Vega tészta húsevőknek (is)

Anno, a mindmegettén azzal tettem közzé ezt a receptet, hogy még olyanoknak is ajánlom, akik amúgy nagy húsevők, mert még az én abszolút ragadozó fajta férjuram és fiam sem kereste benne a sonkát, húst, szalonnát. Sőt, versenyt tippeltek, hogy milyen láthatatlan hús van benne. Hát, semmilyen. Sült hagyma, amit szerintem ők összekapcsolnak a hússal. Szóval vega, de azzal már nem vádolhatja senki, hogy diétás fajta lenne.

Vágyódás a tenger után: kagyló ebédre

Olvasva Dolce Vita adriai, vitorlás beszámolóját, megint felerősödött a vágy bennem, hogy magam is megint vízre szálljak.
A következő túra ugyan már megszervezve, de addig még majd három hónap van hátra!
Szóval, kell ide sürgősen valami, valami, amiben felidéződik a tenger illata, íze, sőt jobban megidézi a túrák emlékét, mint a fotónézegetés...
Persze, az ilyen elhatározások mindig nagyban függenek attól, hogy sikerül-e beszerezni a kívánt, nem igazán ősmagyar alapanyagot, de pénteken szerencsém volt, volt fekete kagyló, sőt, friss fekete kagyló a Cora-ban.

Idegen tollak és saját tanulságok

Nincs annyi saját vagy átvariált recept a Földön, hogy egy gasztroblogon mindig új kitaláció jelenjen meg. Sőt, ha -ahogy illik- valamilyen zöldség, gyümölcs szezonjában főz az ember az adott dologból még akkor is plágium gyanúba keveredhet, ha tényleg ő maga, segítség nélkül találta ki az adott fogást, mert az utak gyakran visznek egy irányba, még akkor is, ha nem Rómába, hanem egy étel receptjéhez vezetnek.

Most éppen rebarbara dömping (is) van konyhákban, pláne a gasztroblogokon. Így teljesen természetes ha nem tud az ember úgy olvasni egyet, hogy ne találjon ott (legalább) egy rebarbarás pite receptet.
Még én is, kezdő amatőr blogger próbálkoztam már a magam kútfejéből. Hogy aztán szépen gazdagítsam is a "saját kárán tanul" tanulságaimat (az erről írt posztot azért sem linkelem ide még egyszer, miért reklámozzam a konyhai kudarcaimat? ;-)))

Most hát megpróbáltam valaki más receptjét.

Ronda, de finom

Lehetne szép és finom. De sajnos, be kell vallanom, nem igazán erősségem az ázsia jellegű ételek "rázva sütési" technikája, illetve az összetevők "épp jó, de még roppanós" állapotának eltalálása sem.
Ez van, törekszem a jobbra, de OLYAN, olyan IGAZI még sosem lett...

Én és én

A cím ellenére ez most nem egy "én" bejegyzés lesz  (azaz, talán kicsit mégis), hanem az egyik kedvenc írómról, sőt, írónőmről és a könyveiről szól.
Brunella Gasperiniről van szó, aki olasz volt, újságíró, női lapokban publikált, viszonylag korán meghalt és közel sem volt olyan vidám élete, mint a könyvei.Magyarul négy könyve jelent meg, három a Gamberini család kalandjait meséli el, egy pedig egy önéletrajznak álcázott nem önéletrajz.
Nem akarok kékharisnya lenni és bátran vállalom a nyilvánosság előtt: igenis egy olyan írónő regényei a kedvenceim, ami nem nevezhető magas irodalomnak. "Csak" szórakoztatóak, és "csak" olyanok, mintha bizonyos részeit rólam (meg a családomról) írta volna. Sőt, a férjem szerint nem tudni, én gondolkodok, érzek, cselekszek sok helyzetben úgy, mint a könyv főhősnője, vagy azért gondolkodok, érzek, cselekszek, úgy, ahogy, mert olvastam a könyvet, és hozzáidomulok.

Gyorsan valami ehetőt!

