A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rukkola. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rukkola. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 3., kedd

Hepi...

Sajnos, a fotó elmaradt, így az újévi lencserecept mellé csak ezzel szolgálhatok ;-)



A recept pedig egy könnyed lencsesaláta, a netről összevadászott receptek alapján keresztezett fogás, amelynek szemet gyönyörködtető színei vannak:

Lencsesaláta
(4 személyre)

2011. január 1., szombat

2011 és a kötelező lencse

Nem könnyű dolog összehangolni a karácsony alatt megfáradt és teletömött gyomrok elvárásait azon hagyománnyal, hogy újév napján lencsét KELL enni, mert különben nem leszünk szépek, sem gazdagok (én már az egyikkel is kiegyeznék :-)
Ezért most már sok éve bújom a netet a lencse új feldolgozási formáit keresve, ami aztán -ahogy ez lenni szokott- vagy bejön a családnak, vagy nem.

2010. október 8., péntek

Fityisz a hidegnek....

De jó is lenne bemutatni neki, és visszahozni a vénasszonyok nyarát... De persze nem lehet, sőt, alighanem magam is rájátszom az őszre, ma például sztrapacska volt, "classic" (vagy klasický) változatban: pirított savanyúkáposztával, pár napja a jó kis tartalmas marhahúsos egytál, és sütőtök ételek meg cékla...
Persze, szeretem mindet, de azért mind olyan nagyon melegítős, őszi étel... és olyan jó lenne egy kicsit emlékezni a mediterrán napsütésre, a tengerre...

Ahogy a Sparban pár hete megláttam az első füge szállítmányt, már ment is az emlékezés.... Szerencsére, azóta permanensen kapható, négydarabos kiszerelésben (400 Ft körüli áron), így azóta már háromszor volt ez a saláta.  (csak azt nem sikerül megfejtenem, hogy a négy darabos dobozt miért címzik a gyerekeknek?)


2010. szeptember 27., hétfő

Vörös ősz...

Alig vártam, hogy megint legyen cékla a piacon. Üröm az örömben, hogy ehhez ősz kell, amit meg -legalábbis az ez évi formájában- utálok.
Lehet, hogy szégyellni való, de én már a sima, hagyományos ecetes céklát is imádtam. Persze a cékla fura élettani hatásairól (mint a spárgáéról), csak később, és többnyire saját tapasztalat alapján értesültem, előtte valahogy évekig nem tűnt fel.


További súlyosbító körülménynek számíthat a hagyományos ecetes cékla előtti leborulásommal kapcsolatban a tekintetes bíróság előtt, hogy még nagyobb volt az élvezeti értéke, ha önkiszolgáló éttermi marhapörkölt és -szigorúan csakis- sörét tarhonya kísérője volt a cékla.

2010. június 17., csütörtök

Pita sült zöldségekkel

Egyik nagy kedvencem volt a fogyókúra időszakában.
Az ihletet két forrásból merítettem: egyrészt anyósom tálalt fel egy családi grillezésen ilyen sült zöldségköretet a húsok mellé, másrészt, még évekkel ezelőtt egy olasz autós büfében ettem egy olyan szendvicset, amiben csak sült padlizsán, némi rukkola és valamiféle öntet volt.

2010. május 25., kedd

Alfredo és a Szénégetőné, én és Jamie Oliver

A mai ebéd is kettős volt, a tészta a fix pont, egy öntet a fiúknak, egy magamnak.
Mindkettőnk mártása a címadó párok összegabalyodásából született.
A fiúkéban a tejszínes-petrezselymes Alfredo szósz keveredik a Szénégetőjével.... így létrehozván azt, amit sokan ma is Carbonaranak neveznek.
egy olasz nyilván elsírná magát, na, de csak kell egy kis revans a sok "gulasch"-nak titulált még csak nem is pörköltért....
És igen, kérem, a magyarnak nem elég a szimpla energia:a tészta, a szalonna, a tojás, neki duplán, triplán, sőt turbózva kell!
Legyen akkora, ami nem hogy egy szénégetőt, de egy egész útépítőbrigádot is ellátna energiával.
Persze, a fiúk ehetik, a fiúk nem csak vékonyak, de akármennyit és akármit esznek, nem látszik meg rajtuk, és már régóta nyaggatnak a "régi fajta" carbonaráért.