A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sajt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sajt. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. december 22., szerda

Karácsony előtt.... (és éljenek a diétás újságok)

Lehet, hogy nem túl stílusos dolog ilyenkor nem tuti bejgli meg aprósütemény vagy pulyka, netán halászlé recepteket közzétenni egy blogon (ha van valakinek NEM kihasadó bejgli receptje, ossza meg velem!!!!), de nálunk igazából nem a szigorúan vett karácsonyi vacsora szokott problematikus lenni (idén már csak azért sem, mert anyósoméknál ünnepelünk), hanem a szenteste napi EBÉDÉ...

Mert mit kell tudni az ünnepi vacsora előtti ebédnek?
Ne legyen túl laktató, mert mindenki eltelik, és akkor a halászlének és az egyéb finomságoknak annyi.
Ne legyen sok munka az elkészítése, hiszen még akkor is, ha az ember olyan szerencsés, mint az idén én, és nem kell készülődni a vacsorára, van akkor is elég dolga 24.-én délelőtt.

Erre az összetett problémára ajánlanám a Diéta és Fitnessz magazinban megjelent -és rendesen átdolgozott- receptet.

2010. október 8., péntek

Fityisz a hidegnek....

De jó is lenne bemutatni neki, és visszahozni a vénasszonyok nyarát... De persze nem lehet, sőt, alighanem magam is rájátszom az őszre, ma például sztrapacska volt, "classic" (vagy klasický) változatban: pirított savanyúkáposztával, pár napja a jó kis tartalmas marhahúsos egytál, és sütőtök ételek meg cékla...
Persze, szeretem mindet, de azért mind olyan nagyon melegítős, őszi étel... és olyan jó lenne egy kicsit emlékezni a mediterrán napsütésre, a tengerre...

Ahogy a Sparban pár hete megláttam az első füge szállítmányt, már ment is az emlékezés.... Szerencsére, azóta permanensen kapható, négydarabos kiszerelésben (400 Ft körüli áron), így azóta már háromszor volt ez a saláta.  (csak azt nem sikerül megfejtenem, hogy a négy darabos dobozt miért címzik a gyerekeknek?)


2010. július 3., szombat

Kerti rizottó

Nem tudom, én vagyok-e csak ilyen kifordított, de nem szeretem a rizst.
Mint becsületes sváb leszármazott reggeltől estig, januártól decemberig ellennék én krumplin. Az én uram viszont (aki ugyan nem sváb, de echte német -a nagymama még kint született Essenben, majd hat évesen költöztek Magyarországra) viszont akár ferdére is operáltathatná a szemét, mert rizst enne rizzsel....

2010. július 2., péntek

Sós tejbegríz deluxe

Esetleg római puliszka?
Vagy gazdag polenta?
Lehet vitatkozni.
A tény tény marad: semmi kis alapanyagokból jó kis nyári kaja lesz.

Némi előkészület, kis várakozás, még egy kis munka, aztán a többit elintézi a sütő.

A recept már nagyon régóta begyűjtve, de meg nem főzve figyelt a receptes dossziém alján. Aztán egy jó múltkori Ázsia bolti látogatásom során hirtelen felindulásból vettem egy kis zacskó durum grízt.
A gríz (hasonlóan a recepthez és még sok minden máshoz, amit az Ázsia boltban a kosaramba tömök) szintén parkolópályára került, és a napokban jutott eszembe, hogy el kéne használni, vagy legalább egy részéből főzni kéne belőle valamit...
Így talált hát egymásra a gomb (durum gríz) és a kabát (a gnocchi recept)...
Gondolom, rendes magyar grízből is ehető az étel, de ahogy az igazi olasz tészta is durumlisztből készül, úgy ha van rá mód, akkor érdemes ezt használni.

2010. június 24., csütörtök

Fontolva haladó mángold

Nem kiáltanám ki "reformnak", mert a fene sem tudja, hogy átmenne-e igazából egy igazi fitt- és wellnesstudatos rostán.

A kiskertemben rengeteg a mángold, tetszik neki az esős idő, kimentem hát megtizedelni a sorokat. Volt még egy doboz csiperke is a hűtőben, ez is a "felhasználandó" kategóriába esett. Nem akartam egyszerű rizottót, így ötlöttem ki az alábbi fogást.

2010. június 16., szerda

Sztrapacska vakáció

Néhány napos szünetet tartottam, egy rég tervezett szlovák kirándulás miatt.
Vicces dolog, hogy az ember a közeli és a kézenfekvő helyekre jut el később (vagy egyáltalán nem).
Kicsit izgultam, hogy a kirándulásra pont az ottani választások hétvégéjét néztük ki, de nem kellett csalódnom a korábbi, egyetemen és munka közben szerzett hitemben, hogy csak normális szlovák emberek vannak (a  politika meg....hrrrr)
Egyszóval, kellemes túrákkal, kirándulásokkal, őszinte, kedves emberek közt, és nem utolsó sorban nagyon jó kis brynzové haluškykkal illetve strapačkykkal telt a hétvégénk.
Szlovákia gyönyörű, különösen a tátrai tájnak és túráknak lettem nagy rajongója...közvetlen azután, hogy kiállt a görcs a lábikrámból és a farizmomból.
De ettől a fáradtságtól talán csak még finomabbak voltak az ételek, amiket így kicsit kevesebb lelkiismeret furdalással tudtam élvezni.
További előnye volt a kirándulásnak, hogy amikor itthon 35°C-on olvadt mindenkinek az agya, akkor mi pulóverben, enyhén dideregve álltunk a Lomnici csúcs közelében.

2010. június 10., csütörtök

Csak az a szép zöld.... spenótfelfújt

Fiam kedvenc étterméből származik, ha nem is a recept, de az ötlet a spenót felfújtra. Régóta tervezem, de még soha nem próbáltam, holott a csokifelfújt kedvelt és meglehetősen gyakori desszert minálunk. Mert egyszerű, mert könnyű vagy legalábbis annak érzi az ember, mert egy adagos, azaz, nem tudja magát teletömni vele, mert az az egy csésze az övé, és kész... (ebből is látszik, hogy mindennek ellenállunk, csak a kísértésnek nem)
Sós felfújtat még soha nem csináltam, de nagyon régen tervezem. Spenótból az éttermi példa után, de kipróbálnám cukkinivel is.

2010. május 26., szerda

Gyorsan valami ehetőt!

Ma áramszünet volt itthon, tervezett, de én sajnos elfelejtettem. Mire észbe kaptam, minden kikapcsolva.
Egy órába került, mire kivágtam magam a garázsból, meg a kertkapun, mert ugye minden elektromos. Tehát elkéstem, rohantam, mire hazaértem nem, hogy egy vasszeget de az egész bejárati kaput, garázskaput meg tudtam volna enni ...
Maradt a hűtő kifosztása és a lehető leggyorsabb eredmény elérésére való törekvés.
Hopp egy zacskó saláta keverék!
Hopp egy kis (majdnem) házi gomolyasajt. Ugyan nem Cserpes (hetek óta nem tudom beverekedni magam a belvárosba, a Nagycsarnokig, de eggyel azért jobb, mint a sima bolti.
Legyen akkor grillezett gomolya!
Ja, hogy a grill is áramról megy....
Marad tehát a jó forró vasserpenyő, mert szerencsére a tűzhely gázzal megy.