Ma áramszünet volt itthon, tervezett, de én sajnos elfelejtettem. Mire észbe kaptam, minden kikapcsolva.
Egy órába került, mire kivágtam magam a garázsból, meg a kertkapun, mert ugye minden elektromos. Tehát elkéstem, rohantam, mire hazaértem nem, hogy egy vasszeget de az egész bejárati kaput, garázskaput meg tudtam volna enni ...
Maradt a hűtő kifosztása és a lehető leggyorsabb eredmény elérésére való törekvés.
Hopp egy zacskó saláta keverék!
Hopp egy kis (majdnem) házi gomolyasajt. Ugyan nem Cserpes (hetek óta nem tudom beverekedni magam a belvárosba, a Nagycsarnokig, de eggyel azért jobb, mint a sima bolti.
Legyen akkor grillezett gomolya!
Ja, hogy a grill is áramról megy....

Marad tehát a jó forró vasserpenyő, mert szerencsére a tűzhely gázzal megy.

Alfredo és a Szénégetőné, én és Jamie Oliver

A mai ebéd is kettős volt, a tészta a fix pont, egy öntet a fiúknak, egy magamnak.
Mindkettőnk mártása a címadó párok összegabalyodásából született.
A fiúkéban a tejszínes-petrezselymes Alfredo szósz keveredik a Szénégetőjével.... így létrehozván azt, amit sokan ma is Carbonaranak neveznek.
egy olasz nyilván elsírná magát, na, de csak kell egy kis revans a sok "gulasch"-nak titulált még csak nem is pörköltért....

És igen, kérem, a magyarnak nem elég a szimpla energia:a tészta, a szalonna, a tojás, neki duplán, triplán, sőt turbózva kell!
Legyen akkora, ami nem hogy egy szénégetőt, de egy egész útépítőbrigádot is ellátna energiával.
Persze, a fiúk ehetik, a fiúk nem csak vékonyak, de akármennyit és akármit esznek, nem látszik meg rajtuk, és már régóta nyaggatnak a "régi fajta" carbonaráért.

A készséges kutya

Megint Fáncsi, mert a kép, amit lekaptam róla, tulajdonképpen tekinthető összefüggőnek a gasztronómiával.
Fáncsi terít:

 

Mondjuk, a tányér a macskáé, de ez őt nem zavarja.

Egyébként, örömmel jelentem, hogy őnagysága "back in the habbit", azaz ma elég volt kb. háromnegyed órára elmennünk itthonról, máris készségesen felásott egy 3-4 négyzetméteres területet, helyenként olyan 30-40 centi mélyen. Mikor álltam be a kocsival, úgy jött elém, hogy csupa föld volt a pofája.

A sebéről a ragtapaszt már rég leoperálta, de a sebet meglepő módon békén hagyja, csak néha nyalogatja. Szerdán varratszedés.

Csőre töltve

Igazából nem csak ilyenkor tavasszal, hanem tulajdonképpen egész évben az egyik kedvenc ebédem ez. Tudom, mindig a szezonális zöldségeket főzzük, együk, de én egy tökös csaj vagyok. Jöhet a tök mindenhogy: főzelékben, rántva, töltve, rakva, jöhet akkor is, ha nem is tök, hanem cukkini vagy patisszon.
Sajnos, ahogy oly sok családban, a tök iránti rajongásomat a családom nem igazán osztja*, így aztán maradnak a többé-kevésbé egyszemélyesnek is elkészíthető tökételek, például a töltött tök.

Kettős konyha

Hogy egy olyan nő főz, aki igyekszik tartani (többé-kevésbé) a fogyókúrában használt étrendhez magát, ugyanakkor a családjának két férfitagja közelebb áll a soványsághoz, mint a kövérséghez, és egyikük (a fiam) kimondottan szereti a hagyományosabb kajákat (illetve pontosabban fogalmazva, nem rajong az egészségesebb vonalért, a sok zöldséggel) akkor az a nő két felé főz.
Kellemes állapot ;-)

Pizzasütés otthon

Nem is annyira a receptre magára akarok kitérni, szerintem arra szinte mindenkinek megvan a sajátja, amire esküszik, hanem a hogyanra.
Hiszen az otthoni pizza másik sarkalatos pontja, hogy próbáljuk reprodukálni a kemence körülményeit... ami nyilván soha nem fog teljesen sikerülni.

Tavasz ezerrel...az időjárás ellenére

Múlt héten már megcsináltam ezt a fogást, csak túl hamar elfogyott a fotózáshoz, így akkor nem került fel. Aztán alkotói válságba is kerültem, mivel rájöttem, hogy a képek.....hm... egy kalap ndklfgbsdfgbsfgot sem érnek.

