Vaterázni eladóként, vevőként

Pár éve rendszeresen vásárolok, időnként ezt-azt el is adok a vaterán keresztül. Anno itt vettem a fagyigépem (szezon végén fájdult meg rá a fogam, nem is lehetett sehol kapni, ahol meg mégis, ott olyan áron, amit nem voltam hajlandó adni egy gépért, amit tudtam, nem fogok heti rendszerességgel használni)
De vettem már cipőt is, olyan alkalmi darabot egy ezresért, amit megint csak egy évben egyszer veszek fel (centis sarkú, fekete selyem alkalmi darab, boltban megint csak ennek többszöröse, ami nem áll arányban a kihasználtságával)
Vevőként igazán "nagy fogásom" nem volt, azaz, mikor pár fillérért az ember kifogja álmai márkás táskáját, biciklijét, könyvgyűjteménye egyetlen hiányzó darabját....de vannak ismerőseim, akik igen (nyilván így születik az urban legend ;-))) mindenki ismer valakit, aki ismer valakit, akivel már előfordult)

kép innen 

Spanyolviasz

Az "alkotói válság" tart, főzni ugyan főzök, de csak alap /hagyományos/régi dolgokat.
Tegnap viszont bent voltam a városban, a Nagycsarnokot is útba ejtettem, és megkívántam a cukkinit. Különösebb ötletem nem volt, mi legyen belőle, így az esti testedzés (futás) közben próbáltam ihleni valamit. Végigtúrtam a magyar gasztroblogokat, a Good Foodot, de ihletet végül egy cseh oldal adott.
Kicsit átdolgoztam, megcsináltam, közben magyar nevet is adtam neki, erre rákeresek, és kiderül: hosszú vajúdás után feltaláltam a spanyolviaszt cukkini tócsnit ;-)))

Ellenben fel tudtam hozzá használni a már tárgyalt görög joghurt téma új felfedezettjét, Bakoma görög joghurtot, ami végre megoldást kínál a kutyulás, csöpögtetés, magyarán házi praktikák nélkül előállított görög joghurtra. Csak miért kell ehhez egy lengyel gyártó???

Sült paprika pesto ebédre, vacsorára

Imádom a sült paprikát, de sajnos ezzel a szenvedélyemmel -mint annyi mással- egyedül vagyok a családban.
Egy ideje már dédelgetem Fűszeres Eszter receptjét is a tárgyban, de aztán "csak" a dolog múzsája lett. De elvégre a különféle népek konyháiban sok ezer fogás jött így létre: valahol főztek valamit, ami megtetszett máshol, és azt a saját képükre alakították.
(Vagy sokszor nem is alakították olyan nagyon, csak átnevezték, és később késhegyre menő harcokat folytatnak, hogy kinek a nemzeti fogása az adott étel)
Volt tehát egy libanoni étel Esztertől (egyszer az eredetit is meg kell csináljam), egy magyar botcsinálta konyhatündér fejében összekutyulódik néhány olasz specialitással, és lesz belőle ez itt lent. Azt hiszem, sem egy libanoni, sem egy olasz nem látná meg benne a múzsát, ami az ételt ihlette ;-))

A fiúkat viszont sikerült megnyerni a sült paprikának, mit több, az amúgy nem épp libling polentát is két pofára falták.

Alkotói válság

Nagyképű kijelentést teszek: alkotói válságba estem ;-)))
Kezdőként megint csak nem tudom, hogy csinálják a nagyok (lásd itt rögtön balra, az "őket én olvasom" fejezet alatt (is), de nincs kedvem új receptekhez.
Sőt, vannak napok, amikor a régiekhez sem.

Pedig egy időre a meleg is elment, és még csak nem is nyaralunk, (mint megint csak annyian innen balról)...
De volt már ilyen akkor is, amikor konyhai próbálkozásaimról nem vezettem efféle naplót.

Pedig főzni kell, főzni jó.