Hét tenger ördöge

Itt az idő, eljött, végre, végre.... megyünk nyaralni.
Irány a tenger!
Képtelenség megfogalmazni, mennyire be vagyunk már mindannyian ilyenkorra sózva, holott nagyon különbözőek vagyunk mi, a vitorlás legénysége (és leánysága)
Tényleg olyan ez, mint egy fertőzés, nyolc éve elkapott, azóta az év nagy részében kordában tartható, de egy hétre menthetetlenül kitör rajtunk.



SŐŐŐT!!!




De, ha valaki lágyabban akarja, szinte már giccsesen szépen, hát kérem, annak sincs semmi akadálya ;-)))



Mert lehet, hogy ez a partról nézve gyönyörű (tényleg az, a fene evett meg, hogy egy szerpentinről kell fényképezni és nem lehetünk OTT LENT!)

Azért ennek akkor sincs párja...

 

Biztonságunkat garantálja a három főre szaporodott kapitányi gárda (mikor először voltunk, Bencének a derekáig ért a mostanra co-skipperré avanzsált két úriember ;-)))

AHOJ!
(Bő) Egy hét múlva jövök!