A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyors étel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyors étel. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. június 25., péntek

A nyár színei

Tavasszal minden zöldben főtt: a zöld spárga, a zöldülő mángold, spenót még tavalyról, medvehagyma, a zöldfűszerek: turbolya, petrezselyem, koriander...
Legyen most egy kis narancs, egy kis piros. Nem akartam nagyon ázsiaira venni a  figurát, de a vége azért mégis csak ahhoz közelített

2010. június 4., péntek

Tavaszhívó zöld frittata

Ki hitte volna, hogy már sokadik hete írnak úgy blogot a gasztrobloggerek, hogy "az időjárás ellenére" csináltak ilyen vagy olyan tavaszi ételt...
De hiába hívogatjuk a tavaszt, nem jön...
Én is azt hittem, már az első tavaszváró posztom után sem kell még egyszer elsütni a poént, hogy ez egy tavaszi fogás akkor is, ha épp pont tavasz nincs momentán. De aztán folytatódott az ősz, született még egy tavaszváró poszt, és a tavasz még mindig csak fityiszt mutatott nekünk.
És, ahogy az időjárás előrejelzést nézem, már nem is jön, vasárnaptól kitör a nyár.... (hogy aztán megint visszasüllyedjünk az október végi undok időbe?)

2010. május 26., szerda

Gyorsan valami ehetőt!

Ma áramszünet volt itthon, tervezett, de én sajnos elfelejtettem. Mire észbe kaptam, minden kikapcsolva.
Egy órába került, mire kivágtam magam a garázsból, meg a kertkapun, mert ugye minden elektromos. Tehát elkéstem, rohantam, mire hazaértem nem, hogy egy vasszeget de az egész bejárati kaput, garázskaput meg tudtam volna enni ...
Maradt a hűtő kifosztása és a lehető leggyorsabb eredmény elérésére való törekvés.
Hopp egy zacskó saláta keverék!
Hopp egy kis (majdnem) házi gomolyasajt. Ugyan nem Cserpes (hetek óta nem tudom beverekedni magam a belvárosba, a Nagycsarnokig, de eggyel azért jobb, mint a sima bolti.
Legyen akkor grillezett gomolya!
Ja, hogy a grill is áramról megy....
Marad tehát a jó forró vasserpenyő, mert szerencsére a tűzhely gázzal megy.

2010. május 25., kedd

Alfredo és a Szénégetőné, én és Jamie Oliver

A mai ebéd is kettős volt, a tészta a fix pont, egy öntet a fiúknak, egy magamnak.
Mindkettőnk mártása a címadó párok összegabalyodásából született.
A fiúkéban a tejszínes-petrezselymes Alfredo szósz keveredik a Szénégetőjével.... így létrehozván azt, amit sokan ma is Carbonaranak neveznek.
egy olasz nyilván elsírná magát, na, de csak kell egy kis revans a sok "gulasch"-nak titulált még csak nem is pörköltért....
És igen, kérem, a magyarnak nem elég a szimpla energia:a tészta, a szalonna, a tojás, neki duplán, triplán, sőt turbózva kell!
Legyen akkora, ami nem hogy egy szénégetőt, de egy egész útépítőbrigádot is ellátna energiával.
Persze, a fiúk ehetik, a fiúk nem csak vékonyak, de akármennyit és akármit esznek, nem látszik meg rajtuk, és már régóta nyaggatnak a "régi fajta" carbonaráért.

2010. május 23., vasárnap

Csőre töltve

Igazából nem csak ilyenkor tavasszal, hanem tulajdonképpen egész évben az egyik kedvenc ebédem ez. Tudom, mindig a szezonális zöldségeket főzzük, együk, de én egy tökös csaj vagyok. Jöhet a tök mindenhogy: főzelékben, rántva, töltve, rakva, jöhet akkor is, ha nem is tök, hanem cukkini vagy patisszon.
Sajnos, ahogy oly sok családban, a tök iránti rajongásomat a családom nem igazán osztja*, így aztán maradnak a többé-kevésbé egyszemélyesnek is elkészíthető tökételek, például a töltött tök.

2010. május 17., hétfő

Tavasz ezerrel...az időjárás ellenére

Múlt héten már megcsináltam ezt a fogást, csak túl hamar elfogyott a fotózáshoz, így akkor nem került fel. Aztán alkotói válságba is kerültem, mivel rájöttem, hogy a képek.....hm... egy kalap ndklfgbsdfgbsfgot sem érnek.
De most mégis felteszem, a régi rossz technikával fotózva, lévén, hogy azóta kissé elfoglalt voltam ahhoz, hogy ígéretem szerint kiművelődjek a fotózásban.

2010. május 7., péntek

Gyors ebédeim

Szégyellem is szinte az ilyet kiposztolni, de, hát nem vagyok én egy gasztro-blogger, a fotóim is csak olyan házi dokumentációk, mintsem étvágy gerjesztő műremekek.


Mióta egészséges(ebb) életmódra váltottam, annak szabályait gyakorlatilag akkor tudom betartani,  ha magam főzök magamra. Ennek két, nem három előfeltétele van:
  1.  előre kell gondolkodni, hiszen nem lelehet mindig csak úgy előkapdosni a kamrából, hűtőből az egészségesnél egészségesebb alapanyagokat
  2. ha kitaláltam, mi legyen, el is kell menni bevásárolni, és sajnos, nem mindegy hová, mert nem kapni pl. salátát a sarki közértben, és pláne egy érdinek, aki jobb esetben csak elsurran Budapest szélén valamerre, ha dolgára megy, kicsit külön szervezés a piac vagy akár valamelyik hiper
  3.  és persze meg is kell főzni azt az ételt, meg fix ponton kell lenni az elfogyasztásához (persze, ez annyival még bonyolultabb, hogy aztán amit magamnak főzök, azt a fiúk gyakran nem eszik meg, tehát egy nap kétféle menü van)



2010. május 4., kedd

Fogyókúra és tészta? Fogyókúra és tészta!

Na, persze hogy!  Na, persze!
Majd egyszer ezt a storyt is leírom végig, elöljáróban csak annyit, hogy 2008-ban megszabadultam nagyjából 29 kilómtól és szert tettem egy fajta új életformára, amit többé-kevésbé azóta is követek (így most, 2010 közepén a kilóegyenlegem még mindig 26-ot mutat a 2007-es állapothoz képest, de azért voltak apróbb mozgások)