De most mégis felteszem, a régi rossz technikával fotózva, lévén, hogy azóta kissé elfoglalt voltam ahhoz, hogy ígéretem szerint kiművelődjek a fotózásban.

Egy csendes kutya

Fáncsi ma átesett a kötelező műtéten, immár -a többiekhez hasonlóan- csak szaktanácsadói szerepet tölthet be nemében. Háziállataink sorsa... ha jót akarunk nekik.

Kudarcok a konyhában

A mai kísérleteim (ezért vagy azért) mind csúfos véget értek.

Pár hete sikerült a Nagycsarnokban csicsókát vennem, már sokat olvastam róla, de még soha nem ettünk. Ma reggel figyeltem fel, hogy a spájzban tárolt csicsóka szépen hajtani kezdett, jelezve, hogy ideje lenne valamit kezdeni vele. Tekintettel a hűvösre meg az esőre, gondoltam, nem fog rosszul esni egy kis krémleves belőle.

A hályogkovács, avagy a kezdő blogger esete az ételfotózással...

Először is, ma minden fotó nélkül, mert rájöttem, hogy hályogkovács módra vágtam én bele ebbe az egészbe, és hogy nehéz meló ám az ételek fotózása.

Nem csak a technikai része miatt, amit tudok pótolni, gugli az én barátom, már begyűjtöttem egy csomó linket, amit elolvasva talán kiművelhetem magam. Hanem amiatt is, amit már emlegettem, és amit alighanem csakis saját tapasztalat útján tudok majd megtanulni:
MIKOR fotózzam le azt az ételt? Ha közvetlen elkészülte után, akkor türelmetlenül dobolnak az éhesek (magamat is beleértve).  Ha nem, akkor meg ugye már az állag nem olyan.

Mergez kolbász és egyebek

Karácsonyra kaptam egy marokkói szakácskönyvet, meg egy tagine edényt. (Persze nem véletlenül, több éves szenvedés után rátértünk arra, hogy gyakorlatilag egész évben, ha valami ajándéknak valóra bukkanok, ráírom, aztán karácsonykor lehet belőle válogatni...de ez már egy külön poszt)

Eleve nagyon szeretjük az egész, tágan értelmezett mediterrán konyhát, jöhet bármi, ami török, görög, olasz, francia, spanyol.... ehhez zárkózott fel, kis késéssel a marokkói / arab konyha is.

Dönner szerű ebéd

Nem vagyok jó névadásban. A konyhában persze könnyű: hívhatom a kaját, aminek akarom, senki nem mondja arra, amit én Cézár salátának hívok, hogy nem az (egyébként tényleg, csak az egyszerűség kedvéért nálunk AZ, és kész)
Szóval, ez is egy ilyen kaja, a "nem dönner" dönner....De hamar készen van (ha a csirkét az ember kicsit előkészíti, pláne).

A kövérség lélektana

Tegnap nézegettem a családi fotókat, és ráakadtam egy két és fél éves albumra, mely egy exotikus nyaraláson készült, olyan 1,5 hónappal a nagy fogyókúra indulása után.
Megdöbbentem, elborzadtam, és azóta is többször eszembe jut az a kép. Pedig ott már 5 kg-val voltam kevesebb, mint a kiinduló állapot....

Na, de HOGYAN lehet így meghízni egy többé-kevésbé értelmes embernek?

Óóóóó, nagyon könnyen, szinte észrevétlen...de tényleg.
Nos, kezdjük talán a kályhától:

Gyors ebédeim

Szégyellem is szinte az ilyet kiposztolni, de, hát nem vagyok én egy gasztro-blogger, a fotóim is csak olyan házi dokumentációk, mintsem étvágy gerjesztő műremekek.

Mióta egészséges(ebb) életmódra váltottam, annak szabályait gyakorlatilag akkor tudom betartani,  ha magam főzök magamra. Ennek két, nem három előfeltétele van:

1.  előre kell gondolkodni, hiszen nem lelehet mindig csak úgy előkapdosni a kamrából, hűtőből az egészségesnél egészségesebb alapanyagokat
2. ha kitaláltam, mi legyen, el is kell menni bevásárolni, és sajnos, nem mindegy hová, mert nem kapni pl. salátát a sarki közértben, és pláne egy érdinek, aki jobb esetben csak elsurran Budapest szélén valamerre, ha dolgára megy, kicsit külön szervezés a piac vagy akár valamelyik hiper
3.  és persze meg is kell főzni azt az ételt, meg fix ponton kell lenni az elfogyasztásához (persze, ez annyival még bonyolultabb, hogy aztán amit magamnak főzök, azt a fiúk gyakran nem eszik meg, tehát egy nap kétféle menü van)
   
   
   
   

drobek világa

Talán valami keveset drobek világáról.

