Könyvek gyermekkoromból

Gyerekként nagyon sokat olvastam, hetente jártam könyvtárba, és 4-5 könyvnél kevesebbel ritkán tértem haza. De sok könyvet is kaptam, emlékszem, mikor a bátyám évente kétszer, a Könyvvásár idején és még valamilyen esemény alkalmával, már előre listázva az őt (minket) érdeklő megjelenéseket ment a Vörösmarty térre, és megrakodva hozta haza szerzeményeit.
Aztán a különböző szét-, és elköltözések megkavarták a nagy könyvtárat, apám is eltökítette valahová a gyerekkori könyveink jó részét, míg én külföldön tanultam, így a valamiért különösen emlékezeteseket sok-sok évvel később, az internetes keresők és az internetes vásárlások térhódítása után újra megvettem magamnak, és újraolvastam őket.

Némelyik csalódást okozott, némelyiken jól szórakoztam, még, ha ki is derült számomra, hogy nem egy irodalmi mű a könyv. Nem tudnám megmondani, miért pont rájuk emlékeztem annyi nosztalgiával, hogy újra megvettem őket.

Varga Katalin: Én, te, ő 

Kimondottan azzal a céllal vettem meg, hogy a -hmmm- nyelvtan terén kihívásokkal küszködő fiam majd tanul belőle. Ehhez képest ő el sem olvasta (Istenem, mennyi könyvvel, filmmel jártam úgy, hogy azt hittem, az ő korosztályának is mond valamit!), én igen, de ma már nem igazán tetszett.








Fazekas László: Kapukulcs a kő alatt


Sokszor olvastam újra, tiszta retro érzés, ha az ember olyanokat olvas, hogy a lányok igyekeznek megállni a helyüket a KISZ-ben, és azért harcolnak, hogy agronómusok lehessenek. Ennek ellenére, van benne valami. Talán az,  ami harmincx évesen kitört belőlem: a vitorlázás (mondjuk, ebből kevés)?
Nem tudom. Minden anakronizmusának ellenére nem csalódtam benne, de lehet valóban csak azért, mert AZT az érzést, ami az én ifikoromra jellemző volt, teljesen visszaadja. A könyvnek van egy előzménye, első része, de arra abszolút nem emlékszem, talán még régen sem olvastam.



Veressné Deák Éva: Felfedezem Budapestet

Meghatározó könyv volt számomra AKKOR. Persze, ebbe jócskán belejátszhatott akkori osztályfőnököm ún. történelem szakköre is, amiben mást sem tettünk, mint jártuk Budapestet, mesélt az épületek, helyek történelméről, történetéről. Kimerítően, ötletesen. A mai napig el tudom a tőle kapott tudásból kápráztatni a külföldi vendégeinket. Erre rakódott rá ez a könyv, amire úgy emlékeztem vissza, hogy a hasznos tudnivalók tárháza.... hát, ehhez képest bő 25 év után egy nagy anakronizmus csak.
Persze, elévülhetetlen érdeme, hogy az AKKORI olvasáskor barátnőimmel bőszen jártuk a várost, teljesítettük a feladatait (emléktáblák megkeresése pl.), de ma már nem mond semmit.
Igaz, talán ennek a könyvnek a hatására (meg, ahogy mondtam, Füsi Mária néni "szakkörének" köszönhetően) mentem aztán idegenvezetői fakultációra, sőt, később idegenforgalmi szakirányra az egyetemen, de ma már ez a könyv nem mond semmit. Még nekem sem, aki pedig tényleg a legszebb emlékei közt őrzi ezt a könyvet. Sőt, időnként megint teljesen retró, de ez nem a jó értelemben.
Szóval, van, amikor nem a legjobb ötlet megkeresni a gyerekkori ideálokat ;-)


R.J. McGregor: A kis detektívek
 
Ezzel a könyvvel kezdődött a krimi iránti rajongásom. (Meg Adam Bahdajnál, meg az ezután ismertetett lengyel szerzőnél)
Lehet, ezt szégyellni kéne, mert ugye a krimi az nem érték, de szerintem mindenevőnek kell lenni, olvasásban is, zenében is, filmben is, színházban is.
Van, amikor az ember csak szórakozni akar, na akkor kell a krimi.
Az ilyen krimi meg akkor kell, amikor egy gyerek olvasni kezd, és a cél csak annyi, hogy megtanulja, olvasva is át lehet élni kalandokat.
Tényleg az egyik legvágyottabb gyerekkori elveszett könyvem volt...ami aztán nem váltotta be a várakozásokat. Felnőttként ugyan nem okozott olyan csalódást, mint némelyik másik könyv, de az akkori izgalomnak már én sem találtam nyomát.... talán a világ is gyorsabb lett...





Jerzy Broszkiewicz - Egész héten esni fog?

Sok tekintetben kellemes meglepetés volt. A történet persze nem igazán (hol van ez egy mai rejtélyhez képest?), hanem hangvételében. Nagyon friss, hadd ne mondjam liberális könyv. Vekerdy Tamás büszke lenne, ahogy a gyerekekkel bánnak benne a felnőttek.
A mai eszemmel olyan dolgokat ír le a lengyel szerző, ami akkoriban nem kis bátorság lehetett. Vagy legalábbis, a mi magyar hétköznapjainkra nem vagy nem így volt jellemző.
Persze, ennek ellenére nem mondanám, hogy a fiamat és korosztályát rabul ejtené a könyv, de számomra kellemes nosztalgikus olvasmány volt.