A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 23., kedd

Ülj mellém a kandallóhoz, ....

(Kisfaludy Sándor)


De nem is kell kandalló, most, hogy valóban beköszöntött az ősz, sőt, az időjárás előrejelzés szerint hamarosan itt a tél is, semmi nem esik jobban, mint mesélni egy kicsit a múlt hét végi újabb balatoni kirándulásról... az utolsó indiánnyaras hétvégén.

2010. november 10., szerda

A legjobb ebéd az északi parton...

Már sokat írtam a Balatonról, így elég jól kitalálható, hogy a drobek család az ŐSZI Balatont preferálja.
Így van ez már egy jó ideje, talán pár éves volt a fiam, amikor sok-sok nyári Balaton után egyszer a születésnapját, azaz Dömötör napjának környékét töltöttük Keszthelyen és a Balaton Felvidéken.... Az a teljesen más hangulat megfogott minket, és nem ereszt azóta sem...
Mióta érdiek lettünk (épp az idén volt tíz éve) kirándulásaink legkézenfekvőbb úticélja, hiszen -ha nem a NYÁRI M7-ről beszélünk- innen tényleg csak egy ugrás az egész..
.
Így hát ezen a szép, vénasszonyok nyarát pótló novemberi szombaton magától értetődően indultunk megint a Balaton felé: ezúttal Tihany volt a konkrétabb úticél, azzal a hátsó szándékkal, hogy onnan majd továbbmegyünk még Badacsonyba, és a Szeremley féle Szent Orbánban ebédelünk.


2010. október 27., szerda

Szerelem nem első látásra

Ahogy ígértem, következzen a lellei-kishegyi kirándulásunk második felvonása a Kistücsökben elköltött ebédünkről szóló beszámoló.


Kb. három vagy négy éve kezdtem el sok lelkesült étteremkritikába futni a szemesi étteremről..
(Mivel gyerek és ifikorom sok nyarát Szemesen töltöttem, azóta azon gondolkodom, mi volt a házban a 80-as években. Erre azóta sem, de arra mindenesetre emlékszem, hogy életem első országgyűlési szavazását itt, a Kistücsökkel szemben ejtettem meg. Nem volt nehéz dolgom, az akkor bevezetett "többes jelölés" ellenére sem...)

De vissza a témához:

2010. október 25., hétfő

Ősz a szőlőhegyen

Az ősz nálunk a kirándulások ideje. Azt hiszem, ez eléggé jól kiderült néhány itteni posztból is.
Sajnos az idén kevés jutott a vénasszonyok nyarából, pedig kevés dolgot szeretek jobban, mint napsütéses őszi időben nagyokat sétálni. A napi séta persze a közeli erdőkben -a kutyák miatt- biztosítva van, legyen akár jó, akár rossz idő, de a nagy balatoni nyári szezonzáró óta alig vártam, hogy végre lejussunk kedvenc, de legalábbis egyik kedvenc kirándulóhelyünkre, a balatonlellei Kishegyre.

2010. október 24., vasárnap

Egyszer fent, egyszer lent, avagy egy őszi kirándulás krónikája

Mert a hosszú hallgatás után semmi sem esik jobban, mint egy jó kis közhely, miszerint az élet egy hullámvasút.
De persze a közhely attól közhely, hogy nagy igazságot mond ki, jelen esetben olyat, ami nem csak úgy általában az életre, hanem a mi kis őszi kirándulásunkra is teljes mértékben alkalmazható. Bár -geometriailag kissé furcsán ugyan-, de szerencsére több volt benne a fent, mint a lent,a végén mégis ugyanoda jutottunk, ahonnan indultunk: haza ;-)

FENT:  Gere Crocus Hotel, Villány


2010. szeptember 28., kedd

Mikor a divat jó...

Sok olyan felkapott dolog van, amire az ember csak forgatja a szemét, és nem érti: MIÉRT??? Gondoljunk csak a patacipőkre ;-)
De van olyan is, amikor a divatot megérti az ember, és reméli, idővel akármekkora közhely is lesz belőle, soha nem múlik el.
De azt hiszem, Toszkána ez az utóbbi: az ember érti, hogy miért szólnak róla filmek tucatjai, mára már közhely ugyan egy toszkán panoráma, de mégis gyönyörködtető, és akármennyire is a konyhai kultúra része a toszkán konyha, az ember sokadjára is bele tud feledkezni egy egyszerű tésztaételbe...


2010. szeptember 10., péntek

Elfújta a szél... (folytatás)

De a nyaraláson nem nagyon fújt...
Ez volt az egyike azon három dolognak, ami miatt ez a vízen töltött egy hét nem lett tökéletes.


De akkor, amikor még meleg volt és értelme is lett volna a mindenféle szeleknek, csak egyetlen nap délelőttjén, delén fújt vitorlázható szél.De szégyen szemre délután ott is be kellett vonjuk a vitorlát, hogy motorral érkezzünk meg a marinába.
Jó, jó, szél volt még két nap, de az iránya nem volt megfelelő... (ezért tervezzük, hogy a l`art pour l`art vitorlázás nevében egyszer úgy csinálunk végig egy hetet, hogy NINCS útitervünk, hanem arra megyünk, mint Mary Poppins: amerre a szél fúj...)
Mi volt a másik két hiányunk? Két csapattagunk: egyikük most semmi pénzért nem jött volna velünk, amit meg is értettünk, mert az áprilisban született Cili baba mellett volt a helye. Másik csapattagunk, a hajón betöltött egyik legfontosabb poszt tulajdonosa (wine steward) pedig csak két napot volt velünk, mert új állást kapott, és máris dolgoznia kellett.