De mi is az a DROBEK?
Drobek egy cseh szó, morzsát (kenyérmorzsa pl.) vagy apróságot jelent.
De miért cseh és miért morzsa? Ez ugye rögtön két kérdés, kezdjük tehát a magyarabb részével, miért Morzsa?

Azt hiszem, már kiderült, hogy nagy kutyás vagyok. Morzsa lettem azért, mert életem első kutyája, aki 17,5 évet élt velem/velünk, a Morzsa nevet viselte (meg még, mint Ságvári másik 32-t is).
(Morzsáról majd még lesz poszt később, hogy fenyegetőzzek is egy kicsit)

Csehül meg azért vagyok Morzsa, mert mikor aktívan netezni kezdtem, úgy 1997 táján, a Morzsa nick legtöbb helyen (e-mail, fórumok) már foglalt volt, hát lett belőlem csehül Morzsa.

Ezek után persze újabb kérdés, hogy honnan is tudok csehül.
Onnan, hogy 1987-től egy állami ösztöndíjjal 5 évet tanultam Prágában egyetemen. (akkoriban még szerették a baráti országok diákjait elkeverni egymással)
Ez itt lent a fotón nem Prága és nem az egyetem, hanem egy német-cseh határközeli kis falu lepukkant kastélya, ahol a -szemmel láthatólag nemzetközi- kis osztályunk, egyik a sokból, épp a cseh nyelv alapjait tanulja. (a képen 2 afgán, 2 bolgár, 2 kongói és 3 magyar diáktársam + a cseh osztályfőnökünk)

Bazi nagy görög joghurt

Egyszerűen nem bírom már magamban tartani a morgolódást, ami kitör rajtam, akárhányszor meglátom a Danone reklámfilmjét az ún. görög joghurtjához. (saját ötletek azért vannak lejjebb, még, ha ez a poszt nem is ezért született)
Az egy dolog, hogy a reklámkreatívok egyáltalán nem kreatívok, hanem szépen lemásolnak valami régit, régebbit és sikerest (Unicredit: Régi idők focija, Grünpower, a napenergiás zuhany: a Hitchcock Psycho...csak, ami most kapásból eszembe jut a poszt tárgyán felül, mert ugye a Danone is nyúl, a Bazi nagy görög lagziból merít "ihletet", ahol, hogy egyértelmű legyen a párhuzam, még a filmbeli csaj anyjának görög akcentussal beszélő magyar hangját is megszerezték (igaz, az apja szövegét mondja arról, hogy mindent a görögök adtak a világnak).

(Nem Renault) Twingo

Kezdenek túltengeni a receptek, holott nem csak erről akartam írni.
A cím megtévesztő, Twingo ugyan egy autó is (és milyen kis aranyos), de a mi kutyánk is. Fáncsiról írtam már, a másik kettőt viszont elhanyagoltam.
Fáncsi tehát a mostani hármas számú eb, haladjunk tehát hátulról visszafelé.
Jöjjön a kettes, aki amikor hozzánk került, ugyanúgy hármas volt, mint most Fáncsi.
Twingo, vagy nem túl fantáziadús nevén Kicsi, leginkább csivava-labrador keverék. (szerintünk japán törpefarkas ;-)))
Lány, jelenleg 7 év körüli.(magyarán, mostanra vénkisasszony)

Fogyókúra és tészta? Fogyókúra és tészta!

Na, persze hogy!  Na, persze!

