A hályogkovács, avagy a kezdő blogger esete az ételfotózással...

Először is, ma minden fotó nélkül, mert rájöttem, hogy hályogkovács módra vágtam én bele ebbe az egészbe, és hogy nehéz meló ám az ételek fotózása.

Nem csak a technikai része miatt, amit tudok pótolni, gugli az én barátom, már begyűjtöttem egy csomó linket, amit elolvasva talán kiművelhetem magam. Hanem amiatt is, amit már emlegettem, és amit alighanem csakis saját tapasztalat útján tudok majd megtanulni:
MIKOR fotózzam le azt az ételt? Ha közvetlen elkészülte után, akkor türelmetlenül dobolnak az éhesek (magamat is beleértve).  Ha nem, akkor meg ugye már az állag nem olyan.
Szóval, a blog indításakor nekiestem ugyan a főztöm képi dokumentálásának is, de bizony van tanulni valóm a témában, még akkor is, ha nem leszek (talán nem is akarok) soha olyan profi lenni benne, mint a profi gasztrobloggerek, lévén ez csak egy szerény kis én blog, némi főzős beütéssel.