épp akkor sem fotóznám le, ha nem fogadtam volna meg, hogy míg ki nem művelem magam a témában, addig nem boldogítom a blogot az ételeim fotóival: kirepedt, szétfolyt... Viszont mindenkinek ízlik ;-)
A csicsóka leves háromból két (na jó, másfél) szavazatot kapott: a férjemnek nem ízlett, a gyerek zellernek vélte és megette, nekem tulajdonképpen ízlett, de mindennap nem enném meg (mint a spárgát)
A spárga is háromból két szavazatot kapott, ezt a változatosság kedvéért a fiam szavazta ki a menüből. Igaz, régen ette, de most már nem, marad tehát ez is, mint a halételek, olyan ebéd, amit csak akkor eszünk, ha ő nincs itthon.
Csicsókakrémleves aszalt paradicsommal
- 1 kg csicsóka
- 1 csomag újhagyma
- 1 ek vaj
- 1 ek olivaolaj
- 2dl tejszín
- 4-5 aszalt paradicsom
- 1 csokor rozmaring
- só, bors
Az újhagymát karikára vágtam, a zöldjét félretettem, a fehér részét pedig kicsit megpirítottam az összeolvasztott olivaolajos vajban. A csicsókát meghámoztam (nem volt könnyű meló), felkarikáztam, és ráöntöttem a hagymára. Kevergetve pirítottam ezt is kb. 5 percig, majd felöntöttem húsalaplével (hogy ellepje), sóztam, borsoztam és fedő alatt puhára pároltam, majd leturmixoltam.
Hozzákevertem a tejszínt, és még annyi vizet, hogy kellemes krémleves állagot kapjak. Az aszalt paradicsomot laskára vágtam, hozzáadtam és felforraltam.
Megszórtam az újhagyma apróra vágott zöldjével, és az ugyancsak apróra vágott rozmaringgal.
Tálaláskor glaszírzott (sűrített) balzsamecettel locsoltuk meg, és barna kenyérből készült pirítóssal ettük.
Epres-rebarbarás rétes
Hozzávalók:
- 1 adag linzertészta (én most csaltam, mert a Tante Fanny féle készet használtam fel)
- 30 dkg rebarbara (hámozás után)
- 30 dkg eper
- 10 dkg barnacukor vagy méz
- 1 ek vaj
- 2-3 ek tejszín
- 1 nagy marék dió darálva
- 2-3 ek zab vagy búzakorpa
- 1 tojás sárgája
- fahéj
A vajat felolvasztottam, a megpucolt, felkarikázott rebarbarát rádobtam, a cukorral együtt 5 perc alatt megpároltam. Hozzáöntöttem a tejszínt és a dió felét, a fahéjat, ezzel még egyet rottyantottam rajta, majd lezártam. Az epret félbe-negyedbe vágtam, ezt is hozzákevertem. A linzertészta közepét egy csíkban megszórtam a maradék dióval és a zabkorpa nagy részével, erre öntöttem a gyümölcsöket, rá a zabkorpa maradékát. Két oldalról a tésztát ráhajtottam, megkentem a tojás sárgájával és kb. 40 perc alatt 180°C-on megsütöttem.
A hibát meg ott követtem el, hogy nagyon sok volt a gyümölcs, talán a tejszín is csak még felesleges levet adott, de a tészta szétnyílt, a finom lé szanaszét folyt belőle és az egész kilapult.
De finom (mindenkinek ízlik)
Tanulságok:
- legközelebb nem ilyen tiroli rétes alakban sütöm, hanem kapcsos tortaformában vagy csak simán tepsiben, ami megtartatja a formáját
- a tésztából vastagabb réteget teszek ALÁ, és a maradékból csak rácsot csinálok a tetejére, esetleg a crumble-ból vett módon (1 rész vaj, 1 rész zabpehely, 1 rész teljes kiőrlésű liszt, 1/2 rész cukor) szórom meg a tetejét.
- gyümölcsből viszont kevesebb kell, mert finom a vastag gyümölcsréteg, de nem tesz jót az állagnak
- opcionálisan teszek a gyümölcsbe is valamit, ami "megköt": keverek bele zabkorpát (esetleg keményítőt?)
(a fotók -sorrendben- az Isztrián, Mallorcán és Toszkánában készültek és ezek most vállalhatóbbnak tűntek, mint az ételfotóim)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése