Alfredo és a Szénégetőné, én és Jamie Oliver

A mai ebéd is kettős volt, a tészta a fix pont, egy öntet a fiúknak, egy magamnak.
Mindkettőnk mártása a címadó párok összegabalyodásából született.
A fiúkéban a tejszínes-petrezselymes Alfredo szósz keveredik a Szénégetőjével.... így létrehozván azt, amit sokan ma is Carbonaranak neveznek.
egy olasz nyilván elsírná magát, na, de csak kell egy kis revans a sok "gulasch"-nak titulált még csak nem is pörköltért....

És igen, kérem, a magyarnak nem elég a szimpla energia:a tészta, a szalonna, a tojás, neki duplán, triplán, sőt turbózva kell!
Legyen akkora, ami nem hogy egy szénégetőt, de egy egész útépítőbrigádot is ellátna energiával.
Persze, a fiúk ehetik, a fiúk nem csak vékonyak, de akármennyit és akármit esznek, nem látszik meg rajtuk, és már régóta nyaggatnak a "régi fajta" carbonaráért.

"Alfredo szénégetőnője" spagetti
hozzávalók 2 főre

• fél csomag spagetti (most épp linguiniből készült)
• 30 dkg bacon
• 3 dl főzőtejszín
• 2 tojássárgája
• 3 gerezd fokhagyma
• 5 dkg parmezán
• 1 ek olivaolaj
• 1 csokor petrezselyem
• bors

A tésztához felrakom a főzővizet és a leírás szerint al dentére főzöm. Közben a bacont felkockázom, és megpirítom . Egy szitába vagy szűrőbe öntöm, és -némi kései kalóriamentesítés végett- lecsöpögtetem róla a zsírt . A fokhagymát apróra vágom, megkapatom az olivaolajban, rádobom a bacont, felöntöm a tejszínnel. Belereszelem a parmezán felét, felolvasztom benne. Apróra vágom a petrezselymet, beledobom a szószba, borsozom, és lezárom alatta a tüzet. Sózni nem kell, mert a szalonna elég sóssá teszi. Mikor a tészta kifőtt, a szószba keverem még a két tojássárgáját, és ráöntöm a tésztát is. Ha ezzel nagyon sűrű lenne, löttyintek még rá 2-3 ek vizet a tészta főzővizéből, petrezselyemmel és parmezánnal megszórva tálalom (most ment rá rukkola is)

De hát ez nekem nem való (főzés közben úgyis átjár az illata, ami majdnem fél evés), készül tehát egy másik szósz. Itt én gabalyodok össze Jamie Oliverrel..
Egyébként nem nagyon szoktam tésztaszószt szakácskönyvből főzni, megy a szószba, amit épp megkívánunk, de ez a recept elsőre megfogott: rák, chili, rukkola...
Most három okom is van rá, hogy miért ezt főzzem:

1. a rukkola mostanra nőtt meg annyira a kertben, hogy már lehet legelni, egészen más az íze, mint a boltinak, sokkal harsányabb, ropogósabb, 
2. nem ettem rákot vagy más tengeri herkentyűt ezer éve, pedig szeretem
3. még chili is, márpedig a csípős ugye köztudottan használ a zsírégetési folyamatnak....

Szokás szerint, ha fogyókúra (vagy vigyázás a vonalakra) és tészta, akkor megint csak lehet az arányokkal játszani: kevés tészta, sok rávaló, ami itt a saláta miatt különösen jól veszi ki magát, tulajdonképpen egy meleg tésztasaláta.
Jamie rákos-rukkolás spagettije
hozzávalók 2 főre

• 20 dkg spagetti
• 30 dkg garnéla (én a nagyobbakat, nem a "koktél" méretűt szeretem)
• 2-3 marék rukkola
• 1 chili
• 3 ek olasz paradicsom konzerv vagy 10-15 jó ízű koktélparadicsom
• 1/2 lime leve (lehet citrom is), héja
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 ek olivaolaj
• só, bors

A tésztát itt is előírás szerint megfőzöm és közben csinálom a szószt (sőt, gyakorlatilag most mind a két szószt a tészta kifőzése alatt megcsináltam, mert ez az igazi fast food!)

Az olivaolajon megfuttatom az apróra vágott fokhagymát, a kimagozott, apróra vágott chilit, majd rádobom a kiolvasztott, lecsöpögtetett rákot, pirítom egy kicsit, majd felöntöm a borral és hozzáöntöm a paradicsomot is. (ha friss koktélparadicsommal csinálom, akkor pár perc forralás után kicsit megnyomom villával őket, hogy levet engedjenek). Lezárom a tüzet, hozzáöntöm a citromlevet, sózom, borsozom.
A rukkolát durvára vágom, és a tésztával együtt a szószhoz adom. A hőtől a rukkola kicsit összeesik, és kiadja az ízét is.
Tálaláskor ráreszelem a lime/citrom héját.