2010. szeptember 5., vasárnap

Elfújta a szél...

a nyarat.
És a nyaralás már olyannak tetszik -holott csak egy hete jöttünk haza- mintha hónapokkal ezelőtt lett volna....
Na, persze, ez azért költői túlzás, de tényleg olyan érzésem van, mintha tél közepén lettünk volna valami nagyon délszaki helyen, ahonnan hazatérve aztán sokkol a hazai zimankó.
Itt az idő tehát egy kis visszarévedésre, talán a kinti 13°C is melegebbnek fog tűnni, ha kiviszem a kutyákat sétálni ;-)))

2010. augusztus 19., csütörtök

Hét tenger ördöge

Itt az idő, eljött, végre, végre.... megyünk nyaralni.
Irány a tenger!
Képtelenség megfogalmazni, mennyire be vagyunk már mindannyian ilyenkorra sózva, holott nagyon különbözőek vagyunk mi, a vitorlás legénysége (és leánysága)
Tényleg olyan ez, mint egy fertőzés, nyolc éve elkapott, azóta az év nagy részében kordában tartható, de egy hétre menthetetlenül kitör rajtunk.



SŐŐŐT!!!

2010. augusztus 9., hétfő

Bor, mámor, Hegyalja

Méltánytalanul alig látogatott része Magyarországnak. Pedig, akár határon belül, akár határon kívül kell Hungaricumot említeni, biztosan dobogós helyen végez a Tokaji.
De valahogy még sincs divatban. A Balaton Felvidék igen, Pécs, Villány igen, de kelet felé nem divat utazni.
Kár.


2010. július 9., péntek

Magashegyi levegő

Azt hiszem, a következő két hét kánikulájában sokszor fogom még visszasírni a tegnapi napot.
Talán a Budapesthez (Érdhez) legközelebbi magas hegyre kirándultunk tegnap, sajnos a kellemes hőmérsékletet nem tudtam úgy hazahozni, mint azt a kis izomlázat a combomban.
Évek óta visszatérő téma nálunk, hogy nyáron nem fogunk semmi meleg helyre menni, hanem csak fel, a hegyekbe, mert ott jó idő van, mi meg nem igazán vagyunk napimádók, akik egész nap a strandon fekve süttetik magukat. (kivéve az évi elmaradhatatlan vitorlázást, de az ugye egy egészen másfajta dolog)
Nem mondom, a hegyi vakációzásnak nem kis mértékben gátja az osztrák árszínvonal is... erre orvosság az egynapos kirándulás, otthon alvással, ezt bonyolítottuk le tegnap.

Schneeberg

Alsó-Ausztria legmagasabb hegye, innen kezdődnek az "igazi" hegyek. Bécsből csak egy óra autóval, gondolom, kedvelt kirándulócél hétvégente a nagyvárosból elszökni akaróknak.

2010. június 16., szerda

Sztrapacska vakáció

Néhány napos szünetet tartottam, egy rég tervezett szlovák kirándulás miatt.
Vicces dolog, hogy az ember a közeli és a kézenfekvő helyekre jut el később (vagy egyáltalán nem).
Kicsit izgultam, hogy a kirándulásra pont az ottani választások hétvégéjét néztük ki, de nem kellett csalódnom a korábbi, egyetemen és munka közben szerzett hitemben, hogy csak normális szlovák emberek vannak (a  politika meg....hrrrr)
Egyszóval, kellemes túrákkal, kirándulásokkal, őszinte, kedves emberek közt, és nem utolsó sorban nagyon jó kis brynzové haluškykkal illetve strapačkykkal telt a hétvégénk.
Szlovákia gyönyörű, különösen a tátrai tájnak és túráknak lettem nagy rajongója...közvetlen azután, hogy kiállt a görcs a lábikrámból és a farizmomból.
De ettől a fáradtságtól talán csak még finomabbak voltak az ételek, amiket így kicsit kevesebb lelkiismeret furdalással tudtam élvezni.
További előnye volt a kirándulásnak, hogy amikor itthon 35°C-on olvadt mindenkinek az agya, akkor mi pulóverben, enyhén dideregve álltunk a Lomnici csúcs közelében.

2010. június 9., szerda

Bonts vitorlát!

Ugyan egy bejegyzés már született a tengerre vágyódás témában, de talán itt az idő, hogy ennél konkrétabban is leírjam, mi az, amiért kis társaságunk 9. éve arra vágyik, hogy a tengeren töltse a szabadságát.
Először is, nem vagyunk született vén tengeri medvék, és nem vagyunk nomádok sem. De a vitorlázáshoz, azaz, pontosabban annak "nyaralós" változatához, a túravitorlázáshoz egyik sem elengedhetetlen feltétel. Csak a prioritásokat kell egy kicsit átszervezni az agyában az embernek.