Majd egyszer ezt a storyt is leírom végig, elöljáróban csak annyit, hogy 2008-ban megszabadultam nagyjából 29 kilómtól és szert tettem egy fajta új életformára, amit többé-kevésbé azóta is követek (így most, 2010 közepén a kilóegyenlegem még mindig 26-ot mutat a 2007-es állapothoz képest, de azért voltak apróbb mozgások)

Könyvek gyermekkoromból

Gyerekként nagyon sokat olvastam, hetente jártam könyvtárba, és 4-5 könyvnél kevesebbel ritkán tértem haza. De sok könyvet is kaptam, emlékszem, mikor a bátyám évente kétszer, a Könyvvásár idején és még valamilyen esemény alkalmával, már előre listázva az őt (minket) érdeklő megjelenéseket ment a Vörösmarty térre, és megrakodva hozta haza szerzeményeit.
Aztán a különböző szét-, és elköltözések megkavarták a nagy könyvtárat, apám is eltökítette valahová a gyerekkori könyveink jó részét, míg én külföldön tanultam, így a valamiért különösen emlékezeteseket sok-sok évvel később, az internetes keresők és az internetes vásárlások térhódítása után újra megvettem magamnak, és újraolvastam őket.

Receptjeim a mindmegette-ről visszamásolva

Ezek a hosszú évek alatt, a mindmegettére beküldött receptjeim:

Itt a tavasz, itt a spárga

Alig várom, hogy tavaszodjon, és kezdődjön a spárga szezon. Ilyenkor egy héten annyiszor eszem, ahányszor csak kapok, ha a Nagycsarnokban járok, akkor egyértelmű, hogy a másnapi ebéd megvan, ha csak a szokásos közért-sima zöldséges a bevásárlás helye, akkor viszont tényleg azon függ a dolog, hogy egyáltalán van-e spárga, vagy, ha van, milyen állapotban (mondjuk hétfőn nem a csütörtökön betankolt adag utóját akarják-e rám sózni)
A spárga elkészítését sem szoktam túlvariálni, korábban leginkább leves vagy rizottó készült belőle. Aztán valamilyen olasz témájú szakácskönyvben bukkantam erre a receptre, azóta ez a favorit.

Első tavaszi vendégség

Megejtettük az idei első tavaszi vendégséget, ami azt jelenti, hogy már szinte kerti parti volt. Nem egészen, mert a teljes kertiséghez hiányzott még a grillezés, ma még minden a konyhában készült, de enni már a teraszon ettünk.
Azért ez sem utolsó dolog.

A menü a következő volt:

medvehagymaleves
szilvalekváros csirkecomb tabouleh-val és salátával (kevésbé moderneknek parmezános krumplipürével)
almás fordított süti

Az első gasztroposzt .... elmarad

Nem is tudom, kedvenc gasztrobloggereim hogyan csinálják.... Hogy lehet vendégeknek főzni, majd fotózni és kiposztolni? Úgy értem, hogy az ember ilyenkor tüsténkedik, szervez, irányít, hogy minden flottul menjen, hogy fér bele még az elkészített ételek guszta kitálalása utáni fotózás (ahol közben a hátteret nem a csatatér képét mutató konyha adja? ;-)
Na, nekem nem sikerült, csak a legeslegelején, kis csalással, mert a lefotózott levest még a vendégek érkezése előtt lekaptam, meg a sütit sülés előtt. De a sütit készen és tálalva már nem sikerült, ellenben (szerencsére annyira jó lett, hogy) nem is maradt belőle.
A húsból sem...
Ami persze, a háziasszony legkedveltebb dícsérete, de hogy lehet így blogolni? Mitől lennének guszták a receptek? A tisztára nyalt tányéroktól?
Azért, amit sikerült, majd közzé teszem.

Az hideggöbökrűl...

Akkor egy kellemetlenebb, de annál aktuálisabb téma. Csak azért írnám meg, mert a tárgyban alig találtam a neten beszámolót, (egyébként érthető módon) inkább csak a túlműködő vagy alulműködő pajzsmirigy betegek tapasztalatai elérhetőek, a sima hideggöböséké alig.

(A szerkesztő közbevetett megjegyzése, hogy még időben elérjen mindenkit: a tovább után van egy műtéti utáni fotó is, aki elkerülné, annak időben szólok!)

Tegnap volt két hete, hogy egy helyes kis vágást szereztem karcsú hattyúnyakamra, akárha Torokfelmetsző Jackkel (rossz szóvicc a Hasfelmetszőből, elnézést) futottam volna össze egy sötét sikátorban.De nem, teljesen tervezetten, szabályozottan, sőt a beleegyezésemmel történt a dolog... de nem vágok bele a lecsóba, kezdem szépen az elején...