Nem tudom, mennyien szeretik a kelkáposztát. Nekem sokáig nem volt a kedvencem, aztán, ahogy annyi mindenben, megváltozott az ízlésem, és ha nagy fan nem is lett belőlem, vannak alkalmak, amikor kimondottan csorog a nyálam egy jó rakott kelért, frankfurti levesért, kelkáposzta főzelékért. Vagy bármi más formában a kelkáposztáért. Például, tuti, hogy ahogy tél lesz, kipróbálom a Pasticcio di pizzocheri-t, amit valamikor Giorgio Locatellitől láttam, meg a Joanne Harris féle Francia konyhában talált burgonyatorta receptet is (szintén kelkáposztával készül, és camembert sajttal).
Tehát, most is kívánós lettem a kelkáposztára, ugyanakkor nem akartam mégsem a hagyományos, magyar módon elkövetni a főzeléket, mert egyrészt nyár van (ha meleg nincs is épp), minden hozzávaló "új" volt, és nem akartam őket elnehezíteni nagyon, ezért kicsit letértem a hagyomány útjáról.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kelkáposzta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kelkáposzta. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. június 27., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
