(Nem Renault) Twingo

Kezdenek túltengeni a receptek, holott nem csak erről akartam írni.
A cím megtévesztő, Twingo ugyan egy autó is (és milyen kis aranyos), de a mi kutyánk is. Fáncsiról írtam már, a másik kettőt viszont elhanyagoltam.
Fáncsi tehát a mostani hármas számú eb, haladjunk tehát hátulról visszafelé.
Jöjjön a kettes, aki amikor hozzánk került, ugyanúgy hármas volt, mint most Fáncsi.
Twingo, vagy nem túl fantáziadús nevén Kicsi, leginkább csivava-labrador keverék. (szerintünk japán törpefarkas ;-)))
Lány, jelenleg 7 év körüli.(magyarán, mostanra vénkisasszony)



Egy januári szombaton néztük a Totalcart, amiben egy Renault Twingo tesztnél egyszer csak megjelent egy koszos kisKUTYA és követte őket hegyen és völgyön át, kilométereken keresztül.

Én tényleg nem tettem mást, csak felkiáltottam, hogy milyen aranyos.

Mire az én Uram, aki az ideje nagy részében mást sem csinál, mint a kedvemet keresi ;-), már készítette elő a nagy meglepetést: az asszonynak a tündibündi kiskutyát.

Hívta tehát a megadott számot, ahol alaposan kikérdezték. Meg elmondták, hogy a kiskutya szeret fotelben ücsörögni, meg mindenféle más botorságot csinálni, mire az én uram azt válaszolta, hogy "hát, az ember is sok mindent szeretne, aztán nem jön neki össze" 

Ebben maradtak. Nem is hittük, hogy ilyen "gonosz" hozzáállással a kutya hozzánk fog kerülni, mikor is egy februári péntek délután, épp hazafelé tartva a munkából / iskolából, megcsörrent a telefon, hogy akkor mi kapjuk a kutyát, és bő egy óra már itt is vannak vele.

Hát, tehetek én bármiről??? ;-)

A hírre minden esetre se köpni, se nyelni nem tudtunk, kissé hirtelen jött a dolog, de Kicsike már ott is volt, ismerkedés gyanánt lelkesen bekakált az előszobaszőnyegre (egyébként valahogy mindegyik befogadott kutyánk így kezdte). 

Mi meg pár nap múlva mentünk síelni...Addigra kiderült, hogy a kerítésünkön vannak még lyukak, illetve, hogy a mi kis drágánk hegymászókat megszégyenítő technikával mássza a nem lyukas kerítést  is (legalábbis a fonott drótkerítést, aminél a kis kockákba berakva a pracliját, lehet egyre feljebb kapaszkodni, majd a tetejéről leugrani)

De aztán rájött, hogy mégsem olyan rossz nálunk, nem éri meg a világ felfedezése, hogy majd megint jól elveszik...
Rögtön az első hetekben komolyan vette a beilleszkedést, Morzsával az öreg tacsinkkal ugyan nem boldogult, de Marcinál, a macskánál, és Alfánál, a nálánál 4x nagyobb howavartnál pillanatok alatt behízelegte magát.
És a barátságok ma, 7 év múltán is tartanak, egyedül csak az újoncot, Fáncsit utálja.
Szívből, igazán....naná, hiszen vetélytársa akadt a tündérbogárkodásban...

Az egyik legnagyobb parti arc, akit csak ismerek. Nem csak kutyában!!!
Alig várja, hogy emberek jöjjenek hozzánk vagy a fiamnál legyen buli, ő ott van, mindenkihez odamegy, és bulizik.
Hihetetlenül barátságos minden emberhez, hogy egyszerűen kizártnak tartjuk, hogy igazán kivert kutya lett volna...talán csak elkóborolt anno (ahogy írtam, a hajlama megvolt rá)
Szóval, legyen az vizipipa est a fiamnál, vagy csak egyszerű baráti borozás nálunk, Kicsike rögtön megjelenik, és addig produkálja magát, míg legalább egy valakit el nem bűvöl (optimális esetben NEM a gazdit, hanem valamelyik vendéget), aki hajlandó talpig összebézsszőrözni a ruházatát és ölbe venni a kutyát.

Olyan, mint maga az életre kelt Duracell nyuszi, állandóan zizeg jobbra-balra, mozgásban van, egészen addig, míg az embernek bele nem fárad a szeme, és ölbe nem veszi, mert akkor kezdődik a kinyúlás. Ilyenkor barátság sincs, ne adja a jó Isten a macskának, hogy megközelítse....
Na, ezt a királyi (vagy királynői) állapotot zavarta össze másfél hónapja Fáncsi...

Kettőjükről az jutott eszembe, hogy olyanok ők, mint a Duracell elemmel működő Terminátorok. Van Twingo, az eszméletlen energiájú törpecirkáló, a soha meg nem nyugvó, szuper cuki plüsskutya....erre kidobják a piacra az új, nagyobb teljesítményű Duracell elemes könyörtelen T1000-es Terminátort, akinek ráadásul célja is, hogy taccsra tegye az "elavult" modellt...
Mert igen, Fáncsi törpe terrorista Twingoval meg a macskával (meg általában mindenkivel, aki nem kétszer akkora, mint ő)

Így, Twingo és Marci véd és dacszövegségbe tömörültek az új kutya, a fekete ördög ellen (itt jobbra egy régi kép, ahol épp Jin-Jangot alszanak), de nem sokat tehetnek az atomenergiával hajtott T1000-es ellen.

Mára a mi Kicsikénk azért megkomolyodott, kicsit lelassult, és megint csak Fáncsi érkezésével derült ki, mennyire meg is okosodott...sőt, arra is rájöttünk, hogy az ő beilleszkedése a családba, amit annak idején nem is értékeltünk igazán, tizedannyira nem volt problémás, mint Fáncsié most (mert, hogy bőven nem csak a cuki történetek és képek vannak vele ;-)
Szóval, Kicsi-Twingo pillanatok alatt felvette a tempót, felvette a szokásokat. Nem ül fotelba, az ásásról is hamar leszokott. És ennek ellenére igazi primadonna maradt.
Ja, és ahogy látszik, szegény Twingo NEM kapott másik, rendes lányos nevet a gazdájától...A Kicsi valahogy rajta ragadt, mert sokáig valóban ő volt a legkisebb, de hívjük Pöttöm Pannának, Törpikének, Egérkének,  mikor, hogy...

És, ahogy mondom, bár a dolgok Fáncsival kicsit átrendeződtek, azért a Kicsi még mindig főnök a csapatban (az Egyesült Állatok Szövetségében, angolul Uniteted States of Animals), ő az, aki a szálakat mozgatja (magyarán, ha akar valamit, behülyíti a nagyot, ő meg csak ott van hátul csendben)...  Mint a Shrekben a Szamár: "Sárkány van nálam, és nem félek használni!!!!! (annál inkább, mert Alfikánk meg tényleg olyan, mint a Shrek-es Sárkánylány (mint, amikor a Szamár felfedezi, hogy ez egy LÁNYsárkány, erre az elkezdi rebegtetni a pilláit.....)
Öööö...de ez már egy másik poszt témája lesz, az Alfás poszté.