Gyors ebédeim

Szégyellem is szinte az ilyet kiposztolni, de, hát nem vagyok én egy gasztro-blogger, a fotóim is csak olyan házi dokumentációk, mintsem étvágy gerjesztő műremekek.

Mióta egészséges(ebb) életmódra váltottam, annak szabályait gyakorlatilag akkor tudom betartani,  ha magam főzök magamra. Ennek két, nem három előfeltétele van:

1.  előre kell gondolkodni, hiszen nem lelehet mindig csak úgy előkapdosni a kamrából, hűtőből az egészségesnél egészségesebb alapanyagokat
2. ha kitaláltam, mi legyen, el is kell menni bevásárolni, és sajnos, nem mindegy hová, mert nem kapni pl. salátát a sarki közértben, és pláne egy érdinek, aki jobb esetben csak elsurran Budapest szélén valamerre, ha dolgára megy, kicsit külön szervezés a piac vagy akár valamelyik hiper
3.  és persze meg is kell főzni azt az ételt, meg fix ponton kell lenni az elfogyasztásához (persze, ez annyival még bonyolultabb, hogy aztán amit magamnak főzök, azt a fiúk gyakran nem eszik meg, tehát egy nap kétféle menü van)
   
   
   
   

Így lettek hát kedvenceim azok a gyorsan összedobható kaják, amire, ha gasztro-blogger lennék, nem lennék büszke. Ez általában valamilyen sovány hús (csirkemell, szűzpecsenye vagy hal. Nem pácolom őket, hiszen, az a lényeg, hogy csak előkapom, ízesítem, sütöm és kész.
Leggyakrabban aztán párolt zöldség a köret, ha van itthon, akkor s.k., ha nincs, akkor bizony megint marad a halálos vétek: elő a gyors fagyasztott keverékkel vagy a mezei fagyasztott brokkolival, bébirépával.

Vajhal fokhagymamártással

Nagy örömömre a Cora-ban, ahol a heti, másfél heti nagybevásárlásaimat intézem, az amúgy is elég kellemes halas pult új termékkel bővült, a vajhallal. Nem vagyunk nagy halasok, egészen pontosan életünk felében nem is ettünk halat. Mostanra ez megváltozott, sokszor van hal vagy tengeri herkentyű, de azért annyi nyoma maradt a hal ellenességnek, hogy még ma is azok a nagy kedvenceink, amelyek nem nagyon halízűek (akkor minek esszük? ;-), nem szálkásak, ellenben szép ropogósra lehet őket sütni.
Különösen ez utóbbi kategóriát nehéz betartani, de a vajhal pont ilyen.
A fokhagymamártás receptjére meg egyidőben a vajhallal bukkantam rá Joanne Harris A francia piac című könyvében, és bár nem vagyok egy házi majonézkészítő fenomén, istenien sikerült. Azóta a hal és a fokhagymás majonéz nálunk szépen párban járnak. Persze, a majonéz NEM fogyókúrás étel, tehát óvatosan, nekem már belefér, illetve egy teáskanálnyi feldobja a halat, és talán még nem tör meg egy fogyókúrát sem.

Hozzávalók:

• 4 szelet vajhal filé
• 1 tk olivaolaj
• 1 lime vagy citrom leve
• só, bors

a fokhagymamártáshoz:

•  4 gerezd fokhagyma
• 3 tojássárgája
• 1 ek fehérborecet
• 1 tk dijoni mustár
• 4 dl olivaolaj
• fél citrom leve
• só, bors

A vajhalat sütés előtt pár perccel (max. 10) kiteszem egy vágódeszkára, megborsozom és meglocsolom a citromlével.
A fokhagymát szétkaparjuk (vagy lereszeljük), sózzuk, hozzáadjuk a tojássárgákat, az ecetet és a mustárt, és krémesre keverjük. Nagyon lassan, kis adagokban (teáskanalanként) adagoljuk hozzá az olivát, közben keverjük (legjobb kézi habverővel, abból is az IKEA-s, kis, kerek fejű a legjobb ehhez) A következő adag olajat mindig akkor öntsük hozzá, amikor az előzővel már érezhetően ismét besűrűsödött. Pepecs, izomgörcs okozó meló, de nem tart azért nagyon soká, és ha sokat csináljuk, máris jobb esélyeink lesznek a szaknder versenyen! ;-)
A végén adjuk hozzá a citromlevet, fűszerezzük.
(Ha marad, egy hétig eltartható hűtve, nem csak halhoz, szendvicsbe is finom, illetve előre is elkészíthető)

Egy vastag aljú serpenyőt a teáskanálnyi olajjal felhevítek, a halszeleteket egy kicsit lecsöpögtetem, és oldalanként 3-4 perc alatt pirosra sütöm.
A tányéron sózom, és hagyom egy-két percet pihenni.
Mellé teszek a mártásból, de kicsit a halra is, hogy illatozzon a fokhagyma.
Párolt zöldséggel vagy vegyes, zöldsalátával tálalom.
(nálam tegnap -eléggé el nem ítélhető módon Iglo zöldségkeverékkel volt, mert kifogytam a brokkoliból, amit pedig imádok a halhoz, ebben meg volt)