Még jó, hogy van idő...

... kitalálni, hogy mi legyen a lakásban most is bőszen illatozó falusi húspástétom helyett. Hogy miért kell helyettesíteni, ha egyszer illatozik?
Hát kérem, az úgy volt, hogy a pástétom rendje és módja szerint elkészült (egyébként a Joanne Harris féle A francia piacból)...

Vagy kezdjem messzebbről, a kályhától? Hogy legalább recept és fotó helyett valami háztartási tanács féle kikerekedjen?

Tükör által, tű élesen....

Kicsit nehéz dolgom lesz, mikor ebben a posztban is szeretném betartani a legeslegelső posztban deklaráltakat, miszerint ebbe a békés sarkába a világnak a politika / közélet nem teszi be a lábát. De nem is olyan régen már sikerült beleesnem a csapdába, most meg egy kimondottan politikus darabról írnék... szóval, nehéz lesz betartani az elhatározást.
Az Örkény Színház János királya pedig bizsergeti a blogger billentyűzetét, de ennél persze többet is tesz, hiszen Dürrenmatt nem a mi jelen életünkre írta a darabot...


Ez -rövid távon tekintve- vigasz is lehet... hosszú távon viszont... hát igen, az általunk most és régen is irigyelt jóléti demokráciák/társadalmak is nem hogy átmentek ezen, de nagy valószínűséggel így (csak némileg a miénknél kifinomultabban "így") működnek, azaz nincs kiút(???)